Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-04 / 18. szám
LII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2008 MÁJUS 4 7714 1 9 »8 5 6 0 0 7 » 0 8 0 18 Juhász Zsófia-emléknap Őrbottyánban Juhász Zsófia életére és szolgálatára emlékeztek, aznap lett volna 80 esztendős. Népes vendégsereg gyűlt össze, hogy megemlékezzen az intézmény névadójáról... ► Cselekvő hit, 4. oldal „...az első teremtéskor az ember egészen más volt, mint utódai, akik az ő romlott természetéből származva, a romlottságot örökségként viselik... Nem volna helyes Istennel perbe szállni, miért nem tartotta viszsza az embert az állhatatosság (perseverantia) erejével. Ez az ő tervében van elrejtve. A mi dolgunk az, hogy józanul bölcselkedjünk." Reménysége irányt mutat A Magyarországi Református Egyház értékteremtő szolgálatához az Ön adója 1%-ára is szükség van. Technikai szám: 0066 Magyarországi Református Egyház ► Konfirmáció, 6-7. oldal Felkészülés a konfirmációra Annak, aki győzelemre kér kegyelmet, először önmagát kell legyőznie Isten hatalmas erejének segítségével. Ha ez megtörténik, akkor az igazi csatlakozás is meglesz a győzelmes csapathoz... Afrikában jártak a tiszáninneniek Mi célból járt a tiszáninneni küldöttség Afrikában, hogyan jutottak el Malawiba, a Közép-Afrikai Presbiteriánus Egyház Livingstoniai Egyházkerületébe? — erről ír Ábrám Tibor főgondnok... ► Kitekintő, 8. oldal Anyák vasárnapja — konfirmáció vasárnapja Szarvas László Május első vasárnapján a világ legtöbb táján az édesanyákat ünneplik az emberek. Virágot szednek vagy vásárolnak, hogy néhány kedves szó mellett köszönetet mondjanak annak, aki világra hozta, nevelte és féltve gondozta őket. A gyermekek verset tanulnak az óvodában, apró ajándékot készítenek, talán egy picivel többet segítenek, vagy megpróbálnak jobban viselkedni — legalább ezen a napon. Apró figyelmességek ezek, mégis kimondhatatlanul jólesnek az anyai szívnek. Van, aki már csak a temetőbe tudja elvinni a hála virágait, és egy sírhalom mellett, talán könnyes szemekkel ad hálát Istennek mindazért, amivel az édesanyja életén keresztül Isten ajándékozta meg. Olyan is van, aki autóba ül és útra kel, mert rég elköltözött már a szülői házból, de ezen a hétvégén mindenképpen felkeresi az idős szüleit, vagy az egyedül, özvegyen élő édesanyját. Tulajdonképpen minden nap hálásnak kellene lennünk az édesanyákért, de nagyon jó, hogy van elkülönítve is egy nap, az „anyák napja”, amikor tudatosan is figyelünk rájuk. E hét vasárnapja azonban duplán is ünnep, mert nem csak anyák vasárnapja, hanem a konfirmáció vasárnapja is van. A test szerinti édesanyák mellett ma van az anyaszentegyház, a lelki édesanyánk legnagyobb ünnepe is, amikor kebelén - ha Isten könyörül rajtunk - új fiúk születhetnek. „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom ” - így olvassuk ezt a 127. zsoltár 3. versében. Alapvető gondolata a Bibliának, hogy édesanyának lenni jutalmat jelent! Olyan áldása ez Istennek, amely semmi máshoz nem hasonlítható. Ma azonban a társadalomban és a közfelfogásban közel sem kapja meg az anyaság az őt megillető helyet és tiszteletet. Néhány évtizeddel ezelőtt még szinte szégyennek és nagy-nagy keserűségnek tartották, ha egy családban csupán egyetlen, vagy egy gyermek sem született. Ma pedig furcsán néznek arra a családra, amelyik kettőnél több gyermeket vállal. Korábban természetes volt, hogy egy nő elsősorban főállású anya legyen. Ma egy átlag magyar családban anyagi okok miatt nem teheti meg az anyuka, hogy ne dolgozzon. S ha gyermeket vállal, reszketnie kell, hogy vajon megmarad-e a munkahelye addig, amíg szülési szabadságra megy. Gond és „terhesség”lett abból, amit Isten ajándékba adott. Ajándékká azonban csak akkor lehet, ha komolyan vesszük a zsoltársor első felét is: „Az Úr ajándéka a gyermek”, s rögtön megfordíthatjuk: a gyermekek számára pedig az Úr ajándéka a szülő. Ha Istent bármely oldal kihagyja a számításból, akkor ugyanúgy, mint a természetben, a családon belül is felborul az egyensúly, és tönkreteszünk mindent. Föl lehet nevelni Isten nélkül is a gyermekeket, és majd fel fog nőni egy istentelen generáció, amely nem tudja, hogy az Úr ajándékaként született, s ezért nem fogja az Úr ajándékának tartani a szüleit sem. Felnő egy olyan generáció, amelynek csak a szülei pénze kell, de a szülőkre magukra már nem tart igényt. Mert Isten nélkül az ember szükségképpen embertelen ember is lesz. Az a szülő, aki az Úr ajándékaként néz a gyermekére, szereti akkor is, ha a gyermeke nem mindig szeretetre méltó. Szereti és vállalja akkor is, ha esetleg fogyatékkal él. Aki Isten kezéből, ajándékként fogadja el a gyermekét, az nem fogja abortálni, azaz meggyilkolni a magzatot csak azért, mert ő nem, vagy nem mostanra tervezte. Az Úr ajándéka ő! Ha egy gyermek azt tanulja meg, és azt érzi otthon, hogy őrá Isten ajándékaként tekintenek, akkor nagyon valószínű, hogy ő is így fog nézni a szüleire. Aki pedig Isten ajándékának tartja a szüleit, az nem dobja őket félre csak azért, mert nyugdíjasok lettek, és a kevés kis pénzükből nem tudják állandóan megtömni a zsebét. Az a fiatal, aki Isten ajándékának tartja a szüleit, nem fogja őket akkor sem félredobni, ha esetleg betegek lesznek, és ápolni kell őket. Betegen is Isten ajándéka lesz számára a szülő! Nem üzletről van szó, de istenfélelemben nevelni a gyermekeket megtérül. Ha Istennek nincs helye a családban és a gyermekem szívében, ne csodálkozzak, hogyha később nekem sem lesz ott helyem. Az orvostudomány ma már lehetővé teszi, hogy az úgynevezett „apás szüléseknél” az édesapa is részese lehessen valamelyest a szülés fájdalmának és örömének, támasza legyen és biztonságot jelentsen a feleségének, aki ilyenkor különösen is kiszolgáltatottnak érezheti magát. A későbbiekben azonban még ennél is sokkal fontosabb szerepe van. Bármily furcsa, épp a nevelés területén. Nem igaz az a vélemény, amit épp a férfiak hangoztatnak előszeretettel, hogy: „Nevelje az anyja, az az ő dolga!” Hogy is mondja az Ige? „Ti apák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Ef 6,4). A gyermeknevelés közös feladat. És nem csak az elvált szülők gyermekei lesznek sérültek - lehet apában árvaként felnőni egy olyan családban is, ahol együtt élnek a szülők. (Folytatás a 3. oldalon) Országos esperes-gondnoki értekezlet a zsinati székházban Országos esperes-gondnoki értekezletre érkeztek Budapestre, a Magyarországi Református Egyház zsinati székházába az egyházmegyék vezetői. A tanácskozás Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és Nagy Sándor főgondnok, zsinati világi elnök megnyitójával kezdődött. Bölcskei Gusztáv püspök a 2Tim 1,12 igeverssel emlékezett a közelmúltban elhunyt Fekete Károly teológiai professzorra. Méltatva pályafutását megemlítette, hogy a teológusok tanítása mellett gyülekezeti lelkészként és a Reformátusok Lapja Ige mellett rovatának vezetőjeként is szolgált. Az elnöki megnyitóban elhangzott, hogy az esperesek és gondnokok értekezlete ebben az összetételben utoljára ült össze, mert vannak, akik harmadik alkalommal töltik be egyházmegyei tisztségeiket, és így mostani pozícióikért már nem indulhatnak az idén esedékes egyházi tisztújításon. Bölcskei püspök hangsúlyozta: oda kell figyelni arra, hogy a mi egyházunkon belül még nem alakult ki annak a kultúrája, hogyha valaki leköszön egy tisztségről, akkor azt ne presztízsveszteségként élje meg. A püspök köszönetet mondott azokért a szolgatársakért, akik három cikluson keresztül töltötték be hivatalukat. A Zsinat elnöke említést tett a törvényalkotás folyamatáról, a lelkészek jogállásáról szóló törvény megalkotásáról, valamint utalt az utóbbi években szokássá vált tematikus esztendőkre (2006 — A család éve, 2007 — A közösség éve, 2008 - A Biblia éve, 2009 — Kálvin év). A Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent (GK) működésével kapcsolatban felhívta a figyelmet a nyári pápai közgyűlésre, ahol ismét napirenden lesz a közös egyházalkotmány kérdése. Bölcskei Gusztáv kitért a GK Elnökségének április közepén tartott ülésére, ahol a liturgiai bizottság is beszámolt eredményeiről. A Zsinat elnöke hangsúlyozta, hogy a Kárpát-medencén kívüli magyar reformátusok is tagjai lehetnek az egységes magyar református egyháznak. Az elnöki megnyitóban elhangzott, hogy Kárpátalján lehetetlen helyzetbe kerültek a nyugdíjas lelkészek és lelkészözvegyek. Bölcskei püspök javasolta, hogy a német Partnerhilfe program mintájára jöjjön létre segítségnyújtási alap a Kárpát-medencei nyugdíjas lelkészek megsegítésére. (Folytatás a 3. oldalon) A lelkészek jogállásáról szóló törvény tervezetét is bemutatták az értekezleten Fotó: Füle Tamás - DRE Az egyházak és a közművelődés Április 21-én a Budai Vigadó épületében került megrendezésre az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus (MMIKL), valamint az Egyházi Közművelődési Egyesület (EKE) közös konferenciája, amelyen egyházi vezetők, az egyházi és a világi közművelődés munkásai találkoztak egymással. Szurmainé Silkó Mária, az OKM Közművelődési Főosztályának vezetője megnyitó beszédében a több éve fennálló közös munkára emlékezett, valamint kifejtette, hogy az egyházak évszázados közművelődésben vállalt szerepére a mindenkori államnak is óriási szüksége van. „Az üzenet alakítja-e a kultúrát, avagy a kultúra az üzenetet?” — vetette fel a kérdést köszöntőjében Csepregi András, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője. Beszédében pro és kontra érveket is tálalt, ám a közművelődés szociális dimenziójára tekintve egyértelműen kimondhatta: az üzenet formálja a kultúrát, az egyházak elsődleges üzenete pedig az örömüzenet kell, hogy legyen. (Folytatás a 5. oldalon)