Reformátusok Lapja, 1989 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1989-01-01 / 1. szám
1989. január 1. Az egyházak támogatják a reformtörekvéseket Messzemenően támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek a hagyományos fegyverek területén is elindították a leszerelést — hangoztatja egyebek között a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közgyűlésének egyik fontos határozata. A testület, mely a hazai protestáns és ortodox egyházakat foglalja magába, december 12-én dr. Tóth Károly református püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke vezetésével tartott közgyűlésen örömmel üdvözölte az ENSZ-ben előterjesztett szovjet javaslatot, amely Magyarországot is közvetlenül érinti. A tagegyházak képviselői kifejezték egyházaik egyetértését és támogatását a hazánk társadalmi életét átalakító reformtörekvésekkel kapcsolatban. Különös fontosságot tulajdonítanak annak,, hogy az egyházak alkotó módon vegyenek részt ebben a folyamatban hitbeli és erkölcsi értékeik kifejezésre juttatásával. Az egyházaik belső életével foglalkozva egyebek között áttekintették a hazai Római Katolikus Egyház és az Ökumenikus Tanács tagegyházai közötti együttműködés területeit, amelyek örvendetesen fejlődnek. A tagegyházak figyelmébe ajánlották a Római Katolikus Egyházzal közösen megrendezendő imahetet, amelynek megnyitó alkalma 1989. január 15-én lesz a Szent István Bazilikában. A közgyűlés ajánlotta a tagegyházaknak, hogy már ezen az alkalmon vegyék használatba a Miatyánk és az Apostoli Hitvallás közös, ökumenikus fordítását és az ökumenikus énekfüzetet. A közgyűlés üdvözölte a hazai Keresztyény Zsidó Tanács megalakulását és kijelölte az alkotó tagokat. Behatóan foglalkoztak a romániai menekültek hazai helyzetével. Megállapították, hogy a jövőben különösen is három területen kívánják fokozni a Római Katolikus Egyházzal együttműködve tevékenységüket: a) a nemzetközi közvélemény tájékoztatásának fokozottabb elősegítése; b) a menekültek jogi státusának — az egyházak által már korábban javasolt módon történő" — rendezését; c) az Emberi Jogok Deklarációja 40. évfordulója alkalmából egy közös állásfoglalás kidolgozása a nemzeti kisebbségek jogának védelmére. Kifejezték készségüket, hogy hatékonyan közreműködnek a világ egyházainak azon ökumenikus törekvéseiben, amellyel hozzájárulnak a „Béke, igazságosság és a teremtett világ megőrzéséhez”. Nagy súlyt helyeznek arra, hogy a jövőben még fokozottabban keressék a tagegyházaik közötti új utakat és ezért is jelentősnek ítélték meg azt a tervet, amely szerint a jövő év tavaszán az összes hazai egyház részvételével találkozót rendeznek, amelyen az egyházakat és a magyar társadalmat érintő kérdéseket tűzik napirendre. Ülésezett a Zsinat elnökségi tanácsa A Zsinat elnökségi tanácsa december 13-án dr. Tóth Károly püspök, lelkészi és Somogyi József főgondnok, világi elnök vezetésével ülést tartott, s a Zsinati Tanács december 14-i ülésének előkészítésén túl a következő fontosabb kérdésekkel és ügyekkel foglalkozott. Elnökségi tájékoztatás hangzott el az iskolaügyben tett lépésekről, a magyar református ifjúsági egyesület megalakításának előkészületeiről, az új egyházlátogatási kérdőívek elkészítésének ügyéről, a Római Katolikus Püspöki Kar és az Ökumenikus Tanács képviselőinek Esztergomban tartott második találkozójáról. Szó volt a katolikus— protestáns vegyes bizottság tevékenységéről, a közös magyar nyelvű Miatyánk és Apostoli Hitvallás szövegek egyházunkban történő használatbavételéről és bevezetéséről. A Vöröskereszt főtitkára látogatást tett a Zsinat lelkészi elnökénél és kezdeményezte a szorosabb együttműködést helyi szinten. A Zsinat elnöksége lépéseket tett a menekültek jogi státusának rendezése, továbbá az örmény keresztyének földrengés utáni megsegítése érdekében. Az egyházkerületek életével és szolgálatával kapcsolatos tájékoztatás során beszámolók hangzottak el a lelkészevangélizációk ügyéről, egyházkerületi és egyházmegyei gyűlésekről, a balatonfüredi lelkészi és gyülekezeti üdülő rekonstrukciós munkálatairól. Itt valamennyi egyházkerület lelkészei és hívei pihenhetnek. Beszámoló hangzott el a Bibliatanács revíziós bizottságának üléséről és a Debreceni Református Kollégium jubileumi ünnepségeiről, a Zsinat lelkészi elnökének a Német Szövetségi Köztársaságban tett ökumenikus látogatásairól, valamint az Arnoldshainban megrendezett magyar napokról. Az elnökségi tanács a következőkben a Zsinati Iroda és az egyes osztályok munkájával foglalkozott. A kötött témájú és perselypénzű vasárnapok új rendje 1990-ben lép életbe. Az első szakaszban öt üresen álló parókiát, illetve egyházi épületet svájci segítséggel rendbe hoznak a romániai menekültek céljaira. Ez a vállalkozás a jövőben folytatódik és más épületekre is kiterjed. A valláskönyvek nyomdakész kéziratainak előkészületei gyakorlatilag a végükhöz értek. Előterjesztés hangzott el a felekezettudományi munka hatékonyabbá tételének szükségességéről. Megállapították, hogy a római katolikus egyházhoz fűződő kapcsolatok örvendetes elmélyülése egyidejűleg felveti a református azonosság és hittudat megerősítésének kérdését és fokozott igényét. Tájékoztatás hangzott el a romániai menekültek közötti és az ökumenikus szolgálatról, a társadalmi missziós munkaágakról, a SZOT szociálpolitikai osztálya és az egyházak képviselőinek az együttműködésre irányuló találkozójáról, továbbá a gyülekezeti sajtónapokról, a könyvkiadás és folyóirat-terjesztés időszerű kérdéseiről, valamint a zsinati székház állagmegóvó építkezésének sikeres befejeződéséről. Megvitatták az Állami Biztosító kezdeményezését a díjak emelésére vonatkozóan. Megállapították, hogy szükséges a gyülekezetek és intézmények körlevélben történő tájékoztatása az ügyre vonatkozóan. ökumenikus női bizottság November 14-én második alkalommal tanácskozott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottsága. A résztvevők hangsúlyozták a regionális ökumenikus női találkozók megrendezésének szükségességét. A tervek szerint 1989 tavaszán kerül sor az első megyei szintű ökumenikus női találkozóra, melyet majd további találkozók követnek. A bizottság a mindennapi szervezőmunka elvégzésére — egyéves időtartamra — két ügyvezető titkárt választott, Dobner Bélánét és Keveháziné Czégényi Klárát. A jelentések üzenete Számomra igen emlékezetesek a „régi” szilveszterek. Szilveszter este — „régen” — a komoly hívők részére esti istentiszteletet jelentett. Budapest több egyházközösségében éjfélt beváró áhítat is volt. Gyermekszemnek oly méltóságteljesnek tűnt ez az alkalom, hogy az év legérdekesebb templomi eseményének tekintette. Ebinek csúcspontja az a néhány perces tájékoztató volt, amit a lelkész mindig így kezdett: „Jelentem, hogy az elmúlt évben ...” A gyermeki értelem ekkor ébredt annak tudatára, hogy az elmúlt 365 nap során életek születtek, s emberek távoztak a minden élők útján. Fiatalok házasodtak és számosan Isten népének tagjaivá lettek a szent keresztség által. Konfirmáltak indultak az élet komolyabb tájaira. Templomok épültek, szegények ruhát kaptak, hadszíntereken, kórházakban szenvedők vigaszhoz jutottak. S mindezt a számos „N. N.” (Nomen nescio , a nevet nem ismerem), magát megnevezni nem akaró hívő áldozata tette lehetővé. Az ország sok kis eklézsiájában, ahol mindenki mindenkit ismert, együtt örvendeztek az újszülötteknek, s felállva kegyelettel hallgatták meg az elhunytak névsorát. Jött azután olyan idő, amikor a statisztika kétszer-háromszor annyi halálesetről tudósított, mint ahány születést jelentett. Döbbenet ült az arcokra. Először „csak” több száz, urbanizáció által sújtott magyar aprófalu szilveszterére vetett árnyat ez a tény. Voltak, akik már nem is akarták hallgatni a rideg valóságot. Először még „tudományosan” is lehetett magyarázkodni. Falun sokat kell dolgozni, mostohák az életkörülmények. Az ifjúság városra kívánkozik. Aszfalt, színház, gazdag kirakatok —s az ember nem él a vidék és a rokonság ellenőrző szeme előtt... Manapság azonban, amikor falvaiak többségének lakossága megérdemelten és természetszerűen minőségibb életet él a városi lakótelep 50 négyzetméterére beraktározott embertársainál, kártyavárként omlik össze minden tudományoskodó magyarázat. A tény az, hogy a viszonylagos jólét ellenére az egész ország egyetlen hatalmas Ormánsággá alakult át. A szilveszteri jelentések már-már kollektív öngyilkosságról tanúskodnak. A gyermektelenség egy félelmetes népszavazás arról, hogy életalkotásra képes korosztályok tagadják az itteni , mostani élet értelmét. Félelmetes dolgokat hallani fiatalok szájából: „Nem szülök ágyútöltelék-gyereket.” „Nem kényszerítem utódomat egy olyan életre, amitől én is szeretnék szabadulni.” A Biblia többször is mondja: „Az igaz ember hitből él." Ezzel az élet egyetlen alapjára utal. Élni csak Istenből táplálkozó hitből lehet. Életet vállalni csak hitből lehet. Aki nem akarja azt, hogy a Kr. u. 2040. évben — tehát ma született unokáink nagyszülővé válása nagyon közeli időpontjában — már csak nyolcmillió, tehát a mainál 25%-kal kevesebb magyar ember lakja a Duna—Tisza táját, tegyen meg mindent a hitbeli újjászületés érdekében is. Erre annak az isteni ígéretnek a birtokában vállalkozhatik, hogy „Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveteket ti kétszívűek ...” (V. ö. Jakab 4:8.) A hitbeli s ennek következésében erkölcsi, társadalmi és nemzeti újjászületés elsősorban nem közgazdaságtudományi kérdés. Feltételei sem elsősorban gazdaságiak. A feltételek ismerősek, régiek és személyiek: Istenben gyökerező hit, remény és szeretet. Aki élni akar, s ha valaki élni akar, ezt az újjászületést nem kerülheti el. Bárcsak szólhatnának jövendő szilveszterek jelentései a különböző számadatok mellett arról is, hogy „a hit, remény és szeretet tekintetében így és így állunk...” , Papp Vilmos ftFIRMÁCIS fKIAPJA f)Vállaljuk kisebbségi sorsunkat Beiktatták a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház új püspökét, Mikó Jenőt Zúgó harangok hívták ünnepi istentiszteletre a szlovákiai Komáromban december 15-én az embereket. A zsúfolásig megtelt nagytemplomban beiktatták tisztségébe a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház új püspökét, Mikó Jenőt. A vendégek között ott voltak egyházunk küldöttei is: dr. Tóth Károly püspök, Zsinatunk lelkészi elnöke, Kovách Attila püspök, Zsinatunk lelkészi alelnöke, Tamás Bertalan külügyi osztályvezető és Nagy Lajos veszprémi püspöki titkár. Az ünnepi istentiszteletet megelőzően ülésezett a rendkívüli Zsinat, amelyen egyhangú szavazattal választották meg Mikó Jenőt, a pozsonyi egyházközség lelkészét, lapszerkesztőt a Szlovákiában élő több mint 200 református gyülekezet felelős őrállójává. A püspökszentelésen Takács Zoltán egyetemes főgondnok köszöntötte az egybegyűlteket, különös szeretettel a Magyarországi Református Egyház küldöttségét, majd Csatlós Sándor nagykaposi lelkipásztor a Máté 20:26—28 versei alapján beiktatási beszédet mondott, majd az új püspök letette esküjét. Mikó Jenő püspök igehirdetése az adventi időhöz és az alkalomhoz méltóan erre az igére épült: „Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higygyetek az evangéliumban” (Márk 1:15). Meghatottsággal vallotta a püspök, hogy az örökkévaló, hatalmas Isten keze alatt tudja magát, azzal az elhatározással, hogy nem menekül a felelősség elől, amelyet vállalt. De minden döntésben az Igére kell figyelniük a keresztyéneknek. Az Úr Jézus Krisztus követése kell, hogy hitelessé tegye szolgálatunkat mind a társadalomban, mind a teremtett világban. Az adventi időszakban különösen fontos felhívás az egyház számára az, hogy a békességnek, igazságosságnak legyen a munkálója, gyógyítsa a betegeket, tisztítsa a lelkeket. A világ állapota váltson ki bennünk lelki nyugtalanságot: kerüljön új fénybe keresztyénségünk. Vegyük realitásba a reménylett dolgokat. Fedezzük fel magunkat, hogy mi a feladatunk ebben a világban. Isten részéről fontos felhívás hangzik felénk, mert nyilvánvalóvá akarja tenni uralmát. A mi szolgálatunkon át is a békességnek, szeretetnek és irgalomnak kell érvényesülnie a Földön. A keresztyéneknek ahhoz kell tartaniuk magukat, amit Urunk a Hegyi Beszédben kért tőlünk, mert csak így tudunk magatartásunkkal tájékozódási pont lenni mások felé. Befejezésül arról szólt a püspök, hogy a Szlovákiában élő reformátusok vállalják a kisebbségi sorsot és minden szolgálatukkal azon vannak, hogy Isten áldott eszközei legyenek ott, ahol élnek. Az üdvözlések sorában dr. Tóth Károly püspök nagy kiváltságnak tartotta, hogy az ünnepi istentiszteleten tolmácsolhatta a Magyarországi Református Egyház köszöntését. A magyarországi reformátusokat öröm tölti el — mondta —, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak új püspöke van, és ez Mikó Jenő. Az áldást abból az egyházból hozta, amellyel a szlovákiai reformátusokat sok régi lelki szál fűzte és fűzi egybe. Végül jókívánságit Pál apostol szavaival foglalta össze: „Mert nem félelemnek lelket adott nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelket”. Ezek a Timótheushoz intézett szavak a bibliai üzenet lényegét fejezik ki, mert a félelem örömmé válik a karácsonyi angyali üdvözlettel és ugyanígy a húsvéti eseményben is. Ez a jó hír húzódik végig az isteni üzeneten: Ne félj, csak higgy! A püspök ezt a félelmet örömmé változtató hitet kívánta Mikó Jenőnek, s kérte a mindenható Istent, hogy az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak lelke legyen az új szolgatárs munkáján. T. B. Mikó Jenő 1931-ben született a Kassa melletti Felső-Hutka községben. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a Sárospataki Református Főgimnáziumban folytatta, érettségi vizsgát azonban már Kassán tett 1950-ben. Teológiai tanulmányait a prágai Comenius Teológiai Fakultáson végezte, ott szerzett lelkészi diplomát. Az 1965— 66-os tanévben ösztöndíjas tanulmányokat folytatott a Bázeli Teológián. 1954-ben kezdte meg egyházi szolgálatát Rimaszombatban, majd folytatta Léván, Érsekújváron és 1960— 1981 között Vágfarkasdon. 1981- től a pozsonyi gyülekezet lelkipásztora. Egyháza hivatalos lapjának, a Kálvinista Szemlének szerkesztője. 1960-ban kötött házasságot dr. Borza Erzsébet orvossal. Házasságukat Isten két leánygyermekkel és eddig két unokával áldotta meg. (FOTÓ: GYÖKERES GY.) V_______________________________________| HIT, REMÉNY... Hitet álmodok magamnak, melyért reményleni érdemes, Reményt álmodok küzdő hittel, egy harcos életet. Egy jobb és igazabb jövőt, melyért hittel küzdhetek, És hiszem, hogy LESZ jövő, melyért bátran küzdve élhetek! Arányi Ágnes 3