Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-04-23 / 33. szám
Abejelen c' divatujsá? l.etenkint Tszer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helbi félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Instán 5 fr es 10 fr. pengő. Harmadik év* A* dirs. 'sejt fénysorára Lengyen a* Magyar hazára Első fele Pest 13. Április' S3 ia S31'1 szám» TÁRSAS ÉLET DIVATTILÁCIBÓL. Előfizethetni Leljben a kiadónál új-világ uteza Lan Heilinger házban 554ik szám alatt Pesten kivül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. A’ SZUROK-ÁLARCZ. POR EUGENIA UTÁN. I. 1819dik évi September utolján Passy helységén egy idegen utazott keresztül; a visga szemei gondosan merengtek a körülte fekvő tárgyakon, — most hirtelen, mint a keresettet feltaláló, megállóit egy falusi lak előtt, ’s fontoskodva olvasá a’ kapun függő, és a ház’ örökös , vagy ideiglens kiadását tárgyazó hirdetményt — illedelmes külseje ezen mintegy 50 éves férfiúnak, 's magatartása, finom műveltséget tüntetőnek ki. Azonban , alacsony, sűrű fürtökkel födett homloka elárulá, hogy fontos terveken tépelődik : sárgás szemei megrázó pillanatokat löveltek; hangja kellemtelen rekedt volt; — ha ollykor észrevette valakiben, a' szokatlan külseje által támasztott figyelmet, el-elmosolyodott, de mosolyát nem belső lelki öröm, hanem titkos csalárdság izgatása sorra határozottságot, sima ajkai pedig (a közvélemény szerint) fekete dühös lelket füstének; — végre véres szakára mintegy erősitni látszék azt, mit a' többi arcz-vonási elárultak. Ezen, beszédéből északi Francz-hon szülöttjének látszó férfiút, Dumontnak nevezék. — Megvisgálá szemesen a' házat, hozzá kapcsolt kertecskét, és fás helyet , ’s mindennek vad, és minden szomszédoktól távol-eső helyzete különösen tetszett néki, kialkudó tehát a' tulajdonostól 'e ki is fizető. Néhány napi ott léte után, melly alatt minden viszonyt a' szomszédokkal gondosan került, mindent bezárván eltűnt. E‘ történet után hat hónap röppent el már; —épen április 14kén egy két lovú, ’s néger által igazgatott kocsi erősen bézárva, ment keresztül Passy-n,’s egy keskeny hosszú útra tett kanyarodása után, meg állott 1837. egy kapu-sikátor előtt, melly megett az épületig nyúló nyársor sétány volt. Egy férfi szála ki a' fedett kocsiból, ’s feltárva a' sikátort gyalog követé kocsiját, egész az épületig. — „Szóljatok ki“ dörgő feltárván a' kocsi zárt, ’s erős léptekkel haladott a’ lépcsőkön, melly alatt több ízben kétesen tekingetett, valljon követik-e? Börtönéből szabadult madárkint gyorsan szökött ki egy fürge leányka a' kocsiból. „Jöjj Fául!“ hangozó, kezét nyújtva egy nyugtalanul habozó szög-lánykának. „Csöndesen!“ mennydörgő a' férfiú’ durva hangja, ’s a' félemlett némberek némán követők vezetőjüket. Az épület' belsejében voltak, — sűrű homály bobtá a'falakat, a' férfiú tüzet ütött, ’s egy szobába telepedtek. — Most mord, néma vezetőjük, a' hóna alatt hozott kosárkából ízes frisstőt tön az asztalra. „Üljetek le, és egyetek tüstént, minthogy sietnünk kell a' lefekvéssel.“ Szavai válasz nélkül maradva, pillanatra úti társáéihoz fordult, őket némán visgáló. Két fiatal leányka volt. Szőke mindegyik, fehér és karcsú, vidor, élénk az ifjabb, szép mint hajnal paja; — komoly ’s érettebb az idősb ’s szép mint az első. — „Fáni !“ szólt a’ férfiú mosolyogva nyúlván keze után „megengeded nem de, hogy megkínáljalak üléssel, de, — mi bajod édes gyámoltom?“ .Semmi jó bátyám! az utazási törődés.* A’férfiútól vezettetve asztalhoz ült most, hol csupán két személyre látván felteritve nyugtalanul kérdő. „És ön, édes bátyám !“ „Nem vagyok éhes, kedvesia! különben is tudjatok, hogy a' semmire kellő Gáspáron kivűl szolgánk nincs, — ez lovak után néz, ’s így magam vagyok képtelen (33)