Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-05-04 / 36. szám
semmit se értsen, 's boldog férfi, ha ezen magos elme leereszkedik feleséged lenni, milly gyönyörű kilátásaid vannak ezen könyvek ’s ezen keresztnevek között! — Léda ügyesen játszik a’ zongorán, 's így ha Zlubovszky’ keringett: ,Das waren mir selige Tage4 vagy: ,Le souvenir deuxtems4-t játsza, önként hozzá gondolhatod ,midőn feleségem nem volt! Ki tagadja, hogy ezen leányt igazán szerelmessé tenni nagyobb feladat mint némelly jutalomdíjt kivívni, mellynél néha más nem szükséges, mint hogy a’ versenyló jó eleve tudassa nevét a’ bírákkal. — Magamra hivém vállalhatni a’nem kellemetlen terv kivívását, mert az ember hiú és akaratja merész, azt fájlalván egyedül, hogy Léda magyarul nem tudott, ’s munkáimat, mellyekre leginkább építhetném teljesülendő vágyaim’ és zöld reményeimet, nem olvasta, tehát bennem fenti szép gondolatok, eszmék és ötletek’ szerencsés nemzőjét nem is gyanítható. Caligula az egész emberi nemzetnek csak egy fejet kívánt, hogy kitekerhesse, én minden meghódítandó szép leánynak magyar nyelvet kívánok, hogy munkáimat megértse. Régóta köhögésért már az öreg nénike, Azért is makacs mirigydugulás kinzá, a’ köhögcsélés valóságos szamárhuruttá, a’ mirigy dugulás mindennap veszedelmesebb jön, úgy hogy mindkettőnek ágyban kelle maradnia. Most többször voltam egyedül Lédával. Illy egyedülies órákat igen jól tudok használni, egy pereznek sem szabad elmúlnia, melly czélomhoz közelébb nem segítene. Léda’ keze igen szép és selyempuha, minő folytonos munka által soha sem lesz; sokáig hagyá nyugodni az enyémben, ő maga is engedékenyebb volt mint máskor. — Palochay’ versei feküdtek az asztalkán, meg kell jegyezni, Palochaynak is csak a’báró czim jelelé ki ezen díszhelyet, ’s ezek a’ ma divatos költészetet tevék beszédünk’ tárgyává, mellyről Léda nézetei, megvallom, nem voltak megvetendők, tisztább ítélő tehetséget láttattak, mint kerestem, sőt a’ jelesebb franczia és német irók műveiben járatossága igen kellemesen lepett meg. Csillámló felületesség, melly főrangú társalkodásából könnyen reá ragadhatott, volt-e ez is en gros nevelése’ zsibvásáron, azon órában legalább nem akartam kikutatni, mert mint mondám egyedülies órákkal igen szeretek gazdálkodni. — A’ magyar literaturáról semmit sem tartott; azt állítá, ki német és franczia könyveket olvas, az a’ magyar’ könyveket is olvasás nélkül olvassa, ’s midőn tüzesen felszólalnék eredetiségünk, nyelvünk szépsége , teljes ereje, kivált lyricai alkalmazhatása mellett, magamról sem felejtkezvén meg és kitünőbb érdemeimről kerülte, hófehér kezét számra tevén mind ezek bebizonyítását, melly, úgy mond, nehéz lehetne, felfüggeszteni kívánta, azon kikötéssel egyedül, hogy, ha költői tehetségeimről meg akarom győzni, azok próbamutatványát közöljem vele. Léda nem kételkedett hogy németül ne tudnám kifejezni jó gondolatjaimat, ha vannak ollyanok, monda nevetne, ’s a’ próbamutatvány után foghat csak competens biróné lenni. Mit finomúl értésemre adott, igen hamar elértére. Léda hiú volt, mint minden leány; az írót szerette diadalkocsijába fogva látni, ’s midőn tőlem elburkolt szavakban ugyan azt kívánta, melly költő és írónak olly szerfelett kevésbe kerül: a haláltali örökösítést, engemet, ha mindjárt Mahomedkint hetedik egekbe nem is ragadott, annál közelébb vonta magához, ’s én költői létemre elég prosakcus voltam a’ fényes valót többre becsülni a' túlvilági gyönyöröknél. ,A’ kisasszony lesz jó géniuszom, melly első művemre felbuzditand ,a mondám kezét gyengén megszorítva — ,hiszem a’ valódi költők mindig mennyei világból hozzák ideáljokat!" Léda büszke tetszéssel véve szavaimat. Az első művemmeli captatio benevolentiae azonban hazugság volt, miután életemben elég verset írtam és izzadtam már össze, de egy könyvárus sem akart megvenni, bár elég olcsón , svét húsz forintért kínáltam is azokat az édes haza’ minden könyvárusinak. — Hogy termékenységemről illő fogalma lenne , már holapra ígértem meg a’ kivánt költeményt, mielőtt megnyerem engedelmet abban bizonyos viszonyokról emlékezhetni, mellyek őt, a’ magas ideált ’s engem a’ reméntelen imádót közelébbről érdekelnének. Asztalomnál ültem szinte két egész óráig és nem tehettem szert egy becsületes gondolatra sem, pedig azon nap jegyzőkönyvet nem irtam, a’ váczi utczában nem sétáltam, polemicus újságokat nem olvastam, nagy urakkal nem társalkodtam, ’s még sem jött egy becsületes gondolat is. Éheztem mint költőhöz illik, egy nagy pohár víz álla készen szomjúságomat oltani: mind hiában, a’ gondolat elmaradt mint hűtlen szerető; bár vágyva várva szorítanám keblemhez. .Minden rímért egy pásztor-negyedet adok , kiáltok föl, ki engem ismer, tudat