Református Szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

címben fogalmaztak meg: „Nicolae Ceauşescu államelnök a mai szocia­lista Románia megteremtője, megalkotója. Elméleti és gyakorlati tevé­kenysége Nicolae Ceauşescu államelnököt a történelmi személyiségek rangjára emelte“. Ugyanezt az értékelést fejezi ki egyik életrajzírójá­nak a megállapítása: „Románia elnöke a legragyogóbb módon képviseli a jelenkori világ szellemét“. Az országban új gyárak és üzemek, a mennyiségi és minőségi terme­lés állandó emelkedése, városok és falvak átalakulása, mezőgazdaságunk egyre nagyobb, gazdagabb termelésre való beállása, az egészségvédelem szüntelen javulása bizonyítják azt a gazdagodást, amit Nicolae Ceauşescu elnök úr egy egész országért, annak minden állampolgáráért, a haza­­szeretet ragyogó példáját mutatva tett és tesz. Nagy jelentőségűnek tartjuk azt a példás következetességet, ami Ro­mánia Szocialista Köztársaság nemzetiségi politikáját jellemzi. Ez a po­litika az évszázadok óta együttélő nemzetiségek tényéből, valóságából vonja le a következtetéseit, és megmarad amellett az elv mellett, hogy a fejlett szocialista társadalomban, annak építésében elért hatalmas ered­mények nemzetiségre való különbség nélkül az összes dolgozók munká­jának, erőfeszítéseinek és tudásának a gyümölcsei. Országunk elnöke szavait idézzük ezzel, aki A nemzet és együttélő nemzetiségek, a jelen­kori világban című nemrégen megjelent kötetében foglalja össze forra­dalmi eszméit éppen abban a kérdésben, amely érdekli és érinti hívein­ket, s amelyek kellő ismerete elengedhetetlen feltétele tisztánlátásunk­nak. A tanulság, amelyre Nicolae Ceauşescu államelnök úr előbb idé­zett kötetében eljut, nem más, mint az a megnyugtató és felemelő el­mélet, hogy az együtélő nemzetiségek számára egyetlen maradandó le­hetőség és hivatás a közös haza felvirágoztatásáért folytatott együttes munka. A közös munka alapul szolgál az egyenlőség megvalósulásának, az egyenlőség megvalósulása pedig biztosítja az anyanyelv szabad hasz­nálatát, a szellemi javak, hagyományok őrzését. Mindezt ma, gyakran használt kifejezéssel nemzeti identitásnak nevezzük. Ha ennek, illetve ezeknek a haladó hagyományoknak a megőrzésére törekszünk, azt vé­gezzük, ami biztosítva van számunkra a köztársaság alkotmányában, an­nak elnöke esküjében, tudományos és gyakorlati munkásságában. Fon­tos az, hogy mennyire tudatos ez bennünk, egyházunk lelkészeiben, dol­gozóiban és híveink szemléletében, megnyilatkozásában. Nem csak di­csérendő, de szükséges és állandó feladata egyházaink lelkipásztorainak, hogy ezt a következetes nemzetiségi politikát ne csak jól megismerjék, hanem erről az egyes egyházközségek hívei előtt is bizonyságot tegye­nek. Továbbiakban arról se felejtkezzünk el, hogy államunk elnökét ott találjuk annak a nemes törekvésnek az élvonalában, amely egzisztenciá­lis kérdése mindannyiunknak: a fegyver- és háborúmentes világ bizto­sítása, harc az életért, a feszültségek feloldásáért. Ismeretes, de jó visz­­szautalnunk arra a tényre, hogy Nicolae Ceauşescu elnök úr új béke­kezdeményezése 1982 júniusában hivatalos ENSZ dokumentum lett. Ja­vaslatai arra az útra hívták fel a tárgyaló felek figyelmét, ami az egyet­len járható út: a tárgyalások, a dialógus, a békés megoldások keresése, a bizalomerősítő javaslatok ösztönzésének útja. Vajon van-e egyházainkban olyan, aki nem ezt az utat látja az egyetlen járható útnak? Ha lenne, jó emlékeztetnünk arra, hogy saját sír­

Next