Reformátusok Lapja, 2007 (51. évfolyam, 1-52. szám)

2007-01-07 / 1. szám

LI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2007. JANUÁR 7. ■ Lelkészbeiktatás Martfűn A nagykunsági egyházmegye legújabb temploma zsúfolásig megtelt Szilágyi Gábor megválasztott lelkipásztor beikta­tására. A beiktatás szolgálatát Szabó Jó­zsef, az egyházmegye esperese végezte... ► Hit és szolgálat 6. oldal Minden, amit Istentől kérnünk kell és kérnünk egyáltalán lehet, meg van írva számunkra a Miatyánkban, amelyet mintegy az imádság bátyái szabályául hagyott ránk Krisztus, a legjobb Taní­tó, akit a mi Atyánk rendelt fölénk Mesterün­kül, azt akarva, hogy egyedül Őt tudakozzuk és Őrá hallgassunk... Ebben elénk szabta, hogy mi méltó Őhozzá, mi kedves Őelőtte, mi szükséges a mi javunkra, egyszó­val, mi az, amit ő meg akar nekünk adni. Tudatosan vállalt és vallott protestáns erkölcsiség Könyvbemutató Tóth-Máthé Miklós műveiből A karácsonyi és az év végi ün­nepek közeledtével megsűrű­södtek a könyvbemutatók, ahol a könyvkiadók ajánlották leg­újabb kiadványaikat a vásár­lók s a széles olvasóközönség figyelmébe. Ezek sorában ka­pott helyet november 29-én a Magyar Írószövetség Klubjában - a nemrégiben Károli-díjjal ki­tüntetett - Tóth-Máthé Miklós két könyvének a bemutatója is. (Folytatás az 5■ oldalon) ■ A túlsó partról Az amerikai magyarság életének hatalmas megmozdulása volt az 1956-os forradalom megünneplése. Nemcsak a itteni magya­rokat pezsdítették meg az előkészületek, hanem az amerikai közéletnek is hangsú­lyos eseményei voltak a megemlékezések. ► Hit és szolgálat 6. oldal 2007 nyarán ismét megrendezésre kerül a Csillagpont Országos Református Ifjúsá­gi Találkozó. A rendezvény koordinátorá­val, Rozgonyi Emőkével beszélgettünk eddigi munkájáról és az idei találkozóról. ► Ifjúság, 8. oldal Közös munka­­építő jóakaratban Tóth Lajos Ú­ ­­j év, új kezdet. Ennek az átérzése tölti el e napokban gondolatain­kat. Hálaadás és magasztalás van a szí­vünkben, hogy Isten megtartott ben­nünket, s adott új lehetőségeket, re­ményt, s új tervek megvalósításán fá­radozhatunk. Így van ez egyéni éle­tünkben, de így van ez országos refor­mátus hetilapunk esetében is. Hiszen immár fél évszázada létezik, s hétről­­hétre, évről-évre szolgálja a hívek, a gyülekezetek, egyházunk épülését. Így van ez akkor is, ha sokszor kritika éri­­ jogosan, vagy éppen csak úgy meg­szokásból. De hát milyen céllal is indították ötven évvel ezelőtt a lapot? S milyen célt, irányt kell kitűzni ma a lapnak? Fellapozva az ötven évvel ezelőtti első számot, az ahhoz írt bevezető gondola­tokat olvasgatva, világossá vált, hogy amit az atyák az induláskor megfogal­maztak, az ma is vállalható, sőt követendő. „Hétről-hétre kívánjuk vé­gezni a hitébresztés, az evangélizáció munkáját; a gyülekezetek hitének ápo­lását és elmélyítését, a pasztorációt; a könyörülő szeretetre való buzdítást, vagyis diakóniai szolgálatunkat; a Szentírás rendszeres olvasásának és megértésének könnyítését; az egyete­mes egyházi célokért folyó közös imádság elősegítését; a gyülekezetek kölcsönös épülésére szolgáló egyházi események és hírek közlését; a közös bizonyságtétel munkálását hazai és külföldi testvéregyházainkkal; törté­nelmünk felelevenítésével mai egyházi életünk megerősítését”. Bizony nem kis vállalás volt ez, s persze korántsem a teljesség igényével született a felsorolás, hiszen így folyta­tódik a feladatsor: „felsorolásunkat számos egyéb célkitűzéssel kiegészít­hetnénk még, de az egyszerűség kedvé­ért csak ennyit mondunk: minden írá­sunkkal gyülekezeteink Jézus Krisztus­ban való növekedését kívánjuk szolgál­ni”. Ma sem lehet kevesebb, kisebb a kitűzött és elérendő cél. S reméljük, hogy a külsejében is megszépült, s tar­talmában is folyamatosan megújuló la­punk ennek eleget tud majd tenni. S azt is el kell, mondjuk, hogy a célkitűzések az elmúlt fél évszázad alatt nem változtak lényegében. Ha a meg­valósulás módjában van is természet­szerűleg eltérés. Mindazzal a sok írás­sal, amit részben kérünk, másrészt ka­punk, s különböző rovatokban kínál­juk az Olvasóknak, megpróbál a lap értéket közvetíteni idősebb és fiatalabb olvasóinak egyaránt. Hitünk, egyhá­zunk értékeit felmutatni, a biblikus, hitvallásos református gondolkozást erősíteni. Foglalkozzék bár az az írás, akár egy „mese”, történet, interjú hi­tünk igazságaival, vagy egy-egy beszá­moló egyházunk, gyülekezeteink, az otthon, a keresztyén családi élet gond­jaival... A sokféle cikkre úgy tekin­tünk, hogy komolyan vesszük az apos­tol figyelmeztetését: Isten sokféle ke­gyelmi ajándékának vagyunk hordo­zói, és amikor egy-egy írást, bizonyság­­tételt, verset olvasunk, azzal a hittel ol­vassuk azt, hogy egy másik testvérnek az írása van előttünk, így épülhetünk egymás hite által. Ötven éve is az volt a vágyott célja az újságnak, hogy „az Igének és egymásnak való szeretetteljes engedékenységben” formálódjék református egyházunk köz­véleménye és erősödjék közössége. S íme, milyen aktuálissá és hangsúlyossá válik ez 2007-ben, mely református egy­házunkban a közösség erősítésének, és a közösség építésének az éve. Miért látszik különös fontosságú programnak ez ma is? Egyre gyakrab­ban olvasunk, hallunk arról, hogy ko­runkban a tekintélyvesztés — intézmé­nyi, személyes tekintélye egyaránt — olyan fokára jutottunk, amely már-már káosszal fenyegeti életünket. Amikor el­vetünk minden tekintélytiszteletet, s hódít a „pluralizmus”, amikor egyszerre minden igaz, és mindennek az ellenke­zője is igaz lehet. Nincs egyetlen meg­kérdőjelezhetetlen tekintély­­ már az egyházé sem; nincs egyetlen igazság, de van mindennek a megkérdőjelezése, van egyre erősödő kritikai tudatosság. El egészen odáig, hogy a művészetben nem lehet pontosan definiálni, mi a szép, a nevelésben nem lehet kimonda­ni, mi az érték... — ahogy mindezt egy tanulmányban olvastam. Bizony, ez az a „szép új világ”, amelyben élünk. Korunk nem igényli a konszenzust, a megegyezést, sőt a disszenzust, az egyet nem értést és az ahhoz való jogot ismeri el érvényesnek. Egyre erőtelje­sebb a másság jogának hangoztatása — jobbára az eddig deviánsnak minő­sülők oldalán -, egyre nagyobb az ér­ték-viszonylagosság és értékválság. Az a jó, ami nekem jó... S így végül egyre inkább tájékozódá­si pont nélkül maradnak az emberek, a tömegek, mindenki önmagának mérté­ke. Ezért halljuk olyan sokszor: Nekem ne mondja meg senki...! Ne szóljon bele az életembe senki! Mintha a tékoz­ló fiú útjának első fázisában lennénk, az önfeledt szabadság mámorában... Csak hát így mi is eltékozoljuk azt, amit pedig sáfátságra kaptunk! Nekünk ebben a környezetben és helyzetben kell mindent megtennünk, hogy ne csak hivatkozzunk a keresz­­tyénség kétezer éves, a reformáció fél évezredes gyümölcseire, amely gyü­mölcsöket az idő megpróbált és jónak bizonyított, hanem azokat úgy tudjuk felmutatni, mint amelyek ma is lehet­nének érvényes „viszonyítási pontok”. De ehhez mindenekelőtt vissza kell találni a közösségbe, család, gyülekezet, a nemzet közösségébe. Megtalálni, megérezni a közösség megtartó erejét. Meg kell értenünk, és komolyan kell vennünk, hogy nem lehetünk „önma­guk normája”. Hiszen nekünk - ha már keresztyénnek neveztetünk és nevezzük magunkat — az egyetlen nor­mánk és zsinórmértékünk Isten Igéje, és a testté lett Ige, Jézus Krisztus. „Nem kőfalak, nem emberi erődít­mények tartanak meg bennünket”, hanem az Istennel és egymással való közösség megélése. Ehhez szeretne hozzájárulni a jövőben is, hétről-hétre a Reformátusok Lapja. S hadd idézzem végül az ötven évvel ezelőtti imádságos gondolatokat: „Kérem Istent, hogy úgy segítse ezt a közös munkát, hogy egyházunk minden tagjának, minden gyülekezetének épü­lésére legyen. Csupán... ilyen építő jóakaratban lehet újságunk­­ címéhez hűségesen — a reformátusok lapja. ■ Bővült az Európa Rádió vételkörzete 2006. december 16-án Záhonyban álló fogadá­son ünnepélyes keretek között bejelentésre ke­rült az Európa Rádió új, záhonyi hullámhosszá­nak működése. A­z alkalomra meghívást kaptak az érintett települések polgármesterei és lelkipásztorai. A Tiszáninneni Refor­mátus Egyházkerület részéről Csomós József püspök köszön­tötte a jeles alkalmat, majd a Tiszántúli Református Egyház­­kerület részéről Nagy László lelkészi főjegyző, a régió képvise­letében pedig Leskó Miklós Záhony polgármestere mondtak köszöntést. Mindannyian megfogalmazták, hogy egy álom megvaló­sulásának része a záhonyi frekvencia. Az Európa Rádió részéről azért, mert egy újabb lépés abba az irányba, hogy egy egész Kárpát-medencét átölelő rádiót hívhassanak életre, a záhonyiak részéről pedig azért, mert végre egy olyan rádiót kapnak, melyben végre szót kaphatnak a régió „hangjai” is. Bacsó István, az Európa Rádió Kht. ügyvezető igazgatója fejezte be a köszöntések sorát, melyben ígéretet tett arra, hogy minden megtesznek eme közös álmok megvalósulásáért. Az Európa Rádió Záhony a 90,4 Mhz-n hallgatható. 2007. január 4-én került sor hasonló módon a mezőköves­di frekvencia átadására is. ■ Tudósítónktól ■ Csillagpont 2007 A Miatyánk ecsetvonásokkal Beszélgetés Votin Dóra festőművésszel Votin Dóra budaörsi festőművész Vagyok­ imádság színekben című kiállítását a Művészetek Völgye keretében az öcsi reformá­tus templomban tekinthette meg az elmúlt nyáron a nagyközön­ség. A Miatyánk alapján készült 12 festményből álló sorozatról beszélgettünk abban a helyiségben, ahol a képek születtek.­ ­ „Mondd el az elmondhatatlant, írd le a leírhatatlant, fejtsd meg a megfejthetet­­lent! Keresd meg a megtalálhatatlant! Lásd meg a láthatatlant!” - olvashattuk a ki­állítás mottóját, amellyel az együttgondolkodókat várta az öcsi templomba... — Amit ezzel próbáltam megfogalmazni, pusztán annyi, amit az utóbbi időben magam számára is megfogalmaztam, és amire sok művész, vagy éppen tudós ku­tató is törekszik: valami megfoghatatlant megfogni, valami láthatatlant meglátni és leírni. Ez sokaknál Isten jelenlétének kereséséhez is kapcsolódik. — Ez a törekvés hogyan jelenik meg az öcsi kiállításon szerepelt képekben? — Maga a kiállítás a Miatyánk Imakerthez kapcsolódott, amelynek szervezője, Bölcsföldi András megkeresett, hogy fel tudnám-e dolgozni a Miatyánkot, amely olyan imádság, amiben minden benne van. Ha ezt kimondom, akkor Istenre, és ránk nézve is megjelenik benne valamiféle teljesség. Ami benne rejlik, az az élet minden vonatkozására igaz. Festés közben az imán keresztül én is ugyanazt ke­restem, amit az ember akkor keres, amikor Istenhez fordul. — Milyen módon lehet ábrázolni a Miatyánkot? — A Miatyánkot fölbontottam gondolati egységekre, és ezekre a részletekre vo­natkozóan készültek a festmények. Azért 12 részből áll a sorozat, mert minden­képpen ebben is a „teljességet” szerettem volna kifejezni. Címként mindig csak egy vagy két szót ragadtam ki. (Folytatás a 4. oldalon)

Next