Reform, 1993. szeptember-december (6. évfolyam, 35-52. szám)

1993-09-29 / 39. szám

28 NINTENDO GAME BOY SUPER NINTENDO Játékkazettáikat magyar nyelvű leírással árusítjuk. Nintendo alapgép + Mario Bross kazetta + 2 kezelő 9950 TOP TOYS játékbolt Budapest V., Haris köz 4. Telefon: 117-2659 1993. SZEPTEMBER 29. - Miként éled meg, hogy még mindig zenélsz, hiszen kezdetben sokan megfogadják, hogy csak néhány évig állnak majd a színpadon, aztán abbahagyják. Te hogyan indultál neki a hetvenes évek végén? -Aki úgy kezdte, ahogyan én, azok azt hiszem úgy vannak vele, hogy „igen, ezt még megcsinálom, aztán vége”. Ma már azonban tudom, hogy addig fogok zenélni, amíg a zene inspirál. Szeretek zenélni, s lassan olyan régóta foglalkozom vele, hogy elkezdett érdekelni a zene. Pedig ez sokáig nem így volt. Mindenesetre nem akarom eldönteni, hogy meddig akarok zenélni. De addig biztosan, amíg találok új dolgokat, amelyeket szeretnék megvalósítani. -Mit értesz azon, hogy elkezdett érdekelni a zene? -A zenét korábban csupán egy eszköznek tekintettem, amely a - nevezzük így - költészetemet kiszolgálja. Ma ennél összetettebb módon látom a kérdést: érdekel, miként kell hangszerelni, egy dalt felépíteni, hogyan kell egy stúdióban dolgozni. -A nagylemezt is ebben a felfogásban készítettétek? - Nem nekem kell természetesen megítélnem, de úgy vélem, zeneileg összefogottabb, mint a korábbi anyagok, jobban szólnak a dalok. Ez persze nem jelenti azt, hogy ténylegesen jobb, mint a korábbi műsorok, hanem egy természetes fejlődés velejárója, mint ahogyan a professzionális és az amatőr kategóriában is egyaránt vannak jó és rossz zenekarok. - Korábban te is azt nyilatkozták, hogy nem a zenélésből akarsz élni, nem is akarsz ezzel foglalkozni egész életeden keresztül. Nem ellentmondás az, hogy immár a harmincas éveid közepét taposva, még mindig a színpadon állsz? - Ezeknek a kijelentéseknek megvan a maguk értelme: akkoriban jó dolog volt deklarálni, hogy nem akarunk zenészek lenni abban az értelemben, ahogyan azt annak idején értették. Nem is tudnék senkit említeni, aki ebből a vonalból indult volna és most kommersz dolgokat csinálna, és évenként jelennének meg lemezei. Azt pedig ma sem hiszem, hogy valaha is ebből fogok élni. Más kérdés, hogy ha akarnék, sem tudnék. De nem is akarok, mert számomra fontos, hogy megőrizhessem a függetlenségem, hiszen így azt a fajta zenét játszhatom, amit szeretek. A rendszerváltás előtti időszakkal szemben ma a pénzügyi viszonyok hoznak olyan helyzetbe, hogy ne a saját zenédet játszhasd, hanem másoknak dolgozz. Szeretném elkerülni, hogy mások mondják meg, milyen irányba menjek vagy éppen mely dalokat vegyük fel a lemezre. - Mennyire vevő ma a közönség ezekre a dalokra, illetve milyen mértékben alakult át az a réteg, amely az Európa Kiadó koncertjeire jár? - Sok fiatalt látok, de nehéz lenne megállapítani, hogy szélesebb körben milyen az együttes megítélése. Az EK a mai jegyárak mellett viszonylag jól nézett zenekarnak számít. A közönség egyébként nem nagyon alakult át. - Hogyan érzed, milyen állomást jelöl az új lemez az együttes életében? -Ezen soha nem szoktam gondolkodni. Vannak ötleteim és azokat megpróbálom megvalósítani. Afféle „felnőtt, kortárs rock n’rollnak” hívnám a mostani stílusunkat. De ez nem jelent változást, mert a nyolcvanas évek Európa Kiadóját is annak nevezném. - Korábban két kazettányi hanganyagot is rögzítettetek, amelyek még sehol, semmilyen formában nem jelentek meg. Nem tervezitek ezeknek a műsoroknak a kiadását? - Ha valamely kiadót érdekli az, hogy eredeti formájukban megjelentesse a régi dalokat, akkor állunk elébe, de nem kívánjuk még egyszer felvenni őket, mert az már nem ugyanaz lenne. Időről időre megkeresnek bennünket, hogy szeretnék kiadni a két, Ikarusban felvett kazettát, de aztán mindig abbamarad a dolog. Egyébként két, négysávos magnóval rögzített egy-egy órás műsorról van szó. - Az Európa Kiadó a nyolcvanas években afféle kultuszzenekarnak számított. Erdős Péter, a Hungaroton menedzsere a nyolcvanas évek Illés-zenekarát vélte újjáteremteni a társulattal. Hova helyeznéd ma az együttest? - Nem foglalkoztatott különösebben, hogy mítoszunk volt, s az sem igazán zavar, hogy most nincs. Azzal már korábban is tisztában voltam, hogy egy nap megváltozik a helyzet. Ezek a dolgok függetlenek tőlünk. Másfelől nem igaz, hogy most ne lenne valamiféle mítosza a zenekarnak. Az egész évtized arról szól, hogy - bizonyos vonatkozásban - minden reálisabbá vált. Ma nincsenek mitikus zenekarok, hanem együttesek vannak, amelyeket bizonyos emberek szeretnek, és vannak, akik nem. Ilyen értelemben véve, nem lépett senki az Európa Kiadó helyébe. (k-l-s) Vége a nyárnak, döglődnek az őszi legyek. Megjött a hónapokkal előbb beharangozott Sanghaji asszony az Örökmoziba, de ezt az őszelőt ő sem éli túl. Nincsen szegénynek szabad választása, mert szügyig nyomul a bűnbe’ meg a gazdagságba' meg a hatalomba’, úgy bele van betonozva, hogy már fel se merülhet komolyan, hogy más karrierbe fogjon ilyenkor az emberlánya. Mosóasszonynak állni, tengerészfeleség lenni, ilyesmi. És ez kortünet a korlátlan lehetőségek országában és Orson Welles elég jól elkapta. Szóval bűnhődnie muszáj a végzetes szőkének, de sorsa az nincsen. Először a kirívóan ellenszenves pasik hullanak el körülötte, de aztán egy baromi szép vidámparkbeli tükrös jelenetben halomra lövik egymást a hites urával és alászolgája. Ezek a gazdagok folyton csak bűnöznek és bűnhődnek, de a rendes sors meg a feloldozás az Orson Wellesnek van leosztva, aki ebben a szinemában 'Fekete K'-t ad, valamint becsületes véres kezű tengerész, ex-forradalmár, balek, szerelmes és rezo- Eal kísértet a jövőből Hosszabb kihagyás után újjáéledt az Európa Kiadó. Újra itt kísértünk- Love’92 címmel lemezt jelentettek meg, s a tavaszi fellépések után az őszszel is több koncertet adnak. A közelmúltban alkalmi társulásként létrehozott Low Fidelity High Noise már sejtette a visszatérést, hiszen felállásában is megegyezett a jelenlegi zenekarral. Menyhárt Jenő zenekarvezetővel arról beszélgettünk, hogy milyen a kilencvenes években az EK.