Reformátusok Lapja, 1993 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1993-06-06 / 23. szám
1993. június 6. A FORMÍTIMUPIA Gyermekmunkásképző tanfolyamok A Vasárnapi Iskolai Szövetség (VISZ) szervezésében négy alkalommal kerül sor a nyár folyamán gyermekmunkásképző tanfolyamra. Az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon — az evangélium tanítása gyerekeknek — a gyermekóra felépítése — mit tanítsunk és hogyan? témák kerülnek többek között feldolgozásra: I. fokozat: augusztus 1 —7; II. fokozat: július 18—24; III. fokozat: július 25—30; IV. fokozat: augusztus 24-28. Magasabb fokozatokon a részvétel csak az előző fokozat sikeres elvégzése után lehetséges. A tanfolyam színhelye BÉT-PÉCEL, a VISZ oktatóháza Pécelen. Speciális tanfolyamok — óvodáskorúakkal foglalkozók részére: augusztus 16—21. — Nyári misszionáriusok képzése: július 5—16. Jelentkezni lehet: Tóthné Ujj Eszternél levélben, Budapest, Csónakház u. 3. III. 7. 1031. címen (név, cím,, szül. idő, egyháztagság feltüntetésével). Információ: Csikós Mihálynál 06-23-310-097 telefonon. REFISZ-hírek REFISZ vezetőképző tábor lesz Medián, július 5— 10-ig, melynek tervezett programja szerint a következő témákban hangzanak el előadások: Evangélizáció és ébredés a fiatalok között; — Diákmissziós munka a református iskolákban egykor és ma; — A táborszervezés mint gazdasági, szellemi, lelki és testnevelési kérdés. — Az ifjúsági munka nagyjai: Victor János, Szabó Aladár, Töltéssy Zoltán, Soós Géza munkássága; — Bibliaiskola, bibliatanulmányozás az ifjúsági körben. Elmélet és módszertan. A konferencia színhelye a medinai parókia. Jelentkezni a REFISZ Irodán lehet 1191 Budapest, Ady E. u. 57. címen. Részvételi díj 1800,— Ft, amit a helyszínen kell befizetni. A konferencia vezetője: Ablonczy Zsolt lelkipásztor. A Ráday Kórus záró hangversenye a Kálvin téren Május 9-én ünnepi zenés áhítattal fejezte be idei munkaévét a Ráday kórus a Kálvin téri templomban. A műsor az év legkedveltebb darabjaiból alakult. Händel: „Örvendj világ" és „Ó csillagtermő ékes ég" című művei mellett Buxtehude: „Mindeddig vélem volt az Úr" kezdetű kantátáját és Bach 150. kantátáját hallgatta a gyülekezet, de elhangzott Franck: 150. zsoltára is. Magyar szerzők művei is felcsendültek Dobai Pál: Feltámadt a mi életünk, Gárdonyi: Szelíd szemed Úr Jézus feldolgozása, valamint Kodály: 114. genfi zsoltára. Az 50 tagú énekkart és a Ráday Pál kamarazenekart Repkény Anita, ifj. Márkus Mihály és Máté János vezényelte. Gazdag évet zárt a kórus. Szeptemberben, még a tanév megkezdése előtt két külföldi úttal indult a munka. Svédországban és Hollandiában járt az énekkar. Számos hazai szolgálat is gazdagította a programot, dr. Csomasz Tóth Kálmán emlékünnepélyén, lelkészszentelésen, a Johannita lovagok avatásán, orgonaavatáson, nemzeti imádságunk születésnapjára rendezett ünnepi hangversenyen, négy ízben Kálvin téri zenés áhítaton szolgált az énekkar. Talán a legjelentősebb ezek közül Bach Márk passiójának előadása volt. Tavaszai még egy szép, emlékezetes felvidéki úton, a martosi, perbetei és baracskai gyülekezetben énekelt a kórus, egyéb hazai szolgálatok mellett. A kórus tagjai nagyobb részben teológusok, akik rendszeresen szolgálnak gyülekezetekben is, diakóniai munkát végeznek, így nem volt könnyű egyeztetni az időpontokat. A Ráday Kórust támogatta a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága, ez nagy mértékben hozzájárult a sikeres munkához. Még előttünk a nyár, de már kezdenek kibontakozni a következő év feladatai. Reméljük, az új első éves teológusok, és a „külső” tagok hasonló lelkesedéssel fognak munkához szeptemberben. Az elmúlt év munkáját Buxtehude kantátájának szavaival foglalhatjuk össze: „Mindeddig vélem volt az Úr." — és Hangversenykörúton Ghánában Ünnep a Függetlenségi téren Március 6-án volt Ghána függetlenségi ünnepe. Még ott voltunk, hogy láthassuk a parádét. Taxikkal kimentünk a Függetlenségi térre, ahol egyik csoport a másik után vonult be, zászlóval. Egyenesen tartott karjukat lóbálva puhán, ritmikusan, mintha friss nyírfavessző volna a lábuk. Láttam egyszer a taiwani függetlenségi ünnepi katonai parádét. Hihetetlen pontosság, fegyelem, tökéletes szervezés. A csapatszállító kocsikon ülő katonák vigyázzban ültek (van ilyen is), és egy kőszobor nem tudna mozdulatlanabb lenni, mint azok voltak. Hallatlanul impozáns volt. Nos, a ghánai parádéban valami más volt: nyugalom, önbizalom, a sietség érzésének hiánya, majdnem mint egy óriási balettelőadás, így egyetlen európai se menetel. Tribünön ülve, árnyékban, kényelmesen, mindent pazarul láttunk. Micsoda szabadtéri előadás nekünk, méghozzá ingyen! Benyomásaimat így foglalhatnám röviden össze: micsoda nemzeti öntudat! Hát aznap este az én nemzeti öntudatom is mérlegre került. Egy klub, melynek elnöke Madame Grace volt a mi hotelunkból, műsoros táncestet rendezett, tombolával, fogyatékos gyerekek megsegítésére. Felkértek bennünket, hogy énekeljünk. Fellépésünk után kimentem az udvarra, kicsit távolabb a szörnyű hangerősítőktől. Ott kis asztaloknál vendégek ültek, egyiknél egy angol család. Egy leány rögtön felugrott, hozzám jött és gratulált a szereplésünkhöz. A másik, 15-16 éves körüli leány ülve maradt és azt kérdezte: honnan jövünk? — Finnországból. — O, really? (Igazán?) Ott milyen nyelvet beszélnek? — A finn nyelvet. — O really? Erre közbevetettem, hogy én nem finn vagyok, hanem magyar. — O, really? Ott milyen nyelven beszélnek? — Ezt kezdtem megsokallni és én kezdtem kérdezgetni: te honnan való vagy? — Angliából. — Ott milyen nyelven beszélnek? Erre nézett rám megrökönyödötten: hogy tud valaki ilyesmit kérdezni? Naná, hogy Angliában angolul beszélnek. Magyarországon pedig magyarul beszélnek. Annak ellenére, hogy volt rajtunk török, tatár, német, tót, orosz, a magyar nyelv él és virul Az én édes anyanyelvem. (Vége.) Papp Ákos Új harang hívogat Kazincbarcikán Május első vasárnapján hálaadó ünnepet tartottak a volt sajókazinci, ma Kazincbarcika-Alsó néven nyilvántartott gyülekezetben. A hajdani két község: Kazinc és Barcika területén 1954-ben létesült, s ma már 46 000 lakost számláló város az 50-es években rosszhírűvé vált, mert „osztályidegen elemek” — rabok — átnevelésének egyik telephelye volt. Barcikával fenyegetni is lehetett akkoriban a beilleszkedni nem tudókat és a város nevéhez kapcsolt „szocialista” jelző olyasféle képzeteket keltett, mint Recsk, ahol jobb emberek is évekig sínylődhettek semmiért. A jogérzés helyett jogárzással lejáratott szocializmus, a „túlkapások” rendszere, sajátos nagyotakarásával mégis hagyott valami jó örökséget is, egy emberléptékű várost a Tardona patak partján, ahol a hajdani fásítás eredményeként, ma már ligetes, árnyas tereken vehetnek friss levegőt a túlélők, a városalapítók. Nagy túlélő itt az egyház is két templommal, két önálló gyülekezettel. A számra nagyobb, 1682 lelket számláló kazinci gyülekezetben 20 éve szolgál Kocsis Attila lelkipásztor, lapunknak is hűséges munkatársa. Két évtized alatt teljesen felújították a templomot, az orgonát, a gyülekezeti termet és elektromos fűtést vezettek be. Az utóbbi tíz évben 2 és fél millió forintot költöttek korszerűsítésre. A rendszerváltozás után a helyi önkormányzat is jelentős összegekkel támogatja a történelmi múlttal bíró felekezeteket. De még ezt is meghaladja egy-két esetben azoknak a híveknek az áldozatkészsége, akik a napi szükségleten túl, a jövőre is tekintenek. Ilyen áldozatként tartjuk számon Jobbágy Józsefné 350 000,5 Ft-os adományát, amit új harang öntetésére ajánlott fel, valamint Sz. K. 600 000,0 Ft-os alapítványát, amivel a református felekezeti iskola létesítését kívánja támogatni. A hálaadás napján Horváth Barna esperes igehirdetése és Kocsisné Asztalos Anikó imádsága után a lelkipásztor beszámolt az eddigi acélharangot felváltó bronz öntvényről, ami Gombos Lajos őrbottyáni műhelyében készült 1992-ben. Az új harang a 212 kg súlyú és D-hangra hangolt középharang, ami szépen összecseng az 1781-ből származó kisharanggal és az 1965-ben öntött 450 kg súlyú nagyharanggal. A 71 évig használt diósgyőri öntésű acélharang most egy ideig pihenni fog, mígnem kikerül, reménység szerint, a herbolyai városrészbe, hogy az ottaniakat is hívogassa istentiszteletre. Az ünnepély további részében a Baptista Gyülekezet énekkara szolgált, Bakonyi Péterné és Asztalos Annamária szavalattal, Kövér Krisztina pedig énekszóval dicsérte az Urat. Az új harang is megszólalt és a 148. zsoltár szavait őrzi palástján: „DICSÉRJÉTEK AZ URAT!” Az elhangzott köszöntések: Ludányi Attila polgármester, Farkas István berentei r. k. főesperes, Szepes Ottó r. k„ Balázs Tibor evangélikus, Pólyák Imre g. k., Ujváry Ferenc baptista, Horváth Barnáné és Kolumbán Zoltán ref. lelkészek teljes körét adták a helyi ökumenének, amiből látható a felekezetek példás összetartozása is. Kálvini alapelvünkhöz híven, talán nagyon is szigorúan, a háttérben maradt a jubiláló lelkipásztor. Mindent példásan megszervezett, de saját ünneplését elhárította. Amikor erről kérdeztem, azt mondta, hogy van neki 7 unokája, s ha dicsekedni kívánna az Úrban, akkor ezzel dicsekedne. A nagymúltú sajókazinci egyház, ahol 1526 óta van templom, s ahol 1763-ban Szathmári Paksi József püspök, 1814-ben pedig Egressy Béni született, a kazincbarcikai új városképletben is tovább él. Ha neve megváltozott is, egyházi múltja ma már jó hírét növelheti. Új harangjával pedig Istent dicsőítő életre, az élet istentiszteletére hívogat. H. B. Növények a Bibliában Éretlen állapotában savanyú ez a bogyós növény, de ha megérik, édessé válik. A Bibliában az egres mindig savanyú gyümölcsként szerepel. Jób könyvében az egres savanyú, éretlen szőlőt jelent: „Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét” (15:33). Jeremiás próféta ezt írja: „Az atyák ették meg az egrest, és a fiúk foga vásott bele” (31:29). Ezékiel próféta már közmondásszerűen említi a jerémiási idézetet (18:2). Ennek a sarkigazságnak tekinthető, de inkább tapasztalatokra alapuló megállapításnak Jerémiás és Ezékiel próféta egyaránt ellentmond, mert szerintünk az előző nemzedék bűne csak annyiban ter gves heli a ma élő nemzedéket, amennyiben nem szakít azokkal. Mindenki előtt nyitva áll azonban a megtérés, és így a megtartás lehetősége. Jeremiás mutat rá arra, hogy Júda népe miként értette félre a közmondást: a zsidó nép nem önmagát vizsgálta meg, és nem a saját bűnére döbbent rá, hanem az előző nemzedék vétkeit igyekezett magyarázatul felhasználni. Apa és fia nincsenek összekapcsolva úgy, hogy egyik a másikért hordozza a felelősséget. Mindketten önmagukért felelősek, a saját bűnüket, ennek következményét nem hárítják a másikra. Az egresnek hazánkban több neve van: piszke, köszméte, köszméte, néhol csipkeszőlő. Az egres termesztése Magyarországon nagyon elterjedt, néhány tő majdnem minden házikertben megtalálható. A legnagyobb köszméte ültetvények Szentendre környékén vannak, ahol a múlt század végén a filoxéra által kipusztított szőlők helyére telepítették az angol fajta egrest. A gyümölcsnek elsősorban a zöld termését fogyasztják befőttként, illetve savanyúság, vagy levesként, de készülhetett belőle üdítőital is. Az érett egrest nem szokták befőzni. A még zöld egresből jelentős mennyiséget exportálnak a hazai konzervgyárak főleg Nyugat- Európába. Dr. Takács Béla