Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)

1835-08-05 / 10. szám

62 szedjék össze holmijöket, ’s a’ várason kívül találkozzanak azokkal. Hamar átlátá a’ marquis, hogy hasztalan ottani várakozása, a’ hol van, reménye sem volt, hogy uralkodója elégtételt kérend az orosz udvartól az elrablásért, — a’ legjobb módhoz nyula tehát, ’s vigasztalta szivét a’ hűtelen elvesztéséért. Mintegy két évvel utóbb szabadságot kére de Witt gróf, ’s neje társaságában Europa különböző udvarait meglátogató. Sophia szépsége, melly a’ keleti ábrándozás könnyű vegyülete által még tulajdon ingert is kapott, mindenhol forró csudálás tárgya volt. A’ házaspár Lengyelhonba is jött, hol gróf Potocki Felix, a’ lengyel első zendülés kezdetében, számos párt feje volt, kiket rangja ’s kivált szörnyű gazdagság gyűjtött körébe. Potocki gróf kevéssel azelőtt kán volt hazájából , Olaszhont meglátogató ’s visszautaztában Hamburgban találkozók de Mitt gróf és grófnéval. Nyomban szenvedéllyel kezdé szeretni Sophiát. Lengyelországban könnyen lehete a’ házasságot föloldoztatni. Potocki hasznára forditá e’ körülményt, minden szükséges előkészületet megtön ’s egyik reggel de Witt gróf szobájába lépett. ,,Gróf! — igy szóla — én szeretem ön’ nőjét, ’s nem élhetek nélküle. Tudom, hogy ő sem érdekletlen irántam; azért nyomban elszöktethetném, de önnek akarom szerencsémet köszönni ’s nagylelkűsége emlékét örökre megtartani keblemben. Itt van két papiros : egyik válólevél, mellyen csak ön’ aláírása hibázik, mivel, mint látja, nője már magát aláíró; a’ másik egy váltólevél két millió forintra, a vista (dáttam ra), itteni pénztárnokom által kifizetendő. — A’ dolgot tehát egészen ön’ a tetszése szerint barátságosan, vagy más módon végezhetjük.“ A’ gróf hihetőleg megemlékezék Vauban iránti magaviseletérűl ’s elég okos volt a’ valólevelet aláírni ’s a’ váltót elfogadni. A’ szép Sophia még az nap Potocka grófné lön ’s olly birtok parancsoló-asszonya, miilyen akkor időben egy magánzó ember kezén sem volt. ZUMALACARREGUY. A’ fejében elvet alkotni tudó ember rendesen elvkövető ’s nem ritkán elvszolga, sőt még az elv képzeletét fölfogni nem tudó embertömeg is , mihelyt a’ baromi tudatlanságból kivetkezett, elveket követ, nem magáért ugyan, hanem másokért, azaz részt vesz az elvutáni mozgásokban, így uralkodik az általánosság színe a’ nagy néptömegen, ’s egyesek neve nem hozatik föl a’ nagy mozdulásban vagy mozdulni törekvésben. Csak némelylyeket tűntet ki ragyogóbb csillaguk, mint egyes tüneményeket a’ dolgok szokott folyama fölött, kik azután bámulás tárgyaivá lesznek , az övéiktül tömjényeztetve, az ellenféltül tiszteletet csikarandók ki. — Ilyen tünemény volt Zumalacarreguy is, kit állhatatossága, szilárd lelke ’s hadi erényei az ellenelvűeknél is becsületbe hozott , ’s ki a’ mostani spanyol zajongásban első szerepet játszék. Egy angol tiszt, ki őt (don Carlos vezérét) gyakran látó, e’ leírást adja róla. „Zumalacarreguy mintegy 45 éves; vonásai férfiasak ’s erősen kijegyzettek; fas orra hosszit; szakála kevés , de szája mindenik szegletén tömött bajusz vonul le ; szemholdai ’s vidor szemei villámszórók; arczát a’ nap megégette. Középszerűnél nagyobb ; pillantása mozgó, ’s figyelmét mi sem kerüli ki. Vállain juhbőrt hordoz, egyéb ruházata fekete kabátbul ’s veres nadrágból áll. Nyakán messzelátó csügg, monda szerint épen az, mellyet Wellington herczeg hordoza a’ félszigetbeli háborúkor. Oldalán a’ kard hosszit ’s minden ékesség nélkül. Közönségesen nyájas és beszédes, de a’ harcz alatt senkivel nem szól ’s igen komor tekintetű. Mindegyre messzelátóján nézeget, ’s mihelyt hirt kap, uj parancsokat oszt. Zumalacarreguy dandára föld népiből áll, mellyekben határtalan birodalmat vet, ’s a’csata alatt mindig 12—14 illy vitéz földije van körűlé. Ezek segédnöki, parancsait osztók ’s szenethordók. Ő legutósó fekszik le ’s első kel föl, — ’s éjszaka is bebocsáttatnak hozzá földjei. A’ kém tudósítást ad, a’ vezér fejet biczent rá ’s így vége van a’ közlekedésnek. Senki nem tudja előre, mit akar tenni, ’s gyakran, mikor a’ dobhangzik, kérdi a’ második vezér: ,,hová indulunk?“ A’ harczban iszonyatos ő; a’ legnagyobb veszélybe bérohan ’s életét minden pillanatban koczkára teszi. A’ fenyítéket szorosan tartja, ’s kivált szigorúan megbünteti a’ fegyvertisztitásbeli henyeséget. Seregében senkinek sem szabad két ingnél többet hordani a’ táskában, még a’ tiszteknek sem. A’hadnagyon alul nem szabad a’tiszteknek lovagolniok, ’s ő maga is gyalogol sokszor katonái mellett, őket az erőtetett útban buzdítandó.“ —