Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)

1998-08-11 / 32. szám

AKTUÁLIS Életben maradtak. ...végül is mindannyian, ám mindössze huszonhárman ,­élték túl . Az Emléktúra 98, az első magyar túlélőtúra július 19-étől 26-áig tartott. A táv Szombathelytől Tatáig közel 300 kilométer volt, amelyet a résztvevők gyalogosan teljesítettek. Ö­t évvel ezelőtt Őrsi Pé­­k tér, a szentendrei­­Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskola má­sodéves hallgatója a szó szo­ros értelmében lázasan ké­szült vizsgáira. Fogadalmat tett: ha megússza, gyalog megy haza Szombathelyre. A vizsga sikerült, ő pedig 260 kilométert volt kényte­len gyalogolni 170 órán át. Valahogy így kezdődött. Időközben Őrfi Péter fő­hadnagy lett a szombathe­lyi Savaria laktanyában. A Magyar Honvédség 150 éves fennállásának évfordulója alkalmat adott arra, hogy Csönge József őrnaggyal kö­zösen már igazi katonás tú­rát szervezzenek. A verseny­re való nevezés meghívásos alapon történt. Tizenhá­rom csapat indult, minden versenyző valamilyen fegy­veres testület tagja, azaz rendőr vagy katona volt. A távot teljes menetfel­szerelésben kellett megten­niük. A szombathelyi rajttól Tatáig - a háromszáz kilo­méter legyaloglásán túl­­ több, különböző témájú és nehézségű feladat várt rá­juk. Ott aludtak, ahol rájuk esteledett, élelmükről ma­guk gondoskodtak. A káni­kula csak tovább nehezítet­te dolgukat. A komoly fizi­kai megterhelést jelzi, hogy egy katonát légzés- és szív­elégtelenséggel kórházba szállítottak. Nagy vízválasztó volt az első két nap, amikor a káni­kulában kilencven kilomé­tert gyűrtek le a Rába-tölté­­sen. A hatvannégy induló­súlyos tehertől sajgó háttal szembenézzenek a kihívás­sal, amelyet szabad akaratuk­ból vállaltak, hogy kipró­bálják, mennyit bírnak. Töb­ben valóban eljutottak az emberi teljesítőképesség végső határáig, és számtuk­ra a verseny már sokkal többet jelentett annál, mint hogy ki ér be elsőként. A hatvannégy indulóból a célba végül huszonhár­man futottak, de helyesebb, ha azt mondjuk, vonszo­lódtak be. Egyedül az Orszá­gos Rendőr-főkapitányság csapata érkezett teljes lét­számmal. Az őket megelő­ző két alakulatot a célnál már csak egy-egy csapattag képviselte, a többiek felad­ták, így lett első a Dunántú­li Kiképzőközpont, máso­dik a Nemzetvédelmi Egye­tem csapata, harmadik a Különleges Szolgálat­­ból harmincöten feladták a küzdelmet. Nagy elszántság, önfe­gyelem kellett ahhoz, hogy gennyesen sebző talppal.Kép és szöveg: Ambri­s Éva FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP

Next