Reform, 1989. május-augusztus (2. évfolyam, 17-33. szám)
1989-07-21 / 28. szám
20 Természetes dolog, hogy az emlékek az idő múlásával lassan megkopnak. Van, aki örökre magába zárja titkait, s van aki túl sokat fecseg, egy s mást hozzátesz az eseményekhez, hogy azok színesebbek, izgalmasabbak legyenek. Így van ez Csehszlovákia elleni 1968-as akció feltárásában is Elkerülhetetlen, hogy esetenként a szürke hétköznapok húsz év után megszépüljenek, s az emlékezetes történéseket is többféleképpen látják. Ezredesünk történetei is sok szubjektív benyomást tartalmaznak. Akadtak, akik sztorijaival nem mindenben értettek egyet vagy sérelmezték, hogy szóba hozták személyüket Mások - mintha vétkesek lettek volna - „mosakodni” igyekeztek összeállításunkban, amennyire a korlátozott terjedelem lehetővé teszi, többek véleményének helyt adunk. A sorozat befejezését követően pedig az érintett, s erre vállalkozó főtisztekkel kerekasztal beszélgetésen vitatjuk meg az 1968-as augusztus-szeptemberi slovákiai megszállás tanulságait. (L) 1989. JÚLIUS 21. Amavar tisztek Dilitek DiSZtől Meakonott emlékezet Két juhászkutya kantad a géppisztolyos katonát Ahogy egy-egy ország megszállása után az lenni szokott - különösen, ha gyors rendszerváltás is történik megindul a tisztogatás. Ezt inkább azok tudnák elmondani, akik a helyi pártszervezetekkel tartották a kapcsolatot, hogy az új prágai vezetés hogyan és hány községi, városi és járási nagyságot cserélt le „feltűnés nélkül”. Ha ritkábban is, de azért akadtak rendkívüli események. Egyik délután egy csehszlovák rendőrtiszt behozott a hadosztályparancsnokságra egy véres pisztolyt. Átadta az elhárítóknak azzal, hogy az egyik közeli falu kocsmájának törzsvendégei vették el egy magyar katonatiszttől. A rendőr nem akart személyleírást adni a fegyver tulajdonosáról, ám azt kikotyogta, hogy emberünk feltehetően lövöldözött. F. Gy. alezredes és B. J. kémelhárító százados vették kézbe az ügyet, s minthogy a fegyverrel lőttek is, mindjárt gyilkosságra gyanakodtak. Azonnal elhajtottak egy dzsippel, s két óra múlva már magukkal hozták T. századost. A gyanúsított mindent bevalott. Két tiszttársával agitálni mentek Dubcek ellen, időközben annyira leitták magukat, hogy megunták a jó szóval való rábeszélést, s inkább előkapták fegyvereiket, hogy nyomatékot adjanak politikai agitációjuknak. Persze, durrogtattak is egy kicsit, hogy a kocsma közönsége kellőképpen begyulladjon. Csakhogy az ivócimborák sem majréztak. A csetepaté új fordulatot vett azzal, hogy T. százados két társa ügyesen lelépett, lövöldöző barátjuk pedig nem bírt a túlerővel. Pisztolyát kicsavarták a kezéből, majd a felismerhetetlenségig eltángálták, s kidobták az utcára. Úgy látszik, a verés nem hatott, mert T. százados az utcán kapát ragadott, gépkocsikat állított le, s azok tetejét ütlegelte. Olyan részeg volt, hogy csak két nap múlva tudták kihallgatni a tábori kórházban. A katonai bíróság 1968 decemberében ítélte el 5 hónapi katonai fogdára, és lefokozták főhadnaggyá. A másik rendkívüli esemény egy disszidálási kísérlet volt. Katonánk fegyverrel indult az osztrák határ felé, már csak 50 méterre volt a drótkerítéstől, amikor ott termett két németjuhász őrkutya, hátborzongató nyugalommal körbesétáltak és leültek előtte. A katona csak néhány centit mozdította az ujjait géppisztolyáért, máris mindkét kutya figyelmeztetően felmordult Tíz perc múlva értek oda a csehszlovák határőrök, s boldogan törlesztettek: végre elfogtak egy megszállót. Az ítélet: 15 év börtön. A szabadságról, illetve eltávozásról visszatérő katonák sokat meséltek az otthoni dolgokról. Zala megyében komoly zavarokat okozott a polgári életben a pékek, orvosok és tanárok tartalékos katonai szolgálatra való behívása Szinte leállt az élet, egyik-másik helységben nem volt elég kenyér, a kórházakban jobb híján zászlókkal a lánctalpasok ellen Kovács Ferenc és Kállai László