Rajztanítás, 1966 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1966 / 4. szám
Kiállítások GULÁCSY LAJOS SZÉKESFEHÉRVÁRI EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁN (1882-1932) A képei közötti felületes szemlélődés után azt gondolhatnánk: kiforratlan egyéniség. Kortársai ezt vetették szemére. Mások a jelentkező idegbajjal magyarázzák a különböző kifejezési formát. Ma már megállapíthatjuk, hogy kortársai tévedtek. Gulácsy igen kifinomult érzékenységű, a kívülről jövő hatásokra hamar reagáló költői lelkűlét volt. Művészetének legértékesebb lényege a magányos lélek szomorkás lírája. Ez a főmotívum: képzeletben megálmodott szépség és boldogságot adó társ után való vágy expresszív kivetítése. Minden korban és társadalomban meglevő egyszerű általános emberi érzések, s éppen ezért igazak és hatnak ma is. Erről az érzésről és vágyról dalolnak szép, mély zengésű színei legtöbbször halkan szóló szomorkás melódiákat; ilyenek például ,,Dal a rózsatőről”, „Dante találkozása Beatricéval”, „Paolo és Francesca" és még sok más festménye. Firenzei önarcképén érzik az olasz reneszánsz festmények hatása. Egyszerű kompozícióból komoly, magányos, nem szép férfiarc néz ránk. Ahogy azonban a színekben a kép muzsikája megzendül, ez már nem olasz reneszánsz, hanem Gulácsy. Ez az ő legnagyobb értéke, a színvilága: aranyos fényben úszó meleg vörösesbarna nemes tónusú színei úgy hatnak, mint mélyzengésű gordonkaszóló. Finom lírával átitatott májusi alkony hangulatú, kissé szomorkás költészet ez. Az arckép mellé akasztott tájkép még többet mond el. Zöld, barna és szürke színek halk szavú gazdagságában kikristályosodott tiszta érzelem és zene. Szomorú magányos lélek finom kivetítődése. Gulácsy lelkisége szól hozzánk tájképéből is. Kihez hasonlíthatnám Gulácsy művészetét? Schubert jutott az eszembe. A festői stílus az emberi mondanivaló külső köntöse; kissé visszahat a viselőjére, de az alaphangot nem változtatja meg. A modern művészet vezéregyéniségei többször váltottak stílust, de emberi és művészi lényükben mégis ugyanazok maradtak. Ma már a kifejezési forma megváltoztatásán nem ütközünk meg. A művésznek joga van kísérletezni és továbblépni. Gulácsy művészetének és életének alakulásában a stíluskérdésnek fontos szerepe volt. Abban a korban, amikor az illetékesnek elfogadott festői stílus a reneszánsz perspektíva alapján álló a természetábrázolás volt, Gulácsy képei képzelet álomvilágában fogantak. A kortársak hiányolták nála a természethű rajzot; nem vették észre, hogy az ő stílusában ez nem hiány. Gulácsy nem a külvilágot festette, hanem a maga álomvilágát. S az álmok nem határozottak, így Gulácsy képein is van bizonyos elmosódó határozatlanság. Ezek így igazak, így élik a maguk sajátos, Gulácsy alkotta világát, és egy jottányival sem lennének jobbak, ha határozottabban vagy anatómiailag precízebben rajzolta volna őket meg. Bár expresszionista korszakáról beszélhetünk, mégsem sorolhatjuk az expresszionisták közé. Amíg az expresszionisták színei általában felfokozottan erőteljesek, Gulácsy színei inkább piano szólnak; az expresszionista festményekre jellemző az erős drámaiság, Gulácsy legtöbb képén csöndes líra dalol. Inkább az expresszionizmus később virágzott hajtásának, a szürrealizmusnak az előfutára („Elmúlás”, Álom a háborúról”, „Na-Conxypánban hull a hó”). Gulácsyt korában általában a preraffaelisták közé sorolták, holott a művészi lényegben nincs köze hozzájuk. Gulácsy a magyar festészeti Urának egyéni hangvételű kiváló képviselője. Életkörülményei szerencsétlenek, sorsa tragikus volt, s ha művészetében ebből adódóan vannak is fintorok, amit alkotott, az mély érzésektől átmelegített, csodálatosan szép és őszinte líra. Ivánka László KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS KALOCSÁN Három fiatal rajztanár első bemutatkozását tekinthettük meg a városi tanácsháza dísztermében. Sokak suttogó megjegyzéséből azt szűrhettük ki, hogy a képzőművészet is helyet kér Kalocsán. A művelődési ház lelkes támogatása alkotó légkört teremtett az érdeklődők számára. E három pedagógus: Schnur József, Kanczler István, Kovács László napi oktató-nevelő munkájuk mellett vállalkoztak arra is, hogy a szélesebb tömegek vizuális kultúráját alakítsák, formálják. Schnur József geometrizáló formavilágát erőteljes színekkel támasztja alá. Témái egyszerűek, olykor játékosak. Kanczler István portréi őszinték, sommázottak. Nem a natura érdekli, hanem a különös és tipikus hagyományokban gazdag világa. Kovács László útkeresésének állomásait karakterérzékének fejlődésében is mérhetjük. Sokoldalúsága mellett érzünk olyan szándékot, amely a kiforrottságra vezet. A város közönsége befogadta, és további munkára ösztönözte az alkotókat. Kovács László KOVÁCS NAGY IRA KIÁLLÍTÁSA Azok közé a fiatal rajztanár festőművészek közé tartozik, akiknek a pedagógiai munka mellett jut erejük képzőművészeti tehetségük továbbfejlesztésére, kiteljesítésére is. Pedagóguskiállításainkon sokszor találkoztunk alkotásaival. Most gyűjteményes kiállítással mutatkozott be a Derkovitsteremben, s ez a kiállítás kiforrott festőegyéniséget mutat. Mint képelméiből is kitűnik, sokat köszönhet a Pedagógus Stúdió nyári művésztelepi munkalehetőségeinek, ahol alkalma volt alapos plein-air tanulmányokat folytatni. Kiállításán azonban csak néhány plein-air képet látunk. Vázlatait otthon tovább transzponálja A plein-air eredményeket áttételesen értékesíti, pl. az Aratás vagy Gereblyéző asszonyok című napfényes képeinek hangulataiban. A legtöbb képe konstruktivista alkotás, melyeknél az atmoszféra alig éreződik, a szerkezet, a képfelépítés szilárd rendje adja az artisztikumot. Talán a legszebbek e nemben a Vörösberényi házak, Tél, Háztetők című kompozíciói. Külön kiemelendő értékük, hogy mentesek a sok konstruktivista műnél tapasztalható hidegségtől Gulácsy Lajos: A varázsló kertje 26