Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-05-04 / 36. szám

semmit se értsen, 's boldog férfi, ha ezen magos elme leereszkedik feleséged lenni, milly gyönyörű kilátásaid vannak ezen könyvek ’s ezen keresztnevek között! — Léda ügyesen játszik a’ zongorán, 's így ha Zlubovsz­­ky’ keringett: ,Das waren mir selige Tage4 vagy: ,Le souvenir deuxtems4-t játsza, önként hozzá gondolhatod­ ,midőn feleségem nem volt!­ Ki tagadja, hogy ezen leányt igazán szerelmessé tenni nagyobb feladat mint némelly jutalomdíjt kivívni, mellynél néha más nem szükséges, mint hogy a’ ver­senyló jó eleve tudassa nevét a’ bírákkal. — Magamra hivém vállalhatni a’nem kellemetlen terv kivívását, mert az ember hiú és akaratja merész, azt fájlalván egye­dül, hogy Léda magyarul nem tudott, ’s munkáimat, mellyekre leginkább építhetném teljesülendő vágyaim’ és zöld reményeimet, nem olvasta, tehát bennem fenti szép gondolatok, eszmék és ötletek’ szerencsés nemző­jét nem is gyanítható. Caligula az egész emberi nem­zetnek csak egy fejet kívánt, hogy kitekerhesse, én minden meghódítandó szép leánynak magyar nyelvet kívánok, hogy munkáimat megértse. Régóta köhögésért már az öreg nénike, Azért is ma­kacs mirigydugulás kinzá, a’ köhögcsélés valóságos szamárhuruttá, a’ mirigy dugulás mindennap veszedel­mesebb jön, úgy hogy mindkettőnek ágyban kelle ma­radnia. Most többször voltam egyedül Lédával. Illy egyedülies órákat igen jól tudok használni, egy perez­nek sem szabad elmúlnia, melly czélomhoz közelébb nem segítene. Léda’ keze igen szép és selyempuha, minő folytonos munka által soha sem lesz; sokáig ha­­gyá nyugodni az enyémben, ő maga is engedékenyebb volt mint máskor. — Palochay’ versei feküdtek az asz­talkán, meg kell jegyezni, Palochaynak is csak a’bá­ró czim jelelé ki ezen díszhelyet, ’s ezek a’ ma divatos költészetet tevék beszédünk’ tárgyává, mellyről Léda nézetei, megvallom, nem voltak megvetendők, tisztább ítélő tehetséget láttattak, mint kerestem, sőt a’ jelesebb franczia és német irók műveiben járatossága igen kelle­mesen lepett meg. Csillámló felületesség, melly főran­gú társalkodásából könnyen reá ragadhatott, volt-e ez is en gros nevelése’ zsibvásáron, azon órában lega­lább nem akartam kikutatni, mert mint mondám egye­dülies órákkal igen szeretek gazdálkodni. — A’ ma­gyar literaturáról semmit sem tartott; azt állítá, ki né­met és franczia könyveket olvas, az a’ magyar’ köny­veket is olvasás nélkül olvassa, ’s midőn tüzesen fel­szólalnék eredetiségünk, nyelvünk szépsége , teljes ereje, kivált lyricai alkalmazhatása mellett, magamról sem felejtkezvén meg és kitünőbb érdemeimről kerülte, hófehér kezét számra tevén mind ezek bebizonyítását, melly, úgy mond, nehéz lehetne, felfüggeszteni kíván­ta, azon kikötéssel egyedül, hogy, ha költői tehetsé­geimről meg akarom győzni, azok próbamutatványát közöljem vele. Léda nem kételkedett hogy németül ne tudnám kifejezni jó gondolatjaimat, ha vannak ollya­­nok, monda nevetne, ’s a’ próbamutatvány után foghat csak competens biróné lenni. Mit finomúl értésemre adott, igen hamar elértére. Léda hiú volt, mint minden leány; az írót szerette di­adalkocsijába fogva látni, ’s midőn tőlem elburkolt sza­vakban ugyan azt kívánta, melly költő és írónak olly szerfelett kevésbe kerül: a­ haláltali örökösítést, enge­­met, ha mindjárt Mahomedkint hetedik egekbe nem is ragadott, annál közelébb vonta magához, ’s én költői létemre elég prosakcus voltam a’ fényes valót többre be­csülni a' túlvilági gyönyöröknél. ,A’ kisasszony lesz jó géniuszom, melly első mű­vemre felbuzditand ,a mondám kezét gyengén megszo­rítva — ,hiszem a’ valódi költők mindig mennyei világ­ból hozzák ideáljokat!" Léda büszke tetszéssel véve szavaimat. Az első művemmeli captatio benevolentiae azonban hazugság volt, miután életemben elég verset írtam és izzadtam már össze, de egy könyvárus sem akart megvenni, bár elég­ olcsón , svét húsz forintért kínáltam is azokat az édes haza’ minden könyvárusinak. — Hogy termékenységemről illő fogalma lenne , már holapra ígértem meg a’ kivánt költeményt, mielőtt meg­nyerem engedelmet abban bizonyos viszonyokról em­lékezhetni, mellyek őt, a’ magas ideált ’s engem a’ reméntelen imádót közelébbről érdekelnének. Asztalomnál ültem szinte két egész óráig és nem te­hettem szert egy becsületes gondolatra sem, pedig azon nap jegyzőkönyvet nem irtam­, a’ váczi utczában nem sétáltam, polemicus újságokat nem olvastam, nagy urak­kal nem társalkodtam, ’s még sem jött egy becsületes gondolat is. Éheztem mint költőhöz illik, egy nagy po­hár víz álla készen szomjúságomat oltani: mind hiában, a’ gondolat elmaradt mint hűtlen szerető; bár vágyva várva szorítanám keblemhez. .Minden rímért egy pász­tor-negyedet adok ,­ kiáltok föl, ki engem ismer, tudat

Next