Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-10-14 / 30. szám
235 Aztán lassan fölemeld meghidegült kezeit, egyikkel Tódor’ kezét fogá meg, másikat barátnéja’ nyakába fűzte, ki mellette zokogott, néhány érthetlen szót beszélt, még egyszer égre emelte szemeit ’s örökre becsuká őkét. Emiliát erőszakkal kelte a’ holttesttől elszakasztani ’s Tódor ajultan vivé őt a’ szobába. 3 Emilia fájdalmát lerajzolni nem birom. Két napot tölte kétségbesett állapotban. Tódor ellenben szerencsétlen cousinéja’ eltemetéséről gondoskodék, annak szolgálóit elbocsátá ’s a' visszutra készült. Midőn minden kész’ volt, Emíliához ment. Egy asztal mellett ült ez ’s gondsúlyos fejét kezeire támasztó. Egész külseje kétségbeesést és reménytelenséget árula el. Tódort nem hallá belépni, ki őt sokáig hallgatva nézte. „Emilia, cousine!“ kezdé végre.“ Emilia összeborzad, aztán fölnéze ’s fájdalmas tekintetet vete Tódorra. „Ah! — ön tán nem velem vél beszélni ?“ ’s egy köny nedvesszé sírt szemét. ,Nem, én nem tévedek;“ viszonzá Tódor „élénken, kegyedet, Emilia, illeti e’ név ezentúl. Az angyalnak esküvém ezt, ki bennünket elhagyott , ’s megtartom szavamat.” „Ah, az egyetlen barátnét, ki számomra fenmaradt, karaimban kellett kimúlni látnom.44 .És én ? én kegyednek semmije sem vagyok? Emilia, én megesküvém, hogy kegyednek szentelem éltemet ’s az e’ pillanattól egészen kegyedé. A’ barátot, a’ rokont bizonyosan föl kell kegyednek találni bennem.4 Emilia kezét nyujtá neki, mellyet ő elragadtan szorított a’ magáéba. „Bizom kegyedben, szóla Mária’ utolsó szavai még visszhangoznak szivemben. Önben védelmezőt és ápolót adott nekem ő; mától fogva csak ön tanácsát követendem.44 .Ugy engedje magét cousinémnak szólitnom. Már e’ szó boldogitand engem'4 „De mit tegyek én?44 ,Semmit, csak engem meg ne hazutoljon.4 „Hogyan?44 ,Kegyed cousiném legyen, — én kegyedet Máriának nevezem ’s kegyed úgy szól velem , mintha , mintha Mária volna.4 „Aztán?44 ,Igy szóland kegyed nagybátyámnak is!1 „De igy megcsalom őt.44 .Megcsalja? Ah nem, — ő unokahúgot akart látni ’s én viszek neki egyet, szebbet, szeretetre méltóbbat, mint a’ mellyet elvesztett. Bennünk két engedelmes gyermeket fog ő kapni, tisztelem ’s szeretni fogjuk ősz haját ’s ő áldani fog bennünket, hogy öregségét e’ vigasztalásban részesítjük.4 „Nem egyezhetem meg.44 .Tehát el akar válni tőlem, kegyetlen ? Hogy tudnék élni, mióta önt láttam, a’ nélkül hogy mindig lássam? Igen gyűlölt lehetek kegyed előtt, hogy e’ csekély szívességet megtagadja tőlem. Emilia, ezt kegyedtől nem vártam. Én nagyon szerencsétlen vagyok.4 „Tódor,44 felett Emilia megindult hangon, „kegyed igen rosszul tesz, hogy igy fölhevül; mit mondtam, a’miből következtethetné, hogy gyűlölt előttem? — Kegyed! nagyon hálátlannak kellene lennem, ha igy jutalmaznám meg a’ szolgálatokat, mellyeket nekem ten.44 .Mutassa meg tehát, hogy nem hálátlan, megadván azon egyetlen jutalmat, mellyet öntől kérek. Emilia esküszöm, ha elvesztem kegyedet, tovább élni nem akarok. Engedjen közelében maradnom.4 .,’S mit cselekedjem?44 .Kövesse tanácsomat, vegye fel azon barátnéja’ nevét, kit elveszte, ő maga akarta ezt; ő kért kényszeritve bennünket, hogy testvérekkint szeressük egymást. Én akkor megeskvém erre ’s újra esküszöm kegyed’ lábainál, Emilia, kérhetetlen kegyed?4 „Engedelmeskedem,’ szólt akadozva a’ fiatal leány. ,Ugy holnap útnak indulunk.4 (30*)