Rádióvilág, 1947 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-01 / 1. szám
katrészeket bizonyos távolságba és helyzetbe állítai. E jelenségek megértéséhez azonban egyelőre nem szükséges a rádió működésének ismerete, sőt inkább mondhatjuk azt, hogy a sugárzás lényegének tudása világítja meg jobban a rádió működését. Térjünk azonban viszsza a tárgyhoz, lássuk példák, kísérletek segítségével a sugárzás kettős tulajdonságát. Ha üveg, vagy ebonitrudat száraz selyemdarabbal megdörzsölünk, apró papírdarabkákat vonz, ragad magához. Ugyanezt észlelhetjük vékony szálra felfüggesztett, könnyű bodzabélyolyúcskához közelítjük az elektromos ebonilrudat, az elektromos vonzás még jobban megfigyelhető (52. ábra). Közelítve a rudat, kileng a golyócska. Ha a golyó és rúd közé szigetelőlapot (pl. keménygumit, csillámot) helyezünk, az inga kilengése nem változik. Megszűnik azonban a vonzás, mihenyt fémlapot, vagy akár fémszitát teszüek a tárgyak közé. Ezzel szemben a mágneses vonzást nem minden fém akadályozza (53. ábra). Réz-, aluösszefüggésben. Nagyobb feszültég erősebb elektromos teret létesít, az erősebb áram pedig erősebb mágnesteret hoz létre. A váltóárammal táplált vezető környezetében váltakozó természetű elektromágneses tér alakul ki, ami éppen olyanhullámzó jelleget vesz fel, mint maga a váltóáram. Ha a hálózati 50 rezgésű váltóáram távhatását vizsgáljuk, már aránylag kis távolságon túl alig veszünk róla tudomást, nem nagy a terjedési hatása. Ha azonban valami módon növeljük — szintén „száraz körülmények‘‘ között—, ha fésűnket hajunkon gyorsan áthúzzuk, a fésű szintén magához vonz apró papírdarabokat. Az így keltett elektromosság, dörzselektromosság, a ‘vonzás (vagy taszítás) tüneménye az elektromos vonzás (vagy taszítás). A fésű vagy rúd elektromos feszültségi állapotba került, hasonlóan, mint egy áramforrás (pl. galvánelem) pólusai. A természetes mágnesről már az előzőkből tudjuk, hogy vasdarabkákat vonz magához. Ez a jelenség mágneses vonzás. Hogy a két vonzás között alapvető különbség van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mágnes nem vonzza a vasnál jóval könnyebb papír- és egyéb tárgyakat. A kétféle erőkiejtés terjedése és iránya is más. Az elektromos sugárzást más anyagok gátolják (árnyékolják) mint a mágnesest. Ha papírdarabkák helyett minium-, ólom- stb. lapokat hiába helyezünk a mágnestű és a mágnes közé, a tű kitérése nem változik. Csupán azok a fémek (főleg a vas) akadályozzák a mágneses vonzást, amelyek maguk is mágneses természetűek. Fontos tudni, hogy bizonyos vastagságú vaslemez, csak akadályoza a mágneses vonzást, de nem teszi mindig hatástalanná, mert ha elég erős a mágneses mező, a vaslemez maga is mágneses lesz és tovább sugározza a mágnesteret. E két példa alapján külön tudtuk megvizsgálni azt a két jelenséget, ami a gyakorlatilag rendszerint együtt fordul elő. Az áramtól átjárt vezető környezete mindkét tulajdonsággal rendelkezik, egyaránt kifejt elektromos és mágneses sugárzást. Ha az áram feszültségét és erősségét vizsgáljuk, úgy látszik, hogy a feszültség az elektromos, az áram pedig a mágneses sugárzással áll a rezgések számát, azt tapasztaljuk, hogy a sugárzás mind messzebbre hat. Amíg az 50 frekvenciás váltóáramról már 30—50 méteres távolságban is csak igen érzékeny készülék útján szerzünk tudomást, addig pl. egy 100.000 rezgésű váltóáramról (megfelelő berendezéssel) már többszáz kilométerről tudomást szerezhetünk. Ha pedig a frekvenciát még tovább fokozzuk, már nincsenek áthidalhatatlan földi távolságok a jeltovábbítást illetőleg. De mielőtt már most túlságosan belemélyednénk a távhatás, távközlés lehetőségeibe, előbb fektessük le a szükséges alapokat, mert ilyen tempóban máris a „Radar“-ról kellene beszélni, ami még nagyobb frekvenciájú váltóáram segítségével a világűr távolságait is legyőzi. Amíg az egyenáramot feszültségével és erősségével tökéletesen jellemezhetjük, addig váltóáramot nemcsak Vezető huzat mmштшт ELektronok kisfrekvenciája. ábra. Vezető huzat gz.E:::) ELektronok nagyfrekvencia 55 ábra. 3