Rádióélet, 1942 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1942-02-27 / 9. szám

beszélni... Hiszen író. És a rádió szá­mára is inkább írni szeret, mint beszélni. Végére hagytam Kós Károlyt. Róla az­után az »egész világ« tudja, hogy ezerféle dolgot művel. Szid is mindenkit hogy minden bajukkal hozzáfordulnak, s emiatt nem tudja csinálni a magáét. De aztán előbb-utóbb, ha nem is éppen terminusra, mindenkinek megteszi, amit ígér. Ez pedig igazán nagyon sokféle. Például, aki elége­detlen a közállapotokkal, annak politikai pártot alakít. Aki szervezetten, azt szer­vezetbe tömöríti. Ha pártot kell robban­tani, pártot robbant. Az erdélyi közélet­ben ő a nagy nyugtalan és örökmozgó. Nagy dolog volt ez a román megszállás 22 éve alatt, mert ő volt az, aki legkevésbé engedte, hogy elaludjon körülötte az élet. Mindig lehetett csinálni valamit. S mivel tanult mesterségére nézve ő építőművész, természetes, hogy minden maga körüli zaj és nyugtalanítás mögött az építés vala­milyen ténye áll, akár a szó valódi, akár átvitt értelemben. Sztánán háza és kis földje, meg gazdasága van. Ez a gazdaság olyan, mint egy nagy gyermek­játék. Ló­tenyésztéstül magnemesítésig mindent ját­szik rajta. Ahhoz, hogy itt is legyen, meg Kolozsváron is, állandóan járni kell Sztána és Kolozsvár között. Ez a vona­tozás jó a nagypolitikára, ott találkozik mindenkivel, »világjáró« ismerőseivel. S ott találkozik főként kalotaszegiekkel, akiknek néhány éve választott főgond­noka. De hát félhivatalosan, vagy önszán­tából mindig az is volt... Mivel mindent csinál, — pártpolitikától kézifaragásig — így írt aztán könyveket is. Úgy melléke­sen, sztálini otthona csendjében. Éj­szaka ... Rá is szólt egyszer szegény Dsida Jenőre, amikor a szerkesztőségben verset írni látta, délelőtt: »Te mit csi­nálsz?!... Verset írsz?!... Fényes­ nap­pal!?«... Persze ő éppen azért, mert mindenütt van, alig található meg ott és éppen akkor, amikor keresik. Keresheti majd a rádió ripotere is, ha akkor éppen arab kancája ellik Sztánán, vagy valame­lyik faluban éppen akkor kell az atya­fiakkal megvitatni, hogy vályogból ver­jék, vagy téglából rakják a kultúrházat. S hátha éppen hetivásár van akkor Bánffyhunyadon?!... Még az se segít, ha vasárnap akarna vele beszélni: még va­sárnapja se legyen az embernek?!... Valahogy így van ez mindenik erdélyi íróval, hiába akarja valaki az íróaszta­luknál, teremtő csendben, megtalálni őket. Mindig valami mást csinálnak... Én se írnám most ezt a kis cikket, ha a »Rádió­­élet« szerkesztője sürgős jelzéssel egyik napról a másikra nem űzné ki »fényes nappal« belőlem. Végezném én is inkább a »dolgom«. Igazgatnám az Erdélyi Szép­míves Céhet. Szerkeszteném az Erdélyi Helikont. Szóval nyomdásszal, könyvkötő­vel tárgyalnék. Kéziratokat olvasnék, vagy kéziratokat sürgetnék. Rengeteg le­vélre válaszolnék, hogy mindenki mégse nehezteljen meg mim ... Vagy beszélget­nék valahol a világról. Aquarelleznék. S titokban kinyomtatott betűt olvasnék, mint más rendes olvasó... Kovács László Ezért ugyan ne maradj itthon, vegyél be Pyramidont! TABLETTA'' ASSZONYOKNAK KONYHA Hétvezér-tokony. Nyáron zöldpaprikát és kevés paradicsomot be­letelve, bő hagymás zsíron párolunk, télen hasét használunk, áttörjük. Marha- vagy disznóhúst ki­sebb darabokra vágva hagymás zsíron puhára pá­roljuk, az áttört paprikalecsót hozzáadjuk, tálalás előtt tejfölt, citromlevet. Burgonyát hámozunk, hosszában négyfelé váogva sós vízben puhára főz­zük, s a kitálalt húst vele körülfoglaljuk. Húslevesbe tejfelgaluska, 2 evőkanál tejfelbe 4 evőkanál lisztet, sót, jól eldolgozunk s a jövő levesbe galuskákat szakí­tunk, ezalatt és ezután is lassú forralással főzzük pár percig, s a forró levesben tálaljuk. Marhahús-pogácsa: 10 kg kifőtt marhahúst húsőrlőn b­őröljük, zsír­ban pirított hagymát, ha van, kisütött, apró koc­kára vágott füstölt szalonnát teszünk hozzá, any­­nyi tejfölt, hogy össze tudjuk állítani, sót, bor­sot. Pogácsákat formálunk belőle, lisztes mor­zsában megforgatva, bő zsírban kirántjuk. Sa­vanyú burgonyafőzelékkel tálaljuk. Csőtészta-leves. Csontlevest bezöldségelve, zöldpetrezselymes rán­tással berántjuk, leszűrjük, 4 evőkanál reszelt saj­tot teszünk bele. Külön főzünk 8 dg apróra tör­delt csőtésztát sós vízben, ha puha, leöblítjük s a levesbe téve, együtt átmelegítjük. Levesestálban 1 deci tejfölre és ha lehet, 1 tojás sárgájára tá­laljuk. 11

Next