Katolikus főgimnázium, Privigye, 1876

Néhány észrevétel a felvidéki gymnasiumokról. — Az 1876. évi jul. hó 22-án megjelent „Középiskolai Rendtartás“ a többi jó és rész intézkedései közt az év végén kiadatni szokott értesítőre nézve megjegyzi, hogy abban eddigi tartalmán kivül „egy, a nevelés és oktatás valamely kérdéséről, a helyi körülmények tekintetéből" vett értekezés is foglaltassák. A jelenlegi értekezés e kívánalomnak akar eleget tenni, és azért egy­részt egy rövid futólagos pillantást akar vetni azon nehézségekre, melyekkel egy gymnasiumnak a helyi és nemzetiségi viszonyoknál fogva küzdenie kell, másrészt egypár vonással jellemezni akarja a tanítási módszert, mely, szem előtt tartva az általános nevelészeti elveket, a különböző nyelvű tanulók által látogatott gym­­nasiumokban használtatni szokott. Kimerítően e két fontos kérdés egy értesítői értekezés keretén belül nem tárgyalható, nem is ez képezi e sorok szerény írójának czélját, miután azt vélem, hogy erre avatottabb toll van hivatva; csak azt akarom elérni, hogy, az alantabb közlendők igen t. tanártársaimnál a megbeszélés és behatóbb vizsgálat tárgyát képezvén, mód és eszköz nyujtassék a bajok eltávolítására és a hiányok pótlására. I­I. Tény, hogy az utolsó évtizedben a középtanodák ügye örvendetes len­dületet nyert, sok hányódás után végre mégis egy jó tanterv jön azok számára kidolgozva és a középtanodai törvény­javaslat a különböző jellegű tanodákat is valahogyan egy kalap alá juttatja. A gymnasiumok száma is tetemesen növeke­dett és nem mondok avval újságot, hogy e tekintetben a felvidék a ministerium részéről különös szeretet tárgya volt és sok kedvezményben részesült. — Csak a rendünk felügyelete alatt álló gymnasiumokat tekintve is látható ez, a mennyiben többen utólag életbe léptettek, mint pl. a podolini és helybeli is, mások ismét 6—8 osztályunkká bővittettek, mint az újhelyi és trencséni gymnasiumaink. — E kedvezésnek kétségtelenül két oka volt. — Az egyik a népesség túlbőségében és ebből folyólag annak szegénységében fekszik, s így a szükséglet szerint több tanodára is volt szükség, de másrészt módot és alkalmat kellett nyújtani a meg­élhetésre, még­pedig a tudományos pályán, miután a sovány és kevés termőföld, valamint az iparnak különböző ágai már nem elégségesek a túlnépességtől az ál­talános elszegényedés rémét visszatartani. Meg kellett nyitni a tudomány csarno­kait, hogy a szellem kincsei adják meg a mindennapi kenyeret s örvendetesen lehetett tapasztalni, hogy minden intézet bőven van látogatva s hogy a tanulók legnagyobb része a nép legszegényebb osztályaiból kerül ki. —

Next