Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-10-07 / 28. szám

October 7k én Megjelen e’ divatuj­­ság hetenkint 2s­.ev. Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. TÁRSAS ÉLET É­S IÍITVTTI LÁGIJOL. 1§3§. 28dik szám. Előfizethetni kígyó utczában Sebástiány házban 390-dik szám alatt. És minden csász. kir. postahivatalnál. Hegyedik év. Szent a’ Törvény ! szent a’ Béke ! Ez legyen Hazánknak éke. Másodite fele. HON­VÁGY. Zúgó tenger’ széles árja Bar körül vesz engemet; De hazámtól el nem zárja Érte égő telkemet. Ott a’ messze láthatáron, Hol kéklő hegy­sor áll — Átsohajtva tünde álmom’ Édes képe arra száll, Arra, hol a’ bajnok Árpád Hordva győző fegyverét Száz veszély után hazáját Megteremté ’s nemzetét. Arra, hol zubogva hullnak A’ zokogó csermelyék, Hol, bár felhők tornyosulnak •— Tiszta az alanti ég. Arra vagy e’ szív’ szerelme, Arra néma sérvei, Tiszta forró gerjedelme, ’S elhaló reményei. Oh a’ perczet melly­ e’ létből Tót ragadna, áldanám, Hogy kebledbe börtönéből Szállna lelkem át Hazám! KOVÁCS ANTAL: Kisasszony napja. Domi útitól. (Folytatás.) Bánom hogy bele avattam magam, de már nem hagyhatom abba, mi szivemen fekszik — bár mi történjék is — bátran szentire lobban­­j (1836.) rem; mert azt nem hallgathatom el, hogy egy illy asszonyért igazságtalanul szenvedjen az igaz nő; nem lehet; nem szabad a’ rózsának elhervadni a’ bojtorján miatt;— mért tépi le szennyes kezekkel a’ szelid Antonia üdve vi­rágait? mért rabolja el tőle boldogságát ’s éle­tét? illy asszony! mért dúlja le más szeren­cséjét , hogy titkon a’ magáét építhesse rajta ? hisz ő mindennek egy és fő oka! mert csak egy megvető pillanat, egy hideg, egykedvű fo­gadás a’ férfit mindjárt elidegenítené, hanem még igy tartja fogva: „ha feleségedtől elválsz jószágom ’s mindenem a’ tiéd, ha pedig őt a’ házhoz veszed , vagy csak beszélsz is vele, úgy jószágom öt évi jövedelmét fizesd meg ’s aztán ne lássalak többé.“ — Már most az illy haszonleső ember mint Samu, inkább minden szentet letapos ’s nem hallgat sem ész, sem törvény szavára, hanem indulatinak és fukar lelkének áldozza fel magát — ’s igy Örökké, ’s tántorithatlanul a’ gonosz ösvényen marad, igaz hitvesét pedig a’ hú sírjába nem borzad temetni!! Inkább, mondom inkább lemond lel­ke üdvéről, hogy sem a’ jószágot ’s annak jö­vedelmét kiadja kezéből! kivált hogy ez asz­­szonyra mit költ évenkint igen csekélység, mert évrűl évre mindig otthon ül, konyhára, ruhára pedig igen kevés megy. ’s­tb. ’s­tb.----------­Miután egy kissé rendbe hoztam magamat, által mentem a’ harmadik szobába ’s a’ dona praeciosának magam bemutatva mélyen meg­­hajtám előtte magamat — helyet foglalva is­mét párbeszédbe keveredtünk. „Tehát édes asszonyom , miután a’ dolgok igy állanak, mit reméli a’jövendőtül ? mit gon­(28)

Next