Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-01-24 / 6. szám
Januar* 24TM 6-dik szám Megjelen e’ divatujsag hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 frt., egész évi lófrt. Postán 6 és 12 frt.p. TARSAS ETET É S TI iiTiTti Előfizethetni kígyó utczában, kígyó patikától Iső kapu, 3dik házban, és minden C8. kir. postahivatalnál. Ötödik év’ Híve légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. Első fele: Katonai ítélet. (Novella.) Malagában igen sok család él, melly Rando nevet visel, tagjai többnyire törvény emberei. Egyike ezekének don Rando Felix két fiat nevelt a’ köztársaságnak, egyik a’ szerencsétlen don Jose, kiről a’ beszély foly, kevés idő előtt egy asszonyt vett el, kinek kis vagyonkája volt. Don Jose Rando, ki mindig díszesen és tisztán ruházta magát, ’s az örömökben egy kissé túlságos volt, felesége pénzét csakhamar elpusztította, a’ mi aztán szemrehányásokra és több veszekedésekre adott okot. — October 31 én éjfél tájban Jose elhagya egy házat, mellyben az egész éjszakát tölté ’s az éjjeli őröktől kísértetve haza tért. Fresca titeza szögletén merre fordulnia kellett, egy köpönyegbe burkolt ember várakozik rá, ’s midőn elment, úgy szívbe döfte egy tőrrel, hogy azonnal összerogyott. Vére magosan bugyogott fel, ’s a’ ház falát egészen befesté, mellyen még most is látni a’ véres foltokat. Don Josue egy két perczig hörögve kiadá lelkét. Az orgyilkos a’mint észrevette szerencsés döfését, azonnal elfutott ’s minthogy az éjjeliőr kisérte Jósét, nem volt ideje a’ holtat arany órája és lánczátol megfosztani. Futott az orgyilkos és menekvésében bizonyos volt, de máskép akarta a’ végzés. Sereno szemtanúja volt ezen villám sebesen végbe ment dolognak ’s nem veszté el sem bátorságát sem lelkiéberségét. Utána futott a’ gyilkosnak, ki, hogy (1839) a’ futást könyekitse köpönyegét kalapját, és a’ véres tőrt elhajttá magától, és vagy a’ nagy zavarodásba, vagy pedig hogy a’ város’ azon részét nem ismerte jól, egy kis sikátorba futott melly a’ vágószékhez vezetett, e’ sikátor neve Soliman. Itt szoríthatta meg Sereno az éjjeliőr, egy két emberrel, kik ez utczácskában laktak az orgyilkost ’s egyszeribe a’ város parancsnokához, őrnagy Palarea úrhoz vezették. Kezei most is véresek voltak. Itt a’ fő urnát kivalotta hogy ő José de la Roza Proyoi születés, feleséges, hat gyermek’ atyja, és napszámban dolgozik. Az őrnagy nem mulasztá el a’ legszükségesebb rendeléseket megtenni — ’s a’ gyilkos övét, kalapját, tőrét, köpönyegét eltették. Az orgyilkos kezét dörgölve, a’ vért iparkodott lemosni, ’s a’mint ezt az őrnagy észrevette mindjárt vasba tétette kezét és Don Francisco Sanchez hadnagynak adta által, ki ügyvédi hivatalt viselt, (mert meg kell jegyezni Malagában táborozás közben katonai törvényszék uralkodott, ’s igy minden polgárt katonai törvény ítélt.) Sanchezre volt tehát a’ fogoly bízva, ’s meghagyva neki, hogy e’borzasztó tettnek végére járjon. Sanchez, de la Rosát kihallgatta ’s kisült hogy noha maga vitte a’ gyilkolást végbe, más, t. i. egy fiatal ügyvédtül volt felfogadva, dón Juan Moraleztül ki felpénzt is adott a’ napszámosnak hogy don Josét megyilkolja. Erre az őrnagy segédtisztjei és nehány katona tisztek a’ fiatal ügyvédet börtönbe tevék. Másnap reggel oct. 31 én 7. órakor don Juan Moralez ki a’ napszámos vallomását erősen ta (6)