Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-07 / 254. (4400.) szám

5MGAI-7VA<!?!ARHÍRLAg A rovatért LÜKÓ GÉZA felel Pénzügyminiszteri válasz Hokky szenátornak Csak az a bortermelő mentes az adótól, aki csupán saját használatra termel évi 200 literen aluli mennyiségben Ha a termelés meghaladja ezt a mennyiséget, akkor az egész készlet megadóztatandó • • PRÁGA. — A PMH annak idején részletesen ismertette azt az interpellációt, amelyet a 200 literen aluli borkészletek megadóztatása tárgyában Hokky Károly egyesült párti szenátor a pénzügyminiszterhez intézett. Az interpellációra adott pénzügyminiszteri válasz a parlamenti nyomtatványok között szeptember 25-i keltezéssel most jelent meg 551/1. szám alatt. A válasz a következő: Az interpelláció mindenek előtt azt állítja, hogy mindegyik bortermelőnek a kitermelt bormennyiségre való tekintet nélkül saját háztartása számára 200 liter adómentes borkészletre van igénye. Ehhez megjegyzem, hogy az általános italadóról szóló 533/19. Tgysz. s a 679/1920. Tgysz. kormányrendelet 14. §-a értelmében adóköteles az, aki saját fogyasztására italt állít elő, ha a termelés a végrehajtási rendeletben megállapított bizonyos mennyiséget meghaladja. A saját fogyasztásra szánt termelés adómentes mennyisége naptári évenként és háztartásonként 200 liter szőlőbor és 50 liter egyéb gyümölcsbor. E rendelkezésekből világos, hogy az általános italadó a háztartásbeli fogyasztásra termelt valamennyi borkészlet után rovandó le, mihelyt a termelés háztartásonként a fenti készletmennyiséget meghaladja, s ezért helytelen az interpelláció ama nézete, hogy az esetben is, ha a termelő egy évben 200 liternél többet termel, csupán a 200 litert meghaladó mennyiség adóztatik meg. E tekintetben rámutatok a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak 1928. május 14.-i 14.143/27. sz. és 1935. február 18.-i 17.132/32. sz. döntvényeire, valamint a brnoi legfelsőbb bíróság 1932. október 25.-i Zm IV-365/4/32. sz. határozatára, amelyek mind a pénzügyigazgatás álláspontját támasztják alá. Az interpelláció továbbá felhozza, hogy azon termelők is, akik 200 liternél kevesebb borkészletet állítanak elő, bizonyos előfeltételek mellett megadóztatnak. A fenti redelkezések értelmében nem köteles adót fizetni az a termelő, aki a bort saját fogyasztására állítja elő, mégpedig csak az esetben, ha a kitermelt bormennyiség naptári évenként és háztartásonként egészben a 200 litert nem haladja meg. Ha az ilyen termelő adótól ment, ez esetben az általános italadóról szól törvény többi rendelkezései sem vonatkoznak reá s nevezetesen ezt a termelést nem is köteles a törvény 13. §-a értelmében bejelenteni. A dolog természetéből folyik, hogy a saját fogyasztásra szánt 200 litert meg nem haladó borkészlet oly módon állítandó elő, hogy ne támadhasson kétség aziránt, hogy tényleg csupán ezen adómentes termelésről van szó. Ezért szükséges, hogy eme termelés teljesen elkülönítve történjék és nem egyéb termelőkkel egy és ugyanazon a gépen közösen. Ezen előállításnál nem határozat, váljon a bor saját termésű vagy megvett szőlőfürtből állíttatott e elő. Lehetséges ugyan, hogy a termelő a must kisajtolásához oly személy gépét használhassa, aki az időszerint bortermeléssel nem foglalkozik, szükséges azonban, hogy a termelő a mustot ennek kisajtolása után azonnal a saját helyiségeibe szállítsa el, amely helyiségekben más háztartáshoz tartozó bort elraktározni nem szabad. A háztartást egy család vagy több család is képezheti, amennyiben közösen laknak, gazdálkodnak és étkeznek. Ez alapon a közösen vezetett háztartásnak minden egyes családra 200 liter adómentes bormennyiségre igénye nincsen, s ha tehát a több családból álló közös háztartásban 200 litert meghaladó bormennyiség állíttatott elő, ez esetben a kitermelt egész borkészlet megadóztatik. A háztartásbeli fogyasztás számára történő eme bortermelésnél a pénzügyi hatóságnak ügyelnie kell arra, hogy az említett előnyben csupán azon termelők részesíttessenek, akiknek arra valóban igényük van, s nem engedheti meg, hogy a legkisebb termelőknek nyújtott emez előnnyel visszaélések történjenek. Hogy nem jelentéktelen enyhítésről van szó, az megítélhető abról is, hogy emez előnnyel az 1935. év folyamán csupán az uzhorodi főpénzügyigazgatóság körzetében összesen 6909 termelő 13.527 hl bormennyiség tekintetében élt, míg a termelők összáma 9092-t tesz ki. Az 1936. évben eme termelők száma 10.811 termelői összám mellett 13.241 hl bormennyiség tekintetében már 8745-re rúgott A mondott évben tehát az össztermelők több mint 80%-a állított elő saját fogyasztására adómentes bort- Minthogy a jelzett években az adómentes bortermelés a megadóztatott bor mennyiségét meghaladta, ez okból az uzhorodi főpénzügyigazgatóság körzetének valamennyi termelőjénél a bortermelés általános revízióját rendelte el. A megejtett vizsgálat eredményéhez képest döntetett el, váljon a termelőknek a bor adómentes előállítására igényük van vagy nincs. Eme vizsgálat nyomán megállapíttatott, hogy a termelőknek csupán kisebb hányada nem felelt meg az adómentes bortermelés feltételeinek s az adó utólagosan csupán ezen termelőkre rovatott ki. Amennyiben az adóelőírások ellen panaszok nyujtattak be, emez előírások tüzetesen felülvizsgáltattak s ahol egyes konkrét esetekben jogtalan adóelőírás találtatott, a panasz a panaszló fél javára döntetett el. , , I Tovább emelkedik a szeszelhelyezés PRÁGA: A ma közzétett kimutatás szerint október hónapban 97.200 hl szeszt helyeztek el, azaz 5418 hl-el többet, mint a múlt év azonos hónapjában. Ebből a mennyiségből 14.670 hl az adóztatott szeszre, 61.460 hl a szeszbenzinkeverék előállítására szolgáló szeszre, 19.190 hl az ipari és a denaturált szeszre esett. A két hónap alatt a szeszelhelyezés a múlt évi 179.640 hl-ről 191.100 hl-re, azaz több mint 11.450 hl-rel emelkedett. Nincs magyar az állami ipartanács tagjai között PRÁGA: — A kereskedelemügyi minisztérium kinevezte hatévi időszakra az állami ipartanács harminchat tagját. A harminchat tag között Szlovenszkóról és Kárpátaljáról a következők vannak a tanácsban: Ksil József malackai pék, Rumi József és Mudrych Hermann kereskedő (Pozsony), Sandryk Antal vendéglős (Bán), Spitz Márton (Ungvár), Vozary János (Nagytapolcsány), Stryz Imre lakatos (Pozsony) és Menzel Artúr párkányi kereskedő. Az ipari tanács tagjai között egyetlen magyar sincs. Egészségesebb alapokra fektetendő a középítkezések finanszírozása PRÁGA. — Az építkezési anyagok árának és a bérek emelkedése következtében az építkezési vállalatokat az állam részéről a középítkezésekért megillető követelések hosszadalmas kifizetése során súlyos károsodás éri. Néhány cég kénytelen tevékenységét beszüntetni. Ezen a téren szakkörök megállapítása szerint különösen Szlovenszkón vannak nagy nehézségek. A középítkezési számlák hosszadalmas kifizetése megnehezíti az építkezési vállalatok hitellehetőségeit. A mérnöki kamara és az építészek szakipartársulatainak központja a napokban előterjesztette a miniszterelnökségnek és az érdekelt minisztériumoknak a középítkezések finanszírozására vonatkozó kérését. Kérték, hogy a középítkezések finanszírozását új, egészségesebb alapokra fektessék és hogy esetleg hajtsák végre az építkezési hitelek koncentrációját. Az építkezési ipar kívánságáról a közeli napokban tanácskozásokat fognak kezdeni. (—) Emelkedett a szénkivitel az ostrau— karwini vidékről. Az ostrau—karwini szénvidékről október hónapban a szénkivitel 6704 vagonnal, azaz 81.7%-kal emelkedett a múlt évvel szemben s 14.906 vagont tett ki. Magyarország felé a széleivitel múlt év j októberével szemben 77.5%-kal emelkedett, 1937 november 7, vasárnap* _,j Lópokrócok vízhatlan gyapjúból és szőrből, szürke alap kék csíkkal. 120/ns 115/130 166/200 éra I. Minőség 62.— 76.— 92.— II. „ 54— 64.50 80.— III. „ 49.— 60.— 75.— IV. „ 36.— 45.— 54— Mitji: Agrártextilek mintaraktára, Bratislava, Hviedoslávtér (Promenade) 30/P. a Cartton szálloda és városi sörgyárral szemben. Kérjen képes árjegyzéket Ingyen. Az árpaexport körüli harcok kulisszatitkai PRÁGA: — (fi) A gazdák az 1935. év őszére nem szívesen gondolnak vissza. Ekkor vitték egész évi munkájuk vezetékes eredményét, gabonatermésüket eladni, amelynek azonban csak kilenctized részéért kaptak pénzt, egytized részéért pedig „takarmánygabonát" kellett elfogadtok: árpát, zabot és tengerit. A gazda azonban cserében nagyobb mennyiségű új terményt adott, mint amennyit kapott: 23 koronával többet kellett az ugyanolyan hektolitersúlyú termékért fizetnie, mint amennyit ő az újért kapott. És emellett nem is kapott olyan minőségű terményt, mint amilyen a leszállított új termés volt, amelybe számtalan árcsökkentő kifogással kötött bele az átvevő bizományos. A gazdának át kellett vennie a monopólium egyéves, rosszul raktározott terményét, ha férges, zsizsikes és dohos is volt, márpedig köztudomású, hogy igen sok esetben ilyen volt, ugyannyira, hogy használni sem lehetett. Ezért sok gazda ott is hagyta a „takarmánygabonát" a monopóliumnak. Hogy ismét a monopóliumnak e „fényes" teljesítményéről beszélünk, azt nem azért tesszük, hogy fájó sebeket szakítsunk fel, hanem azért, hogy a gazdákat megóvjuk egy újabb ilyen csapástól. Mert az, ami ma a monopólium berkeiben folyik, — ami legjobb esetben is furcsa dolognak minősíthető, — ismét könnyen ehhez az eredményhez vezethet. Köztudomású, hogy a világ egyik legjobb sörárpája Szlovenszkón és a Hana-vidéken terem. A csehszlovákiai árpa jól bevezetett kiviteli cikk, amelyért Nyugateurópa piacain szívesen fizetnek 15—20 csehszlovák koronával többet, mint minden más árpáért. A kivitelnek azonban gyorsan kell lebonyolódnia. Az árpakiviteli idény aratástól december végéig tart. Ebből az időből már négy hónap elveszett, mert a monopólharcok következtében még mindig nincs egyesség, hogy ki mennyi árpát exportáljon. A termés pedig 12 ezer vagonnal nagyobb a tavalyinál. Ha a veszekedés következtében meghiúsul az export, ami a tavaly árpa és maláta formájában 15 ezer vagont tett ki, de amely az idei 12 ezer vagonos nagyobb termés következtében jóval magasabb lehetne, úgy ismét bekövetkezhet az, hogy a gazda gabonája egy részéért néhány százmillió korona értékben erjedő árpát kaphat. Hogy megértsük az árpaexport körül dúló harcot, tekintetbe kell vennünk azt, hogy az árpa világpiaci ára éveken át alatta volt a belföldi áraknak. A kivitel csak támogatással volt lehetséges. Ez úgy történt, hogy az exportőr minden mázsa árpa, illetve egy mázsa árpának megfelelő maláta kivitelénél utalványt kapott, amellyel gabonaneműek behozatala esetén 30 Ke vámot fizethetett (behozatali jegy). A monopólium által felemelt árak következtében a támogatás alacsonnyá vált, úgyhogy a kivitel elősegítése érdekében a monopoltársaság a behozatali jegyen kívül az 1934/35. évben további 30 Kc árengedményt tett, 1935/36-ban már 64 Kc-t, 1936/37- ben pedig 40 Kc-t. Vitázni lehetne afölött, hogy az évi 90—100 millió koronát kitevő összeget — különösen az első takarmányínséges évben — nem lett volna-e célszerűbb a monopólim által a belföldi takarmányárak süllyesztésére használni, hogy a gazdák képesek legyenek koplaló állatállományuk számára takarmányt vásárolni. De ha el is fogadjuk azt az érvet, hogy az árpakivitelre különböző okokból szükség volt, amely esetben azt is elfogadjuk, hogy az exportőrnek az árengedmény és a behozatali jegy formájában juttatott 60 koronás támogatásra szüksége volt, — mert Amszterdamban az árpa ára 1934/35-ben csak 85—90 Kc-t tett ki, — akkor sem érthető, hogy az 1935/36. évben miért emelték ezt a támogatási összeget 94 koronára, hiszen az említett évben az árpa ára a világpiacon legfeljebb 10 koronával esett s már a régi kedvezmény is meglehetősen szép hasznot adott. Ismeretes, hogy 1936/37-ben az árpa ára az amszterdami piacon 130—140 koronára emelkedett. Ekkor már — tekintettel arra, hogy a csehszlovákiai árpáért szívesen fizettek magasabb árat— amennyiben az exportőrnek sikerült az árpát monopoláron beszerezni, úgy azt úgyszólván minden támogatás nélkül exportálhatta volna. A támogatás azonban nem szűnt meg, sőt az első monopóliumi év után még fel is emelték. Ilyen körülmények között természetesen érthető, hogy az egyes monopóliumi csoportok között megindult a marakodás a haszonért. Hogy 1935/36-ban ez a harc hogyan dőlt el, azt tudjuk. A monopólium agrárvezetősége a gabonakereskedelem szenzációkban gazdag történetének legmerészebb spekulációját folytatta le. Függetlenül attól, hogy szabott monopolárak voltak, az exportőröket arra kényszerítették, hogy az árpáért ne monopolárakat, hanem 190— 200 koronát fizessenek, így az exportkedvezmény vagy annak legalábbis oroszlánrésze nem az exportőr, hanem az agrárapparátus zsebébe vándorolt. Tudva azt, hogy Amszterdamban az árpáért ma 178 Kc-t, a csehszlovákiai árpáért pedig legalább 200 Kc-t fizetnek, míg a monopólium által szigorúan megszabott eladási ár 138 Kc, világos, hogy a tavalyi spekulációt még egyszer megismételni nem lehet s érthető az, hogy az egyes csoportok között kitört a harc, sőt az is, érthető, hogy bajok lennének abban az esetben is, ha az árpaexportot semmivel sem támogatnák. Pedig támogatni fogják! Csak az a különös, hogy eddig nem lehet megállapítani azt, hogy mennyivel, de feltételezhető, hogy a tavalyinál nem lényegesen kisebb összeggel. Az árpaexporttal soha nem foglalkozó agrárszövetkezetek nem hajlandók beleegyezni abba, hogy a zsákmány az exportőröké legyen s a harc most az export-koncnak agrárkézbe való kerítése körül folyik. A napokban már megállapodást hoztak létre az exportkulcs tekintetében, mely szerint az agrárok megelégszenek a kivitel 54 százalékával. Ez a megállapodás azonban felborult s a végső szót a minisztertanács fogja kimondani. Hogy közben meghiúsulhat az árpakiviteli lehetőség, ettől az agrárok feje nem fáj. Legfeljebb — gondolják magukban — a gazdák a jövő ősszel is élvezhetik az 1935. évi gyönyört. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy a gazdák pénzét exportspekulánsok vágják zsebre. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy az árpakivitel, amely a mezőgazdaságnak elsőrendű érdeke, az agrárokra kedvezőbb haszonelosztás miatt olyanok kezébe kerüljön, akiknek fogalmuk sincsen a bonyolult üzlet részleteiről s hogy az ilyen hajbakapás miatt az export meghiúsuljon. A helyzet ma az, hogy az exportkereskedelem minden támogatás nélkül, sőt a múltban kapott támogatás egy részének méltányos exportvám alakjában történő visszafizetésével is tudna exportálni. Ezért a gazdák érdeke megköveteli, hogy a fölösleges árpamennyiség támogatás nélküli, esetleg méltányos exportvámmal terhelt exportja azonnal meginduljon, melynek hozama ne a monopóliumi furcsaságok fedezésére fordíttassék, hanem a tavalyi, indokolatlan gabonaárlevonások legalább részbeni visszatérítésére. (—) A líra árfolyama. A líra árfolyamát a következő hétre 100 líra egyenlő 150,35 csehszlovák korona arányában állapították meg. ( —) A szabad csehszlovák korona Bukarestben. Bukarestben a szabad csehszlovák koronát ma a mult heti 5.15—5.25 lejes jegyzéssel szemben 5.10—6.20 lejjel jegyezték, ( —) 983-ra emelkedett a Nekvasil-hitelezők száma. A Nekvasil-cél mai kényszeregyességi tárgyalásán a vagyonfelügyelő bejelentette, hogy a hitelezők száma az első tárgyalás óta 39-cel 983-ra szaporodott. Tekintettel arra, hogy a mérleg- és az építési szakértők az anyaggal nem készültek el, a tárgyalást a hitelezők beleegyezésével január 15-re halasztották el. ( — ) Az egyszeri segélyek jövedelmi adómentessége. A csehszlovák gyáriparosok központi szövetsége kéréssel fordult a pénzügyminisztériumhoz, hogy általános végzést adjon ki, amely szerint az alkalmazottak egyszeri segélye minden iparágban jövedelmiadó-mentes. (—) Törvényjavaslat a kiviteli hitelek esedékességének nyilvántartásáról. A pénzügyminisztérium a kiviteli hitelekre vonatkozó előírások megváltoztatására törvényjavaslatot dolgozott ki és azt észrevételezési eljárás alá bocsátotta. A javaslat szerint ezeket a hiteleket ahhoz a feltételhez fogják kötni, hogy a fizetési határidők nem fogják meghaladni az általános kereskedelmi szokásokat. A javaslat másik újdonsága az, hogy bevezeti a kiviteli hitelek esedékességének nyilvántartását. (—) A csehszlovákiai gömbfa ára magasabb a világpiaci árnál. A fűrészüzemek a nyersanyagbevásárlással igen tartózkodók. Az exportőrök várják a csehszlovák-német kereskedelempolitikai tárgyalások eredményét, mert e gömbfa ára Csehszlovákiában magasabb, mint a világpiaci árak. Jelentések szerint a fűrészelt áru árát nem lehet emelni. Az exportőrök a jelenlegi árakat szeretnék bebiztosítani, amelyek már ma is olyan magasak, hogy Anglia és Hollandia felé alig van nagyobb kivitelre kilátás. Az erdőigazgatóságok árbizottsága ezidő szerint irányárak kiadásán dolgozik, amely árakat hozzá akarják idomítani az utóbbi időben a cseh-morva fennsíkon és Keletcsehországban fizetett árakhoz.