Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-01 / 274. (4420.) szám

' P&i&rjl| fgT I xvi‘ évie 274'(4420) szám ’ Sxer**a • 1937 december 1 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* ^ Szerkesztőség: Prága II., Panské évre 76, havonta 26 Kő., külföldre évente 450, £ SzloVCTXSzkói CS­­USZÍjlSzkói magyarság ttlk­e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kft. • Prága. Il„ Panské ulice 12, III. emelet­­i képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai TrapilCipfü •• TELEFON: 30311. * * Eg­ es »4m ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki, SÜRGÖNY CÍM HÍRLAP, PRflH/1, A „Times" cikke (sp) — Érthető feltűnést keltett Közép­­európában a félhivatalos Times hétfői cik­ke, amely mintegy összefoglalja azokat a szempontokat, melyek az angol illetékese­ket a hét eleji londoni angol-francia konfe­rencián vezették. Végre, hetekig, hónapo­kig, sőt évekig tartó találgatások és félre­magyarázások után nyilvánvaló lett, hogy Nagybritannia nem áll azok sorába, akik az európai ,,békét" egyoldalú hatalmi szó­val —• a Times ,,Paris és Moszkva hatal­mi szaváról" beszél —" kívánják rendezni. Végre kitűnt, hogy hol látja a mindenható­nak és a legokossabbnak tartott Anglia azokat a hibákat, amelyek az igazi euró­pai m­egbékülés eljövetelét hátráltatják s nekünk, egy kisebbség kis orgánumának, csendes elégtételül szolgál. Hogy ugyanott látja, ahol mi is láttuk és évek óta gyenge szavunkkal hirdettük. Végre a középeuró­pai kisebbségi probléma —­ a szudétané­­metség kitűnő szervezőereje révén — ki­ugrott a jelentéktelen európai kérdések tö­megéből s annyira az előtérbe került, hogy a Times egyenesen e kérdés kielégítő ren­dezésétől várja a teljes európai megnyug­vást és erélyes hangon korholja azokat, akik magatartásukkal — aránylag apró ügyek miatt — megnehezítik az egész vi­lág szempontjából szükséges lelki béke el­jövetelét. A feltűnés, amit a Times cikke keltett, érthető, de érthetetlen a hisztéria, amivel a prágai lapok felhorkannak rá. Ma úgy be­szélnek a Timesről, mint máskor német, olasz, japán, portugál, lengyel lapokról szoktak beszélni, amelyeket „nem szabad­ komolyan venni". Hát senkit sem szabad­­ komolyan venni, még a Timest sem, ha másképp mer beszélni, mint néhány prágai hírharsona vagy az egyoldalúságukról is­mert külföldi lapok? Amikor a Daily Mail és még néhány angol lap ellenvéleményt jelentett be a prágai kormány hivatalos né­zetével szemben, egyes csehszlovák lapok­­ becsmérlő gúnnyal kijelentették, hogy ezek a lapok „jelentéktelenek", — miközben megfeledkeztek arról, hogy Masaryk elnök annak idején az államépítő munka egyik legdöntőbb eredményének nevezte a „Vi­lágforradalomban" lord Nortcliffe e sajtó­jának megnyerését. De a „Daily Mail" hagyján. Most már a hivatalos „Times" sem jó a huszfilléres prágai utcai lapoknak, amelyek legerősebb oldala a zsizskovi kéj­drámák rémmeséinek föltárása és két tyúk­­per analízise között intézik el úgy félváll­ról néhány sorban a brit világbirodalom legbefolyásosabb orgánumát. De csodálatos az is, ahogy a komolyabb cseh lapok elbeszélnek a valóság mellett. E hisztérikus magatartást kizárólag egy előt­tünk érthetetlen felfogás magyarázhatja meg. Néhány cseh lap szerint „Anglia le­hetetlent követel" és kívánságainak telje­sítése csehszlovák szempontból „öngyilkos­ság" volna. A Ceské Slovo így vijjog: „Né­metország azt akarja, hogy Anglia ne is­merje el Középeurópában az „önálló kis nemzetek életlehetőségeit." Bámulatos ez a szántszándékos félremagyarázás! Mintha a Times egyetlen szóval a csehszlovák nem­zet önállósága és függetlensége ellen be­szélt volna! Elvégre a szudétanémetség és a többi kisebbség sorsának megjavítása nem jelenti a csehszlovák nép függetlensé­gének csorbítását és a csehszlovák nép ezerszer független maradhat, ha a kisebb­ikekkel bármi is történik, sőt éppen a Ti­mes az, amely kijelenti, hogy a csehszlovák nép biztonsága legfőképpen attól függ, hogy rendezze a kisebbségekkel való vi­szonyát, mert ebben az esetben, de csakis ebben, számíthat Anglia garanciájára és védelmére. Nem értjük, hogyan olvasható ki ilyenekből a „csehszlovák életérdekek" veszedelme, ha az ember jóhiszeműen mér­legel. Hiszen a csehszlovák életérdekek tiszteletben tartása Prága hivatalos vélemé­nye szerint sem azonos a kisebbségek elé­gedetlenségével. A legfelháborítóbb azonban, amikor né­hány lap „tájékozatlanságot", „egyoldalú információt" vet a legpompásabb angol lap szemére. A Titíies híres aról, hogy minden hírét ötször-hatszor átrágja és egész szak­ember-hadsereget küld a hely­színére, ha egyszer valaminek az igazságosságáról kí­ván meggyőződni.­­ A helyzet az, hogy Nyugateurópa két évtizedig a Prágából jövő hírek szabad va­dászterülete volt és a béketárgyalások em­lékiratai óta Prága tájékoztatta adatairól Parist és Londont. Két évtized óta hívják meg Csehszlovákiába a legkiválóbb angol újságírókat és ezen a nyáron is számos fia­tal angol publicista vett részt a tátralom­nici Középeurópai Egyetemen, de halljuk, hogy más benyomásokkal távozott onnan, mint az illetékesek szerették volna. Minden eszköz és lehetőség, sőt az angolok jószán­déka is megvolt ahhoz, hogy London he­lyesen tájékozódjék,­­ most pedig mégis másképp írnak e lapok Garvintól a Daily Mailig és a Daily Heraldtól a Timesig, mint egyesek szeretnék. Azonnal megért­jük a „tájékozatlanság" vádját, ha átolvas­suk, mit értenek Prágában egyes lapok „tá­jékozottság" alatt. A Cseské Slovo azt írja, hogy a Times tudhatná, hogy „csehszlovák részről mindent elkövettek a német kisebb­„A \ A képviselőház megkezdte a költségvetési vitát Jaross a magyarság nevében válaszol Hodza expozéjára Remes főelőadó az egész „költségvetési népfront** nevében védi az „államvédelmi költségvetést** — magyarság a magyarlakra visszaállítva látni, hogy igazán otthon érezze magát“ PRÁGA. — A képviselőház ma délelőtt meg­nyitott ülésén az állami költségvetés tárgyalá­sához látott. Az ülés előtt a házelnökség tar­tott értekezletet, mely úgy határozott, hogy a holnapi ülést féltizenkettőkor kezdjék. Szerda reggel kilenc órakor a költségvetési bizottság tart ülést, amelyen az úgynevezett fedezeti ja­vaslatokat tárgyalják. Érdekes, hogy e javasla­temes szerint a kormány ez idén nagyon ké­sőn nyújtotta be a költségvetést s ennek nem szabad szabállyá válnia. A kormány és parla­ment komolysága megkívánja az idejében való benyújtást. Számos képviselő nem bírja az ál­lamnyelvet, fordításról kell gondoskodnia, hogy 3­3427 nyomtatott oldalnyi anyaggal megbir­kózzék, maga az anyag nehezen emészthető s nehezen fogható át. Más években a költségvetési bizottság másfél hónapig dolgozott a költségvetésen, most ki­lenc napig s így a bizottság önként kénytelen volt magát korlátozni jogaiban. Az ily fontos anyag gyors tárgyalása minde­nekelőtt kárára esik az információs szolgálat­nak. — Csak az állambeli viszonyokért felelős­séget nem vállaló ember vélhetné, hogy a nem­zetgazdaságból, a termelésből és a fogyasztás­ból káros hatások nélkül 4 milliárddal több adó volna kipréselhető, mint eddig. A takarékossági bizottság szembehelyezkedett e gazdasági abszurditás ellen. A takarékossági bizottság mindenképpen igyekezett helyettesíteni a parlamentet, ez azonban semmiképpen sem érinti a parlament és a bizottság tagjait. „Államvédelmi költségvetés" — Az új költségvetés bátran nevezhető államvédelmi költségvetésnek. sok között a tárgysorozaton már nem szerepel a gumiáruadóról szóló javaslat. A mai plenáris ülésen Remes főelőadó gyé­ren megszállott padsorok előtt mondotta el elő­­admányát. A kormány csaknem teljes létszám­ban volt jelen s csak az első szónok, Rosche képviselő beszéde folyamán széledt szét. Remes beszédét alább ismertetjük. Még ha a nagy államvédelmi költségek fedeze­tébe javasolt adótervezetek a közgazdasági élet számára nem is kívánatosak, a vitában általá­nosan elismerték e kiadások szükségességét.­­ E tétel igazolására az előadó számos ellenzéki bizottsági felszólalást idéz, melynek alapján egy koalíciós aztán megállapíthatta, hogy nekünk is van népfrontunk, ez a koalíció s azok az ellenzéki pártok, me­lyekben népfrontunk kiegészítését látjuk. „Fizetni pénzzel kell"­ Majd Hodza miniszterelnök bizottsági expozé­ját ismerteti az előadó. Az államadósságokról szólva a miniszterelnök úr megígérte, hogy tör­lesztési intézetet szervezünk s ebbe folynak be egyebek között az állami ingatlanok értékesíté­séből eredő pénzek. Aggodalmaim vannak, — mondotta az előadó, — hogy az állami ingatlan eladási realizációkból eredő pénzeket nem ide fogják befizetni s arról van szó, hogy egy hiva­tallal több lesz, anélkül, hogy az önmagának szükséges pénzt megkeresné. Az adósságot pénzzel és nem hivatallal kell fizetni, különösen, ha van már államadóssági igazgató­ságunk. 13 milliárd adóból és illetékből Magára a költségvetésre áttérve az előadó megállapítja, hogy az 1938. évi szükséglet 1 mil­liárd 663 millió 680 ezer 540 koronával több, mint 1937-ben s 2 milliárd 85 millió 227 ezer 600 koronával több, mint 1936-ban.­­ A II. csoportbeli kiadások figyelembevételével kevés híján 13 milliárd az az összeg, amit a polgárok adóiból, illetékeiből elő kell terem­teni az állami költségvetés szükségleteire. A szük­ségletek növekedései között szerepel: a katonai szolgálati idő meghosszabbítása, a Főnix bizto­sító­ szanálása, a tanfelügyelői fizetések rende­zése, az államvédelmi nevelés, a katonai bírák nyugdíj­korhatárának leszállítása, a bírák fize­tésrendezése, a kassai műegyetem, a kárpátaljai kormányzó, a kiviteli intézet, az állami alkal­mazottak fizetéslevonásának csökkentése, új rendőrségek szervezése, a csendőrség, pénzügy­­őrség, vámőrség kibővítése, a továbbszolgáló al­tisztek számának emelése, a morva országos gazdasági iskolák államosítása, a gabonaraktá­rak építése, a külképviseleti hivatalok kiépítése. A költségvetés szükségletei emelése fő oka azonban az államvédelem. Amennyire szkeptikus voltam az előző évi költ­ségvetések egyensúlyával szemben, annyira hi­szek én is a pénzügyminiszter úr szavainak, hogy ez idén valóban meglesz az egyensúly. Minden polgártól kívánnunk kell bizonyos áldozatot az egész állam javára. De igazat kell adnunk annak a szónoknak, aki megállapította, hogy az adóterheknek nem szabad odáig men­niük, hogy a vállalkozási kedvet megöljék. — A gazdasági helyzet ugyan javult, de a munkásság életszínvonala még messze nem érte el az 1929. évbelit. Az adóemelések helyett szívesebben láttam vol­na az egész adórendszer átépítését és pedig a­­ jövedelemadó alapján. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN Rem is tiltakozik a költségvetés késedelmes benyújtása ellen

Next