Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-06-11 / 46. szám

BÉTA ’s IDA. (Elbeszélés.) KÖZLI BÁRÁNY GUSZTÁV ADOLF. (Vége.) 111. Csendes magányban tölte Ida napjait, szíve vérzett kedveséért, féltette annak ránézve meg­­becsülh­etlen életét, elvonult minden társaság­tól, minden világi zaj­tol. Az ég nem eléglé m­eg a’ csapást, még súlyosabbat mere a’ szen­vedő lánykára. — Bánk­ bán magyar nem tűr­hetvén Gertrud királyné dagályát, ’s ön sérveit megboszulandó annak büszke szivébe mártá vasát. Gertrud honosai, kik számosan valának udvarában, mindenfelé harácsoltak. Egy illyen csapat Somogy szélén fosztogatott, Babolcsay összeszedé jobbágyait és barátjait, ’s a’kaló­zokat megtámadó. Mérges volt a’ viadal, vég­re győzött az igaz ügy, de Babolcsay volt az ár, ősz feje kardcsapások alatt hullott el. Ida az égnek ennyi sajtolásaira veszedelmes lázba esett, életéhez kevés reménye volt. Végre az ifjúság erőt vett, ’s azon erős bizalom, hogy Béla vissza fog jőni, előbbi erejét visszaadó. Atyja koporsóját gyakorta meglátogató, fejét a' hideg márványra hajtva esedezett kedvese életéért a’ mennyei Úrhoz. Egy év múlt már hogy a’ kedves távol volt; hallotta Ida a’ magyarok győzedelmeit, hallot­ta Béla bajnok, tetteit, ez mint balzsamenyhez csepegtetett a’ szenvedő’ szivére, ’s,némikép vigasztaló. Elmúlt a’ tél, a’ természet uj színt kezde magára ölteni, Ida kertjében mulatott (1839) Béla nevét a’ fák’ kérgeibe vésegetve t­lt azon gyeppadokon, mellyeken olly sok boldog órá­kat éldek­. — Egyik nyári napon sötét felhők tornyosultak az ég’ boltozatján; dühöngött az orkán ’s a’ zápor sűrűn hullott. Ida mélyen el­merülve nézett ablakából kelet felé, gondolat­­jai kedvesénél tévedeztek. A’ távolban egy ro­hanó csapatocskát szemlélt, melly vára felé tartott, ’s valóban nem sokára a’ várnagy je­lenté, hogy egy idegen menedéket kér a’ ziva­tar ellen. Ida bebocsátatni parancsoló. Kevés perczek múlva egy nyúlánk férfiú lépett a’ szo­bába; ruhája idegenre mutatott; széles egye­nes kard függött oldalán, sisakját arany sas ékité. Mély meghajtással idvezté Idát. Ez ba­rátságosan fogadá a’ lovagot, ’s éji szállásra várába marasztá, minthogy a’ zivatar egyre dúlt. Beszélte a’ vitéz hogy ő Ruthard meráni nemes, ’s jószágából, mellyet Gertrud’ kegyé­ből kér, Fejérvárra utazik. Beszédjében akado­zott , úgy látszott heves szenvedély lángolt keb­lében, szemei Idán legeltek, ’s arcza különb­féle indulatok harczát tünteté. Idának is szemé­be tűnt az ifjú vitéz nemes termete, és kelle­mes arczvonásai. Már azon kárhozatos gondo­lat villant agyában, hogy ez sokkal deliebb, sokkal boldogabbá tehetné őt mint Béla, midőn szemeibe tűnt a’ falon függő tőr, mellyet Bé­lától kapott, elsáppadt, tagjai reszkettek; fő­fájás színe alatt távozott, s szobájába zárko­zott. Ruthard hevesen megszereté a’ nőt, ’s még inkább vagyonát, eltökélő magában hogy Idát bár­mi módon kezére keríti.­­ Másnap Ruthard útra kelt, bucsuzáskor heves csókot nyomott Ida kezére, kinek arczán az éji nyug­talanság nyomai valónak szemlélh­etők. (46) Előfizethetni: urak utczájában, 427. sz. alatti szegletházbaiv. és minden csász. kir. postahivatalnál. Ötödike év. Hive légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. Első fele. Juilius liken 46-dik szám Megjelen e’ divatuj­­ság hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 frt., egész évi lófrt. Postán 6 és 12 fi­t. p. TÁRSAS ÉTET É­S MVILTVMISÁGÍiÓII.

Next