Reform, 1994. szeptember-december (7. évfolyam, 35-52. szám)

1994-12-30 / 52. szám

reform Hogy „ízlik” a másik nem? Vastagh Pál: Legyen megértő, megbízható társ A Magyar Köztársaság igaz­ságügy-miniszterével, dr. Vas­­tagh Pállal reprezentatív dol­gozószobájában beszélgettünk a nőkről. - Miniszter úr, milyen szere­pet játszanak az ön életében a nők? - Nagyon fontos szerepet játszanak a hölgyek az éle­temben. Sok olyan nő van kö­rülöttem, akik nagyon közel állnak hozzám. Ilyen az édes­anyám, a feleségem és két leá­nyom. - Milyen tulajdonságokat értékel legtöbbre egy nőben ? - Csodálom azt a képessé­güket, ahogyan kritikus helyzetekben meg tudják ol­dani a problémákat. Ezt azonban nem lehet tőlük megtanulni. - Milyen az ön által elképzelt ideális nő? - Természetesen legyen csi­nos, gusztusos, ápolt, jól öltö­zött. .. Persze ezek olyan ideák,­­ amelyeket nagyon reális keres­e­tek között kell elképzelni, te­­­hát nem végletes értékeket je­­­­lentenek. A fontos inkább az,­­ hogy megértő, megbízható társ .Ő legyen. Megoszthassam vele a­­ gondjaimat. - Mit néz meg legelőször egy nőn? - A szemét! - Szerelmes típus? - Tulajdonképpen igen. Ro­mantikus, kitartó és hűséges vagyok. -Hányszor volt szerelmes? - Olyan igaziból háromszor. - Legény korában hogyan hódított? -Nagyon rövid volt a le­gényéletem, ugyanis igen fia­talon nősültem. Első felesé­gemmel még egyetemista ko­runkban házasodtunk össze, így hát nem sokat udvaroltam a nőknek - nem volt rá időm. - Mit tart kiábrándítónak egy nőben? -A legkiábrándítóbb a kö­zönségesség és az ápolatlan­­ság. -Mit gondol, mi a jó házas­ság titka? - Én már kétszer is próbál­tam. Ha jó a házasság, akkor jó az intézmény, de ha boldogta­lan, akkor pokol tud lenni. Azt hiszem, a kölcsönös megértés a jó házasság alapja. - Beszélne a családjáról ? - Feleségem Szegeden, a Jó­zsef Attila Tudományegyete­men angol szakos. Asszony lá­nyom ,Ágnes textiltagozaton végezte az Iparművészeti Főiskolát, jelenleg gobelin­nel foglalkozik. Aranyos unokám, Gergő egyéves. Kislányom, Enikő ötéves. Pál fiam pedig húszéves, fog­­technikusnak tanul. -Mekkora a demokrácia a házasságukban? - Feleségem nagyon kompromisszumkész, tole­ráns... én is igyekszem al­kalmazkodni, ha néha van is ellenvetésem, inkább nem bocsátkozom vitába, mert nem hiszem, hogy megérne egy családi perpatvart. -Hisz a férfi-nő közötti barátságban? - Igen. Szerintem barát­ság is és jó kollegiális kapcso­lat is létezik férfi és nő kö­zött. -Amióta miniszter, sike­resebb a nőknél? - Haha... nézze, annyira lehet a munka, hogy sok minden eszembe jut, csak a hódítás nem. Egy azonban biztos: általában sikeres voltam a nőknél, és remé­lem, hogy így lesz a j­övőben is. Kiszel Tünde 33 Tünde nem szereti az erőszakos férfiakat Kiszel Tünde lapunk hasáb­jain hétről hétre arról fag­gatta interjúalanyait-a mi­nisztert és a parlamenti képviselőt, az operaéne­kest, a színészt -, hogy „íz­lik” neki a másik nem. A so­rozat befejezéseként fordul a kocka: most számára vá­logattunk össze egy csokrot az általa leggyakrabban fel­tett kérdésekből. Tehát, hogy „ízlik” a másik nem? - Szerelmes típus? - Romantikus alkat va­gyok és érzelemgazdag. Hogy gyakran vagyok-e sze­relmes? Ez a partnertől függ. Mint minden nőnek, nekem is jólesik, ha bókol­­nak, ha kedvesek és udvari­asak velem. Azt viszont ki nem állhatom, ha rögtön, s egyetlen rohammal szeret­­­­nék bevenni a „várat”. Nem its szeretem az erőszakos férfi- 8 akat, épp ellenkezőleg: el­­­­várom, hogy hosszasan ud­­£ varoljanak. Intelligencia, becsületesség, ápoltság és egyfajta kisugárzás - ezek a legfontosabb elvárásaim egy férfival szemben. S meg kell mondanom, egy kicsit szomorú vagyok, mert azt hiszem, a lányok a mai vi­lágban sokszor már nem is várják el igazán az udvar­lást, pedig ez a szerelem egyik legszebb, legizgalma­sabb szakasza. Igazán ro­mantikus például holdfény­ben kéz a kézben sétálni a Duna-parton. -Ennek ellenére hisz az örök szerelemben? - Szeretnék hinni. Nem­tudom, létezik-e ilyen, talán igen. Úgy gondolom, egy kapcsolatban egymás meg­becsülése, tisztelete és per­sze szeretete a legfontosabb. S kimondottan kellemetle­nül érzem magam, ha csak a nőt látják bennem a férfiak. - Sokan ostromolják az udvarlásukkal ? - Igen, sok szerelmes le­velet kapok, s dedikált fotó­kat kérnek tőlem. Az udvar­lás, minek is tagadjam, jól­esik, de semmi több, nem foglalkozom különöseb­ben vele. Ha valaki fotó­modell, táncosnő vagy színésznő, vagyis az átla­gosnál nagyobb ismert­ségnek örvend, az nem je­lenti mindjárt azt, hogy „olyan” hölgy és minden­re kapható. - Önről viszont az a hír járja, hogy nehezen meg­közelíthető, - így van, s ennek örü­lök is. Azt pedig el sem tu­dom képzelni, mi lenne fordított esetben, ha való­ban lenne miről „mesél­ni”, s az emberek kitár­gyalnák a magánélete­met. Sőt, filmszerepeket és egyéb felkéréseket is visszautasítottam, ha csak a legkisebb gyanúja is felmerült annak, hogy az illető producer vagy rendező bizonyos ellen­szolgáltatást vár a lehető­ségért. Én nem ágyakon keresztül szeretnék előbbre jutni, hanem csakis a szorgalmammal és a tehetségemmel. (K-l-s)

Next