Reform, 1995. augusztus-december (8. évfolyam, 20-40. szám)

1995-10-13 / 30. szám

reform KÜLFÖLD A strucc sok tekintetben madártani ritkaság, elsősorban azért, mert lehetséges, hogy tenyésztését a Német Szövetségi Köztársaságban hamarosan éppúgy betiltják majd, mint ahogyan a harci kutyákét is betiltották volt. A gigászi szárnyasok elsősorban a mezőgazdasági miniszternek vannak ellenére, őt viszont az állatvédők szuttyongatják, mondván, hogy ami struccvonalon ma Németországban folyik, az direkte abszurdum. A szö­vetségi állatorvosi kamara ugyanak­kor a struccot „az év védendő állatá­nak" nyilvánította. A dologban csak az az érthetetlen hogy a helyzet mi­ért ősszel éleződött ki ennyire - ha újságírói szempontból nézzük, az ilyen állatos ügyekkel akkor szokás foglalkozni, amikor nincs más, ami­vel lehetne. Uborkaszezonban. Igaz ugyanakkor, hogy közelés a tél, amikor a német struccoknál sokkal rosszabb lesz, mint egyébkor lévén, hogy a Teremtő nem ily zord éghajlatra konstruálta őket. Egy strucck­akasnak meg a két tyúkjának - a Német Strucctenyésztők­ Kama­rája szerint - 1100 négyzetméteres kifutóra van szüksége, na azonban A strucc­ akár meg is nyergelhető beköszönt a rossz idő, kénytelenek behúzódni valamilyen fedél alá. Ennek oka amúgy, hogy Minde­neknek Alkotója nem helyezett el a bőrükben olyan mirigyeket, amelyek így-úgy vízállóvá tennék szegénye­ket. Esőben-hóban megfáznának, aztán elpusztulnának. Ez mellesleg akkorra is kinéz nekik, ha kieresztik őket a jó meleg struccólból egy kis mozgásra: ilyenkor is a tüdőgyulla­dás leselkedik rájuk. A német strucctenyésztők szerint a nagy-nagy madarak ennél azért jobban bírják a hideget, kitelelnek fü­letlen istállókban is, egymást melen­getik. (Ha a struccok beszélni tudná­nak, nyilván élénken helyeselnének, hozzátéve: ilyen arcátlanul magas fű­­tőolajárak mellett számukra önérzeti kérdés fületlen istállóban telelni.) A bekasznizott strucc számára azonban minden bajok legsúlyosab­­bika az unalom. Ha három napon túl nem engedik ki, hogy nyargalásszék egyet, ingerültté válik, és halálig me­nő csipkedőpárbajt vív tollas fogoly­társaival. A lelkiismeretes struccosgazda gondosan átválogatja a kifutó tala­ját. Az apró kavicsok maradhatnak, azok éppúgy szükségesek a strucc­­hegybe, mint a tyúkéba. Mivel azon­ban a Big Birdöknek bököm testük­höz mindössze 70 grammnyi agyuk van, minden más potenciális „idegen testet" el kell tüntetni a környezetük­ből, mert nincs elég megabájtjuk a válogatáshoz. Talának már a be­gyükben tűt, csavart, fél lópatkót is. Nagy merészség volna állást fog­lalnunk a kérdésben, szabadjon-e a németeknek struccot tenyészteni. Fő­képp, mert ilyesmi nálunk is folyik, akkor pedig végig kéne járni az állatorvosok kamaráját, a mezőgaz­dasági minisztert, meg az összes ille­tékes szakhatóságot. Inkább bonyolítsuk meg a dolgot még jobban, van ugyanis néhány to­vábbi érdekesség. * 1. Egy százötven kilós strucckakas megtámadta és a palánknak szorí­totta Max Grosse ostendorfi struccos­­gazdát. Lehet, hogy ezek a dögök a pitbullnál is rosszabbak? 2. A strucchús, bár zsírszegény és ízletes, német földön nem valami népszerű. Tojása kiadós ugyan de kicsit nehézkes vele a bánás. (A héja porcelánkemény, és két órát kell főzni.) A temetési lovak csatárja manap­ság már csak elvétve készül strucc­­tollból, a revük is mind kevesebbet használnak belőle hölgyeik dekorá­lására. A madár ára meredeken esik: egy tenyészpéldány (nemrég még 15 ezer márka) mostanság már csak alig valamivel kerül többe, mint amennyit a húsa ér. Azaz kö­rülbelül ezerötszáz márkába. Na­gyon hasonlít a dolog a biogiliszta­­történethez. 3. Németországban száz strucc­­csirkéből kilencvenöt megéri az ivar­érettséget; az afrikai atyafiság ha­sonló sikerekkel nem dicsekedhetik. 4. A tenyészstruccok sorsa nagy­­jából egészében igencsak hasonlít a prémjükért nevelt, majd abból kifor­dított kisragadozókéra. A bunda­­gyártás, mint ismeretes, sokak sze­mében szálka, a rókaboákat itt-ott szokás leöntözni zöld nitrófestékkel. Mármost a struccnak a bőre is kelen­dő része. Abból készülnek azok a si­ma tapintású, a tolltüszők nyomait viselő táskák-miegymások, amelye­ket a hölgyek többsége éppúgy nem engedhet meg magának, mint a nerckeppet. Asszem, őket máris sike­rült megnyerni a strucctermesztés betiltásának. K.L megtenni a parkoló és az épület közti fél kilométert. A gyengébb­re persze kidől az emelkedőn­­­őket aztán, ha szükséges, akár újra is élesztik az intézményben. (Bár nyilván csak amiatt a hülye hippokratészi eskü miatt.) Hermann profot autogram­­mokért nyaggatják. A kollégák meg állásokért. Ahhoz képest, hogy a Glotterbachban nem foly­nak műtétek, igazi szívsebészek és altatóorvosok folyamodnak al­kalmaztatásért. Hiszen a saját szemükkel látták, hogy Brink­mann operált! A helybéliek persze nagyon nem bánják a turistaözönt, nem egy családi kávéház prosperál abból, hogy a jövevények anyag­cserét is folytatnak. Jörg Hermann igazi férfi, ke­ményen állja a sors csapásait. Elődje például már a kezdetek kezdetén, 1985-ben egyik napról a másikra megelégelte a bolon­dokházát, és vette a kalapját. (MPR) most a strucc éve! vou_ Klausjürgen Wussow, alias brinkmann prof. Gázsija 4 millió márka volt 33

Next