Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-05-04 / 9. szám

Budapest. 9. TARTALOM. Pest, május 2­1. — A nemzetörhad’ organi­­satiója. — Jellasics a nagy bán. — Pest és vásárai (vége). — Az angol constablek. — A Reform­ szerkesztőihez. — Világos hogy ki a zsidóval. — Soroksár leégett. — Kis furcsaság. — Külföld : Augs­burg, Bécs, Botzen, Berlin, Karlsruhe, Lengyelország, Mainz, Páris. — Belföld. — Nyilt levél. — Hirdetés. Pest, máj.’ 1. Nem kell a minisztériumot bántani, így szólanak sok oldalról: Ez igazságos kívánat, s magunk is szi­­vesen hozzájárulunk. Sehol sem igényel a dol­gok’ új rende erösb támogatást mindenki’ részéről, mint épen nálunk, hol a minisztériumnak nem csak a külön­féle politikai pártokkal, hanem az egymással szemközt ellenségesen álló nemzetiségekkel is keserű harczot kell harczolnia. De szükség, hogy a minisztérium ne csak erős a­­karatot mutasson e harczhoz, hanem képesnek is kell lennie erkölcsi ereje által nekünk garantiát is nyúj­tani, hogy a pártok’ tüzes, és a nemzetiségek’ vétkes csatáiból győzelmesen fog kiemelkedni. Ha a minisztérium ezt nem tévé, akkor minden felől a tét­lenség, erélytelenség, gyöngeség’ vádja fog ellene emelkedni. A legroszabb vád, melyet egy minisztérium el­len, izgatott időkben támaszthatni. És valóban, kik e vádat nyíltan és félelem nélkül kimondják, távolról sem oly gonosz ellenségei a minisztériumnak, mint azon tagjai, kik e vádra okot adnak. Ha valaki az államban a hatalomnak kimondja az i­­gazát, e hatalom, meg kell vallanunk, sokak’ szemében erejét fényét kezdi veszteni. Ámde sokkal roszabb, ha e hatalomnak hízelegve az igazság el­hallgatta­tik, akkor nem csak a kormány, hanem az állam is romba dől. A választás kormány és állam közt rég el van dönt­ve. — Az állam szent, illethetlen. Minden,­ki az állam­ jólétét veszélyezteti, büntetésreméltó. Ha ezt egy mi­nisztérium csupa gyöngeségből, bizonyos vis m­ertiaeból tenné, — azt mindenesetre az ál­lamra nézve veszélyesnek kellene mondanunk. De vessünk egy szigorú, részrehajlatlan pillantást a minisztérium’ eljárására az utóbbi eseményekben — és nem lehetend­őt fölmentenünk bizonyos késedel­messég’ vádja alól, s ha ezúttal teljes hatalommal ki nem mondjuk fölötte a bűnöst, ez csak onnan van, mert viszonyainkat tekintetbe vévén, a minisztériumtól t e­h­e­tl­e­n­t kívánni nem akarunk. A lehetlenségek közé számítjuk mi a minisz­térium’ öntájékozását a jelen zűrös viszonyokban , me­lyek a bécsi minisztertanácsnak Magyarhony irányábani alattomos, cseles, kétszínű eljárása, és a reaktionáriuspárt„ gyalázatos bujtogatásai által még bonyoltabb, iszonyúbb, de veszélyesbbé is lesznek. De annyi ismeretet szerezhetett volna magának a minisztérium a lázítók l­emez osztályáról, hogy tudja, mi­kép e hitvány fajt még sokáig nem lehetend a szabad­ság v édes hangjaival kormányozni, hanem hogy itt ha­ladéktalanul szükséges a kérlelhetlen terrorismus. Ezen emberek a legkínzóbb terrorismushoz a rab­szolgaság’ érdekében szoktatva voltak. Íme fölzeng a szabadság’ diadaléneke, és ők a tü­relmetlenség’ bagolyhangjaival zavarják azt. fölépítjük kedves békelakát egy boldog, szabad jövőnek, és ez e­­szeveszettek lerombolják a szép épületet, helyére kö­zépkori rablófészket akarnak építeni, és a lak’ tiszta fa­lait vérrel szennyezik be. Nem ismerte a minisztérium hazánk’ e söpredékét ? — egy orgánum sem ismertette meg e dögvészeivel a magyar földnek­­— e rákfekélylyel, melyet csak egy é­­les vágással lehet a statustestről leválasztani — s mely vágás nélkül viszonyaink’ gyökeres gyógyítása nem gon­dolható ?! .. Akkor sajnálnunk kell a minisztériumot — teljes szivünkből sajnálnunk, és szent kötelességünknek tartjuk őt hazánk’ valódi helyzetére e semmirekellő lá­­zítókat illetőleg figyelmeztetni. Ez emberek a nép’ söpredékei. Hazánkat nem sze­retik, mert nem itt születtek. Mert legtöbbnyire né­met, morva, cseh bevándorlottak. Magyarországot csak annyiban szeretik, mennyiben őket tartja, mit saját hazájokban elérniök nem sikerült. Ezen emberek tehát a harapás kenyéren csüggnek. Magasb szárnyalásra kép­telenek. Politikai müveletlenségüknél fogva a szabad­ Tavaszutó’ 4.1848 REFORM, SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSÉG.

Next