Reform, 1989. január-április (2. évfolyam, 1-16. szám)
1989-03-10 / 9. szám
reform áskéren A „nyílt napok”, úgy tűnik, nemcsak arra jók, hogy a haditechnika iránt érdeklődök közvetlen közelről ismerkedhessenek meg a szovjet „kínálattal”, hanem arra is, hogy a kíváncsiak élethű képet kapjanak arról, milyen körülmények között élnek, miként gondolkodnak a szovjet katonavendégek. Kár, hogy ennyire megkésett a glasznoszty: bizonyára mindanynyian reálisabban ítéltük volna meg az „ideiglenesek” jelenlétét, ha már korábban is nyitva álltak volna a vörös csillagos kapuk a vendéglátók előtt. (I P.) % * I 9 i I Dél-Korea és Magyarország azon döntése, hogy állandó képviseleteiket egymás országában kölcsönösen nagykövetségi szintre emelik, a gyakorlatban nem hoz komolyabb változást a két ország kapcsolataiban, ám amit a lépés szimbolizál, az mind nemzeti, mind nemzetközi politikai téren történelmi jelentőségű. E szavakkal indítja az eseménnyel foglalkozó kommentárját a Korea Newsreview. A lap rámutat, hogy a szocialista országok közül Magyarország ismerte el elsőként diplomáciailag a Koreai Köztársaságot, és a diplomáciai kapcsolatok megteremtése ilyen szempontból korszakalkotó jelentőségű a dél-koreai diplomáciatörténelemben. Ez az esemény egyúttal azt is jelzi, hogy változóban van a szocialista országok felfogása Dél-Koreával kapcsolatban. Jóllehet a magyar diplomaták ismételten hangsúlyozzák, hogy szuverén magyar döntésről van szó, nehéz elhinni - húzza alá a lap -, hogy Budapest a Szovjetunió ellenére hozta volna meg döntését. Következésképpen Moszkva csendes egyetértése megerősíti azokat a szöuli várakozásokat, hogy Magyarország döntése láncreakciót indíthat el a többi szocialista országban is. Mindazonáltal nem véletlen, hogy éppen Magyarország volt az első, amely Szöul irányában ilyen módon nyitott. Grósz Károly - Gorbacsov és Teng mellett - a szocialista táborban az egyik vezető reformer. A lap ezzel összefüggésben emlékeztet rá, hogy a szocialista országok közül Magyarország jelentette be annak idején elsőként, hogy részt vesz a szöuli olimpián, és ugyancsak ők nyitották meg az első kelet-európai kereskedelmi irodát Szöulban. A szöuli hetilap felidézi az ezt követő kölcsönös közeledési lépéseket, utal rá, hogy a kapcsolatok szorosabbra fűzését a KNDK mindvégig rosszallással fogadta, majd aláhúzza: a teljes diplomáciai kapcsolatok létrehozatala az együttműködés számára a legkülönbözőbb területeken ad ösztönzést. Mégis egyes diplomáciai megfigyelők úgy vélik, hogy a kapcsolatok normalizálása inkább szimbolikus és politikai jelentőségű. HexaT reform tükör Korea February 4. 1989 Newsreview pvíff Í.Tí\°fJ<V rrÍAÄlS:t5Ű®tí® 3 A Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió technikusai több mint három évtized óta igyekeztek leküzdeni a zavarást, és eljuttatni a cenzúrázatlan híreket Nyugatról a „vasfüggöny" mögé. Amikor az állomás monitorai a szovjet elektronikus zavaróberendezések magas hangú csipogását keresték november 29-én éjjel, csak csöndet hallottak. Moszkvai idő szerint éjfélkor a Szovjetunió leállította zavaróállomásait. Miközben a hír terjedt a Szabad Európa és a Szabadság Rádió müncheni épületében, távirat érkezett valakitől Taskentből, szovjet Közép-Ázsia mélyéről: „Itt tisztán halljuk magukat. Támogassák Gorbacsovot. ” A zavarás megszűnte óta a Rádiók, ahogy nevezik őket, teljes mértékben kihasználják az új, akadálytalan lehetőséget. „Ez az a pillanat, amiért a Rádiókat létrehozták” - mondja Enders Wimbush, a Szabadság Rádió igazgatója. De mások feltesznek egy nehéz kérdést: vajon a glasznoszty korában értelmetlenné válnak a Rádiók? A tisztviselők szerint nem, és örülnek annak, hogy Gorbacsov ENSZ-beli látogatása, illetve az örményországi földrengés lehetőséget adott nekik értékük bizonyítására, elemezve Gorbacsov beszédét, és nyugati kommentárt adva a katasztrófáról. A Rádiók külön stábot hívtak be, hogy feldolgozza a földrengésről szóló információkat, és pluszadásokat sugároztak örmény, grúz és azeri nyelven. Az örmény nyelvű szolgálat külön telefonvonalakat létesített, és a földrengés övezetében élőket kérte, hogy telefonáljanak. „Többségük arra kért bennünket, hogy közöljük Nyugaton élő rokonaikkal, jól vannak" - mondja Wimbush. Nemcsak a főbb híreseményeknél van szükség a Rádiókra-mondja Eugene Pell, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió elnöke, az NBC korábbi moszkvai tudósítója. „A glasznoszty még távolról sem intézményesült. Sok még a tabutéma, amiről nem lehet beszélni - fogalmaz. - Ám így is - mondja a Szabad Európa és a Szabadság Rádió egyik újságírója, aki tíz évvel ezelőtt hagyta el a Szovjetuniót - a szovjet tájékoztatási eszközök javulnak. Most nekünk is javulnunk kell." 1971-ig a CIA működtette a Rádiókat. A kongresszusi pénzelést később vezették be, és 1976-ban a két állomást összevonták (az idei működtetési költségvetés 197,5 millió dollár). A Szabad Európa Rádió mintegy 36 millió embernek sugároz Kelet-Európában és a szovjet balti államokban, míg a Szabadság Rádió 21 millió emberhez jut el a Szovjetunió többi részén. Még mielőtt a zavarással felhagytak volna, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió elkezdte átalakítani műsorait, hogy szembenézhessen a glasznoszty kihívásával. Az 1700 főnyi stáb most nagy erővel próbálja frissességben megelőzni a moszkvai rádiót. Nagyobb hangsúlyt kapnak az élő adások, a zenei és ifjúsági műsorok, kevesebbet a szerkesztőségi anyagok. Washingtonban azt mondják, a Szabad Európa és a Szabadság Rádió sérthetetlen költségvetési tétel marad. A két állomás dolgozói mégis érvelni kezdtek fennmaradásuk igazolására. A Rádiók vezetői azt is megjegyzik, hogy a szovjet zavaróberendezések továbbra is helyükön vannak, és ha Gorbacsov reformjai történetesen meginganak, azokat bármikor újra be lehet kapcsolni. (A Time nyomán) Új utakat keres a Szabadság és a SZER Eltűnt a csipogás • A „nyíltság” értelmetlenné teheti létüket • Washington nem sajnálja a pénzt • Az 1700 fős stáb frissít