Reformátusok Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-05 / 1. szám

1986. január 5. Székelyek. (Szitás Erzsébet metszete) Újévi köszöntő a szétszórtságban élő magyarsághoz is A Magyar Rádió Szülőföldünk c. adásának szerkesztősége felké­­se­résére Boldizsár Iván író, Lőrincze Lajos akadémikus, Randé Jenő,­­ a Magyarok Világszövetségének főtitkára és Komlós Attila, lapunk­­.I felelős szerkesztője újévi köszöntő gondolatokkal fordult a külföldön­­ élő magyarokhoz. A köszöntőket a Rádió január 1-én sugározta. II Komlós Attila beszédét az alábbiakban adtjuk közre. „ Karácsony táján, az új év küszö­bén újra meg újra előtörnek ben­nem gyermekkori élményeim. A bu­dai hegyek nyugati nyúlványai kö­zött meghúzódó kis falu ilyenkor már rendszerint hótakaróba burko­lózott. Messzire szállt az esti is­tentiszteletre szólító harangszó s szaporán koppantak a hótól gondo­san eltakarított lépcsőkön a temp­lomba igyekvők léptei. S hogy a vi­lág nemcsak szűkebb családomból, kedves falum népéből áll, azt ak­kor, a téli éjszakai égbolt tisztán szikrázó, gyermeki fantáziámat tág­ra nyitó csillagképei jelezték. Múlt és emlékek... Vajon kit nem kötnek le időről-időre, ünnep­­ről-ünnepre ilyen és ehhez hasonló gondolatok, különösen karácsony és újév napjain? Gyermekkor, család, kisebb és nagyobb közösségek — ezek mind-mind életünk korai, ám meghatározó élményei, amelyekben — ki tudja, hogy az emberi lélek milyen rejtelmes útjain — örömte­li, gyengéd, ám ugyanakkor fájdal­mas szálak szövődnek egybe. Úgy gondolom, különösen így van ez mindazokkal, akik hosszabb vagy rövidebb ideje a haza határain túl állnak meg családi körben, vagy tán magányosan a karácsonyfa előtt, vagy Szilveszter éjszakáján a mellettük állóknak — magyarul vagy új otthonuk nyelvén — bol­dog újesztendőt kívánnak. Szerte a kerek világon hány és hány honfitársamat repítenek ezek­ben a napokban emlékei Ameriká­ból, Ausztráliából, Nyugat-Európá­ból haza, kicsi falvak régi, meleg közösségeibe, vagy nagyvárosi há­zak és utcák feledhetetlen élmé­nyeinek színhelyeire. A múlt és az emlékek velünk él­nek, akarva-akaratlanul alakítják gondolkodásunkat, cselekedeteinket. A múlt tudata és az emlékezés az ember különös adottsága. Tőlünk függ, hogyan élünk vele. Mert van olyan emlékezés, ami gúzsba köt, nem enged tovább mozdulni. Fogva tart és arra kényszerít, hogy az ember képtelen legyen kilépni bűv­köréből. A teremtő Isten a gondolkodás szabad szárnyalásával is megaján­dékozta az embert: a reménység és a messzire tekintés, a jövő építé­sének nagy adományával. Ennek birtokában emlékeink nem megkö­töznek, hanem erőforrássá lesznek számunkra. Felfedezzük bennük mindazt, ami bennünket a mai na­pig éltetett, emberré tett nehéz időkben, formálta jellemünket, gon­dolkodásunkat. Magyar nyelvünk nem másoktól elválasztó határ, ha­nem sajátos, gazdagító értékeket közvetítő ajándékká válik. Hitbeli­vallási hagyományaink nem etnikai zártságot, hanem ellenkezőleg: má­sokat is gazdagító örök emberi ér­tékeket közvetítenek általunk. A magyarsághoz való tartozásunk ily módon nem elszigetel bennünket az új haza közösségeitől, hanem még értékesebb, egyedi színeket tartal­mazó, fontos elemeivé tesz bennün­ket választott közösségeinknek. Sőt, mi több, az ilyen hovatartozás-tu­dat megtermi a legszebb gyümöl­csöt is: magyar nemzetünk élete, öröme-gondja része lesz a mi éle­tünknek is, s kölcsönhatásképpen: részesévé tesz bennünket is az óha­zai sokmilliónyi magyar életének. Legyen ez az új esztendő Istentől áldott alkalma annak, hogy a szét­szórtságban élő magyarság ilyen ér­telemben gazdagodjék tovább saját közösségeiben is, mind lelkiekben, mind pedig szellemiekben. Az em­lékezés és a múlt legyen Istentől rendelt termőtalaja a jelen és a jö­vő szép lehetőségeinek. Azé a jö­­vőé, amelyben az emberi békesség kiteljesedésében nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami ösz­­szeköt bennünket egymással. EFORMÁTUSOK LAPJA AZ ERKÖLCSI TARTÁSÉRT A fejlődés lelassulása vagy éppen a visszaesés, súlyos próbatételt je­lent minden család életében is. Ilyenkor a család minden tagjának minden erkölcsi erejét össze kell szednie ahhoz, hogy a borús idősza­kot a család átvészelje. Ez így van egy nemzet életében is. A magyar tá­rs­adalom ma­k is mind­en erkölcsi erejét összpontosítania kell ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó válságos időszakot átvészelhesse. Az erkölcsiség nem a vallások mono­póliuma. Minden világnézetnek van erkölcstana. Ma, a próbatétel idején minden világnézet meg kell köve­telje a maga közösségétől, hogy saját erkölcsi normáit tiszteletben tartsa. A magyar kálvinizmus is azzal kí­ván hozzájárulni a kormányzat tár­sadalmi programjának megvalósítá­sához, hogy a vonzáskörébe tartozó egyháztagoktól hitükből fakadó er­­kölcsiséget követel meg. Ebben a vo­natkozásban kiemelkedő jelentősége van a szakrális gyökérzetű munka­erkölcsnek, amelynek történeti pél­dáját a hugenották vagy a svájci, hollandiai, vagy skóciai társadalmak szolgáltatták. E szerint a szemlélet szerint a munka egyaránt Isten és az embertársak iránti elkeötelezést jelenít: nemcsak, a saját érdek­szol­gálatát írja elő, hanem a felebarát javának a munkálását is elvárja. Különös jelentősége van a tiszta, puritán életvezetésnek, a családi élet tisztasága megőrzés­ének. És kü­ Testvéri tanácskozás Budapesten a Holland Református Egyház vezetőivel Zsinatunk elnöksége testvéri lá­togatásra hívta meg november 27.— december 4. között a Holland Re­formátus Egyház képviselőit. A de­legáció tagjai voltak: dr. Remko J. Mooi főtitkár és Henk Hutink el­nök, akik ez alkalommal viszonoz­ták azt a látogatást, amelyet egy­házunk delegációja tett néhány év­vel ezelőtt Hollandiában. A mosta­ni látogatás lehetőséget nyújtott azoknak a szolgálati területeknek a megismerésére, amelyek jelenleg foglalkoztatják a két egyházat és az ökumené életében is az érdek­lődés előterében állanak. A magyarországi látogatás magá­­ban foglalta mind a négy egyházke­rület meglátogatását, s lehetőséget nyújtott azoknak a szolgálati ágak­nak és feladatoknak a megismeré­sére, amelyek egyházunk sajátos vonásairól nyújtanak képet és ép­pen most aktuálisak az egyes egy­házkerületek életében. Budapesten fogadta a küldöttséget dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, akiit a nemzetközi egyházi életben betöltött kiemelke­dő szolgálatai elismeréseként a Holland Ref. Egyház emlékplakett­jével ajándékoztak meg. A vendé­gek Bartha Tibor püspök kíséreté­ben látogatást tettek az Állami Egyházügyi Hivatalban, ahol Baj László főosztályvezető szívélyes be­szélgetés keretében tájékoztatta őket az állam és az egyház kap­csolatáról. A KBK NDK-beli Regionális Bizottsága november 25—26-án Berlinben tar­totta közgyűlését. A gyülekezetek­ben működő békecsoportok képvi­seletében 200 résztvevő volt jelen az ülésen, emellett külföldi vendé­gek is Csehszlovákiából, az NSZK- ból, Hollandiából, az USA-ból. Megtárgyalták a VI. keresztyén bé­­ke-világgyűlés után adódó felada­tokat és perspektívákat, a nők sze­repét a békemunkában. A genfi csúcstalálkozót külön Nyilatkozat­ban méltatták, s felhívtak „az ér­telem és a realizmus­­békekoalíció­­jára”. Programterveket dolgoztak ki az ifjúság részvételének további ak­tivizálására, akik eddig is több nagyvárosi gyülekezetben eleven békemunkát végeztek. Hazánkból az ülésen Tóth-Szől­­lős Mihály evangélikus esperes és Békefi Lajos pesterzsébet-szabótele­­pi lelkész vett részt. Az esperes át­adta a közgyűlésnek a hazánkban tevékenykedő KBK baráti körének üdvözletét. 3 Gondolatok a HNF VIII. kongresszusára írta: dr. Bartha Tibor A Hazafias Népfront VIll. kongresszusán — megbetegedése miatt — dr. Bartha Tibor püspök nem tudott részt venni. A kongresszus előkészülete során felvetődött gondolatait tartalmazó és a Hazafias Népfront, valamint az egyházak közös munkálkodását elemző írását az alábbiakban közöljük. Ebben az évben bőségesen nyílott alkalom arra, hogy meghányj­uk­­vessük hazánk sorsát, az emberiség állapotát. Ebben a tanácskozásban, eszmecserében és vitatkozásban részt vettek az országban élő és mű­ködő vallásos közösségek is, így a Magyarországi Református Egyház tagjai is feszült figyelemmel kísérték az ország kormányzására hivatott közösség — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt — tanácskozá­sát, az elmúlt esztendőkről szóló számadását és a jövő feladatainak számbavételét. Amikor eljött az ideje annak, hogy az országos választások alkal­mával véleményt nyilvánítsunk a kormányzat politikájáról, mi is sza­vaztunk és választottunk az ország lakosságával együtt, és kifejezésre juttattuk, hogy az ország mai kor­mányzatával egyetértünk és annak a társadalmunk további építésére vo­natkozó célkitűzéseit minden tőlünk telő erővel támogatni kívánjuk. NEMZETI ÖSSZEFOGÁS A Hazafias Népfront VIII. kong­resszusa az országos tanácskozás harmadik szakaszát nyitotta meg, amikor is ennek a támogatásnak, az ország felemelkedését célzó nemzeti összefogásnak a megvitatása kerül napirendre. Amint az országos tanácskozás előző szakaszaiban is kifejeztük vé­leményünket, a­ nemzeti összefogás ügyében is hallatra kívánjuk sza­vunkat. A magyar kálvinizmus egyháza az Ökumenikus Tanácsba, valamint az Egyházközi Békebizottságba tö­mörült testvéregyház­akkal együtt határozottan vállalja továbbra is a szocialista társadalom építésében való felelős részvételt abban a meg­győződésben, hogy ezzel a nemzet javát és az emberiség jövőjét szol­gáljuk. E felelős részvételről szeret­nék néhány szót szólni. Az emberiség és annak körében hazánk népe történelmének nehéz útszakaszán jár. Az akadályozó ne­hézségek okai nagyrészben hatókö­rünkön kívül esnek, mint a súlyos veszteséget okozó tavalyi tél, az egy­re mélyülő gazdasági válság és an­nak okozója, a nemzetközi politikai helyzet kiéleződése. Könös jelentősége van a társadalom egészségét veszélyeztető, bomlasztó jelenségek elleni szembefordulásnak. Ezek a jelenségek idegenek a szocia­lista társadalmi rendtől, és a kor­mányzatot egyértelműen támogatni kell ezeknek a felszámolásában. Ha­tározottan szembe kell fordulni a gazdasági nehézségek mindenkori velejárójával, a korrupcióval, és az­zal a felelőtlenséggel, amelynek lé­nyegét a magyar nyelv a ,,Csáky szalmája” emlegetésével fejezi ki. Nem­ikívánság-lajstromot kívánok benyújtani. Sokkal inkább szeret­ném egyházam és a hazai vallásos közösségek becsületes szándékát ki­fejezni, mely szerint "társadalmunk erkölcsi tartását, a nemzet összefo­gását e nehéz időszakiban erősíteni szeretnék a magunk tagjainak élet­vitelével,"­a munkah­elyen való helyt­állásával és politikai lojalitásával. A REMÉNYSÉG JEGYEIBEN E nehéz időszakban az összefogás­nak adjon erőt a bizonyos remény­ség: századunk korsz­akfordulót ho­zott a planétánkon élő ember törté­neteiben. Átléptük az atomkor kü­szöbét. Sokáig úgy tűnt, az emberi­ség egyaránt közel áll a teljes pusz­tuláshoz és egy soha nem látott fel­virágzáshoz. A hívők Isten­­kijelen­téseiből tudják: nem az apokalipszis borzalmait hozzák a jövendő ember­öltők és -évszázadok. Sokan, nem vallásos emberek, így a marxisták is a humánum erkölcsi erejében bízva reménykednek az emberiség jövőjé­ben. íme! Napjainkban vált nyilván­valóvá, hogy ez a reménység jogo­sult reménység! Mind a hívők, mind a marxisták reménysége. A meghasonlott, megosztott világ törvényes képviselői a közelmúlt na­pokban egybegyülekeztek és­­ tör­vényt hoztak. Törvényt csak az hoz­hat, akinek van hatalma a kimon­dott, meghirdetett törvény betartatá­sához. A törvény, amit együtt meg­hirdettek, az atomkorszak 1. számú parancsolata és ez így szól: Nincs többé háború! Nem önmagától szü­letett meg ez a törvény: a béke biz­tosításáért harcoló erők több évtize­des erőfeszítése fejeződik ki ebben a törvényben. Továbbá: ez a tör­vény nem automatikusan érvénye­sül. Érvényesítése kemény erőfeszí­téseket igényel, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a törvény ér­vényes,­­hogy az atomkorszakban a fegyverek erejével nem lehet nézet­­eltéréseket eldönteni. Ebből világosan következik a második számú parancsolat is: Nincs szükség több fegyverre! Ez a tör­vény sem fog automatikusan érvé­nyesülni. Bizonyára időbe kerül a fegyvergyártásban érdekelt nagytő­ke kiváltságos köreinek meggyőzése: nincs értelme a fegyverkezési ver­seny folytatásának! De egyszer majd meg fogják érteni. Máris nem fegy­vergyártás, hanem „anti-fegyver­­gyártás” (védelem-biztosítás) címén akarják megforgatni a pénzüket. Amely pillanatban elérkezik a történelmi óra, amelyben az emberi­ség megszabadul a fegyverkezési hajsza őrületétől, az emberiség felszabadul a fegyverkezés iszo­nyú terhétől. Ez idő szerint az em­beriség munkájának, szellemi és fi­zikai alkotó képességének több mint 50%-át olyan termékek előállítására használja fel, amelyek nem­­alkal­masak az élet fenntartására. Ez nem lesz így örökké. A marxistáknak igazuk van, amikor bíznak a „homo humánus” erkölcsi erejében, és az Isten-hívőknek igazuk van, amikor hisznek Isten ígéreteiben. Közeleg a karácsony ünnepe. „Tegnap harangoztak, holnap ha­rangoznak, holnapután az angyalok gyémánt havat hoznak.” Áradjon szét a világom a szeretet melegsége. A mennyei seregek üzenete: a ma­gasságokban, a mennyekben uralko­dó Isten akarata és végzése, hogy legyen a Földön békesség és az em­berekhez jóakarat.

Next