Pro Minoritate, 2009 (1-4. szám)
2009 / 4. szám - SZEMLE - Tóth Norbert: A jó bornak is kell a cégér!: glosszák.
SZEMLE Tóth Norbert A JÓ BORNAK IS KELL A CÉGÉR! GLOSSZÁK Borbély Gábor: Szőlő és bor az Érmelléken. Partiumi füzetek 57. szám, Nagyvárad, 2009,179 oldal A Partiumhoz tartozó mikrorégióról, Érmellékről kevés ismertető jellegű írás jelenik meg mostanában. Feltehetően a jelenleg turisztikai szempontból (sem) az érdeklődés homlokterében lévő tájegység ismertségén és vonzerején is kíván javítani a Bihar Megyei Tanács és az RMDSZ Bihar megyei szervezetének támogatásával a Partiumi füzetek sorozatban Borbély Gábor tollából nemrég megjelent Szőlő és bor az Érmelléken című könyv, amely címével ellentétben nem kizárólag a régió szőlészetével és borászatával, hanem annak gazdag múltjával és a nem túl biztató jelenéből való kitörésének lehetőségeivel is foglalkozik. Nem kétséges, hogy ebben az értelemben az írás missziót teljesít, és ezért jelentősége jócskán túlmutat a borászati szakkönyvek egyébként nem lebecsülendő relevanciáján. A Partiumi füzetek könyvsorozata sokat tesz az Érmellék megismertetéséért, egy valóban jobb sorsra érdemes kultúrtáj „felszínre hozataláért". Borbély Gábor művének a könyvvel azonos címet viselő első fejezetéből például már rögtön az elején tisztába jöhetünk a tájegység múltjával, egy füst alatt megismerkedhetünk annak néprajzi és demográfiai sajátosságaival, valamint, csak úgy mellékesen, betekintést nyerhetünk az érmelléki embereknek a borhoz kapcsolódó egykor volt rendkívül sajátos és bensőséges, már-már családias viszonyaiba is. Merthogy ez utóbbi úgy tűnik, hogy nincs többé. Vagy legalábbis hibernált állapotában létezik csak, és a közeljövő tétje éppen az lehet, hogy felébred-e Csipkerózsika-álmából a vidék és visszatérnek a régi idők. Kézenfekvő lenne természetesen már megint Trianonnal jönni, és azt mondani, hogy „akkor romlott el minden", ám valóban azt láthatjuk, hogy az érmelléki borászat és szőlészet nem is anynyira a filoxérajárvány idején, hanem a „Nagy Háborút" követően szenvedte el az első megrendítő erejű ütéseket. A szőlőművelés lokális kezdeteinek megismeréséhez a 13. századig kell visszanyúlnunk. A tatárjárással súlyosbított évszázad jelenti - legalábbis mai ismereteink szerint - a borkultúra érmelléki (korabeli elnevezéssel Ómosóér) megtelepedését, és érdekesség, hogy az akkori Magyarországot ért pusztító erejű külső fegyveres támadás sem volt képes megakadályozni annak töretlen fejlődését. Más vidékekhez hasonlóan az Érmelléken is a különféle katolikus szerzetesrendeknek - esetünkben elsősorban a bencéseknek - köszönhető a szőlőtermesztés meghonosítása, ezzel kapcsolatban a helyzet ko