Rakéta Regényújság, 1986. július-december (13. évfolyam, 26-52. szám)
1986-07-01 / 26. szám
Egyszer valamelyik nagy alföldi városban, melynek népessége általán értelmes és jómódú volt minden időben, az a különös gondolat kezdett elterjedni, hogy nem jól van az, amidőn harmincezer ember szűrben és ködmönben jár, alig háromezer pedig dolmányban és köpönyegben, mégis tízszer annyi ködmenes ember ügyét dolmányos emberek intézik. Hogyan értenék kapatos emberek a szűrös emberek baját, hogy lehetnének igazságosak irántuk? Nem is mer előttük a szegény ember igazán szíve szerint beszélni; rá sem hallgatnak azok, mert lenézik őket; a város vagyonával is csak úgy bánnak, mint az urak, akik nem tudják, hogy mi fán terem a forint és a garas, nem pedig mint jó gazdák, akik megszokták a takarékosságot; mikor törvényszéket tartanak, akkor deákul beszélnek, hogy a parasztos felek ne értsék; s ha végrehajtani, határt járni, akumlálni vannak küldve, mindjárt hintó kell alájuk, ahová ködmenes ember gyalog is el tudna menni, vagy alkalmat várna, ha üres szekér indul valahová... Ez a zúgás, morgás addig fészkelődött, hogy egyszer a választópolgárság nyilvánosan kimondá, hogy őneki ködmenes tanács kell, megeléglették az úri hivatalnokok szolgálatát, próbáljanak már másokkal szerencsét; s úgy is lett, hogy a következő tisztújításon mind kihagyták a posztóruhás népet a tanácsból, s választottak helyébe tisztességes földmívelőket, akik is valójában mind derék, becsületes, feddhetetlen életű emberek voltak, nem is a fizetésért vállalták el a hivatalt, mert volt nekik miből élni, aztán tudományuk is volt hozzá, mert iskolákat végzettek, nemigen sokat ugyan, de hiszen minek is az embernek olyan sokat tudni a világra? Régi aranymondás az, hogy „csekély bölcsességgel kormányozzák a világot”. Vala pedig azon időben egy átkozott, bonyolódott, összevissza gubancolt per abban a derék városban, minden bírónak ijedelme, minden ügyvédnek gyönyörűsége, amit közönségesen ilyen cím alatt volt szokás emlegetni : „a kurta kutya kontra buglyos kakas”. Ez volt körülbelül a rémséges per tartalma, hogy Mácsik Mátyás uram és Sajtos András uram szomszédok voltak a városban. Mácsik uramnak volt egy kurta kutyája, Sajtos uramnak egy buglyos kakasa; egy délután a kurta kutya és buglyos kakas összevesztek a szeméten, a kakas kivágta a kurta kutya bal szemét, a kutya meg elharapta a buglyos kakas jobb lábát, melyik volt már most a hibás, melyik gazdája fizesse a kárt? Mácsik uram tanúi azt állították, hogy a kakas kezdte a civódást, Sajtos uraméi megesküdtek rá, hogy a kutya volt a vétkes. Ebből csúnya, nagy per támadt, Mácsik uram megverte miatta Sajtos uramnak a fiát, Sajtos uram lekofázta Mácsik uram feleségét, az eldöntötte emennek a kerítését, emez átszórta a rothadt almát annak az udvarára, az utcán egyszer lehasogatták egymás köntösét a nagy huzakodásban, a mezőn ráhajtották egymás marháit a tilosra. Mácsik uram szappant főzetett, hogy annak a szagával üldözze ki a szomszédját a világból. Sajtos uram meg azért is lókörmöt és ökörszarvat égetett az udvarán, ezért meg aztán a többi szomszédok támadtak rájuk, azokkal is összeverekedtek, ezeknek a panaszaival megint nagyobbodott a per, utoljára a város is beleavatkozott, a perlekedők a bírákat is megsértették, azok ítéletet hoztak, ezek visszaverték a végrehajtókat, utoljára annyira nőtt a sok kártérítés, becstelenítési, erőszakoskodási, visszaűzési mellékletek miatt a per, hogy egy ember a világért fel nem bírta azt emelni az asztalra. Próbálgatták is a bírák, mikor már nagyon belefáradtak, hogy kibékítsék a feleket, ha-® Jókai Mór J&kRÓ ÜRflM K ír&LereÁ 3