Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-04-22 / 32. szám
DONNA MARIA GARCIA-MALIBRAN. Fiume. Április'7dikén 1835. — Kedves szerkesztő ur! csudálkozni fog szerkesztő ur, hogy életleirási jegyzékeket küldök Rajzolataiba az Élet és Divatvilágból. De ezen, világszerte ismeretes és hires , és következőleg nagyon is divatos énekesnének életleirása leginkább lapjaiba illik. Hanem tán azon jobban fog csudálkozni szerkesztő ur’ böcsös lapjainak legtöbb ’s különösen szépnembeli olvasója, hogy életleirást küldök , mellyben az élet’ legfőbb időszakának idejét, a’ születési évet t. i. és napot nem említem. De illyen életleirási jegyzékek is hová fognak inkább illeni, mint a’ Divatvilágbeli Rajzolatokba? — Ugyanis korunkbeli közdivatu dolog az, hogy az olasz közmondást ,otton cotitare gli unni alle donnei követvén, szépeink, vagy, hogy terjedtebb értelemben szóljak, asszonyaink előtt,— kik között ezerből nagy nehezen lehet egyet, kivenni , ki korát őszintén tudassa, vagy említéséért , ha az a’ két kereszten túl van, kancsal szemekkel ne nézzen, — nyájas, de még a’ nem épen nyájas férfiak is, az asszonyok’ évűiről, azoknak jelenlétében , mint a’ sír, hallgatnak ; ’s bizonyos szerencsevadászok, inkább arczvonásokból gyanitják, mint keresztelőkből keresik kijelölt hölgyeik’ éveit. Ezt előre bocsátva, elkezdem jegyzékimet.... De nem ; még előbb valami mondandóm van. Hogy Maria Garcia-Malibrau születési évét jelen jegyzékimből kihagyom, vagyis inkább ki kell hagynom , arra kilenczvenkilencz okom van. Az első : után most „Divatvilágbéli Rajzolatokba“ akar 195 fenyegetvén, szabadon hagyaték, vigyázóul egy öreg szegény ember adatván melleje a’ városból. Luczia naponkint a’ viz partjára ment, mindig magával hordozó a’ lányának nevezett fadarabot; azt a’ földre téve, térdére bocsátkozott ’s az Istenhez imádkozék Károly visszajöveteléért. Ma reggel erősen kelt a’ szél, a’ dagár gyorsan emelkedett, ’s egy hullám elkapta azt, a’ mit a’ szegény nő legbecsesebb vagyonának tartott. Irtóztató kiáltást tön, mellyre mi segétségre szaladtunk , de ő Károlyt és leányát kiáltozva a’ hullámokba ugrott. Kinjainak véget vetett a’ halál. Ezen nő kétség kivül igen hibás volt; azonban nem fojthatám el szánakozásomat, — ’s néhány könnyet ejték a’ szegény Luczia számára. Uzdiván igtattatni azokat, magam is divatmajom kívánok lenni? — nem; első oka az, hogy azt nem tudom; körülbelül pedig, megvallom őszintén, igen lelkiismeretes ember lévén , ’s máséból ennélfogva nyilvános engedelem nélkül sem elvenni , sem akarat ellen hozzáadni nem mervén, illy csiklandós adatokkal, saját eszem ’s gondolatom szerint föllépni nem akarok. ’S ez, úgy vélem, már magában elegendő ok volna a’ kérdésbeli adat’ elhallgatására, de van második okom is; ’s ez, hogy jelen jegyzékimben többnyire az e’ tárgybeli legújabb Velenczei munkácskát *) vevén kalauzul , valamint ennek névtelen szerzője tanácsosnak, vagy, ha nem épen annak, mégis udvariasnak hitte az említett adat’ ki nem tételét, úgy én is, ezen szép példát követetlen hagyni nem akarom. — Most azonban ideje már, hogy az életleirási jegyzékekhez hozzáfogjak? Maria Garcia-Malibran, született Parisban. Garcia Emanuel, spanyolországi, ’s különösen andalusiai születés, jeles tenorista volt. Hogy Garcia leányát már születésekor éneklésre szánta, igen természetes; ’s hogy ez által, a’ leányának egykor nyitandó fényes pályát lelkében mintegy előrelátta, nem lehet csudálnunk, mert arra elég reményt nyujta neki saját oktatása, ’s elveinek és éneklési módjának a’ gyönge szüzecskébe mintegy áltoltása ; de , hogy munkája olly korán érne czélt, mint azt a’ következés tettleg bizonyító, azt atyja maga sem hitte; mert olly szerencsés sikerre, melly fáradozásait követte, természet’ csudája vala szükséges ? Ugyanis, ki sejdithette volna, hogy Maria Garcia, négy éves korában képes lenne a’ színpadon megjelenni, ’s szavát, a’ jelenlevők’ közönséges megindításával hallatni ? ’S mégis , a’ gyönge , csak négy évű szüzecske, Nápolyi Fiorentinie nevezetű színházában megjelent, ’sitt kezdé meg példátlan bátorsággal ’s meglepő kimenettel éneklési fényes pályáját. Társai, Pair „Nina“ nevezetű operájának, 50. folyvást tartott előadásában voltak: Cluibran , Monelli, Casacello, és Pellegrini. — Ezen időtől fogva lehetett észrevenni , hogy a’ kis Garda egykor a’ korabeli mesternek’ mesternéje leend, mint szinte azt is, hogy őt egy teljesen különös módon kelljen nevelni, ha atyja, a’ benne helyzeti reménynyel, keltében föladni nem akar vala. * Cenni biografici di Madama Maria Garcia-Malibran , ennek kőremetszett arczképével, 1835.