Pro Minoritate, 2009 (1-4. szám)

2009 / 4. szám - SZEMLE - Tóth Norbert: A jó bornak is kell a cégér!: glosszák.

SZEMLE Tóth Norbert A JÓ BORNAK IS KELL A CÉGÉR! GLOSSZÁK Borbély Gábor: Szőlő és bor az Érmelléken. Partiumi füzetek 57. szám, Nagyvárad, 2009,179 oldal A Partiumhoz tartozó mikrorégióról, Érmellékről kevés ismertető jellegű írás jelenik meg mostanában. Feltehetően a jelenleg turisztikai szempontból (sem) az érdeklődés homlokterében lévő tájegység ismertségén és vonzerején is kíván javítani a Bihar Megyei Tanács és az RMDSZ Bihar megyei szerveze­tének támogatásával a Partiumi fü­zetek sorozatban Borbély Gábor tollából nemrég megjelent Szőlő és bor az Érmelléken című könyv, amely címével ellen­tétben nem kizárólag a régió szőlészetével és borászatával, hanem annak gazdag múltjával és a nem túl biztató jelenéből való kitörésének lehetősége­ivel is foglalkozik. Nem kétséges, hogy ebben az értelemben az írás missziót teljesít, és ezért jelentősége jócskán túlmutat a borászati szakkönyvek egyéb­ként nem lebecsülendő relevanciáján. A Partiumi füzetek könyvsorozata sokat tesz az Érmellék megismertetéséért, egy valóban jobb sorsra érdemes kultúrtáj „felszínre hozataláért". Borbély Gábor művének a könyvvel azonos címet viselő első fejezetéből például már rögtön az elején tisztába jöhetünk a tájegység múltjával, egy füst alatt megismerkedhetünk annak néprajzi és de­mográfiai sajátosságaival, valamint, csak úgy mellékesen, betekintést nyer­hetünk az érmelléki embereknek a borhoz kapcsolódó egykor volt rendkívül sajátos és bensőséges, már-már családias viszonyaiba is. Merthogy ez utóbbi úgy tűnik, hogy nincs többé. Vagy legalábbis hibernált állapotában létezik csak, és a közeljövő tétje éppen az lehet, hogy felébred-e Csipkerózsika-álmá­ból a vidék és visszatérnek a régi idők. Kézenfekvő lenne természetesen már megint Trianonnal jönni, és azt mondani, hogy „akkor romlott el minden", ám valóban azt láthatjuk, hogy az érmelléki borászat és szőlészet nem is any­­nyira a filoxérajárvány idején, hanem a „Nagy Háborút" követően szenved­te el az első megrendítő erejű ütéseket. A szőlőművelés lokális kezdeteinek megismeréséhez a 13. századig kell visszanyúlnunk. A tatárjárással súlyosbított évszázad jelenti - legalábbis mai ismereteink szerint - a borkultúra érmelléki (korabeli elnevezéssel Ómosó­ér) megtelepedését, és érdekesség, hogy az akkori Magyarországot ért pusz­tító erejű külső fegyveres támadás sem volt képes megakadályozni annak tö­retlen fejlődését. Más vidékekhez hasonlóan az Érmelléken is a különféle ka­tolikus szerzetesrendeknek - esetünkben elsősorban a bencéseknek - kö­szönhető a szőlőtermesztés meghonosítása, ezzel kapcsolatban a helyzet ko­

Next