Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-04-23 / 33. szám

Ab­ejelen c' divatujsá? l.etenkint Tszer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Hel­­b­­i félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. I­nstán 5 fr es 10 fr. pengő. Harmadik év* A* d­­irs. 'sejt fénysorára Lengyen a* Magyar hazára Első fele Pest 1­3. Április' S3 ia S31'1 szám» TÁRSAS ÉLET DIVATTILÁCIBÓL. Előfizethetni Lelj­ben a kiadónál új-világ uteza­ Lan Heil­inger házban 554ik szám alatt Pesten kivül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. A’ SZUROK-ÁLARCZ. POR EUGENIA UTÁN. I. 1819dik évi September­ utolján Passy helységén egy idegen utazott keresztül; a visga szemei gondo­san merengtek a­ körülte fekvő tárgyakon, — most hirtelen, mint a­ keresettet fel­találó, megállóit egy falusi lak előtt, ’s fontoskodva olvasá a’ kapun függő, és a­ ház’ örökös , vagy ideiglens kiadását tárgyazó hirdetményt — illedelmes külseje ezen mintegy 50 éves férfiúnak, 's magatartása, finom műveltséget tüntetőnek ki. Azon­ban , alacsony, sűrű fürtökkel födett homloka elárulá, hogy fontos terveken tépelődik : sárgás szemei meg­rázó pillanatokat löveltek; hangja kellemtelen rekedt volt; — ha ollykor észre­vette valakiben, a' szokatlan külseje által támasztott figyelmet, el-elmosolyodott, de mosolyát nem belső lelki öröm, hanem titkos csalárd­ság izgatá­­sa s­orra határozottságot, sima ajkai pedig (a közvélemény szerint) fekete dühös lelket füstének; — végre véres szakára mintegy erősitni látszék azt, mit a' többi arcz-vonási elárultak. Ezen, beszédéből északi Francz-hon­ szülöttjének látszó férfiút, Dumontnak nevezék. — Megvisgálá sze­mesen a' házat, hozzá kapcsolt kertecskét, és fás he­lyet , ’s mindennek vad, és minden szomszédoktól távol-eső helyzete különösen tetszett néki, kialkudó tehát a' tulajdonostól 'e ki is fizető. Néhány napi ott­ léte után, melly alatt minden vi­szonyt a' szomszédokkal gondosan került, mindent be­zárván eltűnt. E‘ történet után hat hónap röppent­ el már; —­épen április 1­4kén egy két lovú, ’s néger által igazgatott kocsi erősen bézárva, ment keresztül Passy-n,’s egy­ keskeny hosszú útra tett kanyarodása után, meg állott 1837. egy kapu-sikátor előtt, melly megett az épületig nyú­ló nyársor sétány volt. Egy férfi szála­­ ki a' fedett kocsiból, ’s feltárva a' sikátort gyalog követé kocsiját, egész az épületig. — „Szóljatok ki“ dörgő feltárván a' kocsi­ zárt, ’s erős léptekkel haladott a’ lépcsőkön, melly alatt több ízben kétesen tekingetett, valljon követik-e? Börtönéből szabadult madárkint gyorsan szökött­ ki egy fürge leányka a' kocsiból. „Jöjj Fául!“ hangozó, kezét nyújtva egy nyugtala­nul habozó szög-lánykának. „Csöndesen!“ mennydörgő a' férfiú’ durva hangja, ’s a' félemlett némberek némán követők vezetőjüket. Az épület' belsejében voltak, — sűrű homály bob­tá a'falakat, a' férfiú tüzet ütött, ’s egy szobába tele­pedtek. — Most mord, néma vezetőjük, a' hóna alatt hozott ko­sárkából ízes frisstőt tön az asztalra. „Üljetek­ le, és egyetek tüstént, minthogy sietnünk kell a' lefekvéssel.“ Szavai válasz nélkül maradva, pillanatra úti társ­áéihoz fordult, őket némán visgáló. Két fiatal leányka volt. Szőke mindegyik, fehér és karcsú, vidor, élénk az ifjabb, szép mint hajnal pa­ja; — komoly ’s érettebb az idősb ’s szép mint az első. — „Fáni !“ szólt a’ férfiú mosolyogva nyúlván keze után „megengeded nem de, hogy megkínáljalak ülés­sel, de, — mi bajod édes gyámoltom?“ .Semmi jó bátyám! az utazási törődés.* A’férfiútól vezettetve asztalhoz ült most, hol csu­pán két személyre látván felteritve nyugtalanul kérdő. „És ön, édes bátyám !“ „Nem vagyok éhes, kedvesi­a! különben is tudjatok, hogy a' semmire kellő Gáspáron kivűl szolgánk nincs, — ez lovak után néz, ’s így magam vagyok képtelen (33)

Next