Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-14 / 282. szám

282. szám. E­lőfizetési fö­tételek : Vidt'sh­ro pf^sf í'm vfif^y holy bon íiísshí»!» hol <l va . 20 frt—fcr. I Nnnytul íiTrn . f> fi-t—Wr éTrn KrtI i^Tro iO Kgy hóru 1 íU) Hirdetmények dija: Hetfö, októbei’ 14,18T2, 10-hu«AhoH notitHor ngyH»ori hirdntt'wm'il , . 8 fcr. A nyiltti''ri potitHur...............................................2fi „ BíilyHgilij kllinn . ........................................lU) „ REFORM e sti I£Ij^.I>A.S. •W-vv' W£,.«l.»f^>4*A)WAM ICamUMM WmWKW1HMaiMWm»»A’<ÍH)Wk*f«» IÍI.ÓVÍ folyam. Szerkesztési Iroda: f 8. mm. X. «dv»»p I. •«•1«Wn. K Iifcp Msolloini réííKÓÍi illőid iniadcn kdaluaiéniy u Biorkoä«idu^igboit intésoadO. lidfinesioSlDB loToIük oaak ismort k-o»októl foga(ltu4*ak ol. Kladá-hivatal: £ 4tt­ SÓT köntrrkeresikedéaébsa, régi «zlBháttér I. *u. A Itip iinyn­gi rÓ8»ét illőid kösleradajruk (oldaiotcai páni, kiad&a körüli patinnsok, hirdetmény) a kiadó-h­ivatall­oi vitarondök. Előfizetési fölhívás a ,JREFORM politikai és közg­azd­asági napilapra. Folyó óvi október—deczemberre 5 frt, — október—novemberre 3 frt GO kr,, — októ­berre 1 frt 80 kr. Minden negyedé­ves uj előfizető a B 0 z Dickens „Barnaby Rudge* czirail 3 kö­tetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különb­en 5 frt — igényt tarthat. JPP~ Az eltifizetési összegek I»ekiil4lé.«éa*e legfczélszerű­bb a postai utal» vénylapokat l­anzn­Alnii. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 95 A pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddig elé begyűlt 6857 frt 72 kr. és 2 db. cs. és kir. arany. Pest, október 14. Az osztrák delegáczió egyelőre elvégezte munkáját, s néhány napig szünetelni fog, m­ig t. i. magyar részről megkapja az üzeneteket. A delegácziók munkája egyátalán oly stá­diumba ért, melyről rövid időn eljut teljes be­fejezéséhez. Az osztrák delegáczió nagy had­ügyi vitája, noha a magyar delegáczió tagjai is erős vitára készültek, immár aligha fog itt ismételtetni. A munka hátralevő része alkal­masint simán fog lefolyni. Szavazás az idén nem lesz. A magyar delegáczió szerdán vagy csütörtökön kezdi meg a hadügyi budget tár­gyalását. A képviselőh­áz holnap tart ülést, a fő­rendi ház ma tárgyalta a múlt hétről elh­alasz­­tott törvényjavaslatokat. A pénzügyi bizottság tegnap is, ma is tartott ülést,­ s ma immár elkezdte a budgetet tárgyalni. Üléseiről a következő tudósítást ves­szük: A pénzügyi bizottság szombati ülésében hos­­­szas vita folyt a Ferencz-csatorna engedélyokmányá­nak módosítása tárgyában. A vitás pontot a javaslat­nak azon része képezte, mely szerint az államsegély az 1870. 34. t. sz. 16. szakasza szerint engedélyezett ’/g-ről “/5-re, azaz 2.000,900 írtról 4.018,000 írtra volna emelendő. A segélyösszeg ily mérvű feleme­lése a pénzügyi bizottságban nem talált átalános tá­mogatásra; mint halljuk, Ghyczy Kálmán, Kiss Lajos és Zsedényi Ede ellene szólottak a javaslat elfogadá­sának. Végre hosszas tárgyalás után, melyben a bizott­ság majd minden tagja részt vett, a pénzügyminiszter indokolta a javaslatot, a­ pénzügyminiszter fölemlíti, hogy a törvényjavaslat elfogadása által kisebbedvén az alaptőkének a magánosokétól beszerzendő része, ez könnyebben lesz beszerezhető, továbbá az államnak nagyobb mér­vű részesülése az alaptőkében emelni fogja a vállalat hitelét, mi a pénzbeszerzést olcsóbbá és könnyebbé teszi; végre tekintetbe veendő emellett, hogy a csatorna elkészülte által az ottani kincstári uradalomnak mintegy 20 ezer holdnyi birtoka, a viz­­ártól megmentetik, nem különben a magánosoké, s a kincstári bir­­okok mintegy 14 ezer holdja, ingyen öntöztetésben részesül. Ezenkívül a vállalkozó 12 ezer holdat, holdját 5 forinttal drágábban vesz bérbe az államtól, mint a­mennyit az öt év átlaga kimutat A pénzügyminiszter indokolása folytán végre elfogadtatott a javaslat, az engedélyokmány módosítá­sát a bizottság a háznak ajánlani fogja. Ma délelőtt 10 órakor ismét ülést tartott a bizottság, melyen a költségvetés tárgyalását meg­kezdte, miután az előadók munkálataikkal elkészül­tek. Első­sorban a belügyminisztérium költségvetése vétetik föl. A várban tegnap udvari ebéd volt, melyre a delegátusok közül harminczan voltak hiva­talosak. Az ebéd, melyen a miniszterek is részt vettek, d. u. 5 órától egész nyolczadfél óráig tartott. A bankkérdés újabb stádiumba szombat óta csak annyiban lépett, amennyiben híre terjedt, hogy osztrák részről coulansabbak lettek a mérvadó személyiségek. Mily ténye­zők folytak be a hangulat e változására, vagy hogy épen alapos-e a hír, egyelőre nem va­gyunk képesek megmondani. Különben kö­telességünk lesz ez üg­gyel legközelebb bő­vebben foglalkozni, mert tovább halasztani a megoldást sem dologból magából folyó sem politikai okok sem a hasznosnak sem tanácsos­nak nem mutatják. A franczia nemzetgyűlés állandó bizott­ságának f. hó 10-iki ülését távirati tudósitás után már ismertettük. Ezen ülésről szóló tudó­sitás most egész terjedelmében előttünk fek­szik, s a lourdesi és nantesi bucsuj­ár­ásokra vonatkozó intermezzókat elhagyva, csak Gam­­bettára, s annak grenoblei viselt dolgaira vo­natkozó részleteket közöljük. Az állandó bi­zottság néhány tagja, miután Thierst egy sereg interpelláczióval megzaklatta a nantesi és lourdesi bucsuj­árók kigúnyolása miatt, Bisaccia herczeg a grenoblei affaire iránt interpellálta Thierst, ki mielőtt válaszolhatott volna, Changarnier tábornok igy kiáltott föl : Nem illik az állandó bizottság kebelében jel­lemezni Gambettát, ki oly gonoszul kigunyolt bennünket hitvány imádói előtt. Ma by: Feledi ön, hogy Gambetta franczia polgárok előtt beszélt. M­o­r­n­a­y gróf : Azok nem francziák. Ma­by: Föntartom, hogy a savoyaiak francziák. Mornay : Nincs itt szó a savoyaiakról; szavaimat azokhoz intézem, kik Gambetta tá­madásait megtapsolták. Maby: Ön képviselőtársait támadja meg. Mornay: Állítottam, hogy azok, kik Gambettának a nemzetgyűlést és a kormányt megtámadó szavait megtapsolták, nem méltók a franczia névre. Maby: Az országnak nagyobb izgalmat okoznak önök, mint Gambetta. K­e­r­g o­iT­ay : Idézzen egy esetet, nem fog egyet sem találni, mely a mi rovásunkra e­snék. T­h­i­e­r­s: „Nem panaszkodom hálátlanság­ról és igazságtalanságról. Csak azt kívánom, hogy a független emberek megértsék jelenlegi helyzetünk nehéz­ségét, mit tehetünk és mit nem tehetünk. Midőn a nemzetgyűlés szétoszlott, egy hadjárat készült ellene. Annak idején kijelen­tettem, hogy a nemzetgyűlést tiszteletben fő­jük tartatni, s azt meg is tettük. Grenobleben egy sajnálatos beszéd tartatott; én mélyen fáj­lalom e beszéd megtartását. E beszéd főleg azok előtt sajnálatos, kik azt hiszik, hogy a jelenlegi kormányforma egyedül lehetséges Francziaországban. Ezen beszéd hátrább ve­tette a köztársaság ügyét, mint a köztársas­ág minden ellenségének közreműködése. De gondolják meg önök uraim, hogy ezen beszéd három hónapi időszakban elszigetelve áll. Elővigyázatunk nélkül más dolgok történ­tek volna. Párszor harczolnom kellett a nemzetgyű­lés ellen. De a nemzetgyűlés, elismerem, a szélső pártok daczára igen bölcs volt. Ezt kö­szönöm a nemzetgyűlésnek, tisztelem és meg­tisztelem érte az ország előtt. — Nem en­gedtünk meg semmiféle nyilvános gyülése­­zést, holott a császárság alatt megengedték néhánynak megtartását. Nem engedtük meg a b­anketteket, név szerint a chambery-it sem. Grenobleben, egy birtokosnál, egy magánzó­nál volt a bankett, az eset itt már nehe­zebb volt. Mit mondanának, ha egy hatalmas úr, egy birtokos 150, 200, 400 barátját összegyűj­­tené valamely fényes kastélyban, s hozzájuk beszédet intézne legitim érzelmeiről, — nem csinálok politikai czélzást— megrónának ben­nünket, ha interveniálnánk ezen kastélyban, s ezt joggal tennék. Ugyanez volt oka, hogy Grenobleben nem interveniálhattunk. Az ott mondott beszédet rosznak, igen rosznak talá­lom. A grenoblei birtokos kapuját nem zár­hattam be, de bizonyos egyének azt állítván, hogy a köztársaságnak szolgálnak, annak vesz­tén dolgoznak..........Európa nekem igazságot szolgáltatott, s a pártok fölé emelt engem. Európa igazságot szolgáltatott Berlinben Fran­­cziaországnak. Francziaország nincs annyira elszigetelve, mint állítják. A külföld meg van lepetve nyugalmunk által. Hitelünk kitűnő, s most a grenoblei beszéd ez ellen támadott. A nemzetgyűlés azon pártja, melynek a köztár­saság különösen kedves, jól fogja tenni, ha nyilatkozik ezen beszéd fölött mint én. Az or­szág, hála a nemzetgyűlés és saját erőfeszíté­sünknek, fölkel. Ne izgassátok az országot, egyetértést akar ez. Szolgáljunk Francziaor­­szágnak az által, ha hiába való panaszainkat elnyomjuk. . . .“ Spanyolországból ismét rész birek érkeznek. F­errel­ban, Koruna kerületben lázadás ütött ki; de hogy e lázadásnak mi czélja van, kik rendezői: a karlisták-e, vagy alfonzisták, ezt e pillanatban még — fölvilá­­gositó hírek hiányában — nem mondhatjuk meg. E kérdésekre egyébiránt — mi­különben fölöttébb különös — a spanyol kormány sem tud megfelelni. Igazi spanyol állapotok! Castelar a „Teatro de Alicante“­­ban mondott beszédében Spanyolország hely­zetére és teendőire vonatkozólag így nyilat­kozott : „Az egész világ meg van győződve, hogy Spanyolországban ezen legutóbbi dy­­nasztikus kísérlet után csak két dolog lesz le­hetséges :­a Bourbon-dynasztia visszaállítása, vagy a köztársaság megalapítása. Ha meg vagyunk oszolva s frakcziókra szétforgácsolva, könnyen meglehet, hogy a Bourbonok visszahozatnak ; ha ellenben zárt sorokban, szilárdan elhatározva megyünk előre, ha a társadalom minden osztályának, melyek igazságosság után szomjaznak, okosságunk szükséges bizonyítékait adjuk, úgy a köztár­saság létrejötte kikerülhetlen, s ezzel azon népek fölszabadítása is, melyek a középtenger partjain laknak. Lehetetlen csak egy párt számára követelni a köztársaság. A köztársa­ság nemzeti kormány, s hogy ily kormány alapíttathassék, vonzani kell, nem taszítani, meggyőzni és nem megfélemlíteni, tanítani kell rá az embereket, hogy törvényes érdekeik a köztársaságban védőt fognak találni.“ A köztársaságnak békés vagy forradalmi úton való kivívására vonatkozólag megjegyzi Castelar, hogy azt a priori megmondani nem lehet, melyik útra kell szánniuk magukat. Ez teljesen a körülményektől fog függeni. Azt egyébiránt „népszerűsége elvesztésének veszé­lyére“ kimondja, hogy a békés utat eléje kell tenni a forradalminak. A főrendiház ülése. —’ Október 14. — Elnök : M­a­j­l­á­t­h György gr. Jegyzők: gr. Zichy-Ferraris Viktor gr. Pallavicini Ede őrgróf, Battyányi Ferencz gr. Vay Béla b. A kormány részéről jelen vannak: gr. L­ó­n­y­ay, Tisza, Kerkapoly. Az ülés jól van látogatva. Elnök 11 órakor megnyitván az ülést, felolvas­­tatik a múlt ülés jegyzőkönyve. Elnök bejelenti, hogy ő felsége kegyesen fo­gadta a főrendiház válaszfeliratát, mit a ház állva h­ódolatteljes tudomásul vesz. Ezután a legfőbb fegyelmi bíróság újonnan választott tagja, Radvánszky Antal fő­ispán leteszi az esküt. Elnök jelenti, hogy báró Eötvös Lóránt és báró Bánffy Dezső megkapván a királyi meg­­hivó-levelet, ettől fogva a ház tagjainak tekintendők. G­r. L­e­n­y­a­y miniszterelnök bejelentvén, hogy a képviselőház immár megv­álasztotta a regnikoláris bizottság 8 tagját, mely bizottság a magyar korona társországainak közös ügyeit lesz rendezendő, felkéri a házat, ejtene meg a maga részéről a bizottságba küldendő 4 tag választását. A választásiba­n azonnal beadatnak a szavazatok, összesen 73. Az eredmény későbben fog közzététetni. Wach­ t­er Frigyes, a képviselőház jegyzője a képviselőházban tegnap kihirdetett új törvényczikke­­ket hozza át. A törvényczikkek felolvastatnak. Ere­deti példányai az országos levéltárba fognak tétetni. Érdemleges tárgyalás alá kerül ezután a képvi­selőházban imént elfogadott, három vasúttörvényja­­vaslat, melyek a soprony pozsony-ebenfurthi, és a rojtek-bogsányi államgaranczia nélkül építendő vas­­utakra vonatkoznak. Az egyesült hármas bizottság a törvényjavaslatok változatlan elfogadását ajánlja. Gr. Keglevich István a hármas bizottság előadója nélkülözi e vasutakban egyátalán a kellő in­dokolást, s kétségeket táplál az iránt, vájjon birnak-e az életrevalóság s czélszerüség kellékeivel. A sop­­rony-ebenfurth-győri von­alnál kiemeli e vonal szer­­fölötti drágaságát. A soprony-pozsony-zsolnai vasútra hogy a jövedelmezés tekintetében aggályt keltett benne. Legelőnyösebb még a lundenburgi szárnyvonal. Ezzel csak — úgymond — egyéni né­zetének akart kifejezést adni. Hadászati szempontból a vágvölgyi vasutat épen nem tartja czélszerűnek. Végre pénzügyi szempontból a vasutakat rend­kívüli drágáknak tartja, sőt egy átalában luxu­­­riózusoknak. Mert a vágvölgyi vasút egy mérf­­­öldje például egy millióba kerül, szükséges lenne tehát, kellő kamatozás fölvétele mellett, hogy egy pályamértföld évenkint 50—56000 frtot jövedelmez­zen. Már pedig a gazdag tiszavidéki vaspályánál alig jövedelmez 40,000 frtot egy mértföld évenkint. Mind a három vonalban nélkülözi az igazi szükséget, s megvallja, hogy inkább csak egyéneknek kedvező tervezgetésből eredetieknek tartja. Nálunk a vasutak, úgymond, nem készíttetnek nyilvános utón elő hanem papíron, a­nélkül, hogy az illető vidékek kih­allgattatnának. A nyitrai (észak-nyugati) vasút legbeszédesebb példa erre nézve. Már régen van enge­délyezve,­­ még most sem merik építeni. Ilyenek által csak megingattatik az ily vállalatok tekintélye minden tekintetben.­­ Mindazonáltal szónok csatlakozván a többséghez, elfogadja a vasúttörvényjavaslatokat részletes vita alapjául, de egyszersmind sürgeti a kormányt egy végleges vasúti törvény mielőbbi elké­szítésére, melyben a közlekedésminiszter egy egész­séges, összes országos vasúthálózatot fővonalaiban ki­tüntetve, az erről szóló törvényjavaslatot mielőbb a két ház elé terjes­sze. Ez értelemben ad be hosszabb indítványt. Az ülés további folyását reggeli lapunkban adjuk. A magyar delegáczió ülése. — Október 13-án. — Elnök: M­a­j­l­á­t­h Antal gr. Jegyzők: Széll Kálmán, Zichy Ferraris Vik­tor gr. A közös kormány részéről jelen vannak: A­n­­drásy Gyula gr., Holzgethan, Orczy br. ,Gaál sorhajóhadnagy. Ülés kezdete déli 12 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve minden észrevétel nélkül hitelesíttetik. Ezután fölolvastatott a német delegáczió át­irata, melyben megküldte a bizottság határozatait. Tudomásul vétetik. Per­cz­el Béla benyújtja a hadügyi albizottság jelentését, kéri annak kinyomatását s a pénteki ülés napirendjére való kitűzését (Helyeslés). Az indítvány elfogadtatik. Károlyi György gr. beadja a tengerészeti bi­zottság jelentését a tengerészeti osztály póthitele tár­gyában. Ki fog nyomatni. Zsedényi Ede jelenti, hogy a pénzügyi bi­zottság helytelennek találta dr. Becke özvegyének ké­raimét, s egyszerűen a közös minisztériumhoz kívánja utasittatni. Elfogadtatik. Podmanitzky Frigyes dr. kérdi a közös hadügyminisztert: szándékozik-e Budának nyílt vá­rossá való átalakítása iránt legközelebb előterjesztést tenni ? Közöltetni fog az illető miniszterrel. Ezután fölvétetett Éber Nándor indítványa, mely szerint egy öttagú bizottság lenne kiküldendő, hogy a delegáczió albizottság! tárgyalási módja he­lyett egy talán czélszerűbbet aláljon. Éber Nándor röviden, néhány szóval indokolja indítványát. Nézete szerint most a fősuly az albizott­­sági tárgyalásokra esik, s ezt talán czélszerű volna megváltoztatni. Erdődy Sándor gr. nem pártolja az indít­ványt, mert kielégítőnek találja a mostani tárgyalási módszert. Zichy Nándor gr. ellenkező véleményben van s már csak a megnyugtatás kedvéért is helyesnek találja egy bizottság kiküldését. Szögyényi László figyelmezteti a bizottsá­got, hogy most nem az indítványt kell tárgyalni, ha­nem egyszerűen a felett szavazni, hogy kívánjuk-e tárgyalni a beadott indítványt. (Helyeslés.) Szavazás alá bocsáttatván a kérdés, abszolút majoritás egy indítvány mellett sem volt, s így a kér­dés eldöntése a jövő ülé­sre halasztatott. Következik a tengerészeti albizottság jelentése, mely Kemény Gábor felszólalása után átalánosság­­ban el is fogadtatott. Az albizottság­ két tárgyat tart már átalánosság­­ban megemlítendőnek : az úgynevezett interkaláris jövedelmek és az átruházási jog kérdését. A közbeeső megtakarításokat az albizottság né­zete szerint is igen helyesen, a tengerészeti osztály igazgatója nem tekinti jövedelmeknek, hanem a sze­mélyi illetményekről szóló czimekben, a rendszeres előirányzatból az év folytán remélhetőleg visszama­radó összegnek. És azt ajulja, hogy ezen összegek nem mint a tengerészet jövedelmei szerepeljenek, ha­nem a tapasztalás útmutatása szerint, az egyes czi­­mekre szükséges összegekből az illető czímeknél egyenként vonassanak le. Ezen felfogást és óhajtást az albizottság helyes­nek tartja és elfogadás végett a tisztelt orsz. bizott­ságnak ajánlja. Kényesebb és fontosabb dolog az átruházási jog kérdése. Nem szükség bizonyítgatni, hogy az átruházási jog a rendes könyvvezetést, a számadási tiszta ered­ményeket lehetlenné teszi. Addig, míg normális viszo­nyok közé jut valamely költségvetés, a tágabb átru­házási jog megadása nem kerülhető ki, de rendsze­rezett viszonyok közt, a minőknek maga a tengeré­szeti igazgatóság is tartja a hadi­tengerészet jelen költségvetése viszonyait, lehetőleg mellőzendők. El­méletileg az volna a helyes eljárás, ha al­zimenként és az illető czimekben tételenként megszavazott ös­­­szegek, átruházási jog nélkül bocsáttatnának tényle­ges rendelkezésre. A lángszellemű Tegetbofínak ez a szél lebegett szemei előtt. Ennek azonban az a nagy hátránya lenne, hogy általa nagyon hosszúvá és bo­nyolulttá válna maga a megállapított költségvetés. A közös minisztérium előterjesztésében a hadi­tengerészetre nézve kérve van az átruházási jog a III. és Iv. czimek közt, t. i. a száraz­ és tengeri szolgálat kiadásaira nézve. Az albizottság ennek megadását nem ajánlja. A költségvetésről szóló jelentése folyamában az albizottság következőket ajánl elfogadtatni az átruhá­zási jogra nézve: Az I., II., III. és IV. czimekben adassék meg minden czimben külön-külön, a czim keretén belül, az átruházási jog. Az V. czimben (intézetek) az alczimek közt sem lehet átruházási jognak helye. A VI. czimben (a hajóhad karbantartása, pót­lása és üzlete) az átruházási jog megadható az A., B., D., E., F., G. alczimek közt; nem terjesztethetik azonban ki a C. alczimre, melyben az egyes hajók építésére szükséges összegek tételenként vannak elő­sorolva. A VII. czimben és a VHI-ikban a czimek kere­tén belül adható átruházási jog. Nem adható meg azonban a IX. czimben (külö­nös tengerészeti kiadások), melyben a tengerészeti igazgatóságnak szükség magát az egyes megállapított tételekhez tartani. A X. czim keretén belül az átruházá­si jog szin­tén megadható. Az albizottságnak javaslatai elfogadtattak, ki­­vévén azt, mely az átruházási jogot nem kívánja a HL és IV. czim közt megadatni. Gaál sorh­ajóhad­­nagy ugyanis azon felvilágosítást adta, hogy a költ­ségvetés aként van készítve, miszerint a nevezett két czim közti átruházási jogra okvetetlenül szüksége van a tengerészeti osztálynak, s ígéri, hogy jövőben máskép fog összeállittatni a költségvetés, s akkor nem fogja kérni az átruházási jogot. Következik a részletes tárgyalás. I. czim. Fizetések. Minden vita nélkül megszavaztatott az albizott­ság ajánlatára: tengerészeti tisztek és hadfiak fizeté­sére 462,180 frt; tengerészeti tisztek helyi alkalma­zására 45,330 frt; h­adbiráknak 9180 frt, tengerészeti orvosoknak 86,949 frt. Kis vitát idézett elő a tengerészeti lelkészeknek fizetése, mely 10,080 frttal irányoztatott elő, s igy fizetésfölemelés történt, mit az albizottság helyesnek tartott. Széll Kálmán ez alczimet együtt kívánja tár­gyaltatni a közös hadügyminiszter költségvetésének hasonló tárgyú czimével, hogy igy mind a tengeré­szeti, mind a szárazföldi hadsereg lelkészeire nézve egyöntetű határozat hozassék. Zichy Nándor gr. egész külön­álló tárgynak tekinti e kérdést, s most óhajt határozatot hozni. Keglevich István gr. nem szavazza meg ez évben a kért fizetésfölemelést. Hasonló értelemben szól Podmanitzky Frigyes báró is, ki még jobb­nak tartja a tengerészeti lelkészek állását, mint a szá­razföldi hadseregben levőkét. Haynald Lajos érsek az igazság és méltá­nyosság szempontjából is megszavaztatni javasolja a kért fizetésfelemelést, valamint Erdődy Sándor gr. is. Szavazásra kerülvén a sor, abszolút többség nem volt egyik indítvány mellett sem, s így e kérdés eldöntése a jövő ülésre halasztatott. Ezután minden vita nélkül elfogadtattak a kö­vetkező tételek : hajóépitészeti mérnököknek 57,800 frt, gépészeti mérnököknek 25,100 frt, tüzérségi mérnököknek 34,200 frt, szárazföldi és vizépitészeti mérnököknek 15,900 frt, gépészeknek 144,200 frt, művezetőknek 13,600 frt, tengerészeti biztosoknak 146,900 frt, tengerészeti szolgáknak 50,790 frt. Mindez összegek az albizottság ajánlatára megszavaztattak. II. czim. Zs­oldok és ruházati átalá­nyok. Az albizottság ajánlatára megszavaztattak a következő összegek : hajófedezeti és tüzér-altisztek­nek és legénységnek 451,330 frt, kormányos, altisz­tek és legénység rovata alatt 27,790 frt, gépészeti altisztek és legénység rovata alatt 82,420 frt, katonai altiszteknek 55,730 frt, betegápolóknak 13,660 frt, katonai kézműveseknek 11,590 frt, tengerészeti zene rovata alatt 7,690 frt, szolgálati jutalomdijak rovata alatt 65,440 frt, ruházati átalány rovat alatt 284,480 frt. IV. czim : Szolgálat a szárazföldön. Az albizottság ajánlatára e czim alatt 399,930 frt szavaztatott meg, a IV. czim alatt: szolgálat a ten­geren 1.103,000 frt. V. czim: Intézetek. Az albizottság ajánlatára megszavaztattak, és­pedig minden vita nélkül a következő összegek : víz­rajzi intézet 22,570 frt, tengerészeti akadémia 103,180 frt, tengerészeti alreáltanoda 7460 frt, tengerészeti népiskola 6650 frt, tengerészeti kórházak 94,740 frt. VI. czim: A hajóhad anyagszereinek karbantartása, pótlása és üzlete. Megszavaztattak az albizottság javaslata szerint: anyagszerek beszerzésére 720,000 frt, munkabér és teherszállító kiadásokra 790,030 frt, szerződésileg átadott hajóépítések, valamint kazánok és gépek ro­vata alatt 1.967,800 frt, kőszénbeszerzésre 325,000 frt, a központi kikötőn kívül bevásárolt anyagszerek­ért 46,000 frt, a fölszerelt hajók karbantartására 59 ezer frt, különféle kiadásokra 68,000 frt. VII. czim .­Tüzérség. Az albizottság ajánla­tára az e czim alatt előirányzott 216,100 frt, megsza­vaztatott. VIII. czim: Szárazföldi és vizi építé­sek. Előirányoztatott 149,000 ft, mely összeg az al­bizottság ajánlatára meg is szavaztatott. A IX. czim alatt különös tengerészeti kiadásokra előirányzott 215, 650 frt, megszavaz­tatott. X. czim ; E­ll­át­ás­i költségek. Nyugdijakra megszavaztatott 199,230 ft, ideig­lenes nyugdijakra 10,230 ft, ellátási dijakra 1,200 ft, kegydijakra 1,200 ft, a legénység ellátási élvezmé­­nyeire 27,000 ft. A jövedelem 102, 100 frttal van előirányozva,­­ ez az albizottság javaslatára tudomásul vétetett. Következik a rendkívüli költségvetés. A cs. és kir. (szárazi) hadseregben elhelyezett tiszteknek tengerészeti tárczát terhelő fizetései czimén 20,880 főt irányoztatott elő. Ezen fizetések a feloszlatott tengeri gyalog­ez­red tiszteinek járnak, kik mint számfizettiek szolgál­nak a száraz­ hadseregnél. Miután azonban jelen szol­gálatban való rendszeresítzetésök sok időt vesz igénybe, az albizottság nem tartja okadatoltnak, hogy mind­addig a tengerészeti kiadások terhére szolgáljanak a szárazi hadseregben és indítványozza, hogy ezen ki­adások tétessenek át a szárazi hadsereg megfelelő czímébe. Ennél fogva a szükségelt összeg nem itt lenne felhozott czélra megszavazandó. Az albizottság javaslata elfogadtatott. A ruhakészlet beszerzésére a tartalék­legénység számára 40,000 frt irányoztatott elő, azon­ban az albizottság javaslatára 30,000 frt szavazta­tott meg. Szolgálat a szárazföldön czim alatt előirányoztatott 44,150. E czim alatti rendkívüli szükséglet tulajdonképen két részre oszlik. Egyik magában foglalja a száraz­ hadseregben elhelyezett tisztek lak- és butorbéreit (kikerekítve) 5,055 frttal és az ugyanezen tisztek szolga-átalányait (kikere­kítve) 2,690 frttal. Ezen két tétel, melyekre összesen 7,745 frt van előirányozó, az albizottság nézete sze­rint, szintén a szárazi hadsereg terhére írandó, és nem itt szavazandó meg. A második részt képezik a polai állomás lak- és butorbéreinek a 2. osztályból az l-sőbe és a fiumei állomás lak- és butorbéreinek a 3. osztályból a 2-ikba történt fölemelése által okozott több­ kiadások. Az albizottság, tekintve a mind Polában, mind Fiuméban napról napra növekedő házbéreket, az elő­irányzott 36,410 forintot megszavazandónak véle­ményezi. Az albizottság javaslata elfogadtatott. Erre a költségvetés további tárgyalásának folytatása a következő ülésre halasztatott. Ülés vége fél 3 órakor. Legközelebbi ülés kedden d. e. 10 órakor. Népgyülés a lövöldében. [Október 13-án.] Néhány nap óta a főváros utczasarkain látható volt egy fölhívás több ismert név aláírásával, (Jókai, Máttyus Arisztid, Horn Ede stb), mely Pest város el­lenzéki polgárait értekezletre hívta föl, melynek tár­gya a fővárosi rendezésről szóló küszöbön álló törvény megbányása, tehát minden pesti pol­gárt egyenlőn érdeklő kérdés volt. Mégis a gyűlésben jelen voltak száma a 100-at alig haladta meg. A gyűlés csak fél tizenegy óra felé növekedett elegendő számra, hogy elnököt választhasson, mely tiszttel Jókai Mór r­­iztatott föl. Farkas György, a „népkör“ volt titkára minden áron azonosítani akarván a gyűlés czélját a népkör fölelevenítése czéljával, a gyűlés végre Jókai Mór hozzászólása után a „pestvárosi baloldal szervezke­dését“ más kérdésnek tekintvén, azt elejtő és egyedül a föllebb érintett törvén­nyel foglalkozott. Máttyus Ar­isztid előadván, hogy a pesti balol­dal a hozandó s a főváros rendezéséről szóló törvén­­nyel szemben nem léphet föl, mint olyan, hanem érintkezvén a polgárság szabadelvű bár deák-párti részével, oda kell törekednie, hogy az illető tör­vény a főváros érdekeinek egyrészt szorosan meg­feleljen , másrészt szabadelvűség szempontjából elé­gítse ki az összes fővár­osi lakosság kívá­nalmait, melyeket az máris több alkalommal, még­pedig mindkét párt részéről majdnem egyenlő irányban nyilatkoztatott. Csakis így lehet, mond­ja szónok, remény arra nézve, hogy a törvény­­hozásr­a erkölcsi befolyást gyakorolhat, mert az egész főváros impozáns véleményegységgel úgy nyilatkoz­nék, hogy e nyilatkozást aligha fogja ignorálhatni a törvényhozó testület. Azért ismételve kimondja, hogy e kérdésnél a pártkérdésnek háttérbe kell szorulnia, s következő kettős indítván­nyal lép a gyűlés elé : (Halljuk!) 1) Adjon a jelen gyűlés em­uncziácziót az iránt, hogy a főváros rendezéséről szóló törvén­nyel szemben a pesti baloldal lelépvén pártállásáról, egye­dül a szabadelvűség pártállását foglalja el, s mint ilyen, a pesti deák-párti polgárság szabadelvű részé­vel e kérdésben azonosítja magát. 2) Küldjön ki e gyűlés kisebb bizottságot, mely felszólítván a Deák­pártot hasonló bizottság alakítására, azzal együtt a lényegében már előre ismert törvény főpontjai iránt egy két három hét múlva összejövendő összes nép­­gyűlésnek rezolucziókat terjes­szen elő. Horn Ede (többek kér’elmére) németül is indo­kolja Máttyás indítványát, melyet egészen magáévá tevén, csak szívére kötheti a gyűlésnek annak elfo­gadását. Átalános tetszés közt szólott azután azon szükségről, mely fönáll az iránt, hogy a szellőzte­tett kérdésben elmellőzve minden pártszempontot a mindkét pártbeli fővárosi szabadelvű lakosság kar­öltve járjon el. Máttyás indítványa ezután minden ellenzés nélkül elfogadtatott, csupán azon módosítással, hogy egy pontba foglaltatott össze. A kiküldendő bizottság tagjaivá pedig megválasztattak: Jókai, Horn, Hegedűs, Virava József, Weisz, Herzl Miksa, Farkas György, Kanitz Mór, Máttyus Arisztid s Polónyi Géza. A bizottság már holnap tartandja ülését, s azon lesz, hogy a sürgető kérdésben minél előbb hozzon létre közlekedést a Deák-párt hasonló tekintélyes fér­­fiaival is. A jövő népgyűlést, mely aztán a Redoute­­ban lesz tartandó, a nevezett és a leendő deák-párti bizottság külön-külön híná össze. A gyűlés napja a nyilvánosság utján közöltetni fog. Ezzel a gyűlés­­ 1.12 órakor szétoszlott. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 14. [Hivat­alo 8.] Ő felsége a pesti egyetem h­ittudo­­mányi karánál megürült keresztény-erkölcstani tanszékre Tóth Miklós munkács-egyh­ázmegyei áldozárt és püspöki papnöveldét tanít nyilvános rendes tanárrá, a rendszeresi­­tett illetményekkel nevezte ki. Kineveztették továbbá a pécsi kir. törvényszékhez jegyzőnek Bihmer Kázmér, az al­mási járásbiróság mellé bírósági végrehajtónak Boromisszs

Next