Református Szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1-2. szám

TANULMÁNYOK G. HENK VAN DE GRAAF Antiochiai Ignatius tanítása a gyülekezeti életről — Képek a kultusz és a mindennapi élet köréből — Ez a tanulmány Ignatius ekkléziólógiájához az ő bizonyságtételét jel­lemző képek oldaláról közeledik. Nem foglalkozik egyháztana történeti­szervezeti vonatkozásaival, de utalni kíván annak theológiai alapjaira. A gyülekezeti élet képein át bizonyságtételét keressük, mert számára az egyház nem egy belső változás külső protekciója volt, hanem maga az új valóság, mely Krisztus által a világba lépett. Az új valóság Jézus Krisz­tusban nemcsak személyes tulajdon, amelynek alapja az Isten és hívő közötti kapcsolat, hanem inkább ajándék a gyülekezet számára. Isten üdü­tettének elsődleges megvalósulása az EKKLÉSIA. A jelzők, amelyeket Ignatius leveleinek előszavában a gyülekezetre alkalmaz, nem szolgáltat­nak alapot ekkléziológiai spekulálásra, hanem azt bizonyítják,­­participium passivum alakjában , hogy az EKKLÉSIA Isten cselekvésének tárgya. A gyülekezet püspökeivel való találkozáskor Ignatiusnak az a döntő, hogy a püspök személyében a gyülekezetei, az egész PLETHOS-t szemlélteti.­ Ig­natius számára a gyülekezet nem semleges szervezet, vagy intézmény,­­ha­nem személyi közösség, a hívők együttléte. Az új valóság Krisztusban egy meghatározott helyen lévő, konkrét új valóság, ezért az EKKLÉSIA első­sorban helyi gyülekezetét jelenti, anélkül, hogy ezt Krisztus világ-EKK­­LÉSIA-jától elválasztanánk"­. Igehirdetésében és intelmeiben Ignatius a gyülekezeti életet, mint új jelenséget, képes kifejezésekkel írja le. Azo­kat a képeket, amelyeket egyénekre alkalmaz, természetesen nem vá­laszthatjuk külön a gyülkezetre vonatkozó képektől, mivel Ignatius szá­mára egyéni keresztyén nincs. Minden keresztyén személyét és életét a kölcsönös SÜN­ határozza meg, amely a SÜN CHRISTO-ra vezethető vissza. Ma úgy látjuk, hogy a theologiai tanulmányokban mindinkább az a vélemény, hogy a képek, mint illusztrációk, a theologiára nézve kisebb értékűek, sőt egészen értéktelenek mindaddig, amíg theologiai, azaz dog­matikai kifejezésekké nem válnak." A képek theologiai és hermeneutikai értékét azonban nem szabad lekicsinyelnünk. A képek általános szerepével kapcsolatosan először arra mutatunk reá, amit a nagy művelődéstörténész Jan Huizinga mondott: „A létezés és megértés közötti szakadék csak azzal hidalható át, ha a képzelet szikrája átugorja azt.“­ Másodszor szem előtt kell tartanunk azt, hogy a sokszor fellelhető alternatíva, amely sze- 3

Next