Rajztanítás, 1966 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1966 / 4. szám

Kiállítások GULÁCSY LAJOS SZÉKESFEHÉRVÁRI EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁN (1882-1932) A képei közötti felületes szemlélődés után azt gondolhatnánk: kiforratlan egyéniség. Kortársai ezt vetették sze­mére. Mások a jelentkező idegbajjal magyarázzák a különböző kifejezési formát. Ma már megállapíthatjuk, hogy kortársai tévedtek. Gulácsy igen kifino­mult érzékenységű, a kívülről jövő hatásokra hamar reagáló költői lelkű­lét volt. Művészetének legértékesebb lényege a magányos lélek szomorkás lírája. Ez a főmotívum: képzeletben megálmodott szépség és boldogságot adó társ után való vágy expresszív kive­títése. Minden korban és társadalomban meglevő egyszerű általános emberi érzések, s éppen ezért igazak és hatnak ma is. Erről az érzésről és vágyról da­lolnak szép, mély zengésű színei legtöbb­ször halkan szóló szomorkás melódiá­kat; ilyenek például ,,Dal a rózsatőről”, „Dante találkozása Beatricéval”, „Paolo és Francesca" és még sok más festménye. Firenzei önarcképén érzik az olasz reneszánsz festmények hatása. Egyszerű kompozícióból komoly, magányos, nem szép férfiarc néz ránk. Ahogy azonban a színekben a kép muzsikája megzendül, ez már nem olasz reneszánsz, hanem Gulácsy. Ez az ő legnagyobb értéke, a színvilága: aranyos fényben úszó meleg vörösesbarna nemes tónusú színei úgy hatnak, mint mélyzengésű gordonka­szóló. Finom lírával átitatott májusi alkony hangulatú, kissé szomorkás köl­tészet ez. Az arckép mellé akasztott táj­kép még többet mond el. Zöld, barna és szürke színek halk szavú gazdagságá­ban kikristályosodott tiszta érzelem és zene. Szomorú magányos lélek fi­nom kivetítődése. Gulácsy lelkisége szól hozzánk tájképéből is. Kihez hason­líthatnám Gulácsy művészetét? Schubert jutott az eszembe. A festői stílus az emberi mondanivaló külső köntöse; kissé visszahat a viselő­jére, de az alaphangot nem változtatja meg. A modern művészet vezéregyéni­ségei többször váltottak stílust, de emberi és művészi lényükben mégis ugyanazok maradtak. Ma már a kifeje­zési forma megváltoztatásán nem üt­közünk meg. A művésznek joga van kísérletezni és továbblépni. Gulácsy művészetének és életének alakulásában a stíluskérdésnek fontos szerepe volt. Abban a korban, amikor az illetékesnek elfogadott festői stílus a reneszánsz perspektíva alapján álló a természetábrázolás volt, Gulácsy képei képzelet álomvilágában fogantak. A kortársak hiányolták nála a ter­mészethű rajzot; nem vették észre, hogy az ő stílusában ez nem hiány. Gulácsy nem a külvilágot festette, hanem a maga álomvilágát. S az álmok nem határozot­tak, így Gulácsy képein is van bizonyos elmosódó határozatlanság. Ezek így igazak, így élik a maguk sajátos, Gulácsy alkotta világát, és egy jottányiva­l sem lennének jobbak, ha határozottabban vagy anatómiailag precízebben rajzolta volna őket meg. Bár expresszionista korszakáról be­szélhetünk, mégsem sorolhatjuk az expresszionisták közé. Amíg az expres­­­szionisták színei általában felfokozottan erőteljesek, Gulácsy színei inkább piano szólnak; az expresszionista festmények­re jellemző az erős drámaiság, Gulácsy legtöbb képén csöndes líra dalol.­­ Inkább az expresszionizmus később virágzott hajtásának, a szürrealizmusnak az előfutára („Elmúlás”, Álom a háború­ról”, „Na-Conxypánban hull a hó”). Gulácsyt korában általában a preraf­­faelisták közé sorolták, holott a művé­szi lényegben nincs köze hozzájuk. Gulácsy a magyar festészeti Urának egyéni hangvételű kiváló képviselője. Életkörülményei szerencsétlenek, sorsa tragikus volt, s ha művészetében ebből adódóan vannak is fintorok, amit alko­tott, az mély érzésektől átmelegített, csodálatosan szép és őszinte líra. Ivánka László KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS KALOCSÁN Három fiatal rajztanár első bemutat­kozását tekinthettük meg a városi tanácsháza dísztermében. Sokak suttogó megjegyzéséből azt szűrhettük ki, hogy a képzőművészet is helyet kér Kalocsán. A művelődési ház lelkes támogatása alkotó légkört teremtett az érdeklődők számára. E három pedagógus: Schnur József, Kanczler István, Kovács László napi oktató-nevelő munkájuk mellett vállalkoztak arra is, hogy a szélesebb tömegek vizuális kultúráját alakítsák, formálják. Schnur József geometrizáló forma­világát erőteljes színekkel támasztja alá. Témái egyszerűek, olykor játékosak. Kanczler István portréi őszinték, sommázottak. Nem a natura érdekli, hanem a különös és tipikus hagyomá­nyokban gazdag világa. Kovács László útkeresésének állomá­sait karakterérzékének fejlődésében is mérhetjük. Sokoldalúsága mellett ér­zünk olyan szándékot, amely a kiforrott­ságra vezet. A város közönsége befogadta, és további munkára ösztönözte az alkotó­kat. Kovács László KOVÁCS NAGY IRA KIÁLLÍTÁSA Azok közé a fiatal rajztanár festő­művészek közé tartozik, akiknek a pedagógiai munka mellett jut erejük képzőművészeti tehetségük továbbfej­lesztésére, kiteljesítésére is. Pedagógus­kiállításainkon sokszor találkoztunk al­kotásaival. Most gyűjteményes kiállí­tással mutatkozott be a Derkovits­­teremben, s ez a kiállítás kiforrott festőegyéniséget mutat. Mint képelméiből is kitűnik, sokat köszönhet a Pedagógus Stúdió nyári mű­vésztelepi munkalehetőségeinek, ahol alkalma volt alapos plein-air tanul­mányokat folytatni. Kiállításán azonban csak néhány plein-air képet látunk. Váz­latait otthon tovább transzponálja A plein-air eredményeket áttételesen értékesíti, pl. az Aratás vagy Gereblyéző asszonyok című napfényes képeinek hangulataiban. A legtöbb képe konstruk­tivista alkotás, melyeknél az atmosz­féra alig éreződik, a szerkezet, a kép­­felépítés szilárd rendje adja az artisz­­tikumot. Talán a legszebbek e nemben a Vörösberényi házak, Tél, Háztetők című kompozíciói. Külön kiemelendő értékük, hogy mentesek a sok konstruk­tivista műnél tapasztalható hidegségtől Gulácsy Lajos: A varázsló kertje 26

Next