Reformátusok Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-15 / 7. szám
A tiszáninneni teológiai szakcsoportok A tiszáninneni egyházkerület teológiai szakcsoportjainak évi munkáját január 20-án Miskolcon, a püspöki hivatalban értekezlet vette számba és készítette elő. Bevezető biblia-tanulmányában Kürti László püspök az Efezusi levél 3:1—7 szakasza alapján szólt a teológiai munkáról. Pál apostol Krisztus titkáról ír, aki által feltárul előttünk Isten üdvözítő rendje. Ennek megismerése, befogadása és szolgálata a lelkipásztor, a teológus munkájának egyaránt fontos megnyilvánulása. A kijelentés figyelmes vizsgálata, üzenetének állandó keresése tesz alkalmassá Krisztus titkának átfogó szolgálatára. Ebből újul a gyülekezeti tanítás, ebből erősödik az emberiség, a béke, a társadalmi igazságosság ügye iránti felelősségünk. A mi munkánkat is akkor végezzük Istennek a népekre, az emberiségre kiterjedő terve szerint, ha ezekben a távlatokban fejtjük ki bizonyságtételünket. Szép eredmények és fokozott kívánalmak jellemezték a teológiai ágazatok munkáját. Az ószövetségi szakcsoport Gidófalvi Andor hernádbüdi lelkipásztor vezetésével működött. Munkájában rendszeresen részt vesz a továbbiakban Kürti László püspök. Feladatként az exegetikai és a hermeneutikai munkát folytatják és válogatott fejezeteket tanulmányoznak az ószövetségi teológiából. Az újszövetségi szakcsoport Benke György mezőkövesdi lelkipásztor vezetésével Jézus példázatait tanulmányozta és az I. Timótheusi levél magyarázatával foglalkozott. Ennek befejezése után a Hegyi Beszéd elemzése következik. A rendszeres teológiai szakcsoport dr. Mészáros István egyházkerületi főjegyző irányításával a nők felszentelésének kérdéseivel foglalkozott. Következő programja a teremtésről szóló keresztyén bizonyságtétel kifejtése. Az egyháztörténeti szakcsoport Csőry István megyaszói lelkipásztor vezetésével a sárospataki kollégium négy és félszázados történetének szakaszait és szolgálatának ágazatait vizsgálta ülésein. Ennek befejezésével az év második felében az 1781-es Türelmi Rendelet regionális történeti kérdéseit tárja fel. A gyakorlati teológiai szakcsoport dr. Szertyi György egyházkerületi missziói és tanulmányi előadó Irányításával egyházunk tanítói munkájának formáival foglalkozott, a következőkben a katekhézisnek gyermekeink és ifjaink között folyó munkáját dolgozza fel az életkori sajátosságok, a hitbeli növekedés és a közösségi kapcsolódás kérdéseinek kifejtésével. Az ökumenikus szakcsoport Horváth Barna borsodi tanulmányi előadó, valamint a téli ülések idején Ablonczy László borsodi esperes vezetésével működött. Munkájának tárgyköre a felekezetközi párbeszédek eredményeinek elemzése és az ökumenikus szakirodalom folyamatos kritikai bemutatása. Minden szakcsoportban hangzott el a szakfolyóiratok legújabb számaiból vett ismertetés, valamint az új szakkönyvek szemléje. A szakcsoportok ülései Miskolcon és a Sárospataki Tudományos Gyűjteményekben lesznek, ahol az új szerzemények bemutatását dr. Újszászy Kálmán gyűjteményi igazgató, Czegle Imre könyvtárigazgató és Szentimrey Mihály főkönyvtáros szakonként előkészíti. Ez alkalommal húsz fiatal lelkipásztor nyert beosztást a szakcsoportokban folyó továbbképzésre. Dr. Szőnyi György Tisztelt Szerkesztőség! A Reformátusok Lapja 1981. január 18-i számában megjelent Peterdi Dániel III. éves teológiai hallgató tollából a „Katonakarácsony” című beszámoló. A cikket olvasva nagyon örültem, hogy a leendő teológusokra gondolt egyházi vezetőségünk. Bizonyára a teológus-katonáknak is jólesett a figyelmesség. Csupán egy apró, és gyülekezetünkben annál inkább feltűnő hibát találtam e cikkben. „Jelenleg 16 református teológus teljesíti állampolgári kötelezettségét e két helyen” — olvashatjuk. Majd néhány sorral lentebb a névsor. Sajnos, ott csak 15 név szerepel. Hangó István, aki gyülekezetünk leendő teológusa, tévedésből kimaradt. Pedig a többiek is ismerhetik, hiszen már a második évet szolgálja Lentiben. Féltő szeretettel és gonddal kíséri a gyülekezet fiatal testvérünk sorsát, hiszen sok-sok évvel, sőt évtizedekkel ezelőtt fordult elő, hogy ebből a gyülekezetből a lelkészi hivatásnak szentelje magát valaki. (Felsőnyárád) Ifj. Kocsis Attila s. lelkész — Sok volna elbeszélni az évtizedek gondjait és örömeit. Legbüszkébb a gyülekezeti otthon építésére voltam, amely 1934- ben történt a hívek önkéntes munkája és pénzadományai révén. A legszégyenletesebb emlék viszont 1944 júniusából való: a 250 bicskei zsidó lakos elhurcolása. Egy ideig a kijelölt házakba voltak összezsúfolva, köztük három orvos. Egy ízben feleségemet heveny fájdalom lepte meg. Telefonon kértem a váli főszolgabírót, hogy a volt háziorvosunk a gettóból kijöhessen hozzánk. Két nyilas őr kíséretében ki is jött. Akartam neki tiszteletdíjat adni. „Mire használnám föl? Az én életem már befejeződött!” — mondta. Arcának mély szomorúsága örökre emlékezetembe vésődött. Mikor lett esperes? — 1948-ban, amikor B. Szabó János, tabajdi lelkipásztor betegsége miatt lemondott. Szomorú látvány volt az első esperesi vizitációmon látni Aba, Baracska, Csabdi, Kápolnásnyék, Mány, és Seregélyes elpusztult templomát. Fejér megye szenvedett legtöbbet az országban a 3 hónapos „front” miatt. Fő feladatomnak láttam, hogy felrázzam a csüggedésből az embereket és a gyülekezeteket. ötéves esperességem alatt igyekeztem Vértesalja minden gyülekezetébe minden évben eljutni. Miben foglalhatja össze élete tanulságát? — Abban, hogy nem a vagyongyűjtés az élet értelme. De Van három olyan kincs, amit birtokolhattam, s amit mindenkinek szívből kívánok. Az első a jó egészség. (79 éves koromban voltam először orvos kezén.) A másik a boldog családi élet. Igaz szeretetben éltem feleségemmel 1963- ban bekövetkezett haláláig, és élek gyermekeimmel mind a mai napig. A harmadik a munkaszeretet. Akár fizikai munka az, mert nemcsak kisdiák koromban dolgoztam kertészetben, hanem 50 éven át én gondoztam a lelkészi kert magam telepítette szőlejét; akár szellemi munka az: hosszú évek óta minden délutánom nyelvtanítással telt el, és az igehirdetés szolgálatát is rendszeresen végeztem segédlelkészként 1955-ben történt nyugdíjaztatásom óta is. Az asztalon illatoznak az egyházmegye szeretetét jelképező szegfűk; a kristálypoharak az ünnepelt egészségére koccannak össze; ő maga pedig meghatottan forgatja az arany pecsétgyűrűt, amit búcsúzóul kapott a gyülekezettől. „Sohasem volt aranyam” — mondogatja. Pedig dehogynem volt, volt arany kedélye. Kívánjuk is, hogy a Schweitzer Otthonban lakótársainak életét, hitének, szeretetének, kedélyének fénye sok boldog éven át aranyozza be! (Kápolnásnyék) Szénási Sándor Kőbánya temploma Kőbánya, mely az első pest kálvinista templom, a Kálvin téri templom építéséhez az elsők között ajánlott fel és adott követ, az elsők között volt abban a törekvésében is, hogy felépítse saját templomát. Az 1880-as évek kezdeményezései után, melyekben dr. Bereczky Endre orvosnak elévülhetetlen érdemei vannak —, templomépítés céljából a kőbányaiak közvetlenül fordultak kérésükkel a főváros vezetőihez. Ugyanez év őszén ki is jelölik a Jászberényi út és a Harmat utca sarkán levő telket. A végleges és mindenben megfelelő telek azonban több változat (csere, eladások stb.) után kerül csak az egyházrész tulajdonába. A kovácsmestertől a majorosig... Eközben templomalap létesült, amelyre jelentős pénzbeli adományok érkeztek azon az 1892-ben kapott 12 000 koronán túl, melyet a főváros juttatott a kőbányai templom felépítéséhez, és nem számítva most azt az 50 000 forintot, melyet a főváros vezetősége a Református Egyház számára templomépítési célokra megszavazott. 1897-ben, már az építés során, ugyancsak 30 000 forintot adott a befejezés előtt álló templom építéséhez Budapest Székesfőváros vezetősége. A kovácsmestertől a majorosig, a fuvarostól a gyárosig, a vendéglőstől a miniszteri tanácsosig a legkülönbözőbb foglalkozású emberek lehetőségeikhez mérten igyekeztek kivenni részüket az adakozásból. Dr. Bereczky Endre „orvos tudor’’ — az egykori források szerint — „primus motor” volt az adakozásban éppúgy, mint a szervezésben. A pénzbeli adományokon kívül — melyek között gyárosok és részvénytársaságok, mint pl. Dreher Antal sörgyáros adományai is megtalálhatók voltak — igen jelentős természetbeni adományokkal gazdagodott a templomalap. Érdekes felfigyelnünk arra, hogy míg az első pesti kálvinista templom építéséhez az ilyen jellegű adományok legnagyobb részben — az akkori helyzetnek megfelelően — magánszemélyektől érkeztek, most már siettek a templomépítéshez hozzájárulni természetbeni adományokkal gyárak, részvénytársaságok is. Hét téglagyár jelentkezett tíz- és tízezres téglaadományokkal, így pl. a Dräsche téglagyár. A Magyar Lámpagyár „24—30 láng bronzírozott csillárt” ajánlott fel a templom világítására. Eközben elkészült a helyi bizottság által a templom terve is. Tekintve azonban „ezen városrész rohamos fejlődését” — mint az egykorú krónikák írják —, „ .. valamint azt, hogy a székesfőváros területén építendő templomnál a külső díszre és belfelszerelésre is kiválóbb gond fordítandó, szükség leend új tervre is, melyet legcélszerűbben a Mérnök—Építész Egylet által évnegyedenként kitűzni szokott pályázásba való felvétetés által vél eszközöltetni”. Az 1897-ben megalakult építési bizottság a beérkezett két pályamű közül, a Mérnök—Egylettel egyetértésben, az egyiket megfelelőnek találta, s 1897 októberében az Egyháztanácsnak bemutatott, részletesen kidolgozott terv szerint megkezdődhetett az építkezés. Eredetien szép Az építőművész, akinek terve alapján templomunk ma is áll: Schodits Lajos (1872—1941). Nevét — mely a múlt századi irodalomban még Schoditsch, a maiban Schodits formában található — méltatlanul felejtették el. Mesterünk sokrétű és gazdag pályáját a budapesti Műegyetem elvégzése után németországi tanulmányútja nyitja meg. 1898-ban a fővárosi felsőipariskola tanára, majd 1917- től igazgatója lett. Változatos építészi pályája során kórházakat (Budapest, Nagyvárad, Szombathely), szállodákat, kastélyokat éppúgy tervezett, épített, mint a főváros új kialakítású lakótelepeinek (Kispest, volt Wekerle-telep) néhány háztípusát, csakúgy, mint a kőbánya—óhegyi pénzügyőri iskolát és lakótelepet (1927—1928). Ezenkívül szakkönyvekkel és számos tanulmánnyal gazdagította az építészeti irodalmat. Templomunk 1900-ban elkészült épülete a késő historizáló eklektika stílussajátosságait viseli magán. Gótizáló homlokzati megoldásával, magasba törő, finoman tagolt bal oldali tornyával és jobb oldali filiáléjával, festett üvegablakainak változatos formáival és ritmusaival, tömegének arányos elosztásával, sötét és világos színű téglaépületének esztétikai hatásával már az első pillanatban érzékelteti értékes építészeti sajátosságait. Lépcsőfeljárattal kialakított főkapuzatán belépve nagyszerű térhatású, térképzésben, belső kialakításban egységes, eredetien szép templombelső tárul elénk. Ez abból a tervezési sajátosságból is adódik, hogy a háromhajós alaprajz szerint a középső hajó szinte teremszerűen széles, míg a két oldalhajó mintha csak keskeny korridorokként kísérné a főhajó terét. A mellékhajók karzatai felett helyezkednek el a színesen festett üvegablakok, csúcsíves, illetve egy-egy kerek rózsaablak formában. Gótikus faragások Az egyházi szertartás szerinti központi részt az építész méltóan emelte ki. A főkapuzattal szemben a főhajót lezáró falmező előtt, már a belépés pillanatában elénk tárul a finom gótizáló faragásokkal kialakított szószék, melyet ugyancsak szépen faragott menynyezet és lambéria, valamint az ezek előtt elhelyezett két-két, csúcsíves háttámlával kialakított ülés fog közre. Ez előtt áll a faragásokkal ékített úrasztala, jobb és bal oldali részen a presbiteri padsorokkal. Az eredetileg a bejárati kapuzat feletti karzaton állott csúcsíves-mérműves keretű orgonát századunk harmincas éveiben a szószék feletti karzatra helyezték át, így azonnal a belépő elé tárul egységes kiképzésben a gondos művességgel kimunkált, nemes anyagból kézi munkával készült, az egyházi szertartást szolgáló három liturgikus hely: az úrasztala, a szószék és az orgona. Ezt a belsőépítészeti egységet teljesítik ki a főhajóban levő faragott padsorok, a karzatok faragott mellvédjei, s a négy énekjelző fatáblának csúcsívben végződő sötétebb formái, melyek szép ellentétként rajzolódnak ki a tört-fehér színű falak előtt. Eredetileg templomunk egész mennyezetét színes ornamentális díszítőfestés ékítette. Ma ennek a falfestménynek csak a középső boltíveken, valamint a jobb és a bal oldali sarokmezőben láthatjuk az eredetivel megegyező részletét. Az ólomkeretbe foglalt egykori színesen festett díszablakok után készült másolatok hűen érzékeltetik e művesség régi gazdagságát. A belső berendezés és felszerelés az 1900-as évek elején készült el, ugyancsak adományok alapján. Erről — egyebek között — fontos adatokat szolgáltat a „Jelentés a kőbányai ev. református gyülekezet életéről, az 1904. esztendőben. Kiadja: a kőbányai ev. ref. egyházrész helyi bizottsága.” Eszerint az 1904. évben készen áll a belső berendezés: „Június elejére a templomba új padok, almási Balogh Albin úr adományából új szószék és úrasztala, a Magyar Fém- és Lámpaárugyár adományából 8 karlámpa állíttatott be. A belső berendezés és festés 7460 koronába került öszszesen.” A fenti forrás megemlíti, hogy a helyi bizottság 1904-ben tizenegy gyűlést tartott. E gyűléseken „bíráltattak és fogadtattak el a templom festésére, a padokra stb. benyújtott ajánlatok”. Ugyancsak 1904-ben Böszörményi Pál és neje felajánlották — már korábban megtett bejelentésük alapján —, hogy a „középnagyságú harangot ők fogják adományozni”, s ez lehetővé tette, hogy a templom három harangját megrendeljék. A harangok „márczius hónapban fognak megszólalni” — 1905-ben. Ritka értékek 1912-ben Habicht Károly műépítész fáradozása és tervei szerint elkészült a gyülekezeti imaterem a templom mögötti kertben, az egykori kis paplak helyén. Az építéssel Sorg Antal építészt bízták meg, aki egy év alatt elkészítette azt a házat, melyet — a források szerint — a német protestáns „Gemeindehaus”, vagy az angol „Churchhall” mintájára kívántak kialakítani. Sokan nem értették meg ennek szükségességét, s inkább toronyórát szerettek volna látni, de mint az „Évi jelentés az 1913-ik esztendőről (Szerk. Takaró Géza lelkész)” írja: „A templomnak ma nem mutatnia, hanem meglátnia kell az időt. Azt az időt, amelyben, élünk... és ma már mindenkinek zsebében az időmutató.” Egyetlen festett üvegablak új alkotás: a főbejárat karzata felett, szemben a szószékkel. Közepén keresztmotívum engedi át fehéren a fényt. Ennek külső vonalától körben a töviskorona emlékképét idéző, a barna különböző formáiban és tónusaiban egymáshoz illesztett szögletes üvegdarabok a szemet egyre világosodó árnyalattal vezetik ismét a fehérben oldódó halványsárga körmotívum szélei felé. Szűkszavú, tömör, szimbolikus jelzésrendszerével, összefogott, arányos kompozíciójával, színárnyalataival és színdinamikájával ez az alkotás a beáramló fényen keresztül mintha a végtelen távlatait nyitná meg, s végtelenné tágítaná a gondolatot is. Modern ez az alkotás ebben a történeti miliőben? Bizonnyal — az. 1967-ben készült, bár lehetne tegnapi, holnapi, vagy holnaputáni. Más formában és más művészeti eszközökkel közvetíti számunkra ugyanazt, amit a templom építésze egész művével kifejezni kívánt. Jakab Zoltán okl. építészmérnök üvegablaka méltó értéke lett templomunknak. Kőbánya templomának ma már kúszó borostyánokkal beborított, dús növényzettel körülvett, kétség kívül műemlék-jellegű épülete, és iparművészetileg, értékes eredeti belső berendezése nyolcvan év távlatából immár arra hívja fel a figyelmünket, hogy templomunk ritka értékeit gondosan óvjuk és őrizzük meg. Dr. Koós Judith Az edelényi gyülekezetben az elmúlt év végén evangélizációs hetet tartottak. Szolgálatot végeztek: Négyessy Lajos, Szabó László, Szőnyi Tamás segédlelkészek, Kocs Attila, dr. Ötvös László és Horváth Barnáné lelkipásztorok. Ezt követően a gyülekezet diakóniai bizottságának küldöttsége Vadas Gyula lelkipásztor vezetésével meglátogatta sajósenyei szeretetintézményünket és átadta a gyülekezet adományát: ezerhatszáz forint készpénzt és mintegy ezerötszáz forint értékű természetbeni ajándékot. A mándoki egyházközség diakóniai hetén a természetbeni adományok mellett tizenhatezer-kilencszáznyolcvan forint készpénz is összegyűlt szeretetintézményeink támogatására.