Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)

1835-10-14 / 30. szám

kát, jelesen a’ király és királynévalit; egy olasz kézirat 1297ről kártyákról emlékezik, mellyek «««'üknek hivatnak; kolostori határozatok 1337dik évről, paginae név alatt száműzik körükből a’ kártyákat; és végre a’ castiliai királynak egy 1387ben kelt parancsa a’ tilalmas játékok közé számit­ja. A’ kártyák’ szine különböző honokban külön­féle; a’ francziáké: pique, tréfle, carreau és coeur; a’ spanyoloké: kard, pálcza, batka, (de­nier) és csésze; a’ németeké: zöld, mák, sárga és vörös, melly utósó szinek egyszersmind a’ mieink is ’s e’ részben egy játéktalálmánynyal a’ „szapárival“ tán a’ magyar is dicsekhetik, (!) hacsak a’ pitykere kopkázás találmányát is ma­gunkéinak nem akarjuk állitni ’s azt megmutatni, hogy már Abel Káinnál , a’ kopkán vesztek ösz­­sze. — Azonban a’ kártyaszin csupán a’ pique-já­­tékkal jött létre, melly VII. Károly idejében ta­­láltatott­ föl. Ez ideig Európában csak az úgyne­vezett tarok ismerteték a’ legfurcsább alakok­ ’s a’ haláltáncz képeivel. A’ kártyák mindenféle czif­­rázatok­ ’s rajzolatokkal képezték: a’ császárt, pápát, zarándokokat, bajnokokat a’ győzelemben, szerelmeseket, a’ holdat ’s csillagászokat, napot és párkákat, az igazságot, szerencsét, józansá­got, vitézséget, a’ halált, végitéletet és a’ tem­plomot. A’ pique-játék föltaláltával végre e’ kü­lönféle czifrázatok a’ kártyákról eltűntek. VII. Károly, 10 sous bű­ndíj mellett, minden játékot eltilta, melly alattvalóit a’ fegyvergya­korlattól elvonná. E’ tilalom kikerülhetésére a’ vitéz Lahire ki magát az úgynevezett tref­ alsóba másoltatá, akkép reformálta a’kártyajátékot, hogy a’ katonai gyakorlatok közé lehete számitni; tréfre képezé kardon a’markolatvédet (Stichblatt), carreau a’ nyíl hegyét, pique a’ lándzsát és coeur a’ czélközépet; az as, egy régi pénz’ neve, képzé a’ katonazsoldot; a’ négy király ábrázold a’ négy világuradalmat, zsidót, görögöt, romait és fran­­cziát; mert VII. Károly mint nagy Károly utódja, a’ nyugati uralkodásra számot tartható; David, Sándor és Caesar szinte bibort viseltek ’s fejükön a’ liliomkörnyezte korona ; a’ négy dáma képzé : Judithot, a’ hőstett’, Pallast az igazság’, Rachelt a’ szerencse’, Arginát a’ józanság’ alakjában. — Ezen argina, nem egyébb mint anagramma a’ regina szóból, ’s nem vala más, mint Anjou Má­ria VII. Károly’ hitese, ki szelídsége­ ’s ájtatos­­ságával tündöklék; a’ négy alsó frankhon neme­seit képezé. A’ trójai Hector, atyja azon Franc­nak, ki mytus szerint Francziahon’ első királyá­nak tartaték; Ogier a’ dán, nagy Károlynak egyik bajnoka; végre Lahire VII. Károly’ legvitézebb tábornagya, ki nevét mak­alsa képében, úgyis mint kártyareformator örökité. Mivel a’ fametszés mestersége csak 1423 ban találtaték­ föl, az előtt a’ kártyák épen olly feste­­ményekkel készültek, mint a’ kéziratok, mi mi­att szerfölötti áruk vala, annyira, hogy 1430 ban Visconti, mailandi herczeg, egyetlen kártyajá­tékért egy franczia festőnek 1500 aranyat fizete. Utóbb a­ rézmetszés mesterségével Némethon egész Európát elönté olcsó kártyáival. Ulm városa igen nagy kereskedést űzött ez áruval, ’s kártyáit Olasz- és Spanyolhonba küldve fűszer és egyéb árukkal cserélte­ föl. Minden világi ’s egyházi parancsolatok elle­nére is a’ kártyajátékot el nem lehete törleni, melly eredeti alakjából ezer alakok változatossá­gát szenvedi, olly annyira, hogy könyveket le­hetne összeirni, a’ mindig máskép alakult kirá­lyok, királynék, alsók, felsők visszontagságiról egész a’ franczia respublica’ idejéig, midőn a’ négy dáma’ helyét a’ respublicai négy erény, a’ thron vesztett négy királyét pedig: Voltaire, Rous­seau , Lafontaine és Moliére foglalák­ el. — A’ KÖVETEK. A’ követküldési szokás népek és fejedelmek közt régi. A’ követ szó, mond Cicero, szent és sérthetlen. — Athénben a’ követek fölálltak a’ szónokszékbe ’s előadák a’ népnek küldöttségeik’ okát. — Romában a’ senatusba vezettettek ’s ott teljesiték követségeiket. Mai időkben egyenesen a’ királyokkal közlekednek. Midőn Athén és Sparta fénypontján álla, nem volt a’ népnek nagyobb öröme, mint ha gyülekezetében sok követet láta. Ez legnagyobb tiszteletnek tartatott, melly adat­­haték; — azon ország mellyhez legtöbb követ küldeték a’ többiek fölettvalónak tartatott. Egy követ elfogadása, annyit jelent, mint a’ küldő status' függetlenségének elösmerése. Franklion Éj­­szakamerika függetlenségét Franklin’ elfogadásá­val elösmeré, mielőtt azt Anglia kinyilatkoztatá. Az első muszka követ 1556ban küldeték a’ czár­­tól Angliába. Angolhon, Törökországba legelső követét küldé IGOGban. A’portugál követ 1653ban adósságáért letartóztaték ’s ezt téve a’ muszka követtel egy paszományárus is 1709ben, melly időszakban a’ követek’ védelmére csakugyan tör-

Next