Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-05-28 / 43. szám
Megjelelt e* divatujság MÁSODIK ÉV Szebb jövendőt al Hazának, Bús idői már valának. 43dik szám. Előfizethetni helyben i* niadónál Dorottya az« czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. ELSŐ FELE, PEST Május* ‘ILdik. hetenkint Sszer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengd. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1836. FI-HO-TI, vagy: a’ dicsőség* áldásai. Chinai történet. BULWEIt UTÁN. Fi-ho-ti nagy eszű ifjúnak tartatott; ő Pekingben kényelmes és szerencsés életet éle. Az ifjúság’ világában , igen előkelő nemzetségből ’s a’ leggazdagabb jövedelem’birtokában, nagyon kedves vala az uraknál, kik asztalánál lakomáztak, és a* hölgyeknél, kik azt vélték, hogy tőle meg fognak kéretni. Bárha a’ hinaiak nem nagyon szeretik a’társasságot, Fi-ho-ti mégis bátorkodott divatba hozni, hogy olly lakomákat adjon, mellyektől a’ feszesség távol volt, ’s a’ vidámság vala fő helyen. Az élet’ minden örömei szolgálatjára állottak: ivott, de mértékkel, az éldelet’ kelyhéből ; — evett, kaczagott, és szeretett tetszése szerint. Egy ember sem volt Pekingben nappal éberebb, egy sem részesült éjjel nyugodtabb álomban, mint Fi-ho-ti. Egy rész órában történt, hogy Fi-ho-ti felfedezé, miképen ő azon elmetulajdonokkal bir, mellyeket említettünk. Egy philosophus — ki, minthogy egyszersmind Fi-ho-ti’ nagybátya volt, kettős joggal birt, tudniillik a’ bölcsével és a’ közel rokonéval, hogy ifjúnknak mindenféle kellemetlenséget mondjon — fejébe vévé magának, igen koszusnak lenni azon szerencsés életpálya felett, mellyen Fi-ho-ti olly békével vándorla. Ennek következésében egy szép reggel fiatal chinai epikuraeistánknak látogatást tön. Nyárimulatójában találta őt, hullámzó vánkosokon heverőt. Fi-ho-ti ízletes teáját hörbölgeté, ’s még mellé a’ legcsinosabb és legfinomabb porczellánfindzsákból, mellyeket képzelhetni, közben egy chinai novellát olvasott, ’s időrül időre, éldeleteit 1836. emelendő, enyelgő szavakat várta egy fiatal hölgygyel, ki hozzá látogatóba jött. Philosophusunk módfelett megbotránkozott illy sok kényelem’ láttára. Semmi bölcstelenebb nem lehete; mert minthogy a’ philosophiának kötelessége az élet felett gyönyörrel tölteni el bennünket, minden esetre első gondjának kell lenni, azt velünk teher gyanánt nézetni. Az istennő vak tisztelője a’ türelemnek, de a’ gyönyör által felhaborítatik. A’ mi bölcsünk olly ember volt, kit tulajdonkép senki sem állhatott ki, ki iránt azonban még is minden ember tiszteletet mutatott. Fi-ho-ti ez okból fölemelkedék párnáiról, egy kissé szégyelte magát, hogy illy kellemes veszteglésben találtatott , ’s először emlékezett a’ chinai erkölcstanulmány’ elvére, melly módfelett illetlennek tartja, ha egy chinai ur beszélgetésben találtatik valamelly hölgygyel. Fi-ho-ti kezeiből kihullott a’ novella ; ’s a’ fiatal hölgy, megrettenve a’ bölcsnek hosszú szakálán ’s nem kevésbé hosszú körmein, örömest megfutamlik, ha csak lábacskái szolgálatjára állnak; úgy hogy, a’ mint már a’ dolgok állottak, szolgálóját szólitá, haza vitette magát, barátnőit összegyűjtő, é s ezeknek panaszkodik, miképen jutnak tönkre a’ legbájosabb szerelmeskedések, mihelyt fiatal uracsok olly szerencsétlenek, hogy philosophus nagybátyjok van. A’ mandarin — mert Fiho-ti jelen látogatója nem csekélyebb országos hivatalt viselt, úgyhogy joga volt, fejtakaróján egy kék gömböt viselni* — alig látta magát öcscsével egyedül, azonnal háromszor torkot köszörült ’s elkezdő nagybátyai intéseit * „Nem szégyeled magadat, ifjú,“ így szóla: „azon élet fölött, mellyet viselsz ? — nem szégyeled magad , illy munkátlan és illy boldog lenni *) A’ harmad és negyed osztálybeli mandarinok’ (ismertető jele: A’ szerző’ jegy*. [43]