Reformátusok Lapja, 1989 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-01 / 1. szám

1989. január 1. Az egyházak támogatják a reformtörekvéseket Messzemenően támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek a hagyo­mányos fegyverek területén is elin­dították a leszerelést — hangoztat­ja egyebek között a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közgyűlésének egyik fontos határo­zata. A testület, mely a hazai pro­testáns és ortodox egyházakat fog­lalja magába, december 12-én dr. Tóth Károly református püs­pök, az Ökumenikus Tanács elnöke vezetésével tartott közgyűlésen örömmel üdvözölte az ENSZ-ben előterjesztett szovjet javaslatot, amely Magyarországot is közvetle­nül érinti. A tagegyházak képviselői kifejez­ték egyházaik egyetértését és támo­gatását a hazánk társadalmi életét átalakító reformtörekvésekkel kap­csolatban. Különös fontosságot tu­lajdonítanak annak,, hogy az egy­házak alkotó módon vegyenek részt ebben a folyamatban hitbeli és er­kölcsi értékeik kifejezésre juttatá­sával. Az egyházaik belső életével fog­lalkozva egyebek között áttekintet­ték a hazai Római Katolikus Egy­ház és az Ökumenikus Tanács tag­egyházai közötti együttműködés te­rületeit, amelyek örvendetesen fej­lődnek. A tagegyházak figyelmébe aján­lották a Római Katolikus Egyház­zal közösen megrendezendő ima­hetet, amelynek megnyitó alkalma 1989. január 15-én lesz a Szent István Bazilikában. A közgyűlés ajánlotta a tagegy­házaknak, hogy már ezen az alkal­mon vegyék használatba a Mi­atyánk és az Apostoli Hitvallás kö­zös, ökumenikus fordítását és az ökumenikus énekfüzetet. A közgyűlés üdvözölte a hazai Keresztyény Zsidó Tanács megala­kulását és kijelölte az alkotó tago­kat. Behatóan foglalkoztak a romániai menekültek hazai helyzetével. Meg­állapították, hogy a jövőben külö­nösen is három területen kívánják fokozni a Római Katolikus Egyház­zal együttműködve tevékenységü­ket: a) a nemzetközi közvélemény tá­jékoztatásának fokozottabb elősegí­tése; b) a menekültek jogi státusának — az egyházak által már korábban javasolt módon történő" — rendezé­sét; c) az Emberi Jogok Deklarációja 40. évfordulója alkalmából egy kö­zös állásfoglalás kidolgozása a nem­zeti kisebbségek jogának védelmére. Kifejezték készségüket, hogy ha­tékonyan közreműködnek a világ egyházainak azon ökumenikus tö­rekvéseiben, amellyel hozzájárul­nak a „Béke, igazságosság és a te­remtett világ megőrzéséhez”. Nagy súlyt helyeznek arra, hogy a jövőben még fokozottabban ke­ressék a tagegyházaik közötti új utakat és ezért is jelentősnek ítél­ték meg azt a tervet, amely szerint a jövő év tavaszán az összes hazai egyház részvételével találkozót ren­deznek, amelyen az egyházakat és a magyar társadalmat érintő kérdése­ket tűzik napirendre. Ülésezett a Zsinat elnökségi tanácsa A Zsinat elnökségi tanácsa de­cember 13-án dr. Tóth Károly püs­pök, lelkészi és Somogyi József fő­gondnok, világi elnök vezetésével ülést tartott, s a Zsinati Tanács de­cember 14-i ülésének előkészítésén túl a következő fontosabb kérdé­sekkel és ügyekkel foglalkozott. Elnökségi tájékoztatás hangzott el az iskolaügyben tett lépésekről, a magyar református ifjúsági egyesü­let megalakításának előkészületei­ről, az új egyházlátogatási kérdő­ívek elkészítésének ügyéről, a Ró­mai Katolikus Püspöki Kar és az Ökumenikus Tanács képviselőinek Esztergomban tartott második talál­kozójáról. Szó volt a katolikus— protestáns vegyes bizottság tevé­kenységéről, a közös magyar nyelvű Miatyánk és Apostoli Hitvallás szö­vegek egyházunkban történő hasz­nálatbavételéről és bevezetéséről. A Vöröskereszt főtitkára látogatást tett a Zsinat lelkészi elnökénél és kezdeményezte a szorosabb együtt­működést helyi szinten. A Zsinat elnöksége lépéseket tett a menekül­tek jogi státusának rendezése, to­vábbá az örmény keresztyének földrengés utáni megsegítése érde­kében. Az egyházkerületek életével és szolgálatával kapcsolatos tájékozta­tás során beszámolók hangzottak el a lelkészevangélizációk ügyéről, egyházkerületi és egyházmegyei gyűlésekről, a balatonfüredi lelké­szi és gyülekezeti üdülő rekonstruk­ciós munkálatairól. Itt valamennyi egyházkerület lelkészei és hívei pihenhetnek. Beszámoló hangzott el a Bibliatanács revíziós bizottságá­nak üléséről és a Debreceni Refor­mátus Kollégium jubileumi ünnep­ségeiről, a Zsinat lelkészi elnöké­nek a Német Szövetségi Köztársa­ságban tett ökumenikus látogatá­sairól, valamint az Arnoldshainban megrendezett magyar napokról. Az elnökségi tanács a követke­zőkben a Zsinati Iroda és az egyes osztályok munkájával foglalkozott. A kötött témájú és perselypénzű vasárnapok új rendje 1990-ben lép életbe. Az első szakaszban öt üre­sen álló parókiát, illetve egyházi épületet svájci segítséggel rendbe hoznak a romániai menekültek cél­jaira. Ez a vállalkozás a jövőben folytatódik és más épületekre is ki­terjed. A valláskönyvek nyomda­kész kéziratainak előkészületei gya­korlatilag a végükhöz értek. Előter­jesztés hangzott el a felekezettudo­­mányi munka hatékonyabbá tételé­nek szükségességéről. Megállapítot­ták, hogy a római katolikus egy­házhoz fűződő kapcsolatok örven­detes elmélyülése egyidejűleg fel­veti a református azonosság­ és hit­tudat megerősítésének kérdését és fokozott igényét. Tájékoztatás hang­zott el a romániai menekültek kö­zötti és az ökumenikus szolgálatról, a társadalmi missziós munkaágak­ról, a SZOT szociálpolitikai osztá­lya és az egyházak képviselőinek az együttműködésre irányuló talál­kozójáról, továbbá a gyülekezeti sajtónapokról, a könyvkiadás és fo­lyóirat-terjesztés időszerű kérdései­ről, valamint a zsinati székház ál­lagmegóvó építkezésének sikeres befejeződéséről. Megvitatták az Ál­lami Biztosító kezdeményezését a díjak emelésére vonatkozóan. Meg­állapították, hogy szükséges a gyü­lekezetek és intézmények körlevél­ben történő tájékoztatása az ügyre vonatkozóan. ökumenikus női bizottság November 14-én második al­kalommal tanácskozott a Magyar­­országi Egyházak Ökumenikus Ta­nácsa Női Bizottsága. A résztvevők hangsúlyozták a regionális ökume­nikus női találkozók megrendezésé­nek szükségességét. A tervek sze­rint 1989 tavaszán kerül sor az első megyei szintű ökumenikus női ta­lálkozóra, melyet majd további ta­lálkozók követnek. A bizottság a mindennapi szer­vezőmunka elvégzésére — egyéves időtartamra — két ügyvezető titkárt választott, Dobner Bélánét és Keve­­háziné Czégényi Klárát. ­ A jelentések üzenete Számomra igen emlékezetesek a „régi” szilveszterek. Szilveszter este — „régen” — a komoly hívők részére esti istentiszteletet jelentett. Budapest több egyházkö­zösségében éjfélt beváró áhítat is volt. Gyermekszemnek oly méltóságteljesnek tűnt ez az alkalom, hogy az év legérdekesebb templomi eseményének tekintette. Ebinek csúcspontja az a néhány perces tájékoztató volt, amit a lelkész mindig így kezdett: „Jelentem, hogy az elmúlt évben ...” A gyermeki értelem ekkor ébredt annak tu­datára, hogy az elmúlt 365 nap során életek születtek, s emberek távoztak a minden élők útján. Fiatalok há­zasodtak és számosan Isten népének tagjaivá lettek a szent keresztség által. Konfirmáltak indultak az élet komolyabb tájaira. Templomok épültek, szegények ruhát kaptak, hadszíntereken, kórházakban szenvedők vigasz­hoz jutottak. S mindezt a számos „N. N.” (Nomen nes­cio , a nevet nem ismerem), magát megnevezni nem akaró hívő áldozata tette lehetővé. Az ország sok kis eklézsiájában, ahol mindenki min­denkit ismert, együtt örvendeztek az újszülötteknek, s felállva kegyelettel hallgatták meg az elhunytak név­sorát. Jött azután olyan idő, amikor a statisztika két­­szer-háromszor annyi halálesetről tudósított, mint ahány születést jelentett. Döbbenet ült az arcokra. Először „csak” több száz, urbanizáció által sújtott magyar apró­falu szilveszterére vetett árnyat ez a tény. Voltak, akik már nem is akarták hallgatni a rideg valóságot. Először még „tudományosan” is lehetett magyarázkodni. Falun sokat kell dolgozni, mostohák az életkörülmények. Az ifjúság városra kívánkozik. Aszfalt, színház, gazdag ki­rakatok —­s az ember nem él a vidék és a rokonság ellenőrző szeme előtt... Manapság azonban, amikor falvaiak többségének la­kossága megérdemelten és természetszerűen minőségibb életet él a városi lakótelep 50 négyzetméterére berak­tározott embertársainál, kártyavárként omlik össze min­den tudományoskodó magyarázat. A tény az, hogy a viszonylagos jólét ellenére az egész ország egyetlen ha­talmas Ormánsággá alakult át. A szilveszteri jelenté­sek már-már kollektív öngyilkosságról tanúskodnak. A gyermektelenség egy félelmetes népszavazás arról, hogy életalkotásra képes korosztályok tagadják az itteni , mostani élet értelmét. Félelmetes dolgokat hallani fia­talok szájából: „Nem szülök ágyútöltelék-gyereket.” „Nem kényszerítem utódomat egy olyan életre, amitől én is szeretnék szabadulni.” A Biblia többször is mondja: „Az igaz ember hitből él." Ezzel az élet egyetlen alapjára utal. Élni csak Is­tenből táplálkozó hitből lehet. Életet vállalni csak hit­ből lehet. Aki nem akarja azt, hogy a Kr. u. 2040. évben — tehát ma született unokáink nagyszülővé válása na­gyon közeli időpontjában — már csak nyolcmillió, tehát a mainál 25%-kal kevesebb magyar ember lakja a Du­na—Tisza táját, tegyen meg mindent a hitbeli újjászü­letés érdekében is. Erre annak az isteni ígéretnek a bir­tokában vállalkozhatik, hogy „Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveteket ti kétszí­­vűek ...” (V. ö. Jakab 4:8.) A hitbeli s ennek következésében erkölcsi, társadalmi és nemzeti újjászületés elsősorban nem közgazdaság­­tudományi kérdés. Feltételei sem elsősorban gazdasá­giak. A feltételek ismerősek, régiek és személyiek: Is­tenben gyökerező hit, remény és szeretet. Aki élni akar, s ha valaki élni akar, ezt az újjászületést nem kerül­heti el. Bárcsak szólhatnának jövendő szilveszterek jelentései a különböző számadatok mellett arról is, hogy „a hit, remény és szeretet tekintetében így és így állunk...” , Papp Vilmos ftFI­RMÁC­IS f­KIAPJA f)Vállaljuk kisebbségi sorsunkat Beiktatták a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház új püspökét, Mikó Jenőt Zúgó harangok hívták ünnepi istentiszteletre a szlovákiai Ko­máromban december 15-én az embereket. A zsúfolásig megtelt nagy­templomban beiktatták tisztségébe a Szlovákiai Református Keresz­tyén Egyház új püspökét, Mikó Jenőt. A vendégek között ott voltak egyházunk küldöttei is: dr. Tóth Károly püspök, Zsinatunk lelkészi elnöke, Kovách Attila püspök, Zsinatunk lelkészi alelnöke, Tamás Bertalan külügyi osztályvezető és Nagy Lajos veszprémi püspöki tit­kár. Az ünnepi istentiszteletet megelő­zően ülésezett a rendkívüli Zsinat, amelyen egyhangú szavazattal vá­lasztották meg Mikó Jenőt, a pozso­nyi egyházközség lelkészét, lapszer­kesztőt a Szlovákiá­ban élő több mint 200 református gyülekezet fe­lelős őrállójává. A püspökszentelésen Takács Zol­tán egyetemes főgondnok köszön­tötte az egybegyűlteket, különös szeretettel a Magyarországi Refor­mátus Egyház küldöttségét, majd Csatlós Sándor nagykaposi lelki­­pásztor a Máté 20:26—28 versei alapján beiktatási beszédet mon­dott, majd az új püspök letette es­küjét. Mikó Jenő püspök igehirdetése az adventi időhöz és az alkalomhoz méltóan erre az igére épült: „Be­­telt az idő, és elközelített az Isten­nek országa; térjetek meg, és higy­­gyetek az evangéliumban” (Márk 1:15). Meghatottsággal vallotta a püspök, hogy az örökkévaló, hatal­mas Isten keze alatt tudja magát, azzal az elhatározással, hogy nem menekül a felelősség elől, amelyet vállalt. De minden döntésben az Igére kell figyelniük a keresztyé­neknek. Az Úr Jézus Krisztus kö­vetése kell, hogy hitelessé tegye szol­gálatunkat mind a társadalomban, mind a teremtett világban. Az ad­venti időszakban különösen fontos felhívás az egyház számára az, hogy a békességnek, igazságosságnak le­gyen a munkálója, gyógyítsa a be­tegeket, tisztítsa a lelkeket. A vi­lág állapota váltson ki bennünk lelki nyugtalanságot: kerüljön új fénybe keresztyénségünk. Vegyük realitásba a reménylett dolgokat. Fedezzük fel magunkat, hogy mi a feladatunk ebben a világban. Isten részéről fontos felhívás hangzik fe­lénk, mert nyilvánvalóvá akarja ten­ni uralmát. A mi szolgálatunkon át is a békességnek, szeretetnek és ir­galomnak kell érvényesülnie a Föl­dön. A keresztyéneknek ahhoz kell tartaniuk magukat, amit Urunk a Hegyi Beszédben kért tőlünk, mert csak így tudunk magatartásunkkal tájékozódási pont lenni mások felé. Befejezésül arról szólt a püspök, hogy a Szlovákiában élő reformá­tusok vállalják a kisebbségi sor­sot és minden szolgálatukkal azon vannak, hogy Isten áldott eszközei legyenek ott, ahol élnek. Az üdvözlések sorában dr. Tóth Károly püspök nagy kiváltságnak tartotta, hogy az ünnepi istentisz­teleten tolmácsolhatta a Magyaror­szági Református Egyház köszönté­sét. A magyarországi reformátuso­kat öröm tölti el — mondta —, hogy a Szlovákiai Református Keresz­tyén Egyháznak új püspöke van, és ez Mikó Jenő. Az áldást abból az egyházból hozta, amellyel a szlo­vákiai reformátusokat sok régi lel­ki szál fűzte és fűzi egybe. Végül jókívánságit Pál apostol szavaival foglalta össze: „Mert nem félelem­nek lelket adott nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelket”. Eze­k a Timó­­theushoz intézett szavak a bibliai üzenet lényegét fejezik ki, mert a félelem örömmé válik a karácsonyi angyali üdvözlettel és ugyanígy a húsvéti eseményben is. Ez a jó hír húzódik végig az isteni üzeneten: Ne félj, csak higgy! A püspök ezt a félelmet örömmé változtató hitet kívánta Mikó Jenőnek, s kérte a mindenható Istent, hogy az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak lel­ke legyen az új szolgatárs munká­ján. T. B. Mikó Jenő 1931-ben született a Kassa melletti Felső-Hutka köz­ségben. Tanulmányait szülőfa­lujában kezdte, majd a Sáros­pataki Református Főgimná­ziumban folytatta, érettségi vizs­gát azonban már Kassán tett 1950-ben. Teológiai tanulmá­nyait a prágai Comenius Teoló­giai Fakultáson végezte, ott szer­zett lelkészi diplomát. Az 1965— 66-os tanévben ösztöndíjas ta­nulmányokat folytatott a Bá­zeli Teológián. 1954-ben kezdte meg egyházi szolgálatát Rima­szombatban, majd folytatta Lé­ván, Érsekújváron és 1960— 1981 k­özött Vágfarkasdon. 1981- től a pozsonyi gyülekezet lel­kipásztora. Egyháza hivatalos lapjának, a Kálvinista Szemlé­nek szerkesztője. 1960-ban kötött házasságot dr. Borza Erzsébet orvossal. Házas­ságukat Isten két leánygyer­mekkel és eddig két unokával áldotta meg.­ ­ (FOTÓ: GYÖKERES GY.) V_______________________________________| HIT, REMÉNY... Hitet álmodok magamnak, melyért reményleni érdemes, Reményt álmodok küzdő hittel, egy harcos életet. Egy jobb és igazabb jövőt, melyért hittel küzdhetek, És hiszem, hogy LESZ jövő, melyért bátran küzdve élhetek! Arányi Ágnes 3

Next