Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-01-24 / 6. szám

Januar* 24TM 6-dik szám Megjelen e’ divatuj­­sag hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 frt., egész évi lófrt. Postán 6 és 12 frt.p. TARSAS ETET É S­ T­I iiTiTti Előfizethetni kígyó u­tczában, kígyó pa­tikától Iső kapu, 3dik házban, és minden C8. kir. postahivatalnál. Ötödik év’ Híve légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. Első fele: Katonai ítélet. (Novella.) Malagában igen sok család él, melly Ran­do­ nevet visel, tagjai többnyire törvény em­berei. Egyike ezekének don Rando Felix két fiat nevelt a’ köztársaságnak, egyik a’ szeren­csétlen don Jose, kiről a’ beszély foly, kevés idő előtt egy asszonyt vett el, kinek kis va­gyonkája volt. Don Jose Rando, ki mindig dí­szesen és tisztán ruházta magát, ’s az örö­mökben egy kissé túlságos volt, felesége pén­zét csakhamar elpusztította, a’ mi aztán szem­rehányásokra és több veszekedésekre adott okot. — October 31 én éjfél tájban Jose elhagya egy házat, mellyben az egész éjszakát tölté ’s az éjjeli őröktől kísértetve haza tért. Fresca titeza szögletén merre fordulnia kellett, egy köpönyegbe burkolt ember várakozik rá, ’s midőn elment, úgy szívbe döfte egy tőrrel, hogy azonnal összerogyott. Vére magosan bugyogott fel, ’s a’ ház falát egészen befesté, mellyen még most is látni a’ véres foltokat. Don Josue egy két perczig hörögve kiadá lelkét. Az orgyilkos a’mint észrevette szerencsés döfését, azonnal elfutott ’s minthogy az éjjeli­őr kisérte Jósét, nem volt ideje a’ holtat arany órája és lánczátol megfosztani. Futott az or­gyilkos és menekvésében bizonyos volt, de máskép akarta a’ végzés. Sereno szemtanúja volt ezen villám sebesen végbe ment dolognak ’s nem veszté el sem bátorságát sem lelkiéber­ségét. Utána futott a’ gyilkosnak, ki, hogy (1839) a’ futást könyekitse köpönyegét kalapját, és a’ véres tőrt elhajttá magától, és vagy a’ nagy zavarodásba, vagy pedig hogy a’ város’ azon részét nem ismerte jól, egy kis sikátorba fu­tott melly a’ vágószékhez vezetett, e’ sikátor neve Soliman. Itt szoríthatta meg Sereno az éjjeli­őr, egy két emberrel, kik ez utczács­­kában laktak az orgyilkost ’s egyszeribe a’ vá­ros parancsnokához, őrnagy Palarea úrhoz ve­zették. Kezei most is véresek voltak. Itt a’ fő urnát kivalotta hogy ő José de la Roza Proyoi születés, feleséges, hat gyermek’ atyja, és napszámban dolgozik. Az őrnagy nem mulasztá el a’ legszüksé­gesebb rendeléseket megtenni — ’s a’ gyilkos övét, kalapját, tőrét, köpönyegét eltették. Az orgyilkos kezét dörgölve, a’ vért ipar­kodott lemosni, ’s a’mint ezt az őrnagy észre­vette mindjárt vasba tétette kezét és Don Fran­­cisco Sanchez hadnagynak adta által, ki ügy­védi hivatalt viselt, (mert meg kell jegyezni Malagában táborozás közben katonai törvény­szék uralkodott, ’s igy minden polgárt katonai törvény ítélt.) Sanchezre volt tehát a’ fogoly bízva, ’s meghagyva neki, hogy e’borzasztó tettnek végére járjon. Sanchez, de la Rosát kihallgatta ’s kisült hogy noha maga vitte a’ gyilkolást végbe, más, t. i. egy fiatal ügyvédtül volt felfogadva, dón Juan Moraleztül ki felpénzt is adott a’ napszá­mosnak hogy don Josét megyilkolja. Erre az őrnagy segédtisztjei és nehány ka­tona tisztek a’ fiatal ügyvédet börtönbe tevék. Másnap reggel oct. 31 én 7. órakor don Juan Moralez ki a’ napszámos vallomását erősen ta­ (6)

Next