Reformátusok Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-08 / 1. szám
A z újesztendő első napján minden református gyülekezetben felcsendül ez az ősi dicséret, amelynek bevezető szavait idézi a cím. A Batthyánykódexben ránk maradt több mint négy évszázados múltra visszatekintő ének gazdag bibliai tartalmat hordoz, ma is időszerű tanítással. Az egyház fontos tisztének a gyakorlására, közbenjáró imádság mondására buzdít. Az újévi istentiszteletre egybesereglett hívek nem egymástól független egyének tetszőleges csoportja, hanem élő közösséget alkotnak. Az anyaszentegyház részeként kapott megbízást teljesítik, amikor Isten áldását kérik az új esztendőre. Református örökségünk arra tanít bennünket, hogy az új év küszöbén mindenek előtt ne a bizonytalan jövőtől való félelem érzéseivel foglalkozzunk. Sokkal inkább Istenre tekintsünk, akinek kezéből jön minden, és Tőle kérjünk áldást. A keresztyén hit sajátos vonásaihoz tartozik, hogy számára a bennünket körülvevő valóság mindenekelőtt történés, előrehaladó eseménysorozat, amelynek irányítása és végső értelme Istennél van. A jövő nyitott, mert nem valamilyen megváltozhatatlan vak végzet határozza meg, hanem a személyként cselekvő Isten. Ebből a bizonyosságból táplálkozik a próféták bűnbánatra, megtérésre hívó igehirdetése: „...térjetek meg Istenhez, az Űrhöz! Mert kegyelmes és irgalmas Ő, türelme hosszú, szeretete nagy, meg is bánhatja a rosszat. Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után” (Jóéi 2:13). Az Ószövetségben a prófétai tiszt lényegéhez tartozott a közbenjárás. Amikor Ámos felismeri, hogy Isten ítéletet készít, könyörög a népért: Uram! Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Jeremiás méltánytalannak tartja honfitársadnak az iránta való ellenségeskedését, hiszen ő tisztéhez híven imádkozott értük. „Emlékezz rá — panaszolja Istennek —, hogy eléd álltam és érdekükben beszéltem, hogy elfordítsam róluk haragodat” (Jer. 18:20). B ibliánkban az apostoli levelek elkötelezik a gyülekezetét közbenjáró imádság mondására. Pál apostol nyomatékosan kéri Timótheust: „... tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes kegyességben és tisztességben”. Nemcsak a betegségben mondott imádságra, hanem az elöljárókért való könyörgésre is gondol Jakab apostol, amikor ezt írja: „Nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Azután ismét imádkozott, és az ég adott esőt, és a föld meghozta a termését” (Jakab 5:16—18). Nincs tehát a keresztyén gyülekezetnek az év első napján fontosabb tennivalója, mint hogy szívből könyörögjön Istenhez: „Ez esztendőt megáldjad, kegyelmedből Úr Isten ...” Mi a tartalma újévi imádságunknak? Ha a reformáció legszebb hagyományaiból fakadó énekeinket olvassuk, mély benyomást tesz ránk a közélet iránti felelősségérzet és felelősségvállalás, amely kicsendül belőlük. Áldást kérnek a vezetőkre: „Kiktől néped úgy legeltessék, Hogy igazság és jó békesség Egymást csókolva ölelgessék”. Éppen az a gyülekezet, amely a karácsony megünneplése után érkezik el az új esztendőhöz, kell, hogy buzgón gyakorolja imádkozó tisztét, hiszen a Betlehemben született Jézus Krisztus minden ember üdvözítője. N emzet és nép „eshető romlásának” az elhárításáért való fohászkodás évszázadok óta joggal része az újévi imádságnak. Az ellenséges támadás, vagy a pusztító járvány kitörése félelmes lehetőségként mindig ott lebegett. De talán sohasem volt olyan időszerű „az eshető romlás” elhárításának a kérése, mint éppen napjainkban. A mögöttünk levő esztendő utolsó hónapjai a fegyverkezési verseny újabb fordulójának az elindulását hozták. Az új fegyverek hadrendbe állításával nem a népek biztonsága növekedett, hanem a veszélyeztetettsége. Ha elődeink egy nép sorsáért éreztek felelősséget, nekünk ma — az egyre inkább sorsközösséget alkotó világban — az egész emberiséget kell Isten elé vinnünk imádságban. Abban a jó reménységben könyörögjünk a békéért, hogy Isten nem gyönyörködik a meghaló halálában, hanem azt akarja, hogy az ember megforduljon a pusztulás felé vezető úton és életben maradjon. A békéhez, amit Isten a tökéletes Felkent által nyújt, hozzátartozik az igazságosság érvényesülése, nemcsak egy nép körében, hanem a népek együttélésében is. A 72. zsoltár így ír a Messiás-király tisztéről: „Megmenti a nincstelent és a szegényt... elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük”. Menynyien sóhajtoznak ma ebben a világban az igazságosság és a méltányosság érvényesüléséért, akik az éhhalál szélén tengenek a gazdag és a szegény országok között fennálló igazságtalan gazdasági viszonyok miatt. Nem feledkezhetünk el róluk az újévi istentiszteleten. A jó termésért mondott imádság, amelynek szilárd hagyománya van újévi énekeinkben, nem lehet idegen a XX. század hivő emberétől sem. Az isteni gondviselésről szóló egyházi tanítás emlékeztet bennünket, hogy „... eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendő, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az ő atyai kezéből jön”. A mindennapi kenyeret az Úr imádságával kérő gyülekezet átéli az énekvers szavait: „Ez esztendőt teszi jókkal is, Uram, koronázzad... Földünket bő gyümölcsözéssel Munkálkodásunkra Áldd meg, Hogy szükséges terméssel Szolgáljon javunkra”. Mindnyájan tudjuk, milyen áldás lehet a bő termés az előttünk álló évben, amikor népek viselik az éhínség, vagy a rosszul tápláltság súlyos terhét. A jövő e tekintetben is nyitott, és a buzgó könyörgés helyénvaló. Egyházunkért, az egyházi vezetőkért és az evangélium terjedéséért való könyörgés szerves része kell, hogy legyen a gyülekezet újévi imádságának. Amikor alkalmam volt ortodox istentiszteleten részt venni, mély benyomást tett rám, hogy a liturgiában szilárd helye van a püspökért, az érsekért és a patriarcháért mondott imádságnak. Bizonyára az őskeresztyén egyház hagyományát őrizték meg ezen a ponton. Pál apostol szavai csengenek fülünkben: „Imádkozzatok egyúttal érettünk is, hogy az Isten nyisson előttünk ajtót az Igének, hogy szólhassuk a Krisztus titkát ... ” Az egyházi elöljárók, lelkészek, presbiterek, diakóniában fáradozók akkor tudják áldásosan betölteni szolgálatukat, ha a gyülekezet imádsága veszi körül őket. Az evangélium „szabad folyásának” kérése mindenekelőtt arra irányul, hogy Isten támasszon mély érdeklődést a szívekben az evangélium iránt, és készséget annak befogadására. A Luther-év kapcsán sok oldalról világították meg, milyen nagy hatású volt a reformátor igehirdetése. De ne felejtsük el, hogy Luther mondanivalója azért talált olyan széles visszhangra, mert sokakban ugyanazt a felismerést érlelte meg Isten Lelke. Az újévi gyülekezet nem terhes kötelességként végzi a közbenjáró imádság szolgálatát, hanem annak a kiváltságnak az átélésével: „Boldog, kit magadnak választál, Sionnak királya”. „Ez esztendőt megáldjad” írta: Kürti László fi 1ifi®m Január. Fény és árnyék Bp. bérm. Bp. 72. Ar* : 5 Ft Mffllm UHU XXVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1984. JANUÁR 8. TALÁN EGY ÉVIG A kiáltó szava elhallgatott, repedt nádakat ingat a szél Nem zengenek az Olajfák hegyén, a kerteken fehér már a dér, „a fejsze a fák gyökerén!” — Nem halljátok, milyen csikorogva fordul az esztendő a tengelyén? Ítélettel terhes a jövő; annak, aki csak magának él, dús lombozattal, de gyümölcstelenül: „a fejsze a fák gyökerén!” Mindegy az, hogy minek álcázzuk önzésünk üdezöld leveleit, a Gazda jár a szőlőskerteken, és megjelöli a fák törzseit... Ha a Vincellér elébe nem áll könyörgő szóval: „Hátha terem még?!” — vajon esztendő virradna-e még? Átszegzett keze tartja vissza — talán egy évig — tőlünk a fejszét! Lukátsi Vilma Püspökeink újévi körlevele Keresztyén gyülekezet! Testvéreink az Úr Jézus Krisztusban! Az elmúlt esztendőre visszatekintve és az 1984-ben reánk váró szolgálatokra készülve, szeretettel emlékeztetünk Benneteket a karácsonyi evangéliumra Pál apostol szavaival: „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, aki gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2. Kor. 8:9). Magasztaljuk az Urat, aki örömüzenetével megszólított, és Krisztussal való élő közösségre hívott el Mindnyájatokat Igéje és Szentlelke által. Megáldotta részvételeteket egyházunk istentiszteletében és emberszolgálatában, a gyülekezet lelki és anyagi építésében. Hálát adunk Istennek szorgos munkátokért, amellyel naponta bizonyságot tesztek népünk és hazánk iránti hűségetekről. Az új esztendőben is legyen erőforrásunk a karácsonyi evangélium. Isten egyszülött Fia azért öltött emberi testet, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk, szeretetének eszközeivé és Krisztus örököstársaivá. Az ő szegénysége által meggazdagodva hitben, reménységben és szeretetben, munkálkodjunk az új esztendőben is teljes odaadásai szeretett népünk javáért, hazánk boldogulásáért, az egy vérből teremtett és egy véren megváltott emberiség békés jövendőjéért, a végpusztulással fenyegető atomháború veszélyének elhárításáért, öszszefogva minden jóakaratú emberrel. Bátorítson bennünket az a szilárd bizonyosság, hogy a békesség Istene meghallgatja imádságunkat és megáldja a békére törekvő népek és kormányok állhatatos fáradozását a jelenlegi válság leküzdéséért. Kegyelmes Urunk — Krisztusban megpecsételt — békeszövetsége nem inog meg napjainkban sem (Ézs. 54:10). Ebben a hitünkben erősítsen bennünket Isten Szentlelke az Ige és a sakramentumok által a gyülekezet közösségében! Veletek együtt ezért esedezve, kívánunk Mindnyájatoknak áldott, békességes, boldog új esztendőt. Dr. Tóth Károly, Dr. Bartha Tibor, a Dunamelléki Egyházkerület a Tiszántúli Egyházkerület püspöke püspöke Kovách Attila, a Dunántúli Egyházkerület püspöke Kürti László, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke ÖKUMENIKUS HÍREK ECUMENICAL PRESS SERVICE Az egyesült államokbeli keresztyén egyházak Ökumenikus Tanácsa — amint arról az Egyházak Világtanácsának lapja tudósít — külön hivatalt állít fel a szovjetunióbeli egyházakkal fenntartott testvéri kapcsolat további ápolására és elmélyítésére. A híradás szerint ebben az esztendőben több kölcsönös látogatást készítenek elő. Itt emlékeztetjük olvasóinkat arra, hogy „Karlovy-Vary tanácskozások” néven hosszú esztendők óta rendszeresen tartanak közös konzultációkat a kelet-európai és az északamerikai egyházi vezetők is, az egyházaik, népeik közötti jó kapcsolat elmélyítése érdekében.