Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-05 / 1. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday­ utcza 28., a­hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. PROTESTÁNS Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes­­ szám ára 50 fillér. TARTALOM: I. cikk: Újesztendő kezdetén. Marjay Károly. — II. cikk: Mi lesz református iskoláinkkal? Dr. Patay Pál — Krónika. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenet­ — Pályázat. — Hirdetések. Újesztendő kezdetén. Máskor boldogan, mosolygó arcával köszöntgettük egymást újesztendő napján. Mindenki bízó reménnyel gondolt az elkövetkezendő napokra, hónapokra, jobb­nak, kedvesebbnek képzeltük a jövendők, mint a múltat. Soha szomorúbb, kétségbeejtőbb napokat ez a nemzet nem élt, mint most. Lehorgasztott fővel, dacosan össze­szorított fogakkal, elboruló tekintettel, lábujjhegyen némán járunk, mint valami halottas házban. Siralom ház, ha­lottas ház most minden magyar hajlék. Halálra ítéltek „a népek önrendelkezési jogá"-val ajkukon minket gyű­lölő, vagy nem ismerő emberek. A halottas házban már­már kiterítve fekszik a­ szívünk megszakadásáig is hőn szeretett édes­anyánk, aki dajkált, táplált, felnevelt ben­nünket. Jajszavait, hangos sirámát rajtunk kívül mások nem hallják, nem értik. Szent karácsony ünnepét most ünnepelte az egész világ. A karácsony tiszta, békés, boldog örvendezése, — jaj! — de itt hagyott minket. Sirt a lelkünk, nem tudtunk örülni, mintha nem is ka­rácsonyt, hanem nagypénteket ünnepeltünk volna! ? Mennyivel más, hangos örömtől zajos, boldogságos volt azoknak karácsonya, akik győzőknek, diadalmas hősök­nek érzik magukat. Akik még most is ellenségeink vagytok, akik nem akartok testvérek".lenni, szerető test­vérek : volt nektek karácsonytok ? Tudtatok ti, ünne­pelni ? Hallottátok-e a karácsonyi angyalok énekét: békesség a földön és az emberekhez jóakarat ? Nem nyilott bele valami a szívetekbe ? Mutogatjátok továbbra is az eddigi „jóakaratot" ? Azt hirdettétek legkiválóbb nag­yjaitok ajkán keresztül, hogy a népek szabadságáért küzdőtök és mi ránk rettenetes bilincseket most raktok ? Jaj nekünk legyőzötteknek! De vigyázzatok mind­nyájan ti örvendezők, jaj lehet néktek is és vigasságtok könnyen szomorúságra fordulhat. Mi most sírva meakul­pázunk. Eddig, haj, sokunknak csak az ajkunkon volt: bűn . . . bűn . . . bűn, most egy nemzet, egy egész nép tanulta meg, hogy félelmetes hatalom a bűn, hogy ez a legkínosabb nemzeti, egyéni és sociális probléma,­­ amiről csak ideig-óráig feledkezhetünk el, de annál rettenetesebb aztán a jelentkezése. Újesztendő van. Új ? Csak a szám más, mit le­írunk, de minden bajunk, nyomorúságunk, bűnünk, szo­morúságunk, rettegő aggodalmunk átkísért bennünket ez újesztendőbe. Ennél is­­ fájdalmasabb, hogy remélni is keveset merünk. Mit hoz ismeretlen méhében ez esz­tendő ? Mi van megírva számunkra az Örökkévaló könyvében? •­­ Apróra végig vizsgálhatjuk itt a" mi népünk és nemzetünk jelenét, életét, értékeit: biztatást senkiben és semmiben nem találunk, ha földiekre és a láthatókra nézünk. Most érezzük igazán, hogy a láthatók ideig­óráig valók, csak „a láthatatlanok" örökkévalók. Ilyen rettenetes napokat, órákat élhetett át a legnagyobb ma­gyar, amikor kétségbeesve eldobta magától az életet. Ismeretlen, elfedett arcú angyal, te újesztendő/ milyen jó, hogy mi nem félünk tőled minden rettegtetés ellenére is. Nekünk van reménységünk, nem magunkban, nem emberekben, hanem a bűnbocsátó, nagy irgalmasságú Istenben. „Mindenütt nyomorgathatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk. .­. Sőt, Istenre bízván magunkat és ügyünket, ez újesztendő kezdetén így szólunk minden testvérünkhöz: Testvérek, elég volt a sírásból, fel a fejjel! Fel a szívekkel! Jöjjön, aminek jönnie kell, azért is mutassuk meg, hogy magyarok és reformátusok va­gyunk. Programm a mi nevünk a jövendőre is. Kimond­hatlanul sokat árthat nekünk az ellenség, de annyit nem, mint saját magunk. Halálos sírunkat más meg nem ás­hatja, csak mi csüggedő és civakodó magyarok. Tekint­sünk a Golgotára, s ne legyünk önmagunk sírásói. Tíz­milliós nemzetet, ha ő maga élni akar, megölni nem lehet. Kiújultak és véreznek, fájnak a régi sebek, vigyük

Next