Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1997-03-16 / 11. szám
. Mint minden útnak, a filozófia által megtett történelmi útnak is van kezdete és van vége. De a kezdet ritkán azonos az eredettel, és a vég nem szükségszerűen esik egybe a beteljesüléssel. Az, hogy van út a kezdet és a vég között, természetesnek látszik. De vezet-e út a kezdettől az eredethez, s van-e járható ösvény a vég és a beteljesedés között? Elegendő alap-e a kezdet az elinduláshoz, s elégséges cél-e a vég a megérkezéshez? Ezek a filozófiai gondolkodásunk leginkább nyugtalanító kérdései... A kezdetek és a végek elégtelensége, az elindulások és megérkezések hiányosságai komolyan vetetik velünk a kérdést: Megalapoz-e valamit a kezdet és beteljesít-e valamit a vég? A filozófia lelke a metafizika. A metafizikára való hajlandóság teremtetésünkkel, embernek születésünkkel együtt természetünk adottsága. A filozófia eredete abban van, hogy Isten „magának teremtette” az embert („fecisti nos ad Te” - Ágoston). Az „ad Te” („magadnak”) kifejezésben az Isten felé fordított arc, a hozzátartozás, és az egyedül neki tartozás, a „Tiéd vagyok” felismerése jelenik meg. Van tehát tartalma annak, ami az eredet és a kezdet között van. Az Isten teremtett, magának teremtett, feléje fordított arccal állított bele a világba. Talán azért, hogy a világra is csak Isten felé fordított arccal tekintsek, s a vendég kíváncsi szemével nézzek körül benne. A filozófia útja a kezdet és a vég között azoknak útja, akiket számtalan jel figyelmeztet arra, hogy „idegenek és vándorok” a földön. Isten felé fordított arccal néznek körül a világban, s a világ látványa nyugtalanságot ébreszt a szívükben. Ez a nyugtalanság kíséri végig a filozófiai gondolkodást történelmi útján. „Mit jelent, ha a filozófia végéről beszélünk? - kérdezi Martin Heidegger. - Könnyen hajlunk arra, hogy valaminek a végét negatív értelemben értsük, mint puszta abbamaradást...” Itt nem erről van szó. Mégsem gondolhatjuk azonban, hogy a vég egybeesik a beteljesüléssel. A filozófiai gondolkodás beteljesülése abban van, aki a filozófia határán túl van, mint ahogy eredete is abban van, aki a kezdete előtt van, s akihez így méltó szólani: „mert magadnak teremtettél minket és nyughatatlan a mi szívünk, míg benned meg nem nyugszik”. A filozófiai gondolkodásnak tehát a kezdetén innen van az eredete, és a végén túl van a beteljesülése. Az eredettől a kezdetekhez Isten felől érkezik az ember, ezért a végtől a beteljesedéshez is Őbenne juthat csak el. Németh Pál „COR INQUIETUM” I A Komlóssy család pártfogása alatt a XVI. század második felében - Bilkét és Ilosvát megelőzve - keletkezett Komlós. Egyházának 1954-ben Kállay György volt a prédikátora. Kőtemploma a XVII. század elején épült. Ez a templom bizonyára elhasználódott, mert az 1808. évi összeírás szerint „A filiális komlósi eklézsiában most épült egy új templom a tekintetes Komlóssy família költségén”. 64 fontos „harangocskája” is volt az, akkor már Bilke filiájaként élő, hajdani anyaegyháznak. Anyakönyve 1797-ben kezdődik és most is megvan Bilkén az anyaegyház irattárában. A szájhagyomány szerint - melyet a történeti adatok némileg alátámasztanak - Komlós első temploma a szaporodó hívek számára kicsinynek bizonyult és nehezen hozzáférhető helyen volt. Az 1800-as évek elején a Komlóssy család tagjai új templom építését határozták el. Komlóssy József adott a kúriájából egy telket a templom számára. A régi templomot lebontották és annak anyagából kezdték építeni az újat. A XIX. század elején bekövetkezett „nyomasztó viszonyok miatt” az építkezés abbamaradt és a falak romladozni kezdtek. Ezért 1808-ban mint fentebb már említettük - egy tágas fatemplomot építettek, ugyancsak a Komlóssyak erdeiből kapott fából. 1835-ben újra anyaegyház lett a gyülekezet, de nem tudván a lelkészi állást fenntartani, 1846-ban a beregújfalui gyülekezethez csatoltatott, majd 1862-től a bilkei egyház filiája lett. A XIX. század második felében az egyházközség alapítója és fenntartója a Komlóssy család részben kihalt, részben máshová költözött. Ezáltal a gyülekezet létszáma is megcsappant, majd teljesen megszűnt, mert az a néhány zsellér és jobbágycsalád, akik a patrónus családon kívül a gyülekezethez tartoztak, beolvadtak, az őket körülvevő ruszin tengerbe. A fatemplom, mivel vizes talajra épült, nemsokára használhatatlanná vált, 1870-ben lebontották. A harangocskát a bilkei anyaegyház templomának padlásán őrizték, majd az első világháború idején hadicélra elvitték, így hunyt ki egy kicsiny láng, hamvadt el egy parányi magyar kálvinista őrtűz a Kárpátok lábainál. Emlékét az újjáéledt bilkei gyülekezetben ma is használt kenyérosztó ezüst tányér őrzi, melyet: „Komlóssy Lajos Úr elmondott özvegye tettes Csepei Zoltán Klára asszony” ajándékozott a Komlósi Reform, Sz. Ekklesianak Ro. 1799. 1881-ben Bereg vármegye monográfusa „Orosz falunak” mondja, egy 1989-ben szerkesztett településtörténeti tanulmány nem is említi Komlóst a magyarlakta települések között. Molnár Ambrus Templomépítés - pártfogással A hitbeli erősségnek a bizonyítékai a kötetben összegyűjtött dokumentumok és írások, amelyek az erdélyi és a partiumi magyar keresztyén egyházak szívós küzdelmét fémjelzik az elmúlt hét évben. A könyv tartalmazza azokat a beszédeket, amelyeket Tőkés László a nemzeti megbékélés érdekében, a magyarság felemelkedéséért mondott. Ugyanakkor feltárja azokat a dokumentumokat, tanulmányokat, amelyek fontos darabjai az 1989- es temesvári népfelkeléssel elkezdődött és annak Elolvasásra ajánljuk Temesvár szellemében Nemrégiben jelent meg “Temesvár szellemében. Ökuménia és megbékélés” címmel magyar, román és angol nyelven is dr. Tőkés László királyhágómelléki püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetsége elnökének legújabb könyve. A kötet címe pontosan jelzi, hogy a könyv honnan indul és mifelé tart. Akár az “Igazság és megbékélés” címet is viselhetné. Előszavát Duray Miklós felvidéki író írta, aki a határon túl uralkodó keretek között küzdelemre buzdít a szellem és a lélek felszabadításáért. Üzeni, hogy a megkezdett útról akkor sem szabad letérni, ha közben elvész a végcél. Megátalkodott hit és kitartás kell ahhoz, hogy eljussunk a megbékéléshez. Romániában nagy az erőfeszítés, hogy az elrabolt forradallmat, illetve annak elrabolt eszméjét visszaadják az embereknek. Romániában, a Kárpát-medencében, Európában megbékélni csak akkor lehet - hirdeti Tőkés László -, ha megtörténik a kiegyezés szellemében kibontakozott, a kisebbségi magyarság jogaiért, valamint a nemzeti és vallási megbékélésért folytatott célirányos politikai küzdelemnek. Tárgya az a kezdettől fogva tartó harc, amelyet az igazság feladása nélküli nemzeti és vallási megbékélés, a magyar-román viszony rendezése, s ezzel együtt a romániai magyarság helyzetének orvoslása érdekében folytatott a szerző, akinek példája és közéleti szolgálata maradandó jelkép és élő történelem. NFORMÁTUM LAPJA 1997. március 16. Utassy József SZAVAM Szavam csillagfegyelmű ének. Engem a szabadság igazgat, így vagyok én a legszegényebb, gazdagnak is így vagyok gazdag. Repülőre, hajóra szállnék bejárni birtokom, a Földet. Tudom, hogy zöld a fű,a táj szép, de van vidék, hol a fű zöldebb. Engem a szabadság igazgat. Szavam csillagfegyelmű ének. Gazdagnak is így vagyok gazdag, s így vagyok én a legszegényebb. MELANCHTHON EMLÉKÉRE A német posta egy külön bélyeggel tisztelgett Philipp Melanchthon, a nagy reformátor előtt. A bélyeg, amely a reformátor 500. születésnapján került kibocsátásra, 100 Pfenniges címletekben hozták forgalomba. A bélyeg Cranach Lukács Melanchthon festményét ábrázolja. Melanchthon a legszorosabb teológus társa és barátja volt Luther Mártonnak. Ő fogalmazta meg többek között az Ágostai Hitvallást, amely mind a mai napig legfontosabb alapirata a lutheránusságnak, s amelytől a lutheri egyház nevét is nyerte. Pedagógiai munkásságának eredményeképpen már életében elnyerte a megtisztelő rangot: „Praeceptor Germaniae”, Németország tanítója címet. Mind teológiájában, mind pedagógiai törekvésében, mind pedig humanista felkészültségében a reformáció teológiáját képviselte. Ökumenikus istentisztelet Február 27-én, az új Magyar Szentek templomában nagyböjti ökumenikus istentiszteletet tartottak a fővárosban tanuló katolikus, református és evengélikus egyetemisták és főiskolások, több mint 120-an - amint tudósít róla a Magyar Kurír. A már évek óta rendszeresen advent és nagyböjt idején megrendezésre kerülő közös imádságon most először vett részt a budapesti anglikán lelkész, Denis Moss is, aki vasárnaponként a lágymányosi Magyar Szentek templomában tart istentiszteletet anglikán híveinek. A református fiatalokat Tarr Zoltán egyetemi lelkész vezette, az igehirdetést Pángyánszky Ágnes evengélikus egyetemi lelkész tartotta. Az összegyűlteket Ecsy Gábor helyi lelkipásztor köszöntötte, az összejövetel házigazdája Pákozdi István katolikus egyetemi lelkész volt. A sokféle, jobbára közömbös ifjúság körében példamutató lehet ezeknek a fiataloknak az egységkereső vágya, énekkari, imádságos közreműködése, közös szervezése, valamint a templomi rendezvény után a klubban tartott kötetlen ismerkedés alatt megmutatkozó természetes, barátságos légkör, amely kész befogadni minden érdeklődőt. Misszió a Tiszán innen A keresztyén történetírás egyik remekműveként tartható számon a közelmúltban napvilágot látott “Misszió a Tiszán innen” című 280 oldalas könyv, melynek szerzője: Bojtor István lelkipásztor. Az egyháztörténeti tanulmány a Kazinczy Ferenc Társaság gondozásában jelent meg, amelyhez dr.Mészáros István püspök és dr. Csohány János , a Károlyi Missziói Intézet tanára írt előszót. A könyv hátoldalán dr. Kováts Dániel irodalomtörténész recenziója olvasható. A mű alcíme szerint a szerző a Tiszáninneni Református Egyházkerület 1950 és 1956 közötti korszakának missziótörténetét írta meg. Bemutatja hogyan élt az egyház ebben az időben. A magyar református egyház történetének igen nehéz korszakáról ír, amelyről keveset lehetett szólni és tudni. Ráadásul Bojtor István aktív részese volt mindennek, ami a könyvben szerepel, nem csak hallomásból szerzett tudomást a történésekről. Mégsem emlékirat, amit írt, hiszen a történetírás eszközeivel dolgozott. A könyv szerkezeti pilléreit a “Történelmi áttekintés”, a “Megalkuvás”, a “Hitvallás” és a “Túlélés” fejezetcímek alkotják. Olyan folyamatokat dolgoz fel, mint a magyar protestáns lelki ébredés 1945 és 1956 közötti alakulása, az egyházi intézmények szétzilálása, a debreceni és a sárospataki teológia, valamint a tiszántúli és a tiszánineni egyházkerület összevonása, neves egyházi személyiségek félreállítása, a református egyház küldetésének újrafogalmazása. A könyv - a szerző ismeretei, összegyűjtött anyaga alapján - látképet ad a reformátusság akkori ellentmondásos állapotáról, a megosztottság következményeiről, lelkipásztorok és hívek magatartásmódjáról és sorsáról - írja Kováts Dániel. Ennek a látképnek a megírására szükség volt, hiszen nem lehet szellemi-erkölcsi közmegegyezésre jutni a múlt kritikai felelevenítése nélkül. A mű - különféle tanulságokat hasznosítva - a sebek megtisztulását és a lelki épülést hozta meg.