Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)
1872-10-14 / 282. szám
282. szám. Előfizetési fötételek : Vidt'shro pf^sf í'm vfif^y holy bon íiísshí»!» hol <l va . 20 frt—fcr. I Nnnytul íiTrn . f> fi-t—Wr éTrn KrtI i^Tro iO Kgy hóru 1 íU) Hirdetmények dija: Hetfö, októbei’ 14,18T2, 10-hu«AhoH notitHor ngyH»ori hirdntt'wm'il , . 8 fcr. A nyiltti''ri potitHur...............................................2fi „ BíilyHgilij kllinn . ........................................lU) „ REFORM e sti I£Ij^.I>A.S. •W-vv' W£,.«l.»f^>4*A)WAM ICamUMM WmWKW1HMaiMWm»»A’<ÍH)Wk*f«» IÍI.ÓVÍ folyam. Szerkesztési Iroda: f 8. mm. X. «dv»»p I. •«•1«Wn. K Iifcp Msolloini réííKÓÍi illőid iniadcn kdaluaiéniy u Biorkoä«idu^igboit intésoadO. lidfinesioSlDB loToIük oaak ismort k-o»októl foga(ltu4*ak ol. Kladá-hivatal: £ 4tt SÓT köntrrkeresikedéaébsa, régi «zlBháttér I. *u. A Itip iinyngi rÓ8»ét illőid kösleradajruk (oldaiotcai páni, kiad&a körüli patinnsok, hirdetmény) a kiadó-hivatalloi vitarondök. Előfizetési fölhívás a ,JREFORM politikai és közgazdasági napilapra. Folyó óvi október—deczemberre 5 frt, — október—novemberre 3 frt GO kr,, — októberre 1 frt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a B 0 z Dickens „Barnaby Rudge* czirail 3 kötetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt — igényt tarthat. JPP~ Az eltifizetési összegek I»ekiil4lé.«éa*e legfczélszerűbb a postai utal» vénylapokat lanznAlnii. A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. 95 A pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddig elé begyűlt 6857 frt 72 kr. és 2 db. cs. és kir. arany. Pest, október 14. Az osztrák delegáczió egyelőre elvégezte munkáját, s néhány napig szünetelni fog, mig t. i. magyar részről megkapja az üzeneteket. A delegácziók munkája egyátalán oly stádiumba ért, melyről rövid időn eljut teljes befejezéséhez. Az osztrák delegáczió nagy hadügyi vitája, noha a magyar delegáczió tagjai is erős vitára készültek, immár aligha fog itt ismételtetni. A munka hátralevő része alkalmasint simán fog lefolyni. Szavazás az idén nem lesz. A magyar delegáczió szerdán vagy csütörtökön kezdi meg a hadügyi budget tárgyalását. A képviselőház holnap tart ülést, a főrendi ház ma tárgyalta a múlt hétről elhalasztott törvényjavaslatokat. A pénzügyi bizottság tegnap is, ma is tartott ülést, s ma immár elkezdte a budgetet tárgyalni. Üléseiről a következő tudósítást vesszük: A pénzügyi bizottság szombati ülésében hosszas vita folyt a Ferencz-csatorna engedélyokmányának módosítása tárgyában. A vitás pontot a javaslatnak azon része képezte, mely szerint az államsegély az 1870. 34. t. sz. 16. szakasza szerint engedélyezett ’/g-ről “/5-re, azaz 2.000,900 írtról 4.018,000 írtra volna emelendő. A segélyösszeg ily mérvű felemelése a pénzügyi bizottságban nem talált átalános támogatásra; mint halljuk, Ghyczy Kálmán, Kiss Lajos és Zsedényi Ede ellene szólottak a javaslat elfogadásának. Végre hosszas tárgyalás után, melyben a bizottság majd minden tagja részt vett, a pénzügyminiszter indokolta a javaslatot, a pénzügyminiszter fölemlíti, hogy a törvényjavaslat elfogadása által kisebbedvén az alaptőkének a magánosokétól beszerzendő része, ez könnyebben lesz beszerezhető, továbbá az államnak nagyobb mérvű részesülése az alaptőkében emelni fogja a vállalat hitelét, mi a pénzbeszerzést olcsóbbá és könnyebbé teszi; végre tekintetbe veendő emellett, hogy a csatorna elkészülte által az ottani kincstári uradalomnak mintegy 20 ezer holdnyi birtoka, a vizártól megmentetik, nem különben a magánosoké, s a kincstári birokok mintegy 14 ezer holdja, ingyen öntöztetésben részesül. Ezenkívül a vállalkozó 12 ezer holdat, holdját 5 forinttal drágábban vesz bérbe az államtól, mint amennyit az öt év átlaga kimutat A pénzügyminiszter indokolása folytán végre elfogadtatott a javaslat, az engedélyokmány módosítását a bizottság a háznak ajánlani fogja. Ma délelőtt 10 órakor ismét ülést tartott a bizottság, melyen a költségvetés tárgyalását megkezdte, miután az előadók munkálataikkal elkészültek. Elsősorban a belügyminisztérium költségvetése vétetik föl. A várban tegnap udvari ebéd volt, melyre a delegátusok közül harminczan voltak hivatalosak. Az ebéd, melyen a miniszterek is részt vettek, d. u. 5 órától egész nyolczadfél óráig tartott. A bankkérdés újabb stádiumba szombat óta csak annyiban lépett, amennyiben híre terjedt, hogy osztrák részről coulansabbak lettek a mérvadó személyiségek. Mily tényezők folytak be a hangulat e változására, vagy hogy épen alapos-e a hír, egyelőre nem vagyunk képesek megmondani. Különben kötelességünk lesz ez üggyel legközelebb bővebben foglalkozni, mert tovább halasztani a megoldást sem dologból magából folyó sem politikai okok sem a hasznosnak sem tanácsosnak nem mutatják. A franczia nemzetgyűlés állandó bizottságának f. hó 10-iki ülését távirati tudósitás után már ismertettük. Ezen ülésről szóló tudósitás most egész terjedelmében előttünk fekszik, s a lourdesi és nantesi bucsujárásokra vonatkozó intermezzókat elhagyva, csak Gambettára, s annak grenoblei viselt dolgaira vonatkozó részleteket közöljük. Az állandó bizottság néhány tagja, miután Thierst egy sereg interpelláczióval megzaklatta a nantesi és lourdesi bucsujárók kigúnyolása miatt, Bisaccia herczeg a grenoblei affaire iránt interpellálta Thierst, ki mielőtt válaszolhatott volna, Changarnier tábornok igy kiáltott föl : Nem illik az állandó bizottság kebelében jellemezni Gambettát, ki oly gonoszul kigunyolt bennünket hitvány imádói előtt. Ma by: Feledi ön, hogy Gambetta franczia polgárok előtt beszélt. Mornay gróf : Azok nem francziák. Maby: Föntartom, hogy a savoyaiak francziák. Mornay : Nincs itt szó a savoyaiakról; szavaimat azokhoz intézem, kik Gambetta támadásait megtapsolták. Maby: Ön képviselőtársait támadja meg. Mornay: Állítottam, hogy azok, kik Gambettának a nemzetgyűlést és a kormányt megtámadó szavait megtapsolták, nem méltók a franczia névre. Maby: Az országnak nagyobb izgalmat okoznak önök, mint Gambetta. Kerg oiTay : Idézzen egy esetet, nem fog egyet sem találni, mely a mi rovásunkra esnék. Thiers: „Nem panaszkodom hálátlanságról és igazságtalanságról. Csak azt kívánom, hogy a független emberek megértsék jelenlegi helyzetünk nehézségét, mit tehetünk és mit nem tehetünk. Midőn a nemzetgyűlés szétoszlott, egy hadjárat készült ellene. Annak idején kijelentettem, hogy a nemzetgyűlést tiszteletben főjük tartatni, s azt meg is tettük. Grenobleben egy sajnálatos beszéd tartatott; én mélyen fájlalom e beszéd megtartását. E beszéd főleg azok előtt sajnálatos, kik azt hiszik, hogy a jelenlegi kormányforma egyedül lehetséges Francziaországban. Ezen beszéd hátrább vetette a köztársaság ügyét, mint a köztársaság minden ellenségének közreműködése. De gondolják meg önök uraim, hogy ezen beszéd három hónapi időszakban elszigetelve áll. Elővigyázatunk nélkül más dolgok történtek volna. Párszor harczolnom kellett a nemzetgyűlés ellen. De a nemzetgyűlés, elismerem, a szélső pártok daczára igen bölcs volt. Ezt köszönöm a nemzetgyűlésnek, tisztelem és megtisztelem érte az ország előtt. — Nem engedtünk meg semmiféle nyilvános gyülésezést, holott a császárság alatt megengedték néhánynak megtartását. Nem engedtük meg a banketteket, név szerint a chambery-it sem. Grenobleben, egy birtokosnál, egy magánzónál volt a bankett, az eset itt már nehezebb volt. Mit mondanának, ha egy hatalmas úr, egy birtokos 150, 200, 400 barátját összegyűjtené valamely fényes kastélyban, s hozzájuk beszédet intézne legitim érzelmeiről, — nem csinálok politikai czélzást— megrónának bennünket, ha interveniálnánk ezen kastélyban, s ezt joggal tennék. Ugyanez volt oka, hogy Grenobleben nem interveniálhattunk. Az ott mondott beszédet rosznak, igen rosznak találom. A grenoblei birtokos kapuját nem zárhattam be, de bizonyos egyének azt állítván, hogy a köztársaságnak szolgálnak, annak vesztén dolgoznak..........Európa nekem igazságot szolgáltatott, s a pártok fölé emelt engem. Európa igazságot szolgáltatott Berlinben Francziaországnak. Francziaország nincs annyira elszigetelve, mint állítják. A külföld meg van lepetve nyugalmunk által. Hitelünk kitűnő, s most a grenoblei beszéd ez ellen támadott. A nemzetgyűlés azon pártja, melynek a köztársaság különösen kedves, jól fogja tenni, ha nyilatkozik ezen beszéd fölött mint én. Az ország, hála a nemzetgyűlés és saját erőfeszítésünknek, fölkel. Ne izgassátok az országot, egyetértést akar ez. Szolgáljunk Francziaországnak az által, ha hiába való panaszainkat elnyomjuk. . . .“ Spanyolországból ismét rész birek érkeznek. Ferrelban, Koruna kerületben lázadás ütött ki; de hogy e lázadásnak mi czélja van, kik rendezői: a karlisták-e, vagy alfonzisták, ezt e pillanatban még — fölvilágositó hírek hiányában — nem mondhatjuk meg. E kérdésekre egyébiránt — mikülönben fölöttébb különös — a spanyol kormány sem tud megfelelni. Igazi spanyol állapotok! Castelar a „Teatro de Alicante“ban mondott beszédében Spanyolország helyzetére és teendőire vonatkozólag így nyilatkozott : „Az egész világ meg van győződve, hogy Spanyolországban ezen legutóbbi dynasztikus kísérlet után csak két dolog lesz lehetséges :a Bourbon-dynasztia visszaállítása, vagy a köztársaság megalapítása. Ha meg vagyunk oszolva s frakcziókra szétforgácsolva, könnyen meglehet, hogy a Bourbonok visszahozatnak ; ha ellenben zárt sorokban, szilárdan elhatározva megyünk előre, ha a társadalom minden osztályának, melyek igazságosság után szomjaznak, okosságunk szükséges bizonyítékait adjuk, úgy a köztársaság létrejötte kikerülhetlen, s ezzel azon népek fölszabadítása is, melyek a középtenger partjain laknak. Lehetetlen csak egy párt számára követelni a köztársaság. A köztársaság nemzeti kormány, s hogy ily kormány alapíttathassék, vonzani kell, nem taszítani, meggyőzni és nem megfélemlíteni, tanítani kell rá az embereket, hogy törvényes érdekeik a köztársaságban védőt fognak találni.“ A köztársaságnak békés vagy forradalmi úton való kivívására vonatkozólag megjegyzi Castelar, hogy azt a priori megmondani nem lehet, melyik útra kell szánniuk magukat. Ez teljesen a körülményektől fog függeni. Azt egyébiránt „népszerűsége elvesztésének veszélyére“ kimondja, hogy a békés utat eléje kell tenni a forradalminak. A főrendiház ülése. —’ Október 14. — Elnök : Majláth György gr. Jegyzők: gr. Zichy-Ferraris Viktor gr. Pallavicini Ede őrgróf, Battyányi Ferencz gr. Vay Béla b. A kormány részéről jelen vannak: gr. Lónyay, Tisza, Kerkapoly. Az ülés jól van látogatva. Elnök 11 órakor megnyitván az ülést, felolvastatik a múlt ülés jegyzőkönyve. Elnök bejelenti, hogy ő felsége kegyesen fogadta a főrendiház válaszfeliratát, mit a ház állva hódolatteljes tudomásul vesz. Ezután a legfőbb fegyelmi bíróság újonnan választott tagja, Radvánszky Antal főispán leteszi az esküt. Elnök jelenti, hogy báró Eötvös Lóránt és báró Bánffy Dezső megkapván a királyi meghivó-levelet, ettől fogva a ház tagjainak tekintendők. Gr. Lenyay miniszterelnök bejelentvén, hogy a képviselőház immár megválasztotta a regnikoláris bizottság 8 tagját, mely bizottság a magyar korona társországainak közös ügyeit lesz rendezendő, felkéri a házat, ejtene meg a maga részéről a bizottságba küldendő 4 tag választását. A választásiban azonnal beadatnak a szavazatok, összesen 73. Az eredmény későbben fog közzététetni. Wach ter Frigyes, a képviselőház jegyzője a képviselőházban tegnap kihirdetett új törvényczikkeket hozza át. A törvényczikkek felolvastatnak. Eredeti példányai az országos levéltárba fognak tétetni. Érdemleges tárgyalás alá kerül ezután a képviselőházban imént elfogadott, három vasúttörvényjavaslat, melyek a soprony pozsony-ebenfurthi, és a rojtek-bogsányi államgaranczia nélkül építendő vasutakra vonatkoznak. Az egyesült hármas bizottság a törvényjavaslatok változatlan elfogadását ajánlja. Gr. Keglevich István a hármas bizottság előadója nélkülözi e vasutakban egyátalán a kellő indokolást, s kétségeket táplál az iránt, vájjon birnak-e az életrevalóság s czélszerüség kellékeivel. A soprony-ebenfurth-győri vonalnál kiemeli e vonal szerfölötti drágaságát. A soprony-pozsony-zsolnai vasútra hogy a jövedelmezés tekintetében aggályt keltett benne. Legelőnyösebb még a lundenburgi szárnyvonal. Ezzel csak — úgymond — egyéni nézetének akart kifejezést adni. Hadászati szempontból a vágvölgyi vasutat épen nem tartja czélszerűnek. Végre pénzügyi szempontból a vasutakat rendkívüli drágáknak tartja, sőt egy átalában luxuriózusoknak. Mert a vágvölgyi vasút egy mérföldje például egy millióba kerül, szükséges lenne tehát, kellő kamatozás fölvétele mellett, hogy egy pályamértföld évenkint 50—56000 frtot jövedelmezzen. Már pedig a gazdag tiszavidéki vaspályánál alig jövedelmez 40,000 frtot egy mértföld évenkint. Mind a három vonalban nélkülözi az igazi szükséget, s megvallja, hogy inkább csak egyéneknek kedvező tervezgetésből eredetieknek tartja. Nálunk a vasutak, úgymond, nem készíttetnek nyilvános utón elő hanem papíron, anélkül, hogy az illető vidékek kihallgattatnának. A nyitrai (észak-nyugati) vasút legbeszédesebb példa erre nézve. Már régen van engedélyezve, még most sem merik építeni. Ilyenek által csak megingattatik az ily vállalatok tekintélye minden tekintetben. Mindazonáltal szónok csatlakozván a többséghez, elfogadja a vasúttörvényjavaslatokat részletes vita alapjául, de egyszersmind sürgeti a kormányt egy végleges vasúti törvény mielőbbi elkészítésére, melyben a közlekedésminiszter egy egészséges, összes országos vasúthálózatot fővonalaiban kitüntetve, az erről szóló törvényjavaslatot mielőbb a két ház elé terjessze. Ez értelemben ad be hosszabb indítványt. Az ülés további folyását reggeli lapunkban adjuk. A magyar delegáczió ülése. — Október 13-án. — Elnök: Majláth Antal gr. Jegyzők: Széll Kálmán, Zichy Ferraris Viktor gr. A közös kormány részéről jelen vannak: Andrásy Gyula gr., Holzgethan, Orczy br. ,Gaál sorhajóhadnagy. Ülés kezdete déli 12 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve minden észrevétel nélkül hitelesíttetik. Ezután fölolvastatott a német delegáczió átirata, melyben megküldte a bizottság határozatait. Tudomásul vétetik. Perczel Béla benyújtja a hadügyi albizottság jelentését, kéri annak kinyomatását s a pénteki ülés napirendjére való kitűzését (Helyeslés). Az indítvány elfogadtatik. Károlyi György gr. beadja a tengerészeti bizottság jelentését a tengerészeti osztály póthitele tárgyában. Ki fog nyomatni. Zsedényi Ede jelenti, hogy a pénzügyi bizottság helytelennek találta dr. Becke özvegyének kéraimét, s egyszerűen a közös minisztériumhoz kívánja utasittatni. Elfogadtatik. Podmanitzky Frigyes dr. kérdi a közös hadügyminisztert: szándékozik-e Budának nyílt várossá való átalakítása iránt legközelebb előterjesztést tenni ? Közöltetni fog az illető miniszterrel. Ezután fölvétetett Éber Nándor indítványa, mely szerint egy öttagú bizottság lenne kiküldendő, hogy a delegáczió albizottság! tárgyalási módja helyett egy talán czélszerűbbet aláljon. Éber Nándor röviden, néhány szóval indokolja indítványát. Nézete szerint most a fősuly az albizottsági tárgyalásokra esik, s ezt talán czélszerű volna megváltoztatni. Erdődy Sándor gr. nem pártolja az indítványt, mert kielégítőnek találja a mostani tárgyalási módszert. Zichy Nándor gr. ellenkező véleményben van s már csak a megnyugtatás kedvéért is helyesnek találja egy bizottság kiküldését. Szögyényi László figyelmezteti a bizottságot, hogy most nem az indítványt kell tárgyalni, hanem egyszerűen a felett szavazni, hogy kívánjuk-e tárgyalni a beadott indítványt. (Helyeslés.) Szavazás alá bocsáttatván a kérdés, abszolút majoritás egy indítvány mellett sem volt, s így a kérdés eldöntése a jövő ülésre halasztatott. Következik a tengerészeti albizottság jelentése, mely Kemény Gábor felszólalása után átalánosságban el is fogadtatott. Az albizottság két tárgyat tart már átalánosságban megemlítendőnek : az úgynevezett interkaláris jövedelmek és az átruházási jog kérdését. A közbeeső megtakarításokat az albizottság nézete szerint is igen helyesen, a tengerészeti osztály igazgatója nem tekinti jövedelmeknek, hanem a személyi illetményekről szóló czimekben, a rendszeres előirányzatból az év folytán remélhetőleg visszamaradó összegnek. És azt ajulja, hogy ezen összegek nem mint a tengerészet jövedelmei szerepeljenek, hanem a tapasztalás útmutatása szerint, az egyes czimekre szükséges összegekből az illető czímeknél egyenként vonassanak le. Ezen felfogást és óhajtást az albizottság helyesnek tartja és elfogadás végett a tisztelt orsz. bizottságnak ajánlja. Kényesebb és fontosabb dolog az átruházási jog kérdése. Nem szükség bizonyítgatni, hogy az átruházási jog a rendes könyvvezetést, a számadási tiszta eredményeket lehetlenné teszi. Addig, míg normális viszonyok közé jut valamely költségvetés, a tágabb átruházási jog megadása nem kerülhető ki, de rendszerezett viszonyok közt, a minőknek maga a tengerészeti igazgatóság is tartja a haditengerészet jelen költségvetése viszonyait, lehetőleg mellőzendők. Elméletileg az volna a helyes eljárás, ha alzimenként és az illető czimekben tételenként megszavazott összegek, átruházási jog nélkül bocsáttatnának tényleges rendelkezésre. A lángszellemű Tegetbofínak ez a szél lebegett szemei előtt. Ennek azonban az a nagy hátránya lenne, hogy általa nagyon hosszúvá és bonyolulttá válna maga a megállapított költségvetés. A közös minisztérium előterjesztésében a haditengerészetre nézve kérve van az átruházási jog a III. és Iv. czimek közt, t. i. a száraz és tengeri szolgálat kiadásaira nézve. Az albizottság ennek megadását nem ajánlja. A költségvetésről szóló jelentése folyamában az albizottság következőket ajánl elfogadtatni az átruházási jogra nézve: Az I., II., III. és IV. czimekben adassék meg minden czimben külön-külön, a czim keretén belül, az átruházási jog. Az V. czimben (intézetek) az alczimek közt sem lehet átruházási jognak helye. A VI. czimben (a hajóhad karbantartása, pótlása és üzlete) az átruházási jog megadható az A., B., D., E., F., G. alczimek közt; nem terjesztethetik azonban ki a C. alczimre, melyben az egyes hajók építésére szükséges összegek tételenként vannak elősorolva. A VII. czimben és a VHI-ikban a czimek keretén belül adható átruházási jog. Nem adható meg azonban a IX. czimben (különös tengerészeti kiadások), melyben a tengerészeti igazgatóságnak szükség magát az egyes megállapított tételekhez tartani. A X. czim keretén belül az átruházási jog szintén megadható. Az albizottságnak javaslatai elfogadtattak, kivévén azt, mely az átruházási jogot nem kívánja a HL és IV. czim közt megadatni. Gaál sorhajóhadnagy ugyanis azon felvilágosítást adta, hogy a költségvetés aként van készítve, miszerint a nevezett két czim közti átruházási jogra okvetetlenül szüksége van a tengerészeti osztálynak, s ígéri, hogy jövőben máskép fog összeállittatni a költségvetés, s akkor nem fogja kérni az átruházási jogot. Következik a részletes tárgyalás. I. czim. Fizetések. Minden vita nélkül megszavaztatott az albizottság ajánlatára: tengerészeti tisztek és hadfiak fizetésére 462,180 frt; tengerészeti tisztek helyi alkalmazására 45,330 frt; hadbiráknak 9180 frt, tengerészeti orvosoknak 86,949 frt. Kis vitát idézett elő a tengerészeti lelkészeknek fizetése, mely 10,080 frttal irányoztatott elő, s igy fizetésfölemelés történt, mit az albizottság helyesnek tartott. Széll Kálmán ez alczimet együtt kívánja tárgyaltatni a közös hadügyminiszter költségvetésének hasonló tárgyú czimével, hogy igy mind a tengerészeti, mind a szárazföldi hadsereg lelkészeire nézve egyöntetű határozat hozassék. Zichy Nándor gr. egész különálló tárgynak tekinti e kérdést, s most óhajt határozatot hozni. Keglevich István gr. nem szavazza meg ez évben a kért fizetésfölemelést. Hasonló értelemben szól Podmanitzky Frigyes báró is, ki még jobbnak tartja a tengerészeti lelkészek állását, mint a szárazföldi hadseregben levőkét. Haynald Lajos érsek az igazság és méltányosság szempontjából is megszavaztatni javasolja a kért fizetésfelemelést, valamint Erdődy Sándor gr. is. Szavazásra kerülvén a sor, abszolút többség nem volt egyik indítvány mellett sem, s így e kérdés eldöntése a jövő ülésre halasztatott. Ezután minden vita nélkül elfogadtattak a következő tételek : hajóépitészeti mérnököknek 57,800 frt, gépészeti mérnököknek 25,100 frt, tüzérségi mérnököknek 34,200 frt, szárazföldi és vizépitészeti mérnököknek 15,900 frt, gépészeknek 144,200 frt, művezetőknek 13,600 frt, tengerészeti biztosoknak 146,900 frt, tengerészeti szolgáknak 50,790 frt. Mindez összegek az albizottság ajánlatára megszavaztattak. II. czim. Zsoldok és ruházati átalányok. Az albizottság ajánlatára megszavaztattak a következő összegek : hajófedezeti és tüzér-altiszteknek és legénységnek 451,330 frt, kormányos, altisztek és legénység rovata alatt 27,790 frt, gépészeti altisztek és legénység rovata alatt 82,420 frt, katonai altiszteknek 55,730 frt, betegápolóknak 13,660 frt, katonai kézműveseknek 11,590 frt, tengerészeti zene rovata alatt 7,690 frt, szolgálati jutalomdijak rovata alatt 65,440 frt, ruházati átalány rovat alatt 284,480 frt. IV. czim : Szolgálat a szárazföldön. Az albizottság ajánlatára e czim alatt 399,930 frt szavaztatott meg, a IV. czim alatt: szolgálat a tengeren 1.103,000 frt. V. czim: Intézetek. Az albizottság ajánlatára megszavaztattak, éspedig minden vita nélkül a következő összegek : vízrajzi intézet 22,570 frt, tengerészeti akadémia 103,180 frt, tengerészeti alreáltanoda 7460 frt, tengerészeti népiskola 6650 frt, tengerészeti kórházak 94,740 frt. VI. czim: A hajóhad anyagszereinek karbantartása, pótlása és üzlete. Megszavaztattak az albizottság javaslata szerint: anyagszerek beszerzésére 720,000 frt, munkabér és teherszállító kiadásokra 790,030 frt, szerződésileg átadott hajóépítések, valamint kazánok és gépek rovata alatt 1.967,800 frt, kőszénbeszerzésre 325,000 frt, a központi kikötőn kívül bevásárolt anyagszerekért 46,000 frt, a fölszerelt hajók karbantartására 59 ezer frt, különféle kiadásokra 68,000 frt. VII. czim .Tüzérség. Az albizottság ajánlatára az e czim alatt előirányzott 216,100 frt, megszavaztatott. VIII. czim: Szárazföldi és vizi építések. Előirányoztatott 149,000 ft, mely összeg az albizottság ajánlatára meg is szavaztatott. A IX. czim alatt különös tengerészeti kiadásokra előirányzott 215, 650 frt, megszavaztatott. X. czim ; Ellátási költségek. Nyugdijakra megszavaztatott 199,230 ft, ideiglenes nyugdijakra 10,230 ft, ellátási dijakra 1,200 ft, kegydijakra 1,200 ft, a legénység ellátási élvezményeire 27,000 ft. A jövedelem 102, 100 frttal van előirányozva, ez az albizottság javaslatára tudomásul vétetett. Következik a rendkívüli költségvetés. A cs. és kir. (szárazi) hadseregben elhelyezett tiszteknek tengerészeti tárczát terhelő fizetései czimén 20,880 főt irányoztatott elő. Ezen fizetések a feloszlatott tengeri gyalogezred tiszteinek járnak, kik mint számfizettiek szolgálnak a száraz hadseregnél. Miután azonban jelen szolgálatban való rendszeresítzetésök sok időt vesz igénybe, az albizottság nem tartja okadatoltnak, hogy mindaddig a tengerészeti kiadások terhére szolgáljanak a szárazi hadseregben és indítványozza, hogy ezen kiadások tétessenek át a szárazi hadsereg megfelelő czímébe. Ennél fogva a szükségelt összeg nem itt lenne felhozott czélra megszavazandó. Az albizottság javaslata elfogadtatott. A ruhakészlet beszerzésére a tartaléklegénység számára 40,000 frt irányoztatott elő, azonban az albizottság javaslatára 30,000 frt szavaztatott meg. Szolgálat a szárazföldön czim alatt előirányoztatott 44,150. E czim alatti rendkívüli szükséglet tulajdonképen két részre oszlik. Egyik magában foglalja a száraz hadseregben elhelyezett tisztek lak- és butorbéreit (kikerekítve) 5,055 frttal és az ugyanezen tisztek szolga-átalányait (kikerekítve) 2,690 frttal. Ezen két tétel, melyekre összesen 7,745 frt van előirányozó, az albizottság nézete szerint, szintén a szárazi hadsereg terhére írandó, és nem itt szavazandó meg. A második részt képezik a polai állomás lak- és butorbéreinek a 2. osztályból az l-sőbe és a fiumei állomás lak- és butorbéreinek a 3. osztályból a 2-ikba történt fölemelése által okozott több kiadások. Az albizottság, tekintve a mind Polában, mind Fiuméban napról napra növekedő házbéreket, az előirányzott 36,410 forintot megszavazandónak véleményezi. Az albizottság javaslata elfogadtatott. Erre a költségvetés további tárgyalásának folytatása a következő ülésre halasztatott. Ülés vége fél 3 órakor. Legközelebbi ülés kedden d. e. 10 órakor. Népgyülés a lövöldében. [Október 13-án.] Néhány nap óta a főváros utczasarkain látható volt egy fölhívás több ismert név aláírásával, (Jókai, Máttyus Arisztid, Horn Ede stb), mely Pest város ellenzéki polgárait értekezletre hívta föl, melynek tárgya a fővárosi rendezésről szóló küszöbön álló törvény megbányása, tehát minden pesti polgárt egyenlőn érdeklő kérdés volt. Mégis a gyűlésben jelen voltak száma a 100-at alig haladta meg. A gyűlés csak fél tizenegy óra felé növekedett elegendő számra, hogy elnököt választhasson, mely tiszttel Jókai Mór riztatott föl. Farkas György, a „népkör“ volt titkára minden áron azonosítani akarván a gyűlés czélját a népkör fölelevenítése czéljával, a gyűlés végre Jókai Mór hozzászólása után a „pestvárosi baloldal szervezkedését“ más kérdésnek tekintvén, azt elejtő és egyedül a föllebb érintett törvénnyel foglalkozott. Máttyus Arisztid előadván, hogy a pesti baloldal a hozandó s a főváros rendezéséről szóló törvénnyel szemben nem léphet föl, mint olyan, hanem érintkezvén a polgárság szabadelvű bár deák-párti részével, oda kell törekednie, hogy az illető törvény a főváros érdekeinek egyrészt szorosan megfeleljen , másrészt szabadelvűség szempontjából elégítse ki az összes fővárosi lakosság kívánalmait, melyeket az máris több alkalommal, mégpedig mindkét párt részéről majdnem egyenlő irányban nyilatkoztatott. Csakis így lehet, mondja szónok, remény arra nézve, hogy a törvényhozásra erkölcsi befolyást gyakorolhat, mert az egész főváros impozáns véleményegységgel úgy nyilatkoznék, hogy e nyilatkozást aligha fogja ignorálhatni a törvényhozó testület. Azért ismételve kimondja, hogy e kérdésnél a pártkérdésnek háttérbe kell szorulnia, s következő kettős indítvánnyal lép a gyűlés elé : (Halljuk!) 1) Adjon a jelen gyűlés emuncziácziót az iránt, hogy a főváros rendezéséről szóló törvénnyel szemben a pesti baloldal lelépvén pártállásáról, egyedül a szabadelvűség pártállását foglalja el, s mint ilyen, a pesti deák-párti polgárság szabadelvű részével e kérdésben azonosítja magát. 2) Küldjön ki e gyűlés kisebb bizottságot, mely felszólítván a Deákpártot hasonló bizottság alakítására, azzal együtt a lényegében már előre ismert törvény főpontjai iránt egy két három hét múlva összejövendő összes népgyűlésnek rezolucziókat terjesszen elő. Horn Ede (többek kér’elmére) németül is indokolja Máttyás indítványát, melyet egészen magáévá tevén, csak szívére kötheti a gyűlésnek annak elfogadását. Átalános tetszés közt szólott azután azon szükségről, mely fönáll az iránt, hogy a szellőztetett kérdésben elmellőzve minden pártszempontot a mindkét pártbeli fővárosi szabadelvű lakosság karöltve járjon el. Máttyás indítványa ezután minden ellenzés nélkül elfogadtatott, csupán azon módosítással, hogy egy pontba foglaltatott össze. A kiküldendő bizottság tagjaivá pedig megválasztattak: Jókai, Horn, Hegedűs, Virava József, Weisz, Herzl Miksa, Farkas György, Kanitz Mór, Máttyus Arisztid s Polónyi Géza. A bizottság már holnap tartandja ülését, s azon lesz, hogy a sürgető kérdésben minél előbb hozzon létre közlekedést a Deák-párt hasonló tekintélyes férfiaival is. A jövő népgyűlést, mely aztán a Redouteban lesz tartandó, a nevezett és a leendő deák-párti bizottság külön-külön híná össze. A gyűlés napja a nyilvánosság utján közöltetni fog. Ezzel a gyűlés 1.12 órakor szétoszlott. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 14. [Hivatalo 8.] Ő felsége a pesti egyetem hittudományi karánál megürült keresztény-erkölcstani tanszékre Tóth Miklós munkács-egyházmegyei áldozárt és püspöki papnöveldét tanít nyilvános rendes tanárrá, a rendszeresitett illetményekkel nevezte ki. Kineveztették továbbá a pécsi kir. törvényszékhez jegyzőnek Bihmer Kázmér, az almási járásbiróság mellé bírósági végrehajtónak Boromisszs