Rakéta Regényújság, 1976. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-02 / 44. szám

(Harmadik folytatás) Brody az éjjeliszekrény lapjára ejtette az öklét. - Ide fi­gyelj, mi nem vagyunk teniszezős fajta. Nem éreznénk jól ma­gunkat ott. Én nem érezném jól magam ott. Semmi szükség ránk. - Honnan tudod? Sose próbáltad. - Felejtsd el szépen. - Leoltotta a villanyt, az ágyról fel­hajtotta a takarót, és bebújt Ellen mellé. - Amellett - mond­ta a nyakát cirógatva - tudok egy sokkal jobb sportot. - A gyerekek ébren vannak. - A televíziót nézik. Felőlük akár egy ágyút elsüthetnénk idefenn. - Belecsókolt az asszony nyakába, és elkezdte kör­­be-körbe simogatni a hasát, minden körnél kissé feljebb csúsz­tatva a kezét. Ellen ásított. - Olyan álmos vagyok - mondta. - Bevet­tem egy altatót, mielőtt jöttél. Brody abbahagyta a simogatást. - Mi a fenének? - Nem aludtam jól tegnap, és nem akartam, hogy feléb­redjek, ha nagyon későn jössz haza. Hát bevettem egyet. - Ki fogom hajítani azt a nyomorult altatót. - Megcsó­kolta a felesége arcát, aztán a száját próbálta megcsókolni, de ásítás közben érte. - Ne haragudj - mondta Ellen. - Azt hiszem, most nem megy. - Menni fog. Csak egy kicsit kell segítened. - Olyan fáradt vagyok. De te csak csináld, ha akarod. Megpróbálok ébren maradni. - A kurva életbe - mondta Brody. Visszagurult az ágy másik oldalára. - Nem rajongok érte, hogy hullákkal... - Erre nem volt szükség. Brody nem válaszolt. Hanyatt fekve bámulta a mennye­zetet, érezte, hogy vágya lelohad. De a belső nyomás, a tom­pa szúrás megmaradt. Egy perccel később Ellen megszólalt: - Hogy is hívják Harry Meadows barátját? - Hoopernek. - Nem David Hoopernek? - Nem, azt hiszem, Mattnek hívják. - Ó. Valamikor réges-rég jártam egy David Hooper ne­vű fiúval. Emlékszem ... - Mielőtt befejezhette volna a mondatot, a szeme lecsukódott, és hamarosan mélyen, egyen­letesen lélegezve aludt. Néhány utcával arrább, egy kis faházban egy fekete férfi ült a fia ágya mellett. - Melyik mesét olvassuk ma? - kér­dezte. - Nem akarok mesét olvasni - mondta a hétéves kis­fiú. - Inkább mondjál egyet te. - Oké. És miről szóljon az a mese? - A cápáról. Mesélj a cápáról. A férfi összerezzent. - Nem. Mesélek inkább a ... med­véről. - Nem! A cápáról! A cápákról akarok hallani. - Egy olyan hol volt, hol nem volt mesét? - Persze. Például hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy cápa, aki megette az embereket. - Ez nem valami szép mese. - Miért eszik meg a cápák az embereket? - Biztos éhesek. Nem tudom. - Az ember vérzik, ha a cápa megeszi? - Igen - felelte a férfi. - Ugyan már. Meséljünk in­kább valami más állatról. Rosszat fogsz álmodni, ha a cápá­ról beszélünk. - Nem fogok. Ha a cápa megpróbál megenni, jól orrba vágom.

Next