Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)

2008-01-06 / 1. szám

tfrORMÁÍIISOk I,APIA 2008. január 6. REF O R A/V A T U S S Z E M M E L3 Református álláspont a regisztrált élettársi kapcsolatról (Folytatás az 1. oldalról) Bár a házasság és család intézménye napjainkban megrendülni látszik, mi a hagyományos felfogást megalapozó bibliai kijelentés értelmében valljuk, hogy a családi élet alapja a házasság, melyet Isten gyermekekkel áldhat meg, részesítve a házasfeleket ez által az élet továbbadásának teremtői áldásában is. Ezt a bibliai rendet erősíti meg az a ta­pasztalat, hogy a tartós, monogám há­zasságban teljesedhet ki két személy sze­­retetkapcsolata. Ez teremt érzelmi, jogi és anyagi biztonságot mind a szülők, mind gyermekeik számára.” Az állásfoglalás kitér a melegek élet­társi kapcsolatára is: „Ismeretes előt­tünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a te­remtési rend szerinti házasságra. Magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítjük. Ezen testvéreinket lelkigondozói ta­pintattal fogadjuk, mély emberi drá­májukat megértéssel és diszkréten ke­zeljük. Őket az emberi méltóságot sér­tő, mindenfajta diszkriminatív maga­tartással szemben kötelességünk meg­védelmezni. Mivel azonban a homo­szexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a há­zasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek te­kinti (3Móz 18,45; Róm­a,26kk), ezért egyházunk az ilyen kapcsolatokat elfo­gadni nem tudja, ezek egyházi megál­­dását lehetetlennek tartja. Mindezekből az is következik, hogy az ilyen életvitel vagy annak propagálása a lelkipásztori és vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal ösz­­szeegyeztethetetlen. A házasság és a család védelme érde­kében egyházunk kötelessége tiltakoz­ni az ellen is, ha a törvényhozás a há­zassággal azonos értékűnek kívánja te­kinteni a homofil párok együttélését, lehetővé téve számukra gyermekek örökbe fogadását. E tekintetben a ma­gyar Alkotmánybíróság házassági érté­keket védő állásfoglalásával (14/1995. (III. 13.) AB határozat, Magyar Köz­löny 1995/20 (III. 13.)) és a jelen hatá­lyos családjogi törvény vonatkozó ren­delkezéseivel (A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. sz. törvény 10. §) értünk egyet.” Néhány héttel ezelőtt a parlament emberi jogi bizottsága egyébként nemet mondott a melegházasságra, amely az SZDSZ törvényjavaslata volt. A szocia­listák tartózkodtak, azt mondták, sze­rintük a házasság helyett a regisztrált élettársi kapcsolat volna a jó megol­dás. Az ellenzék nemmel szavazott. Fi­gyelemreméltó, hogy Magyarországon sokkal többen ellenzik az azonos neműek frigyre lépését, mint konti­nensünk nyugati felében. Míg a hol­landok 82, a spanyolok 56, a németek 52 százaléka támogatja a melegházassá­got, a magyaroknál ez az arány nagyjá­ból 30 százalék. A MASMI Hungary Piackutató Intézet friss felmérése sze­rint csupán minden negyedik magyar válaszadó tenné lehetővé a meleg pá­rok számára az örökbefogadást és még ennél is kevesebben - 18 százalék - en­gedné meg ugyanezt a tartósan együtt élő férfiaknak. ■ Kommunikációs Szolgálat Advent a Magyar Református Szeretetszolgálattal Étel- és szeretetosztás A Magyar Református Szeretetszolgálat és a budai egyházköz­ség ételosztást szervezett december 13-án a Szilágyi Dezső té­ren. Háromszáz adag babgulyást osztottunk ki hajléktalanok­nak, rászorulóknak. Az ételosztás nem indult zökkenőmente­sen. A szállító egy órás késése miatt a hajléktalanoknak várni­uk kellett a meleg ebédre. Felhasználva a várakozás perceit, a gyülekezet tagjai és az önkéntesek teát, csokoládét osztottak és megkérdezték a várakozókat, hogy mire van még szükségük. Meglepő válaszként ezt kapták: „ölelésre és kesztyűre”. Kérésük nem maradt megválaszolatlan, hanem aki kért, kapott ölelést. Volt, aki bevallotta, hosszú idő után most érezte magát először embernek. Később megérkezett 50 darab kesztyű is, mert a gyülekezet tagjai a kérés másik felét sem hagyták figyelmen kí­vül. A Szilágyi Dezső téren 250 adag babgulyást osztottunk ki, de voltak, akik befőttesüvegben, ételhordóban, pohárban vit­tek maguknak vagy szomszédjuknak az ebédből, mert elmond­ták: „most annyit ettünk, hogy egy kanálnyi sem fér már be­lénk, magunkkal is viszünk, mert ki tudja, hogy mikor eszünk legközelebb”. Nagy Sándor, a Zsinat világi elnöke is aktívan részt vett az ételosztásban. Mint a hajléktalanoktól megtudtuk: itt volt először, hogy mást is kaptak, mint ételt, valóságos sze­retetszolgálatot gyakorolt a budai egyházközség és a Magyar Református Szeretetszolgálat. A Református Szeretetszolgálat ezúton is hívja és várja azoknak a gyülekezeteknek a jelentke­zését, amelyek hasonló közös akcióban szeretnének részt venni. Tűzifa Dél Baranyában, Gilvánfán egy 420 fős beáscigány faluban egy súlyosan beteg, kamaszgyermekét egyedül nevelő asz­­szonynak nem csak ajándékra, hanem tűzifára sincs pénze. A Magyar Református Szeretetszolgálat segítségét kérte ab­ban, hogy a nagy hidegben szükséges tüzelő árát kifizethes­se. A Szeretetszolgálat átutalt 65 000 forintot, mellyel áldat­lan állapotán segíthet. Nyilas Misi Karácsonya A Magyar Református Szeretetszolgálat 2007 karácsonyán is meghirdette cipősdobozos ajándékgyűjtését, mellyel magyar­­országi, kárpátaljai és erdélyi gyermekek ünnepét tették szebbé az adakozók. Az akció december 15-ig tartott volna, de a határidő után is folyamatosan érkeztek be az ajándékok, me­lyekért ezúton is köszönetet mondunk. A nagy érdeklődésre való tekintettel előre jelezzük, hogy 2008-ban is várjuk a gyer­mekeknek egyetlen ajándékot jelentő cipődoboznyi szeretetet. Menekültek ajándéka A Református Missziói Központ Menekült Missziójában dolgozók nem csak abban segítenek az országukat elhagyni kényszerülőkön, hogy a hivatalos ügyekben és a beilleszke­dés nehézségeiben utat mutatnak, hanem segítséget kértek a Magyar Református Szeretetszolgálattól, hogy cipős­­doboznyi ajándékokkal gondoljunk a menekültek gyerme­keire. Az ajándékokat nagy szeretettel és érdeklődéssel fo­gadták a gyermekek. Árvák karácsonya A „FIDE” Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége decem­ber 16-án tartotta karácsonyi ajándéknapját, melynek tá­mogatója volt a Magyar Református Szeretetszolgálat. Az ünnepségen felléptek a nevelőotthonok lakói betlehemesek­­kel, regöléssel, énekkel és tánccal. A Szeretetszolgálattól a 400 gyermek cipősdoboznyi ajándékot kapott és az ottho­nok ECDL oktatócsomagokat vihettek haza, melyeknek nagy hasznát veszik a számítógépes képzésben, hogy az élet­re készítsék fel lakóikat, nagyobb eséllyel indulhassanak ál­lást keresni az árva fiatalok. A Magyar Református Szeretetszolgálat és az Avizio Stú­dió Kft. is december 16-án rendezett karácsonyi ünnepsé­get árva, félárva, hátrányos helyzetű gyermekeknek, hogy ők is közösségben lehessenek és átéljék az ünnep lényegét, hogy Valaki szereti őket. A Református Egyház nevében Nagy Sándor, a Zsinat világi elnöke köszöntötte a jelen­levőket és áldott ünnepeket kívánva megnyitotta a rendez­vényt. A gyermekeknek különleges élményt nyújtott ez a nap, hiszen amellett, hogy cipősdoboznyi ajándékot, édes­ségeket kaptak, még híres énekesekkel is találkozhattak, akik csak nekik énekeltek. A rendezvényen fellépett Rácz Gergő, Caramel és Bartók Eszter, a Candies együttes, Péterdi Melinda és Sárközi Dorka, Oktopont Tácstúdió, 4 Muskétás tánccsoport. Igazán szép volt, amikor a gyerekek a híressé­gekkel közösen énekelték a „Csendes éj”-t, és többen csillo­gó szemmel rohantak a Mikuláshoz, hogy átölelhessék... Ezen a napon valóban érezhették az árvák, hogy foglal­koznak velük és ők is fontosak. Az ajándék mellé törődést, figyelmet és szeretetet kaptak. Célunk, hogy ne csak kará­csonykor figyeljünk az elesettekre, rászorulókra, hanem fo­lyamatosan sugározhassuk feléjük Isten szeretetét. ■ Gilicze Réka Ételosztás közben a szeretetszolgálat munkatársai Nem magánkezdeményezés az ökumeni­ ­zus imádsága kötelez - hangsúlyozta D. Szebik Imre elnöki beszámolójában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa éves közgyűlésén 2007. de­cember 10-én. Krisztus imádságán túl híveink többségének vágya és elvárása is ez, különös tekintettel a vegyes házasságok nagy számára. A keresztyén hit meg­nyilatkozásai és értékei iránt még mindig bizalommal élő, de az intézményes egy­házon kívüli társadalom is természetesnek tekinti Krisztus híveinek együttmun­­kálkodását és botrányosnak a keresztények közötti esetleges testvérietlenséget. „Nem egy akolba terel minket Urunk, de egy nyájjá akar formálni, egy lelki, hit­beli közösséggé. ... Tudatában kell lennünk annak, hogy egyik egyház sem adja vissza teljes tökéletességgel Jézus világosságának és fényének színgazdagságát” hangsúlyozta az elnök, különösen is súlyt adva ez utóbbi megállapításnak arra va­ló hivatkozással, hogy ez az értékelés Kasper bíborostól, a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács elnökétől származik. Bóna Zoltán főtitkári jelentésében vázlatosan utalt a szervezet egész évi mun­kájára, a teológiai tanulmány, a nemzetközi kapcsolatok, a missziói munka és az operatív tevékenység terén. Külön kitért a Theologiai Szemle negyedéves folyó­irat tudományos, reflexív és szemléző szolgálatára. A nemzetközi ökumenében való részvétel terén két tanulmányi munkára hívta fel a figyelmet. Az egyik a Nagyszebenben szeptemberben zajlott 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlés zá­ródokumentumának és ajánlásainak további szervezett és módszeres vizsgálata. A másik pedig az Egyházak Világtanácsa Porto Alegrei Nagygyűlésének az a felhí­vása, mely reflexiókat kér az „Egy egyházzá hívattunk el” dokumentumához. E munkát a Magyarországi Református Egyház már megkezdte s a főtitkár azt re­méli, hogy ebbe bekapcsolódik a többi magyarországi EVT tagegyház, sőt az ah­hoz nem csatlakozott egyházak is. A Közgyűlés a Bizottságok (Teológiai, Szociáletikai, Theológiai Szemle, Misszi­ói, Női, Ifjúsági, Számvizsgáló) elnökeinek beszámolóiból kapott naprakész tájé­koztatást az Ökumenikus Tanács széleskörű tevékenységéről. Az Ökumenikus Ta­nács jövőbeli működésével kapcsolatos lehetőségek megvizsgálására az Elnökség ez év márciusában egy ad-hoc Bizottságot küldött ki. A Bizottság több ponton lehető­séget lát a tagegyházak ökumenikus tevékenységének további megjelenítésére. Nem­zetközi és hazai példák és jelenségek alapján is hangsúlyozta a nyitás, illetve a meglévő ökumenikus együttműködés elmélyítésének szükségszerűségét mind az úgynevezett kisegyházak, mind pedig a római katolikus és ortodox egyházak viszonylatában. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöki, alelnöki és főtit­kári választott tisztségei lejártak. Tekintettel azonban arra, hogy az Ökumenikus Tanács jövőbeni tevékenységéről széles körű tanácskozás most kezdődik, e tisztsé­gek viselőinek mandátumát a közgyűlés egy esztendővel meghosszabbította. ■ B.Z. J M­EG HÓDOL Miért lett Isten ? Gál 4,4-5 E­gy evangéliumi verseskötet ezt a címet viseli: Emberré lettél, hogy ember legyek. Megállított ez a cím. Hogyan, hát nem lennék ember? Nem túlzás ez? Nem vonja ez kétségbe em­beri méltóságomat? De aztán magam­ba tekintek és szétnézek ebben a világ­ban, amelyikben élek, és látom, meny­nyi feszültség, békétlenség, szeretetlen­­ség, félelem, agresszív indulat, háború­ság, gyilkosság van mindenfelé. Súlyos kérdések ezek, amelyekre Jézusban ke­resünk és találunk választ. Jézusban ismerjük meg azt, mit je­lent embernek lenni a teremtés rendjé­ben. Milyennek teremtette Isten az em­bert? Jónak. A maga képére és hasonla­tosságára. A teremtés után a teremtő Is­ten és a teremtett ember szeretetközös­­ségben volt egymással. Isten megosztot­ta gondolatát, tervét az emberrel. Az pedig engedelmeskedett teremtő Urá­nak. Ha el akarjuk képzelni, milyen le­hetett a bűneset előtt Isten és az ember kapcsolata, akkor Jézusnak a mennyei Atyával való közösségére gondoljunk: „Ez az én szeretett fiam, akiben én gyö­nyörködöm” (Mt 3,17). Akik látták Jézus életét, nem egyszer feltették a kérdést: kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki? Kicsoda ez, hogy rosszért rosszul nem fizet? Kicsoda ez, aki amikor szen­vedett, nem fenyegetőzött, hanem rábíz­ta ezt arra, aki igazságosan ítél. Neki is volt öröme és bánata, barátja és ellensé­ge. Ő is látott szükséget, szenvedett és gyötrelmek között halt meg. De életé­nek minősége, célja és értelme egészen más volt, mint a miénk. Életének alap­hangja ez volt: „Igen, Atyám, mert így volt kedves Te előtted. ” Ha Jézusra né­zünk, akkor ismerhetjük meg, hogy mi­lyen volt az ember, amikor Istennek en­gedelmesen élt. Ebben a szeretetközös­­ségben van a mi emberi méltóságunk. Jézus mellett ismerhetjük meg azt is, hogy milyenné lett az ember, ami­ L­ELKEM kor fellázadt Terem­tője ellen. Egyfelől az ember előtt nagyszerű lehetőségek vannak, másfelől ezekkel a lehetőségek­kel rútul visszaél. A 21. század kezdetén azt látjuk, hogy az ember a technika te­rén óriás, de az erkölcs terén törpe. Világméretű távlatokban ez a követke­zőt jelenti, hogy „Halad a dologi világ és megtorpan az ember. Kényelmesebb az élet, de szomorúbb. Felfedezünk mindent az anyagról, s elveszti önbizal­mát az emberi szellem. Szabályozzuk a természetet, s felfal szabályozhatatlan természetünk.” (Váci Mihály: Azóta) Jé­zus közelében derül ki az, hogy milyen nagy sodrásban élünk. Nem mindig azt tesszük, amit akarunk, hanem azt, amit gyűlölünk. Szép elméleteink vannak, de közben elidegenedünk Istentől és ember­társainktól. És ha magunkon nem ven­nénk észre, mennyire távolra jutottunk attól az emberképtől, amelyet Isten te­remtett — akkor nézzünk fel a kereszten szenvedő Jézusra. Rajta, a tiszta, Istennek tetsző Em­berfián megrendülve láthatjuk, mivé csúfítja el a bűn az embert és mennyi szenvedést okoz a bűntelennek is. Jézusban ismerhetjük meg az újra­kezdés lehetőségét. Mindnyájunkban ott él a vágy, hogy emberhez méltóbb életet éljünk. Ady közismert karácsonyi versében írja: „Ha ez a szép rege / igaz hitté válna / Ó, de nagy boldogság / Szállna a világra. / Ez a gyarló ember, / ember lenne újra...” Adventi örömhírünk az, hogy a Jé­zus-esemény nem rege, nem vágyálom, hanem valóság. Ő azért jött, hogy a tör­vény alatt levőket megváltsa, hogy mi Isten gyermekeivé legyünk. Isten nem mond le rólunk. Még ha mi hitetlenkedünk is, Ő hű marad. Miért lett Isten emberré? Azért, hogy mi, emberek, emberhez méltó életet élhessünk. Hogy tudjunk „Em­ber lenni mindig, minden körülmény­ben”. (Arany János) ■ Molnár Miklós

Next