Rakéta Regényújság, 1976. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-02 / 44. szám
csak víz, a Fekete-tenger, és ott maradtunk egészen májusig, amikor elindultunk a lengyel frontra, és csépeljük a slachtát, ahol érjük... Maradok szeretett fia, Vaszilij Tyimofejics Kurgyukov. Anyám, gondozza jól Sztyopkát, az Isten majd megfizeti.” - Kurgyukov - kérdeztem a fiút -, dühös természetű apád volt? - Nagyban volt az apám - válaszolt komoran. - S anyád jobb? - Anyám, az megjárja. Ha akarod, nézd, itt a családunk ... Egy töredezett fényképet nyújtott elém. Ott volt rajta Tyimofej Kurgyukov, vállas, egyensapkás börtönőr, fésült szakállal, merev, kiálló pofacsontokkal, színtelen és értelmetlen, szikrázó tekintettel. Mellette egy bambusznád székben ült egy apró parasztasszony ingvállban, betegesen átszellemült és félszeg arcvonásokkal. S a szánalmas vidéki fénykép virágokkal és galambokkal díszített hátterében, a fal mellett ágaskodott két fiatal, szörnyű nagy testű, bamba, széles arcú, meredt szemű legény, ott álltak megkövesedve, mint a hadgyakorlaton, a két Kurgyukov testvér, Fjodor és Szemjon. Wessely László fordítása AZ UTOLSÓ TAXI IS ELHALLGATOTT Mint a bumeráng, ez Alain Delon legújabb filmjének a címe. Témája: egy köztiszteletben álló szállítmányozási vállalkozó múltja „feltámad”, s ez a múlt bizony tele van sötét gaztettekkel. Delon a maga megszokott hűvös modorában játssza a főszerepet; nem félti tőle a jó hírét - a bumeráng őra már régebben viszszaütött. 1966 és 1968 között három rejtélyes gyilkosság veszélyeztette karrierjét; a tettesek mindmáig nem kerültek rendőrkézre. A világsztárra semmit se lehetett rábizonyítani, de manapság is tartja magát a gyanú, hogy Delonnak köze volt a bűncselekményekhez. Most egy újabb kettős gyilkosság kapcsán megint szóba kerül az a sötét háttér is, amelyből Alain Delon kilépett, amikor a párizsi felső tízezer, férfiak és nők körülrajongott bálványa lett. Az előkelő társaság kedvence egyáltalán nem tesz lakatot a szájára, amikor az életéről beszél. - Már hatéves koromban igazi kis gengszter voltam - mondta Delon. Valóban. Összesen hét alkalommal tanácsolták el különféle oktatási intézményekből. Tizenhárom éves korában egy cimborájával együtt elhatározta, hogy átszöknek Amerikába, a gengszterek paradicsomába, Chicagóba. Delon pokrócokat, konzerveket, iránytűt lopott, de a szökési terv már Chatellerault-ban meghiúsult: egy ügynök, aki addig magával vitte a két fiút, átadta őket a rendőrségnek. A rendőrfelügyelő, aki megbilincselte, így vélekedett: - Ez a fajta kamasz a legroszszabb. Ha az én fiam volna, javítóintézetbe záratnám. Még ennél is rosszabb jellemzést adott Delonról volt katonai parancsnoka, Henry Guy de Vignac. A következőket mondta a húszéves fiatalemberről, aki, miután kitanulta a mészárosmesterséget, Indokínában katonáskodott. Szadista volt, kéjjel gyilkolt, különféle fajtalanságokat követett el. Delon négy évet szolgált, ebből tizenegy hónapot töltött a fogdában fegyverrel, benzinnel és cigarettával való üzérkedésért. Végül mint „becstelent” leszerelték. Minderről a francia felső tízezer semmit sem tudott, amikor Alain Delon az ötvenes évek végén felbukkant a párizsi Quartier Latinben, és megkezdte ragyogó pályafutását a filmgyárakban. A hallatlanul jóképű, kisportolt, ibolyakék szemű fiatalember a lehető legbarátságosabb és legkedvesebb volt mindenkihez, és hamarosan az elegáns partik fő attrakciója lett. 1957-ben forgatta első filmjét. Gyilkosság megbízásból - ez volt a címe. Még tíz év se telt el, és a film címe jelképpé vált. 1966. január 30-án egy Los Angeles-i villa fürdőszobájában egy takarítónő két holttestet talált: Barbara Rooneynak, Mickey Rooney ötödik feleségének, és Milos Milosevicnek, Alain Delon egykori testőrének holttestét. A hullák mellett egy 38-as Smith-Wesson revolver hevert. Ujjlenyomatok sehol. A rendőrség könnyűszerrel megállapította, 30