Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)

2008-01-06 / 1. szám

LII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2008. JANUÁR 6. ► Református szemmel, 3. oldal 9**7 7 14 19 '­8 5 600 7 Advent a Szeretetszolgálattal A Magyar Református Szeretetszolgálat és a budai egyházközség ételosztást szervezett a Szilágyi Dezső téren. Háromszáz adag babgu­lyást osztottak ki hajléktalanoknak, rászoru­lóknak... „Isten nemcsak rövid­­ bemutatóra adta Igéjét ” az embereknek, hogy azután a Szentlelke el­jöttekor eltörölje. Ellen­kezőleg, ugyanazt a Lelket küldte el, akinek erejével az Igét adta, hogy az Ige hathatós megerősítésével juttassa e T teljességre munkáját, így nyitotta meg Krisz­tus két tanítványa elmé­jét (Lk 24,27), nem azért, hogy eldobják a Szentírást és önmaguk­ban legyenek bölcsek, hanem hogy megértsék a Szentírást." Református álláspont a regisztrált élettársi kapcsolatról Majdnem házasság - a leggyak­rabban így emlegetik az ország­­gyűlés által december 17-én el­fogadott regisztrált élettársi kap­csolatra vonatkozó törvényja­vaslatot. A kormánypártiak tá­mogatták az elképzelést, az el­lenzék azonban már korábban jelezte: nemmel fognak szavaz­ni, miután a baloldali frakciók nem támogatták módosító ja­vaslataikat. A regisztrált élettársi kapcsolatot a házassághoz hasonlóan az anya­könyvvezető előtt mondják majd ki, ezekről az együttélésekről pedig egysé­ges nyilvántartás készül. A felbontáshoz elegendő közjegyzőhöz fordulni, aki ok­iratba foglalja a kapcsolat megszűnését, de csak akkor, ha a felek megegyeztek egymással, vita esetén a bírósági út ma­radna számukra is. Ez a viszony a házas­sággal azonos vagyonjogi és öröklési jogi következményekkel jár, vagyis a két fél között vagyonközösség alakul ki. A for­ma nem tesz különbséget nemek közt, tehát nem csak férfi és nő, hanem azo­nos nemű párok is bejegyzett élettársi kapcsolatra léphetnének. A törvény értelmében az így regiszt­rált párok nem fogadhatnak örökbe gyermeket. Legalábbis közösen nem te­hetik ezt meg, ahogyan arra sincs mód, hogy az egyik fél a bejegyzett élettársa gyermekét örökbe fogadhassa. Az élet­társi viszony az egyik partner elhalálo­zásával vagy a kapcsolat hivatalos fel­bontásával érhet véget, illetve abban az esetben is automatikus a törlés, ha a két fél házasságot köt egymással. Református egyházunk már 2004- ben foglalkozott a kérdéssel. A Házas­ság, család, szexualitás című állásfogla­lásban a következőket olvashatjuk: „A Magyarországi Református Egyház a Szentírás alapján (lMóz 1,27; lMóz 2,24; Ef 5,32 vö. II. Helv. Hitv. XXII.2.) a házasságot, mint egy férfi és egy nő életre szóló szövetségi kapcsola­tát, Isten jó teremtési rendjének tartja. (Folytatás a 3. oldalon) t II. Fekete Károly­ ­, ha az ember várakozása egybe­esik azzal, amit egy-egy esemény, ügy, tárgy vagy írásmű kínál. Ha a vá­rakozás más, mint amit az ajánlat kí­nál, akkor könnyen csalódik az em­ber. A Szentírással sincs ez másként, és a Biblia évének kezdetén jó tisztáz­nunk azt, hogy sok olyan várakozás van a Szentírással szemben, ami eleve csalódásra ítéltetett. A Szentírás nem a természetfölötti információk tárháza az égi és a földi dolgokról, a múltbeli és jövőbeli fejleményekről. Nem is a tudományos ismeretek lexikona, amit ha valaki megtanulna, akkor másféle ismeretre már nem is lenne szüksége. Nem té­vedhetetlen, csalatkozhatatlan bioló­gia-, történelem-, földrajz- és fizika­könyv. Nem történelmi krónika a helyszíni közvetítés műfajában. Nem magyarázat a világrejtélyek vagy az egyéni élet jövőjének kikémlelésére. Nem jósigék és varázsigék gyűjtemé­nye. Nem problémamegoldó automa­ta a kérdéslistáim megválaszolására. De hát ennyi „nem” után akkor mi is a Szentírás? A Szentírás Isten kijelentésének ta­núja, hiteles forrása, amely az üdvös­ség útjára vezeti az élete ösvényein vándorló embert. Egyedül a Szentírás a zsinórmérték (Sola Scriptura) - mond­ták reformátoraink. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a keresztyén em­bernek csak egy könyve lehet, a Biblia, hanem azt jelenti, hogy minden egye­bet a Szentíráson mérjen le. „Mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsá­tok”- javasolja Péter apostol levele is. A mérték tehát adott, s valami nagy baj következik be ott, ahol ez a mérce elvész. Káoszt eredményezhet ez a mértékvesztés. Ma, az értékvesztés és a mértékvesztettség korszakában a Biblia éve az örök mértékhez, a Szent­íráshoz való visszatalálásra hív. A Szentírásban Isten szava szólal meg az ember üdvösséges javára. Az Ige helyére kívánkozó, az Igével vetekedő emberi dolgok szinte folya­matosan fel-feltűnnek és kísértenek, sőt bejelentik ránk totális igényüket. Világunk vallásos mázt hordozó ateiz­musa, csábító szinkretista közege és az emberi hiszékenységre alapozó, mo­dernkori hitetők tömege mérgezi az Evangélium tiszta forrását. Totális kí­nálatuk­­ totális csődöt rejt magában. Nem véletlenül vallja Martin Stöhr azt, hogy „a keresztyénség kritikus és támadó a választási harcok csalóka ábrándjával szemben, az elektronikus média és a szappanoperák látszatvilá­gával, a tömegbefolyásolás alkalmazá­sával és versengésével, a növekedés­bálványozással és egészségkultusszal, a reklámtól a hírekig mindennek a ke­­reskedelmiesítésével”. Ezért ma sem tehetünk mást, mint hogy „elvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint az egyháznak az igehirdetés forrásaként Isten egyetlen igéje mellett, vagy azon kívül bármely más eseményt vagy ha­talmat, személyt vagy igazságot Isten kijelentéseként elismernie kellene, vagy lehetne” (Barmen­i Tézisek 1.). A Biblia üdvösségre vezető ajándé­kát a teljes írásban kaptuk. Isten Igéi között nincs alá- és fölérendeltség, nincs fontos és mellékes igevers. Ezért a Biblia éve felhívja a figyelmünket az Isten egész kijelentésére. Nemcsak egyik-másik könyvre vagy annak rész­letére, nemcsak egy szép történetre vagy irodalmi gyöngyszemre, valami kiragadott töredékre akar rámutatni, hanem akkor van értelme ennek az évnek, ha az egész üzenet együtt lesz a mienk, ha a Szentírás egészére va­gyunk kíváncsiak. Hasznát látjuk a tanításban, mert nélkülözhetetlen is­mereteket közöl, de még többet is akar, hasznos akar lenni a nevelésben, mert rengeteg szerencsétlenség adó­dik a neveletlenségünkből az életünk országútján. A Biblia a legjobb neve­lésben tud részesíteni, ha az ember el­jut a Hegyi Beszéd életfontosságú üzenetének magaslataihoz. Teljességre törekvő nevelésre képes az Isten Igéje, mert együtt és arányo­san jelenik meg benne a feddés, a megjobbítás és az igazság útján való vezetés. Feltámasztja az emberben az alvó lelkiismeretet, abszolút tekintél­lyel belenyúl az ember életébe, meg­érinti lényünk legérzékenyebb és leg­kényesebb pontjait, és ott kezdi el tisztogatni az életünket. Megérezteti, hogy nekünk közünk van Hozzá, sőt, hogy mi az ő tulajdonai vagyunk. A teljes Szentírás célja az, hogy fel­készítsen minket a jó cselekvésére - mondja Pál apostol (2Tim 3,16-17). Félelmetes egy nyomozati anyagot megismerni abból a szempontból, hogy milyen körültekintően készül a gonosztett: az ötlet kitalálásától, a kö­rülmények és a helyszín felderítésén át az eszközökre találásig, és az időzí­tés megkomponálásától a végrehajtás kiterveléséig micsoda precíz átgondo­lást végeztet a gonosz indulat! így je­lenik meg a gonosz dolgokban a gon­dosság. Amikor viszont jót kellene tenni, akkor az oly sokszor váratlanul ér bennünket. Hirtelen jön, készület­­lenül ér minket, s olyan tétovák tu­dunk lenni. Az Istentől ihletett írás képes arra, hogy táplálja a szeretet le­leményességét. Képes arra, hogy a jót­­ jól és jókor cselekedjük. A szeretet cselekedeteit is gondos-pontos végre­hajtásnak kell kísérnie. Isten Igéje mozgásba akar hozni. A Biblia ihletett, szent szöveg volta arra utal, hogy ez a szöveg az Isten Lelké­től megelevenített szó, és ma is meg­elevenítő hatású tud lenni. A Szentlélek belekomponálta a Biblia leíratásába a szentírók életko­rát, műveltségét, működési helyét, is­kolázottságát, élettörténetét, a kortár­sak felfogóképességét, de még a min­denkori olvasók fogadókészségét is. A Szentírást nagyon komolyan vevő egykori debreceni teológiai professzor, Csikesz Sándor legendás mondása így hangzott a Bibliáról: „Ige, mert ihlet a köntöse, ígéret a sugárzása, igazság a lábnyoma, ünnep a reád mosolygása, üdvösség az ölelése, igézet a hatalma.” Mivel Istentől ihletett, ezért még ne­kem is megelevenedhet és engem is jobb belátásra bírhat. Az inspiráció, az ihlet mindig mozdít, elindít, bein­dítja a cselekvést. A 2008. esztendőt a hazai keresz­tyén egyházak a Biblia évének hirdet­ték meg. Engedjük, hogy Isten Igéje ih­lessen, mozgásba lendítsen és indítson el az üdvösség útján. Ezért, vedd a Bib­liát és olvasd hűségesen! Verbum Dei manet in aeternum - Isten Igéje örök­re megmarad! ■ (A szerző a Debreceni Református Hittu­dományi Egyetem tanszékvezető profesz­­szora, lapunk főmunkatársa) A BIBLIA ÉVÉBE LÉPTÜNK ­ A Biblia éve 2008 2008 a keresztyén történelmi egyházak számára a Biblia éve. Lapunk ebből az alkalomból sorozatot indít... aisk­i ► A Könyvek Könyvével, 10. oldal Beszélgetés Csomós József püspökkel Magyarországon a Bibliával kapcsolatosan so­kunknak többek között Károlyi Gáspár neve és tevékenysége jut eszünkbe. Csomós József gönci lelkipásztort, a Tiszáninneni Református Egy­házkerület püspökét Károlyi Gáspárról és a Bib­lia évéről kérdeztük... ► Ifjúság, 12. oldal Kettős ünnep a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karán Két karácsonyi ajándék is jutott egyetemünk­nek a 2007-es év végére: egy minden euró­pai normának megfelelő, számítógépes nyelvi laborral is felszerelt idegennyelvi lek­torátus, továbbá egy hasonlóképpen 21. századi színvonalú, Quantel-technikával fel­szerelt videó-, rádió- és hangstúdió. E jeles ajándékok „kibontására”, azaz bemutatására összejöttek mindazok, akik együtt örülnek a Ká­roli apraja-nagyjával. Jelen volt többek között Nagy Sándor dunamelléki főgondnok, a Zsinat világi elnö­ke, azután a neves rádiós, Novotny Zoltán, aki egyben a protestáns újságírók szellemi vezetője, továbbá az Egyetem első főtitkára, Barátossy Jenő, s a Pro Uni­versitate díjjal nemrég kitüntetett Magay Tamás, az angol tanszék alapító vezetője, továbbá Tisler Géza, az MTV egyházi adások szerkesztőségének közismert szerkesztő-riportere is. A Hittudományi Kar nevében Békési Sándor dékán jelent meg, akinek rajzfilmes­­animációs-képzőművészi tapasztalataira bízvást szá­míthatnak majd ifjú tévéseink-filmeseink. A kettős avatóünnepnek külföldi vendége is volt Wulf Schie­fenhövel professzor személyében, aki a müncheni Max-Planck Intézetből érkezett közénk, meleg han­gú, baráti és biztató, a hit és a kommunikáció össze­függéseit kiemelő szavakkal. (Folytatás az 5. oldalon)

Next