Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-20 / 29. szám
tolMTIM LAPJA 2008. július 20. REFORMÁTUS SZEMMEL Kárpát-medencei középiskoláink találkozója (Folytatás az 1. oldalról) Az iskolában elköltött ebéd után Szita Károly, Kaposvár polgármestere a városházán fogadta a találkozó részvevőit, majd a gyönyörű szennai református templom és a körülötte felépített falumúzeum meglátogatása következett. Balatonfenyvesre visszatérőben lehetőség nyílt még a somogyvári történelmi emlékhely megtekintésére Móring József Attila polgármester, országgyűlési képviselő idegenvezetésével. Este a táborban táncház várta az érdeklődő tanárokat és diákokat. A harmadik nap reggelén Sashalmi Tamás kaposvári történelemtanár a reneszánszról tartott nagy tetszéssel fogadott előadást, majd Csurgóra indultak a részvevőket szállító autóbuszok. Csokonai egykori iskolájában az intézmény vezetői fogadták a vendégeket, akik koszorút helyeztek el a költő, valamint az alapító gróf Festetich György mellszobránál. Ezután a csurgói tanári kar tagjainak vezetésével az ősi iskola, a sok ritkaságot őrző könyvtár és az iskolát körülölelő hatalmas, védett park megtekintésére került sor. Délután a néhány esztendeje épült impozáns csurgói templomban Szászfalvi Lászlóné nagytiszteletű asszony tartott áhítatot, majd Szászfalvi László csurgói polgármester, országgyűlési képviselő köszöntötte a találkozó részvevőit. Hazatérőben Niklára, Berzsenyi Dániel udvarházához, valamint a falu temetőjében álló Berzsenyi-mauzóleumhoz látogattak el a résztvevők. Utóbbinál a Szózat éneklése közben helyezték el a találkozó koszorúját. Este először reneszánsz hangverseny, majd reneszánsz táncház várta az érdeklődőket. A negyedik nap reggelén Bellai Zoltán kaposvári lelkipásztor tartott vetítettképes előadást a legrégebbi ismert bibliai kéziratokról és a legkorábbi egyetemes és magyar bibliafordításokról. Ezután Keszthelyre utaztak résztvevők, ahol megtekinthették a Festetich-kastély gyűjteményeit. Rövid városnézés után a Kis-Balatonnál folytatódott a program, ahol a bányavári szigeten Farkasné Papp Ágnes kaposvári tanárnő mutatta be az új életre kelt Kis-Balaton élővilágát. Este a fiatalokat táncmulatság várta, a felnőtteket pedig kisvasúton és lovaskocsin utazva — Lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester látta vendégül a somogyszentpáli pincesoron. A vasárnapi záró istentiszteleten Bellai Zoltán kaposvári lelkipásztor igeszolgálata után Kálmán Attila, a tatai gimnázium igazgatója ismertette a találkozó részvevőinek ünnepélyes nyilatkozatát, majd Kathó Levente erdélyi tanügyi főtanácsos mondott köszönetet a szervezőknek. Ezután Sala Ernő sepsiszentgyörgyi iskolagondnok bejelentette, hogy az Igazgatói Kollégium döntése alapján a XIV. találkozóra 2009 júliusában Sepsiszentgyörgyön kerül majd sor, és tolmácsolta a vendéglátó iskola meghívását. A testvéri közösségvállalás szép példáját mutatták a találkozó résztvevői azzal, hogy a záró istentisztelet perselypénzét a lévai iskola küldöttségére bízva Ipolypásztóra, az akkor súlyos viharkárt szenvedett felvidéki református templom helyreállítására küldték el. Az ötnapos találkozó Molnár Tímea kaposvári igazgató asszony elköszönő szavaival, majd a Himnusz éneklésével Harmincnégy magyar református középiskola küldöttei vettek részt a találkozón A Kárpát-medencei Magyar Református Középiskolák XIII. Találkozója — Zárónyilatkozat Mi, a Kárpát-medence magyar református középiskoláinak küldöttei: igazgatók, tanárok, diákok 2008. július 2. és 6. között tizenharmadik alkalommal találkoztunk, ezúttal Balatonfenyvesen, illetve Kaposvárott. Testvéri közösségben tájékozódtunk az egymás országaiban folyó magyar anyanyelvű közoktatás, valamint a református egyház által fenntartott intézmények eredményeiről, gondjairól. 1. Örömmel üdvözöljük a Kárpát-medencei magyar református egyházak szervezeti egységesülését, a közös egyházalkotmány elfogadását. Az egységhez testvériskolai kapcsolatok bővítésével, szakmai együttműködéssel és egymás anyagi segítésével magunk is hozzá kívánunk járulni. 2. Felhívjuk a Magyarországi Református Egyház Zsinatát és a Magyar Köztársaság illetékes testületeit és képviselőit, minden lehetséges fórumon járjanak közbe annak érdekében, hogy megszűnjék a szomszédos országokban működő magyar anyanyelvű, valamint egyházi fenntartású oktatási intézmények mozgásterének fokozatos szűkítése. a) Ukrajnában az a törekvés, hogy az eddig magyar tanítási nyelvű iskolákban is kizárólag ukrán nyelven folyjék a vizsgáztatás, és az anyanyelven kívüli tantárgyak oktatása. b) Szlovákiában az új közoktatási törvény drasztikusan csökkenti a magyar tannyelvű iskolákban a magyar nyelv- és irodalomórák számát, korlátozza az új tankönyvek kiadását és alkalmazását, tiltja a magyar földrajzi és történelmi nevek használatát. c) Romániában — az Európai Unióban szokatlan módon — továbbra is rendkívül nehéz az egyházi iskolák indítása. A készülő közoktatási törvény a felekezeti iskolák anyagi támogatását az első tíz évfolyamra kívánja korlátozni. 3. A magyarországi közoktatás irányítóitól kérjük és elvárjuk, hogy a szólamszerűen hangoztatott esélyegyenlőség helyett a gyakorlatban tartsák be az egyházi iskolák finanszírozására vonatkozó jogszabályokat és szerződéseket. Erre az elmúlt évben a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletben, az Állami Számvevőszék jelentésben, az Alkotmánybíróság pedig határozatban hívta fel a kormány és a közvélemény figyelmét. 4. A leghatározottabban elítéljük a magyarországi iskolákban is terjedő erőszak minden formáját. A jelenség okát az utóbbi évek általunk helytelenített oktatáspolitikájában, és a társadalmi közmegegyezésen alapuló szilárd értékrend hiányában látjuk. Véleményünk szerint a megoldást az értékhordozó közösségek (családok, civil szervezetek, nemzet) megerősödése jelentené. A református intézményekben és közösségekben az értékteremtést ezután is kiemelt fontosságúnak tartjuk. Független pedagógiai felmérések szerint az egyházi közoktatási intézmények az átlagot meghaladó eredményességgel járulnak hozzá — a keresztyén és nemzeti értékekre építve — a törvénytisztelő, felelősségvállaló, életüket morális alapokra építő fiatalok neveléséhez. ■ A zárónyilatkozatot elfogadták a részt vevő iskolák képviselői: Arany János Ref. Gimnázium, Szakképző Iskola és Diákotthon - Nagykőrös Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium - Székelyudvarhely Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium - Budapest Bethlen Gábor Kollégium - Nagyenyed Bocskai István Ref. Gimn., Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium - Halásztelek Csokonai Vitéz Mihály Ref. Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium - Csurgó Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma - Debrecen Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona - Debrecen Ecsedi Báthori István Református Gimnázium és Kollégium - Nagyecsed Gödöllői Református Líceum - Gödöllő Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola - Makó Kecskeméti Református Gimnázium - Kecskemét Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma - Kiskunhalas Kolozsvári Református Kollégium - Kolozsvár Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon - Miskolc Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium - Budapest Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium - Kaposvár Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium - Nagyvárad Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázium - Léva Marosvásárhelyi Református Kollégium - Marosvásárhely Nagyberegi Református Líceum - Nagybereg Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziuma - Tata Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája - Pécs Református Kollégium - Kézdivásárhely Református Kollégium - Sepsiszentgyörgy Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma - Tiszakécske Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája - Sárospatak Szatmárnémeti Református Gimnázium - Szatmárnémeti Szegedi Kis István Ref. Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium - Békés Szegedi Kis István Ref. Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium - Mezőtúr Szentendrei Református Gimnázium - Szentendre Técsői Református Líceum - Técső MEG HÓDOL LELKEM Ne hagyjuk abba! ■ Jel 2:10 A 2008. évet úgy hirdettük meg, mint a „Biblia évét”. Jó elhatározás volt ez. Sok Biblia előkerült a könyvespolcokról és vitrinekből, ahol korábban porosodott. Egyéni csendességben is feltámadt az érdeklődés iránta. Tudunk olyan egyházi iskoláról, ahol önként jelentkezők elejétől a végéig, tanárok és tanulók egymást váltva végigolvasták a Szentírást. Érdeklődve. Kíváncsian. Némelyek dicsekedve: én már ismerem ezt a könyvet. Mások kritikusan: mi mindent összehordtak ebben a régi könyvben! Voltak, akik felismerték, hogy nem nekünk kell kritizálni a Bibliát, hanem a Biblián át maga Isten kritizál, formál minket. Jobbnál jobb előadások hangzottak el e témával kapcsolatban, időnként szenvedélyes viták is felparázslottak, vagy gyülekezeti bibliaórákon épültünk. Mindent összevetve: jó kezdeményezés a Biblia éve. Reméljük, hogy folytatása is lesz ennek. Jó lenne Augustinus egyházatya biztatását meghallani és követni: „Tolle lege! Vedd és olvasd!” De vajon értjük-e azt, amit olvasunk? És helyesen értjük-e? Nem kellene-e megszívlelni egy világhírű evangelizátor találó figyelmeztetését: „A Biblia nem olyan, mint a viaszfigura, amelyet tetszés szerint lehet formálni. Nem is ruhaanyaghoz hasonlít, amelyet a pillanatnyi divat szerint lehet szabni. Nem betűkkel teli doboz, amelyből játékosan bármilyen szöveget ki lehet rakni. Nem varázspalack, amelyből bármit kitölthetünk, a materializmustól kezdve a spiritualizmusig.” (Spurgeon) Jézus körül olyan kegyes emberek álltak, akik ezt nem tudták, vagy nem jól tudták. Egy mondvacsinált kérdést tesznek fel Jézusnak. Tőrbe akarják csalni Jézust, nevetségessé akarják tenni Isten ügyét. Mennyire fontos az, hogy milyen lelkülettel közeledünk a Bibliához! A Bibliánk nem arra való, hogy játékos problémákat vitassunk általa, hanem hogy a való élet valóságos kérdéseire keressünk és találjunk megoldást. Ezek a kegyes emberek a szadduceusok voltak. Ők nem hittek a feltámadásban. Azt gondolták nagy gőgösen, hogy amit ők nem értenek meg, az nincs is. Hitükbe nem fért bele az, amit „szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, de amelyet Isten készített az őt szeretőknek”. Éppen azt vetették el, amiről Pál apostol azt mondja: „Enélkül hiábavaló a ti hitetek, de hiábavaló a mi hitünk is” (1kor 15,14). Ha nem Istennek ereje, a feltámadás csodája felől értjük az írást és nézzük magunkat, éppen az evangélium lényegét veszítjük el. E középpont nélkül a Biblia érdekes történeteket, hiteles kortörténeti adatokat, értékes költeményeket, botránkoztató eseteket, naiv elbeszéléseket tartalmaz. Igéve úgy lesz, ha Istennek hatalma, újjáteremtő ereje felől nézzük mindezt. A Bibliában az a hatalmas Úr közeledik felénk, akinek végtelen az ereje. Aki nem fér bele a mi gondolataink szűk rendszerébe. Aki új és nagyszerű távlatokat nyit. A szadduceusok mesterkélt, hitetlen és gúnyos kérdésére maga Jézus adja meg a választ. Ő maga teszi helyre a dolgokat. Jézus arra tanít minket, hogy lehet az Isten kínálta jövő felől nézni a jelent. Ily módon az eljövendő élet erői beáradnak a jelenlegi életünkbe. Már most átélünk valamit Istennek valóságos, a bűnök és halál feletti erejéből. A bibliaolvasás nagy öröme az, hogy nem a magam jelenlegi lehetőségei szerint vizsgálom Istent, magamat, embertársaimat, egész világunkat. A szadduceusok magatartása a helytelen bibliaértéstől óv minket. ■ Molnár Miklós 3 NAGYÍTÓ ALATT Újra, indulás! Bogdán Zsuzsanna Az elmúlt pár napot Balatonszárszón töltöttem a Soli Deo Gloria (SDG) Diákmozgalom fiataljaival az irodalmi műhely vezetőjeként. Egyik legjobban sikerült tréningjátékunk az asszociációs játék volt: megadott szavakról kellett megmondanunk, hogy mi az első dolog, ami eszünkbe jut róla. Arra hívom most a kedves Olvasót, hogy próbálja ki ezt a játékot! A megadott szó legyen Balatonszárszó. Ez a helységnév is mindenkinek más gondolatot, emléket idéz meg. Egyesek József Attilára, mások egy családi nyaralásra emlékeznek, és nem kevesen vannak azok - többek között jómagam is -, akiknek a Széchenyi-terv keretében felújított nagy múltú, napjainkban vitatott sorsú konferenciatelep, illetőleg az újraindult SDG jut először az eszébe. A három egyházi hétből ennyi időt kapott idén a konferencia-központ üzemeltetőjétől az egyház programjai megvalósítására - már letelt az első, amely alatt a konferencia-központot nemcsak fiatal SDG-sek lakták, hanem az SDG-seniorok és a tehetséggondozó Talentum Tábor résztvevői is. Az ebből fakadó kényelmetlenségek mellett azért számos érdekes személyes találkozásra is alkalom adódott, és lehetőség a seniorok és a fiatalok SDG- és Szárszó-képének összehasonlítására. Lapunk mostani számában az egyház és a reneszánsz igen szoros rokoni kapcsolatáról olvashatnak a Reneszánsz éve apropóján. Az újjászületést mindenképpen élesen el kell választani az újraindítástól. Az újraindítás problematikáját leginkább egy informatikusokat kritizáló viccel lehet modellezni: ha az informatikusok kocsija lerobban, mind kiszállnak, becsukják az ajtót, majd pár másodperc múlva beszállnak újra, és elindítják a motort (megjegyzés: a módszer a számítógépeknél működik, a személygépkocsiknál már nem). Az elmúlt húsz évünk történelmében is a legtöbb baj és maradandó nyomorúság a két fogalom összekeveréséből adódott. Ugyan újraindult sok minden - köztársaság, egyházi iskolák, mozgalmak -, de az élethez szükséges és elvárt újjászületés több helyen mind a mai napig nem történt meg. Érdekes volt látni a kontrasztot az SDG szervezete és a konferenciatelep között: előbbi megélte az újjászületést, mert bár más énekekkel, más habitussal, de ugyanolyan lelkesedéssel működik, bővül, él, mint elődje. Utóbbinál is impozáns külső változások, látványos megifjodás ment végbe, de - ahogyan ennek a véleményének több senior is szomorúan adott hangot - mind régi funkciója, mind varázsa elveszett az új esztétikus építészeti remekben (és talán nem csak az új falakban kell az okokat kutatnunk). A reneszánsz eme asszociációs sorának lezárására a Biblia kínál remek ziccert. Jézus ezt mondja az őt titkon megkereső Nikodémusnak: „Ne csodálkozz, hogy ezt mondom neked: újonnan kell születnetek” (Jn 3,7). Ha már az elmúlt húsz év az informatikus megoldásé, igyekezzünk arra, hogy Jézus is beszálljon abba a bizonyos lerobbant kocsiba, újjáteremteni azt. ■