Reform, 1989. május-augusztus (2. évfolyam, 17-33. szám)
1989-06-02 / 21. szám
13 Doni emlékoszlop A parlamentben felszólaló honatyák és „honanyák" mind gyakrabban hallatják olyan témában szavukat, amely találkozik a nép véleményével. Ilyen óhaj hangzott el 1989. május 10-én is: negyven év távlatában illő lenne emléket állítani a második világháború áldozataiként elpusztult magyar katonáknak. Igaz, ilyen kedvezményezése már több kis közösségnek volt, de azok csak egyéni vagy egyházi próbálkozások maradtak. Csatának, ütközetnek hazánk területén újabban nem állítottak emléket. Emlékoszlopa, emléktáblája mégis van a magyar történelem egyik legnagyobb katonai tragédiájának a Don menti harcoknak! Messze jelenlegi határainktól, az erdélyi Gyergyóban állították fel azt 1945 után. Derékba tört márványoszlop, talapzatán táblával: „ Bajtársi kegyelettel azok emlékének, akik 1942-ben a Don mentén életüket adták Istenért a magyar hazáért Hazatért bajtársaik” Az emlékoszlop környékét gondozzák, ápolják, gyakorta kerül eléje virág. Történelmi tanításunk közismert hiányosságai miatt célszerű megemlíteni, hogy Gyergyó 1940-ben visszakerült hazánkhoz. Az ott élő sorköteles férfilakosságot a magyar királyi honvédség alakulataiba sorozták be. Az is történelmi tény, hogy a Don mentén pár nappal előbb verte szét a szovjet hadsereg a román királyi hadsereget. Magyarok abban is voltak, m. k. reform Félő, hogy a kameramimiimsták elárasztják a rammikűröket Keserű szerint Magyarország forradalom előtt áll • Nyers Rezső ezt megpróbálta enyhíteni • Pozsgay Imre bízik abban: „lesz magyar újjászületés” Helyenként rossz pártértekezletté silányodott, érdektelen mellébeszéléssé unalmasodott, végül dixilandes nagygyűléssel, gyönyörű szóvirághullással fejeződött be Szegeden a reformkörök első országos találkozója. Pedig nagy várakozás előzte meg ezt az összejövetelt is - akárcsak a kecskemétit - hiszen az MSZMP-n belül a reformkörök az utóbbi hónapokban gombamódra szaporodtak. E találkozón már több mint száz kör 10000 kommunistájának 400 küldöttje vett részt. Kevesebb talán több lett volna. - Itt csupa reformkommunista van? - kérdezgették egymástól az újságírók és a folyosói beszélgetésekben is el-elhangzottak ilyen és ehhez hasonló megjegyzések: „Te, látod X.Y.-t? Ez most kikiáltotta magát reformkommunistának, most neki a legnagyobb a hangja, pedig 1980- ban még ő oktatott ki arról, mi az a pártfegyelem. „Amikor egy résztvevőnek felhívtuk a figyelmét, félő, hogy a karrierkommunisták eláraszthatják a reformköröket, azt válaszolta: „Erre nemigen van ellenszer, hiszen nem látni bele az emberekbe, csak a tettekből ítélkezhetünk.” A találkozó minden hibája ellenére is hasznos volt, hiszen igen fontos kijelentések hangzottak el. Például, hogy az MSZMP a mai naptól már nem lehet ugyanaz a párt, ami tegnap volt. Elég a reformszólamokból és hogy a ma még létező pártfelépítés a magyar válság oka. A párt helyzete romlik, a legfelkészültebb, legaktívabb tagok hagyják el, a szervezetből kihalt a szolidaritás érzése, bűn lett az autonóm személyiség, a másság. A párt megreformálása megakadt. „Mindez elsősorban a vidéki Magyarországon érzékelhető leginkább, a posztsztálinista feudalizmus viszonyaiban." Ha fél éven belül nem lesz kongresszus, vagy ha a kongresszus nem képes egyesíteni a reformerőket az MSZMP-ben, a párt politikai pártként szétesik, mielőtt még megszerveződhetett volna. A Fejti György által zátonyra futtatott tárgyalásokat az Ellenzéki Kerekasztallal mielőbb folytatni kell. A pártnak erős ellenzékre és az ellenzéknek szavahihető, tárgyalóképes - nem taktikai szempontokat előnyben részesítő - MSZMP-re van szüksége. Mindkét félnek vissza kell szorítania a szélsőséges megnyilatkozásokat, hiszen ahogyan nem igaz, hogy minden ellenzéki reakciós, ellenforradalmár, úgy az is elfogadhatatlan, ha jobbról néhányan kemény leszámolást emlegetnek, mert szerintük csak a lakat alatt lévő kommunista a jó kommunista. A gazdasági helyzetet elemezve Bokros Lajos és Siklay István közgazdászok azt hangoztatták, hogy csak működőképes rendszert lehet megreformálni, ám a magyar gazdaság nem az. Ezért olyan rendszerváltásra van szükség, amelyben a gazdaságot meg kell szabadítani az ideológiai terhektől, az elcsépelt reformretorikától és működtetését tényleges tulajdonosok kezébe kell adni. Másnap a nagygyűlésen, amelyet dixiland vezetett be, jelezvén, hogy a reformkommunisták véget vetettek a harci indulók korának. Keserű Imre, a jelenlévők nem kis meglepetésére kijelentette, hogy Magyarország forradalom előtt áll. E kijelentést Nyers Rezső igyekezett enyhíteni. Ugyanakkor elismerte, hogy Magyarországon súlyos politikai hibasorozat és gazdasági úttévesztés következett be. Le kell vonni ebből és 1956-ból is a tanulságokat. Azt a gyanúját közölte velünk, hogy Nagy Imre ügyében jogsértés történt. Végül Pozsgay Imre államminiszter annak a reményének adott hangot, hogy „lesz magyar újjászületés”. Hazafelé egy öreg földművelővel utaztam, aki megérte a 45-ös földosztást, az 50-es évek erőszakos téeszesítését, 56-ot, majd az azt követő megtorlásokat, ő így figyelmeztetett: „Nem a szavak számítanak, fiam. Én nem járok értekezletekre, nagygyűlésekre, inkább kapálgatok a kertemben, annak biztosan lesz eredménye. Udvarhelyi András Nem a papír fontos, hanem az, szép-e a lány? Sokféle manökentanfolyam és iskola volt már az elmúlt években Magyarországon. Szervezőik elsősorban tudást, gyakorlatot ígértek, s csak mellékesen bizonyítványt vagy uram bocsá diplomát. A legszínvonalasabb tanfolyamokat az Állami Artistaképző Intézet indította, ám főiskolai oklevelet nem sikerült kiharcolnia növendékeinek, de amit adott, az mégiscsak fontos volt, hiszen kategória szerinti besorolásnak számított. Megjelentek azóta másfajta tanfolyamok, iskolák is, ahol nem tudtak ilyen papírt adni, kivéve az Átváltoztatjuk magazinét, amely tavaly felsőfokú végzettséget is ígért. Most legutóbb Diós Kati manökeniskolájának záróvizsgájáról írott cikkünkben mi is feltételeztük, hogy e színvonalas tanfolyam is hasonló okmányt ad, időközben megtudtuk, hogy ez csak középfokú, tehát ennek megfelelő szakirányú képzettségnek vehető figyelembe, ám a négy kiváló itt is megkapta ugyanazt az A kategóriát, amit az Artistaképző Intézet iskolája. Egy tanács minden új manökeniskolának, tanfolyamnak, így Diós Katiék szeptember 9-én induló újabb kurzusának is: nem a papír számít a dobogón, hanem az, hogy ki hogyan tudja elkápráztatni a közönséget, milyen szép, s hogyan áll rajta a ruha.