Rakéta Regényújság, 1976. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-02 / 44. szám

csak víz, a Fekete-tenger, és ott maradtunk egészen májusig, amikor elindultunk a lengyel frontra, és csépeljük a slachtát, ahol érjük... Maradok szeretett fia, Vaszilij Tyimofejics Kurgyukov. Anyám, gondozza jól Sztyopkát, az Isten majd megfizeti.” - Kurgyukov - kérdeztem a fiút -, dühös természetű apád volt? - Nagy­ban volt az apám - válaszolt ko­moran. - S anyád jobb? - Anyám, az megjárja. Ha akarod, nézd, itt a családunk ... Egy töredezett fényképet nyújtott elém. Ott volt rajta Tyimofej Kurgyukov, vállas, egyen­sapkás börtönőr, fésült szakállal, merev, kiálló pofacsontokkal, színtelen és értelmetlen, szik­rázó tekintettel. Mellette egy bambusznád székben ült egy apró parasztasszony ingváll­­ban, betegesen átszellemült és félszeg arcvo­násokkal. S a szánalmas vidéki fénykép virá­gokkal és galambokkal díszített hátterében, a fal mellett ágaskodott két fiatal, szörnyű nagy testű, bamba, széles arcú, meredt szemű le­gény, ott álltak megkövesedve, mint a hadgya­korlaton, a két Kurgyukov testvér, Fjodor és Szemjon. Wessely László fordítása AZ UTOLSÓ TAXI IS ELHALLGATOTT Mint a bumeráng, ez Alain Delon legújabb filmjének a címe. Témája: egy köztiszteletben álló szállítmányozási vállalkozó múltja „fel­támad”, s ez a múlt bizony tele van sötét gaz­tettekkel. Delon a maga megszokott hűvös mo­dorában játssza a főszerepet; nem félti tőle a jó hírét - a bumeráng őra már régebben visz­­szaütött. 1966 és 1968 között három rejtélyes gyilkosság veszélyeztette karrierjét; a tettesek mindmáig nem kerültek rendőrkézre. A világ­sztárra semmit se lehetett rábizonyítani, de manapság is tartja magát a gyanú, hogy De­­lonnak köze volt a bűncselekményekhez. Most egy újabb kettős gyilkosság kapcsán megint szóba kerül az a sötét háttér is, amely­ből Alain Delon kilépett, amikor a párizsi fel­ső tízezer, férfiak és nők körülrajongott bál­ványa lett. Az előkelő társaság kedvence egyáltalán nem tesz lakatot a szájára, amikor az életéről beszél. - Már hatéves koromban igazi kis gengsz­ter voltam - mondta Delon. Valóban. Összesen hét alkalommal tanácsol­ták el különféle oktatási intézményekből. Ti­zenhárom éves korában egy cimborájával együtt elhatározta, hogy átszöknek Amerikába, a gengszterek paradicsomába, Chicagóba. De­lon pokrócokat, konzerveket, iránytűt lopott, de a szökési terv már Chatellerault-ban meg­hiúsult: egy ügynök, aki addig magával vitte a két fiút, átadta őket a rendőrségnek. A rendőrfelügyelő, aki megbilincselte, így vélekedett: - Ez a fajta kamasz a legrosz­­szabb. Ha az én fiam volna, javítóintézetbe záratnám. Még ennél is rosszabb jellemzést adott De­­lonról volt katonai parancsnoka, Henry Guy de Vignac. A következőket mondta a húszéves fiatalemberről, aki, miután kitanulta a mészá­rosmesterséget, Indokínában katonáskodott.­­ Szadista volt, kéjjel gyilkolt, különféle fajta­lanságokat követett el.­­ Delon négy évet szolgált, ebből tizenegy hónapot töltött a fog­dában fegyverrel, benzinnel és cigarettával való üzérkedésért. Végül mint „becstelent” le­szerelték. Minderről a francia felső tízezer semmit sem tudott, amikor Alain Delon az ötvenes évek végén felbukkant a párizsi Quartier Latinben, és megkezdte ragyogó pályafutását a filmgyá­rakban. A hallatlanul jóképű, kisportolt, ibo­lyakék szemű fiatalember a lehető legbarátsá­gosabb és legkedvesebb volt mindenkihez, és hamarosan az elegáns partik fő attrakciója lett. 1957-ben forgatta első filmjét. Gyilkosság megbízásból - ez volt a címe. Még tíz év se telt el, és a film címe jelkép­pé vált. 1966. január 30-án egy Los Angeles-i villa fürdőszobájában egy takarítónő két holt­testet talált: Barbara Rooneynak, Mickey Rooney ötödik feleségének, és Milos Milose­­vicnek, Alain Delon egykori testőrének holt­testét. A hullák mellett egy 38-as Smith-Wes­son revolver hevert. Ujjlenyomatok sehol. A rendőrség könnyűszerrel megállapította, 30

Next