Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

ellenünkben a törvényt, mert nem azt nézik, mit mond, hanem: mit nem mond a törvény! Mindenesetre kérem szerk. urat, méltóztas­sék ezen komoly ügyhöz hozzászólani, azt meg­vitattatni s egyúttal az idevágó törvény revisió­ját is sürgetni. Huszt nov. 10. 1880. Bikky Ferenc, ev. ref. lelkész. Oly törvényt még nem írtak, mely minden előfordulható esetre teljes biztossággal alkalmaz­ható és minden kétkedést kizáró világosságú le­gyen. Ennélfogva előre látható volt, hogy a leg­közelebb életbe léptetett büntető törvénynek a régibb, most már az ellentáborban is komolyabb figyelemre méltatott iatkozó paragraphusai vallásügyi törvényekre vo­nt alkalmazásban itt-ott nem elég világosoknak, hézagosaknak fognak bi­zonyulni. Az itt fennforgó kérdésben azonban oly esetet épenséggel nem látok, hanem igenis lá­tom azt, hogy a plébános, túl akarván járni a református lelkész eszén, maga esett a kelepcé­be, melyet másnak vetett, és törvényt sértett, anélkül hogy célt ért volna. Mert ezen esetre vonatkozólag, a törvény szava oly világos, hogy ahhoz sem felsőbbségi magyarázat, sem novelláris törvény nem szük­séges, s hogy ezt az ügy folyamatja alatt a plé­bános maga is belátta, mutatja azon eljárása, hogy állítólagos jogos álláspontja dacára az ál­tala megkeresztelt gyermeket a református anya­­i könyvbe kívánta beíratni. Hogy is szól a fennforgó esetre vonatkozó, az az LIII. tcikk 3. §-a ? $Az áttérni kívánó bár­­­­mely egyház tagja legyen, szándékát önmaga ál­tal választott két tanú jelenlétében saját egyház­községének lelkésze előtt nyilatkoztatja ki. S ezen első nyilatkozattételtől számítandó 14 nap eltelte után s legfölebb 30 nap eltelte előtt ugyanazon, vagy más szintén általa választott két­lenlétében ismét saját egyházközségének tanú­je­előtt jelenti ki, hogy áttérési szándéka lelkésze mellett továbbra is megmarad.<.: Eleget tettek-e a jelen esetben a törvény követelésének ? Nem. Mert az áttérni kívánó asszony sem első, sem másod­ízben áttérési szán­dékát lelkésze előtt személyesen ki nem hoztatta, hanem tanúit küldte a lelkészhez, nyilat­egy írással, melyben szándékát tudatja. Pedig a tör­vény nem azt mondja, hogy az áttérni akaró ön­maga által választott két tanú által nyilatkoz­tassa ki áttérési szándékát, hanem két tanú jelen­létében, tehát maga személyesen tegye azt, még­pedig két ízben. Az áttérni akaró betegségét a törvény ez eljárás alóli felmentő okul nem említi, és olyanul nem is említheti, mert a betegnek is módjá­ban áll áttérési szándékát személyesen kinyilat­koztatni, magához kéretvén egyházközsége lel­készét, kinek szent kötelessége beteg hívét, ha kivánja, meglátogatni. Hogy az idézett törvény szerint az áttérni akaró abbeli szándékát egyházközségének lelkésze előtt személyesen tartozik kinyilatkoztatni, bizo­nyítják ugyan a törvénycikknek a vegyes házas­ságokról szóló 9. és 10. §-ai, hol a házasulandó félnek személyes megjelenését a törvény nem követeli, s csak a tanúk jelentése és bizonyítása kivántatik. E §-ok így hangzanak: "Ha vala­melyik fél lelkésze (a háromszori hirdetést) meg­tagadná, két tanúnak a felől adott bélyegmentes bizonyítványa mellett, hogy azon lelkész, a hirdetésre fölszólíttatott, egyik fél lelkészének hír­ ki­detése is elégséges. Ha a háromszori megtörtént, de valamelyik fél lelkésze kihirdetés vonakod­nék kiadni az elbocsátó levelet: a házasulandó felek részéről két tanú nála megjelenvén, kérik az elbocsátó levél kiadását, melynek megtagadása esetében a tanúk egyike azon kérdést intézi a lelkészhez, hogy a szándékolt egybekelés ellen jelentetett-e be akadály, vagy nem ? — A lelkész által e kérdésre adott vagy megtagadott válasz­ról a tanúk bélyegmentes bizonyítványt adnak, mely teljesen pótolja az elbocsátó levelet. Látni való, hogy itt, hol a törvény a tanúk jelentésével és bizonyításával beéri, a házasulandó felek részéről történendő két tanú megjelenéséről szól, míg az áttérést illető paragraphus azt mondja, hogy az áttérni kívánó szándékát önmaga által választott két tanú jelenlétében saját egyházközsé­gének lelkésze előtt nyilatkoztassa ki, tehát maga személyesen nyilatkozzék két tanú jelenlétében. A fennforgó ügyben tehát az áttérni kívánó asszony a törvény követelésének eleget nem tett, mert áttérési szándékát egyházközségének lelkésze előtt személyesen ki nem nyilatkoztatta. S így

Next