Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-04 / 18. szám

LII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2008 MÁJUS 4­ ­7714 1 9 »8 5 6 0 0 7 » 0 8 0 18 Juhász Zsófia-emléknap Őrbottyánban Juhász Zsófia életére és szolgálatára emlé­keztek, aznap lett volna 80 esztendős. Népes vendégsereg gyűlt össze, hogy megemlékez­zen az intézmény névadójáról... ► Cselekvő hit, 4. oldal „...az első teremtéskor az ember egészen más volt, mint utódai, akik az ő romlott ter­mészetéből származva, a romlottságot örök­ségként viselik... Nem volna helyes Istennel perbe szállni, miért nem tartotta visz­­sza az embert az áll­hatatosság (persever­antia) erejével. Ez az ő tervében van elrejtve. A mi dolgunk az, hogy józanul böl­­cselkedjünk." Reménysége irányt mutat A Magyarországi Református Egyház értékteremtő szolgálatához az Ön adója 1%-ára is szükség van. Technikai szám: 0066 Magyarországi Református Egyház ► Konfirmáció, 6-7. oldal Felkészülés a konfirmációra Annak, aki győzelemre kér kegyelmet, először önmagát kell legyőznie Isten hatalmas erejének segítségével. Ha ez megtörténik, akkor az igazi csatlakozás is meglesz a győzelmes csapathoz... Afrikában jártak a tiszáninneniek Mi célból járt a tiszáninneni küldöttség Afri­kában, hogyan jutottak el Malawiba, a Kö­zép-Afrikai Presbiteriánus Egyház Livingsto­­niai Egyházkerületébe? — erről ír Ábrám Ti­bor főgondnok... ► Kitekintő, 8. oldal Anyák vasárnapja — konfirmáció vasárnapja Szarvas László M­ájus első vasárnapján a világ legtöbb táján az édesanyákat ünneplik az emberek. Virágot szed­nek vagy vásárolnak, hogy néhány kedves szó mellett köszönetet mond­janak annak, aki világra hozta, nevel­te és féltve gondozta őket. A gyerme­kek verset tanulnak az óvodában, ap­ró ajándékot készítenek, talán egy pi­civel többet segítenek, vagy megpró­bálnak jobban viselkedni — legalább ezen a napon. Apró figyelmességek ezek, mégis kimondhatatlanul jóles­nek az anyai szívnek. Van, aki már csak a temetőbe tudja elvinni a hála virágait, és egy sírhalom mellett, talán könnyes szemekkel ad hálát Istennek mindazért, amivel az édesanyja életén keresztül Isten aján­dékozta meg. Olyan is van, aki autóba ül és útra kel, mert rég elköltözött már a szülői házból, de ezen a hétvégén mindenképpen felkeresi az idős szüle­it, vagy az egyedül, özvegyen élő édes­anyját. Tulajdonképpen minden nap hálásnak kellene lennünk az édesanyá­kért, de nagyon jó, hogy van elkülönít­ve is egy nap, az „anyák napja”, amikor tudatosan is figyelünk rájuk. E hét vasárnapja azonban duplán is ünnep, mert nem csak anyák vasár­napja, hanem a konfirmáció vasár­napja is van. A test szerinti édesanyák mellett ma van az anyaszentegyház, a lelki édesanyánk legnagyobb ünnepe is, amikor kebelén - ha Isten könyö­rül rajtunk - új fiúk születhetnek. „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom ” - így olvassuk ezt a 127. zsoltár 3. versében. Alapvető gondolata a Bibliának, hogy édesanyának lenni jutalmat jelent! Olyan áldása ez Istennek, amely sem­mi máshoz nem hasonlítható. Ma azonban a társadalomban és a közfel­fogásban közel sem kapja meg az anya­ság az őt megillető helyet és tiszteletet. Néhány évtizeddel ezelőtt még szin­te szégyennek és nagy-nagy keserűség­nek tartották, ha egy családban csupán egyetlen, vagy egy gyermek sem szüle­tett. Ma pedig furcsán néznek arra a családra, amelyik kettőnél több gyer­meket vállal. Korábban természetes volt, hogy egy nő elsősorban főállású anya legyen. Ma egy átlag magyar csa­ládban anyagi okok miatt nem teheti meg az anyuka, hogy ne dolgozzon. S ha gyermeket vállal, reszketnie kell, hogy vajon megmarad-e a munkahe­lye addig, amíg szülési szabadságra megy. Gond és „terhesség”lett abból, amit Isten ajándékba adott. Ajándékká azonban csak akkor le­het, ha komolyan vesszük a zsoltársor első felét is: „Az Úr ajándéka a gyer­mek”, s rögtön megfordíthatjuk: a gyermekek számára pedig az Úr aján­déka a szülő. Ha Istent bármely oldal kihagyja a számításból, akkor ugyan­úgy, mint a természetben, a családon belül is felborul az egyensúly, és tönk­reteszünk mindent. Föl lehet nevelni Isten nélkül is a gyermekeket, és majd fel fog nőni egy istentelen generáció, amely nem tudja, hogy az Úr ajándé­kaként született, s ezért nem fogja az Úr ajándékának tartani a szüleit sem. Felnő egy olyan generáció, amelynek csak a szülei pénze kell, de a szülőkre magukra már nem tart igényt. Mert Isten nélkül az ember szükségképpen embertelen ember is lesz. Az a szülő, aki az Úr ajándékaként néz a gyermekére, szereti akkor is, ha a gyermeke nem mindig szeretetre mél­tó. Szereti és vállalja akkor is, ha eset­leg fogyatékkal él. Aki Isten kezéből, ajándékként fogadja el a gyermekét, az nem fogja abortálni, azaz meggyilkolni a magzatot csak azért, mert ő nem, vagy nem mostanra tervezte. Az Úr ajándéka ő! Ha egy gyermek azt tanulja meg, és azt érzi otthon, hogy őrá Isten ajándé­kaként tekintenek, akkor nagyon valószínű, hogy ő is így fog nézni a szüleire. Aki pedig Isten ajándékának tartja a szüleit, az nem dobja őket félre csak azért, mert nyugdíjasok lettek, és a kevés kis pénzükből nem tudják ál­landóan megtömni a zsebét. Az a fia­tal, aki Isten ajándékának tartja a szü­leit, nem fogja őket akkor sem félre­dobni, ha esetleg betegek lesznek, és ápolni kell őket. Betegen is Isten aján­déka lesz számára a szülő! Nem üzlet­ről van szó, de istenfélelemben nevelni a gyermekeket megtérül. Ha Istennek nincs helye a családban és a gyerme­kem szívében, ne csodálkozzak, hogy­ha később nekem sem lesz ott helyem. Az orvostudomány ma már lehető­vé teszi, hogy az úgynevezett „apás szü­léseknél” az édesapa is részese lehessen valamelyest a szülés fájdalmának és örömének, támasza legyen és biztonsá­got jelentsen a feleségének, aki ilyenkor különösen is kiszolgáltatottnak érezheti magát. A későbbiekben azonban még ennél is sokkal fontosabb szerepe van. Bármily furcsa, épp a nevelés területén. Nem igaz az a vélemény, amit épp a férfiak hangoztatnak előszeretettel, hogy: „Nevelje az anyja, az az ő dolga!” Hogy is mondja az Ige? „Ti apák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem ne­veljétek az Úr tanítása szerint fegyelem­mel és intéssel” (Ef 6,4). A gyermeknevelés közös feladat. És nem csak az elvált szülők gyermekei lesz­nek sérültek - lehet apában árvaként fel­nőni egy olyan családban is, ahol együtt élnek a szülők. (Folytatás a 3. oldalon) Országos esperes-gondnoki értekezlet a zsinati székházban Országos esperes-gondnoki ér­tekezletre érkeztek Budapestre, a Magyarországi Református Egyház zsinati székházába az egyházmegyék vezetői. A ta­nácskozás Bölcskei Gusztáv ti­szántúli püspök, a Zsinat lelké­­szi elnöke és Nagy Sándor fő­gondnok, zsinati világi elnök megnyitójával kezdődött. B­ölcskei Gusztáv püspök a 2Tim 1,12 igeverssel emlékezett a közel­múltban elhunyt Fekete Károly teológi­ai professzorra. Méltatva pályafutását megemlítette, hogy a teológusok tanítá­sa mellett gyülekezeti lelkészként és a Reformátusok Lapja Ige mellett rovatá­nak vezetőjeként is szolgált. Az elnöki megnyitóban elhangzott, hogy az esperesek és gondnokok érte­kezlete ebben az összetételben utoljára ült össze, mert vannak, akik harmadik alkalommal töltik be egyházmegyei tisztségeiket, és így mostani pozíciói­kért már nem indulhatnak az idén ese­dékes egyházi tisztújításon. Bölcskei püspök hangsúlyozta: oda kell figyelni arra, hogy a mi egyházunkon belül még nem alakult ki annak a kultúrája, hogyha valaki leköszön egy tisztségről, akkor azt ne presztízsveszteségként él­je meg. A püspök köszönetet mondott azokért a szolgatársakért, akik három cikluson keresztül töltötték be hivata­lukat. A Zsinat elnöke említést tett a tör­vényalkotás folyamatáról, a lelkészek jogállásáról szóló törvény megalkotá­sáról, valamint utalt az utóbbi években szokássá vált tematikus esztendőkre (2006 — A család éve, 2007 — A közös­ség éve, 2008 - A Biblia éve, 2009 — Kálvin év). A Kárpát-medencei Ma­gyar Református Generális Konvent (GK) működésével kapcsolatban fel­hívta a figyelmet a nyári pápai közgyű­lésre, ahol ismét napirenden lesz a kö­zös egyházalkotmány kérdése. Bölcskei Gusztáv kitért a GK Elnökségének áp­rilis közepén tartott ülésére, ahol a li­turgiai bizottság is beszámolt ered­ményeiről. A Zsinat elnöke hangsú­lyozta, hogy a Kárpát-medencén kívü­li magyar reformátusok is tagjai lehet­nek az egységes magyar református egy­háznak. Az elnöki megnyitóban elhangzott, hogy Kárpátalján lehetetlen helyzetbe kerültek a nyugdíjas lelkészek és lel­készözvegyek. Bölcskei püspök javasol­ta, hogy a német Partnerhilfe program mintájára jöjjön létre segítségnyújtási alap a Kárpát-medencei nyugdíjas lel­készek megsegítésére. (Folytatás a 3. oldalon) A lelkészek jogállásáról szóló törvény tervezetét is bemutatták az értekezleten Fotó: Füle Tamás - DRE Az egyházak és a közművelődés Április 21-én a Budai Vigadó épületében került megrende­zésre az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), a Magyar Művelődési Intézet és Képzőmű­vészeti Lektorátus (MMIKL), va­lamint az Egyházi Közművelő­dési Egyesület (EKE) közös kon­ferenciája, amelyen egyházi ve­zetők, az egyházi és a világi közművelődés munkásai talál­koztak egymással. S­zurmainé Silkó Mária, az OKM Közművelődési Főosztályának ve­zetője megnyitó beszédében a több éve fennálló közös munkára emlékezett, valamint kifejtette, hogy az egyházak évszázados közművelődésben vállalt szerepére a mindenkori államnak is óriási szüksége van. „Az üzenet alakítja-e a kultúrát, avagy a kultúra az üzenetet?” — vetette fel a kérdést köszöntőjében Csepregi András, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője. Beszédében pro és kontra érveket is tálalt, ám a közművelődés szociális dimenziójára tekintve egyértelműen kimondhatta: az üzenet formálja a kultúrát, az egy­házak elsődleges üzenete pedig az örömüzenet kell, hogy legyen. (Folytatás a 5. oldalon)

Next