Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-02-05 / 11. szám
Pest. Harmadik év: A’ dicsőség fénysugara Lengjen a’ Magyarhazára Első fele. Feli már’ 51.«a Mejtjelen e’ divihijir, hetenkint 2szer, esztendő alatt legalább (1 4 képpel. Helyűin félévi dija 4 fr., égés, évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 fr. peng». A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DITATVILÁCIBÓII. llafik szám* Előfizethetni helyben a’ kiadónál uj világ utczában Keisinger házban 554 ik szám alatt. Pesten kívül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. A’ HALASZLEANY. NOVELLA. (Folytatás.) II. Feri háborgó lelekkel tapasztala a’ Hanzsár iránti gondosságot; ’s nem tudá mire magyarázni Julcsa magaviseletét. Ingadozni vélte boldogsága’ reményoszlopát; Julcsa szerelmét hüledezni gondolá maga iránt, ’s nem ritkán szállotta meg őt csüggedezés szebb jövendő iránt. Hosszas szivbeli bú és elmegyötrés után elszánta magát határozó lépést tenni, ’s Julcsát magához házassági szövetség által örökre lekötni. Szándékát kinyilatkoztatá gyámapja előtt. Ez teljesen megegyezett abban, ’s igéré, hogy leányát még a’ megkérés’ pillanata előtt kikérdezendi, ’s elkészitendi szivét atyai intésekkel az ünnepélyes alkalomra. Talay előhivá Julcsát, ’s miután a’ boldogság’ valódiságát, Ferinek irántai forró szerelmét, egyszer’smind pedig házasulási szándékát előterjesztette ’s előlegesen nyilványositotta volna, hogy ő szerencsésnek fogja magát tartani végnapjaiban, ha olly veje leend, minőt Feriben reméli, sőt hisz, egyenes feleletet kívánt leányától, váljon kész ’s hajlandó e annak hitvese lenni. Julcsa tétovázott. Lehetlen volt még Feri iránti szerelmét megvallania, mert így Hanzsárt nem reménylhető kereszténységre bírhatni. Neki viszonszerelmet kellett iránta mutatnia , mig az a’ keresztű ég’ vizét fölveendi; e’ színlelést pedig ez esetben szabadnak hitte, ’s ez okból nagy küzködés után kimondd atyja lelőtt a’ tagadó „nem“-et. Feri nem hitt a’ tudósítást adó apának; a’ szerelemféltés kétkedővé tette. Magának kellett a’ „nemzet hallania, ’s ezt egyenesen Julcsától. Belépett a’ tűnődő leányhoz. — Nem talált szavakra, mellyek 1837 kel érzelmeit, akaratját kimondja, ’s elhatárzó feleletet kérjen. Hosszú kínos lélekzések után is csak ez egyetlen szó jött alakira „nem!?“ — Julcsa szelíden viszhangozá azt, igyekezvén egyszer’smind mentségekkel igazlani szigorú válaszát. De Feri semmit nem hallott. Öntudat nélkül rohant ki a’ szobából. III. A’ természet többnyire a’ legjobb orvos. Legalább önvágta sebeit mindenkor legbizonyosabban meggyógyítja, így jön Ferivel is. Kabultságábul kijózanító őt az éh és szomj, bolygásainak határt vetett a’ fáradság. — Eszméltekor süni agg erdőben látta magát, mohos kősziklák közelében. A’ vidék egészen ismeretlen volt előtte. Örömest irányt keresett volna; de lábai már nem bírták; alig tudott bevánszorogni egy közel látott szikla üregbe , hol csak hamar elnyomta őt, éle’ ’s szomja’ daczára is, az álom. Ébredése hajnal előtt jóval történt. Olly nehezen leste a’ viradást, mint még soha. Föltevé magában , szürkületkor tüstint megindulni ’s mig valahol szolgálatot vagy bámilly munkálkodási kört nyereni, táplálata végett az emberek könyörületességéhez folyamodni. Szegény Feri, még nem ismerte az embereket. Azt vélé, hogy mindnyájan olly testvérszivesek mint ő, ki csekély vagyonát bárki szűkölködővel is kész leendett megosztani. Végre hajnal lott az idő. Feri éhtül szomjtul űzötten elindult, ’s miután egy völgybe bocsátkozott csak hamar útra ért, mellyet ő a’ gajai útnak nem helytelenül gyanított. Alig haladt ezen néhány száz lépésnyire, midőn egy vele szemközt menő pórral találkozott, ki a’ legjobb izűeit falatozgató barna kenyerét és szalonnáját. Feri étvágya szerfölött ingereltetek. Nem állható meg, hogy egy darabkát ne kér(11)