Református Szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
címben fogalmaztak meg: „Nicolae Ceauşescu államelnök a mai szocialista Románia megteremtője, megalkotója. Elméleti és gyakorlati tevékenysége Nicolae Ceauşescu államelnököt a történelmi személyiségek rangjára emelte“. Ugyanezt az értékelést fejezi ki egyik életrajzírójának a megállapítása: „Románia elnöke a legragyogóbb módon képviseli a jelenkori világ szellemét“. Az országban új gyárak és üzemek, a mennyiségi és minőségi termelés állandó emelkedése, városok és falvak átalakulása, mezőgazdaságunk egyre nagyobb, gazdagabb termelésre való beállása, az egészségvédelem szüntelen javulása bizonyítják azt a gazdagodást, amit Nicolae Ceauşescu elnök úr egy egész országért, annak minden állampolgáráért, a hazaszeretet ragyogó példáját mutatva tett és tesz. Nagy jelentőségűnek tartjuk azt a példás következetességet, ami Románia Szocialista Köztársaság nemzetiségi politikáját jellemzi. Ez a politika az évszázadok óta együttélő nemzetiségek tényéből, valóságából vonja le a következtetéseit, és megmarad amellett az elv mellett, hogy a fejlett szocialista társadalomban, annak építésében elért hatalmas eredmények nemzetiségre való különbség nélkül az összes dolgozók munkájának, erőfeszítéseinek és tudásának a gyümölcsei. Országunk elnöke szavait idézzük ezzel, aki A nemzet és együttélő nemzetiségek, a jelenkori világban című nemrégen megjelent kötetében foglalja össze forradalmi eszméit éppen abban a kérdésben, amely érdekli és érinti híveinket, s amelyek kellő ismerete elengedhetetlen feltétele tisztánlátásunknak. A tanulság, amelyre Nicolae Ceauşescu államelnök úr előbb idézett kötetében eljut, nem más, mint az a megnyugtató és felemelő elmélet, hogy az együtélő nemzetiségek számára egyetlen maradandó lehetőség és hivatás a közös haza felvirágoztatásáért folytatott együttes munka. A közös munka alapul szolgál az egyenlőség megvalósulásának, az egyenlőség megvalósulása pedig biztosítja az anyanyelv szabad használatát, a szellemi javak, hagyományok őrzését. Mindezt ma, gyakran használt kifejezéssel nemzeti identitásnak nevezzük. Ha ennek, illetve ezeknek a haladó hagyományoknak a megőrzésére törekszünk, azt végezzük, ami biztosítva van számunkra a köztársaság alkotmányában, annak elnöke esküjében, tudományos és gyakorlati munkásságában. Fontos az, hogy mennyire tudatos ez bennünk, egyházunk lelkészeiben, dolgozóiban és híveink szemléletében, megnyilatkozásában. Nem csak dicsérendő, de szükséges és állandó feladata egyházaink lelkipásztorainak, hogy ezt a következetes nemzetiségi politikát ne csak jól megismerjék, hanem erről az egyes egyházközségek hívei előtt is bizonyságot tegyenek. Továbbiakban arról se felejtkezzünk el, hogy államunk elnökét ott találjuk annak a nemes törekvésnek az élvonalában, amely egzisztenciális kérdése mindannyiunknak: a fegyver- és háborúmentes világ biztosítása, harc az életért, a feszültségek feloldásáért. Ismeretes, de jó viszszautalnunk arra a tényre, hogy Nicolae Ceauşescu elnök úr új békekezdeményezése 1982 júniusában hivatalos ENSZ dokumentum lett. Javaslatai arra az útra hívták fel a tárgyaló felek figyelmét, ami az egyetlen járható út: a tárgyalások, a dialógus, a békés megoldások keresése, a bizalomerősítő javaslatok ösztönzésének útja. Vajon van-e egyházainkban olyan, aki nem ezt az utat látja az egyetlen járható útnak? Ha lenne, jó emlékeztetnünk arra, hogy saját sír