Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-07-22 / 6. szám
Julius 22-en szám. 1838. Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATILLÁCIBOZ. Előfizethetni kigyó utczában Sebastiány házban 390-dik szám alatt. És minden csász. kir. postahivatalnál. isNegyedik év. Szent a’ Törvény! szent a’ Béke! Ez legyen Hazánknak éke. Második fele. AZ AMBOGI KERT. (Novella.) / SZABÓ DÁVIDTÓL. nem történhetik velem semmi, hogy azt veled is legottan közölni ne kívántam ’s ne szoktam volna. Ha valaha most kivált ömledezni óhajtók, vedd tehát nehány soraimat addig is, mig kebledre dőlhetek. Oh mennyi elmondani valóm volna! Mi tündér világban élek én itt! — Mióta, elhagyván a’ pusztító elem halmozta fővárosi romokat, repülnek tőlem itt falun, a’ természet kiesésén napjain, mi éleményteljes minden napom, minden órám! — Szivembe kellene látnod, hogy fogalmad lehetne az örömlobogásról, mellyet ott ezerféle okok minduntalan gerjesztenek. Csak egy társaságot érintek , mellynek rendesen én is tagja vagyok, mellyet többek közt egy barna leány, nem! — egy magyar angyal lelkesít. Milly sugárzók ennek szemei! ’s milly olvasztók ha rám lövelnek ! — hangja milly neo-hárfai zene! — beszéde mulattatása milly mennybe villanó láng! — Én csupa tisztelet vagyok iránta, ’s vele lennem nem földi élet’ öröme. De az alkalom siet. Csak tudatni akarám veled, hogy boldog ’s téged lelkéből szeret barátod Ábrányi Berta m. k. A’ lombjaikon csendesen üldögélő madarak nem riadnak fel sebesebben , mint gondolatim’ seregei lázzadának fel e’ levél olvasására. Aggodalmam teljes mértékű jön. „Az én barátom megint szerelmes! — mennyi bajomba kerül őt kötelességéhez, hűségében megőrzenem. Rég visel ő kisujján arany karikát, mellyet örök szerelem’ jegyéül bir egy minden gondolatait neki szentelő szelíd és szép leánytól. ’S hütetlenség’ szennye undokítsa e barátomat? pedig Ti prédikáltatok Apostol - homlokkal, A’ nagyságos világról, ’S a’ bűn fortéi miről, És mégis másképen miveitek. Ti jobra néztek ’s balra üttök. Canon. I. 3. ,,Kétség kívül! — mondám, hosszas tepelődésemben szinte már elfásulva — ha való, mit ezen mélyen búvárkodó tudós mond, úgy az idegcsövek’ egy része közvetlen a’ kékeres edénykezdetbe menne által, — valamint az literes rendszer’ egy része közvetlen az idegek’ izekkel felkészült csöveinek kezdetével lenne összekötve, és igy idegek’ és véredények nedve egy folytonos kört képezne az emberi életműségben!“ „Szerencsés jó napot kívánok! — “ ezen szavakkal botlik be ekkor szobámba egy falusi ember, bal karjáról fityegve zsiros vászon éléskamarája , jobjával pedig egy jóformán összegyűrt ’s szennyezett levelet nyújtva nekem: „A’ tens urnak Ambogról szól ezen levél, — délután visszaindulok, ha tetszik szenni valamit, szívesen elviszem.“ Legottan megismerem Ábrányi barátom kezét a’ levél’ czimzetén ’s ezt olvasom belőle: Ambog. Jun. lod. 1838. Üdv neked, édes Ivánom! Mióta mi egy kebel, egy lélek, egy gondolat vagyunk, tudod édes barátom, mennyire (1838 1 6)