Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-11-25 / 42. szám

BORZASZTÓ ÉJ A’ T farkaserdői korcsmában. Lovam egy patkót vesztett el, ’s ezért al­konyat tájban egy kovács műhely előtt meg­állottam. Épen munkához fogott a’ bőrköt­ős kormos kovács, midőn egy közép évű­ utas lo­­váról leugorva a’ műhelybe toppant. „Bocsá­nat kedves ur“ mond az utas, midőn a’ ko­vács lovam lábát ölbe fogva, körmét akarta levágni mielőtt a’ vasat rátenné: „Bocsánat kedves ura ismétlé az idegen, miközben szé­­leskarimájú kalapját fejérül levevé, és engem merengő zöld szemével megnézett „igen érde­kes dologba járok ’s még ma éj előtt haza kell térnem, ’s azért nagy szívességet mutatna irán­tam , ha megengedné ez embernek hogy előbb az én lovamon segítene.“ — " A’ teljes bizodalmú és nem kellemetlen mód, mellyel szólt egy müvelt embert gyani­­tata, ’s kérését azonnal teljesitém. A’ kovács csak hamar elvégzé dolgát, az idegen ismét felült a’ nyeregbe , egyet fordult hogy barát­ságomat megköszönje ’s kijelentse, hogy ha egykor *** felé megyek, szives fogadtatást ta­lálok. Egy óra múlva éppen azon az útón lova­goltam odább, és napi utam vége felé siettem. A’ tájék hol keresztül lovagoltam a’ Pensyl­­vaniai németekét felülmúlta. Népességére és termékenységére ugyan nem mérkőzhetek a’ hegy’ nyűgöd részével, de a’ nagy köbül épült csűrök mell­yek itt ott magányosan állottak, (1838.) valamint a’ lakosok nyelve is azt árulta el, hogy azok egy eredetűek. Egy illy nagy kőépület állott egy dombon a’ farkaserdői korcsma háza mellett — egy nyo­morult gunyhó, mellyben az éjt eltölteni akar­tam — és midőn a’ falu melletti hegyen lefelé mennék, elég időm volt észre venni, hogy ez épület egészen más, mint azon korcsma épületjei miilyeneket egész nap láttam. A’ vas­tag falakon keskeny ablakok valának, a’ te­tőn pedig egy régi toronyhoz hasonló idomta­­lan kémény egy ügyetlen kőművestől kőpazar­lással felállítva. Miután az épületet egy darab ideig csűr­nek használták, korcsma lett belőle, de egy jó ideig egészen el volt hagyatva, és a’ kör­nyékben azon hírbe állott hogy, az kisirtetek és gonosz lelkek tanyája. Midőn ez épűlet mellett ellovagoltam ’s a’’ korcsma ajtaja elébe értem, „az urnák már nem adhatok helyet“ szólott a’ korcsmá­­ros, lovam kantárját megfogva. — A’ ház előtt vagy három négy fuvaros ült dohányoz­­gatva a’ lóczán, — ’s mormogtak a’ korcsmá­­ros’ éppen nem meghívó állításán. Én azonban sokkal tapasztaltabb utas vagyok, hogy illy időbe ’s illy szavakkal a’ korcsmárul el hagy­tam volna magam kergettetni; leszáltam tehát minden további gondolkozás nélkül lovamrul, ’s kérém a’ korcsmárost adna valamit enni, az éjjeli szállásról pedig majd későbben beszélünk egymással. Hogy telt el az est’, egész az alvás órájáig, — nem olly érdekes. Csak hamar bizonyos m­ ­ásodik fele. Megjelen e’ divatoj­­ság hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 5 frt. , egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 fi­t. pen. TÁRSAS ÉLET­E 8 DIIATHLÁCIBOl. J¥egyedile év. Szent a’ Törvény! szent a’­ Béke ! Ez legyen Hazánknak éke. Előfizethetni kígyó­ u­tczában Sebastiány házban 390-dik szám alatt. És minden csász. kir. postahivatalnál.

Next