Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-20 / 29. szám

tolMTIM LAPJA 2008. július 20. REFORMÁTUS SZEMMEL Kárpát-medencei középiskoláink találkozója (Folytatás az 1. oldalról) Az iskolában elköltött ebéd után Szita Károly, Kaposvár polgármestere a vá­rosházán fogadta a találkozó részvevőit, majd a gyönyörű szennai református templom és a körülötte felépített falu­múzeum meglátogatása következett. Balatonfenyvesre visszatérőben lehető­ség nyílt még a somogyvári történelmi emlékhely megtekintésére Móring Jó­zsef Attila polgármester, országgyűlési képviselő idegenvezetésével. Este a tá­borban táncház várta az érdeklődő ta­nárokat és diákokat. A harmadik nap reggelén Sashalmi Tamás kaposvári történelemtanár a re­neszánszról tartott nagy tetszéssel fo­gadott előadást, majd Csurgóra indul­tak a részvevőket szállító autóbuszok. Csokonai egykori iskolájában az intéz­mény vezetői fogadták a vendégeket, akik koszorút helyeztek el a költő, va­lamint az alapító gróf Festetich György mellszobránál. Ezután a csur­gói tanári kar tagjainak vezetésével az ősi iskola, a sok ritkaságot őrző könyv­tár és az iskolát körülölelő hatalmas, védett park megtekintésére került sor. Délután a néhány esztendeje épült im­pozáns csurgói templomban Szászfalvi Lászlóné nagytiszteletű asszony tartott áhítatot, majd Szászfalvi László csur­gói polgármester, országgyűlési képvi­selő köszöntötte a találkozó részvevőit. Hazatérőben Niklára, Berzsenyi Dáni­el udvarházához, valamint a falu teme­tőjében álló Berzsenyi-mauzóleumhoz látogattak el a résztvevők. Utóbbinál a Szózat éneklése közben helyezték el a találkozó koszorúját. Este először rene­szánsz hangverseny, majd reneszánsz táncház várta az érdeklődőket. A negyedik nap reggelén Bellai Zol­tán kaposvári lelkipásztor tartott vetí­tettképes előadást a legrégebbi ismert bibliai kéziratokról­ és a legkorábbi egyetemes és magyar bibliafordítások­ról. Ezután Keszthelyre utaztak résztvevők, ahol megtekinthették a Festetich-kastély gyűjteményeit. Rö­vid városnézés után a Kis-Balatonnál folytatódott a program, ahol a bánya­vári szigeten Farkasné Papp Ágnes ka­posvári tanárnő mutatta be az új életre kelt Kis-Balaton élővilágát. Este a fiatalokat táncmulatság várta, a felnőtteket pedig­­ kisvasúton és lo­vaskocsin utazva — Lombár Gábor ba­­latonfenyvesi polgármester látta vendé­gül a somogyszentpáli pincesoron. A vasárnapi záró istentiszteleten Bel­lai Zoltán kaposvári lelkipásztor ige­szolgálata után Kálmán Attila, a tatai gimnázium igazgatója is­mertette a találkozó részvevőinek ünnepélyes nyilatkozatát, majd Kathó Levente erdélyi tanügyi főtanácsos mondott köszönetet a szervezőknek. Ezután Sala Ernő sepsiszentgyörgyi iskolagondnok bejelentette, hogy az Igazgatói Kollégium döntése alapján a XIV. találkozóra 2009 júliusában Sepsiszentgyörgyön kerül majd sor, és tolmácsolta a vendéglátó iskola meghívását. A testvéri közösségvállalás szép példáját mutatták a találko­zó résztvevői azzal, hogy a záró isten­tisztelet perselypénzét a lévai iskola küldöttségére bízva Ipolypásztóra, az akkor súlyos viharkárt szenvedett fel­vidéki református templom helyreállí­tására küldték el. Az ötnapos találkozó Molnár Tímea kaposvári igazgató asszony elköszönő szavaival, majd a Himnusz éneklésével Harmincnégy magyar református középiskola küldöttei vettek részt a találkozón A Kárpát-medencei Magyar Református Középiskolák XIII. Találkozója — Zárónyilatkozat Mi, a Kárpát-medence magyar református középiskoláinak küldöttei: igazgatók, tanárok, diákok 2008. július 2. és 6. között tizenharmadik alkalommal találkoztunk, ezúttal Balatonfenyvesen, illetve Kaposvárott. Testvéri közösség­ben tájékozódtunk az egymás országaiban folyó magyar anyanyelvű közoktatás, valamint a református egyház által fenntartott intézmények eredményeiről, gondjairól. 1. Örömmel üdvözöljük a Kárpát-medencei magyar re­formátus egyházak szervezeti egységesülését, a közös egy­házalkotmány elfogadását. Az egységhez testvériskolai kap­csolatok bővítésével, szakmai együttműködéssel és egymás anyagi segítésével magunk is hozzá kívánunk járulni. 2. Felhívjuk a Magyarországi Református Egyház Zsinatát és a Magyar Köztársaság illetékes testületeit és képviselőit, minden lehetséges fórumon járjanak közbe annak érdekében, hogy megszűnjék a szomszédos országokban működő ma­gyar anyanyelvű, valamint egyházi fenntartású oktatási intéz­mények mozgásterének fokozatos szűkítése. a) Ukrajnában az a törekvés, hogy az eddig magyar taní­tási nyelvű iskolákban is kizárólag ukrán nyelven folyjék a vizsgáztatás, és az anyanyelven kívüli tantárgyak oktatása. b) Szlovákiában az új közoktatási törvény drasztikusan csökkenti a magyar tannyelvű iskolákban a magyar nyelv- és irodalomórák számát, korlátozza az új tankönyvek kiadá­sát és alkalmazását, tiltja a magyar földrajzi és történelmi nevek használatát. c) Romániában — az Európai Unióban szokatlan módon — továbbra is rendkívül nehéz az egyházi iskolák indítása. A készülő közoktatási törvény a felekezeti iskolák anyagi tá­mogatását az első tíz évfolyamra kívánja korlátozni. 3. A magyarországi közoktatás irányítóitól kérjük és el­várjuk, hogy a szólamszerűen hangoztatott esélyegyenlőség helyett a gyakorlatban tartsák be az egyházi iskolák finan­szírozására vonatkozó jogszabályokat és szerződéseket. Erre az elmúlt évben a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletben, az Ál­lami Számvevőszék jelentésben, az Alkotmánybíróság pe­dig határozatban hívta fel a kormány és a közvélemény fi­gyelmét. 4. A leghatározottabban elítéljük a magyarországi isko­lákban is terjedő erőszak minden formáját. A jelenség okát az utóbbi évek általunk helytelenített oktatáspolitikájában, és a társadalmi közmegegyezésen alapuló szilárd értékrend hiányában látjuk. Véleményünk szerint a megoldást az ér­tékhordozó közösségek (családok, civil szervezetek, nemzet) megerősödése jelentené. A református intézményekben és közösségekben az érték­­teremtést ezután is kiemelt fontosságúnak tartjuk. Függet­len pedagógiai felmérések szerint az egyházi közoktatási in­tézmények az átlagot meghaladó eredményességgel járulnak hozzá — a keresztyén és nemzeti értékekre építve — a tör­vénytisztelő, felelősségvállaló, életüket morális alapokra épí­tő fiatalok neveléséhez. ■ A zárónyilatkozatot elfogadták a részt vevő iskolák képviselői: Arany János Ref. Gimnázium, Szakképző Iskola és Diákotthon - Nagykőrös Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium - Székelyudvarhely Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium - Budapest Bethlen Gábor Kollégium - Nagyenyed Bocskai István Ref. Gimn., Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium - Halásztelek Csokonai Vitéz Mihály Ref. Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium - Csurgó Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma - Debrecen Debreceni Református Kollégium Gimnázi­uma és Diákotthona - Debrecen Ecsedi Báthori István Református Gimnázi­um és Kollégium - Nagyecsed Gödöllői Református Líceum - Gödöllő Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola - Makó Kecskeméti Református Gimnázium - Kecs­kemét Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma - Kiskunhalas Kolozsvári Református Kollégium - Kolozs­vár Lévay József Református Gimnázium és Diák­otthon - Miskolc Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium - Budapest Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium - Kaposvár Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázi­um - Nagyvárad Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázi­um - Léva Marosvásárhelyi Református Kollégium - Marosvásárhely Nagyberegi Református Líceum - Nagybereg Pápai Református Kollégium Tatai Gimná­ziuma - Tata Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája - Pécs Református Kollégium - Kézdivásárhely Református Kollégium - Sepsiszentgyörgy Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma - Tiszakécske Sárospataki Református Kollégium Gimná­ziuma, Általános Iskolája - Sárospatak Szatmárnémeti Református Gimnázium - Szatmárnémeti Szegedi Kis István Ref. Gimnázium, Általá­nos Iskola és Kollégium - Békés Szegedi Kis István Ref. Gimnázium, Szak­­középiskola és Kollégium - Mezőtúr Szentendrei Református Gimnázium - Szentendre Técsői Református Líceum - Técső MEG HÓDOL LELKEM Ne hagyjuk abba! ■ Jel 2:10 A 2008. évet úgy hirdettük meg, mint a „Biblia évét”. Jó elhatáro­zás volt ez. Sok Biblia előkerült a könyvespolcokról és vitrinekből, ahol korábban porosodott. Egyéni csendes­ségben is feltámadt az érdeklődés irán­ta. Tudunk olyan egyházi iskoláról, ahol önként jelentkezők elejétől a végé­ig, tanárok és tanulók egymást váltva végigolvasták a Szentírást. Érdeklődve. Kíváncsian. Némelyek dicsekedve: én már ismerem ezt a könyvet. Mások kri­tikusan: mi mindent összehordtak eb­ben a régi könyvben! Voltak, akik felis­merték, hogy nem nekünk kell kritizál­ni a Bibliát, hanem a Biblián át maga Isten kritizál, formál minket. Jobbnál jobb előadások hangzottak el e témával kapcsolatban, időnként szenvedélyes viták is felparázslottak, vagy gyülekeze­ti bibliaórákon épültünk. Mindent ös­szevetve: jó kezdeményezés a Biblia éve. Reméljük, hogy folytatása is lesz ennek. Jó lenne Augustinus egyházatya bizta­tását meghallani és követni: „Tolle lege!­­ Vedd és olvasd!” De vajon értjük-e azt, amit olva­sunk? És helyesen értjük-e? Nem kelle­­ne-e megszívlelni egy világhírű evange­lizátor találó figyelmeztetését: „A Biblia nem olyan, mint a viasz­figura, amelyet tetszés szerint lehet formálni. Nem is ruhaanyaghoz hasonlít, amelyet a pilla­natnyi divat szerint lehet szabni. Nem betűkkel teli doboz, amelyből játékosan bármilyen szöveget ki lehet rakni. Nem varázspalack, amelyből bármit kitölthe­­tünk, a materializmustól kezdve a spiri­tualizmusig.” (Spurgeon) Jézus körül olyan kegyes emberek álltak, akik ezt nem tudták, vagy nem jól tudták. Egy mondvacsinált kérdést tesznek fel Jézusnak. Tőrbe akarják csalni Jézust, nevetségessé akarják ten­ni Isten ügyét. Mennyire fontos az, hogy milyen lelkülettel közeledünk a Bibliához! A Bibliánk nem arra való, hogy játékos problémákat vitassunk általa, hanem hogy a való élet valósá­gos kérdéseire keressünk és találjunk megoldást. Ezek a kegyes emberek a szadduceusok voltak. Ők nem hittek a feltámadásban. Azt gondolták nagy gőgösen, hogy amit ők nem értenek meg, az nincs is. Hitükbe nem fért be­le az, amit „szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gon­dolt, de amelyet Isten készített az őt szeretőknek”. Éppen azt vetették el, amiről Pál apostol azt mondja: „Enél­­kül hiábavaló a ti hitetek, de hiábava­ló a mi hitünk is” (1kor 15,14). Ha nem Istennek ereje, a feltámadás csodája felől értjük az írást és nézzük magunkat, éppen az evangélium lénye­gét veszítjük el. E középpont nélkül a Biblia érdekes történeteket, hiteles kor­­történeti adatokat, értékes költeménye­ket, botránkoztató eseteket, naiv elbe­széléseket tartalmaz. Igéve úgy lesz, ha Istennek hatalma, újjáteremtő ereje felől nézzük mindezt. A Bibliában az a hatalmas Úr közele­dik felénk, akinek végtelen az ereje. Aki nem fér bele a mi gondolataink szűk rendszerébe. Aki új és nagyszerű távlato­kat nyit. A szadduceusok mesterkélt, hi­tetlen és gúnyos kérdésére maga Jézus adja meg a választ. Ő maga teszi helyre a dolgokat. Jézus arra tanít minket, hogy lehet az Isten kínálta jövő felől nézni a jelent. Ily módon az eljövendő élet erői beáradnak a jelenlegi életünkbe. Már most átélünk valamit Istennek valósá­gos, a bűnök és halál feletti erejéből. A bibliaolvasás nagy öröme az, hogy nem a magam jelenlegi lehetőségei szerint vizsgálom Istent, magamat, embertársaimat, egész világunkat. A szadduceusok magatartása a helytelen bibliaértéstől óv minket. ■ Molnár Miklós 3 NAG­YÍTÓ ALATT Újra, indulás! Bogdán Zsuzsanna A­z elmúlt pár napot Balatonszárszón töltöttem a Soli Deo Gloria (SDG) Diákmozgalom fiataljaival az irodalmi műhely vezetőjeként. Egyik leg­jobban sikerült tréningjátékunk az asszociációs játék volt: megadott szavakról kellett megmondanunk, hogy mi az első dolog, ami eszünkbe jut róla. Arra hívom most a kedves Olvasót, hogy próbálja ki ezt a játékot! A megadott szó legyen Balatonszárszó. Ez a helységnév is mindenkinek más gondolatot, em­léket idéz meg. Egyesek József Attilára, mások egy családi nyaralásra emlékez­nek, és nem kevesen vannak azok - többek között jómagam is -, akiknek a Széchenyi-terv keretében felújított nagy múltú, napjainkban vitatott sorsú konferenciatelep, illetőleg az újraindult SDG jut először az eszébe. A három egyházi hétből­­ ennyi időt kapott idén a konferencia-központ üzemeltetőjétől az egyház programjai megvalósítására - már letelt az első, amely alatt a konferencia-központot nemcsak fiatal SDG-sek lakták, hanem az SDG-seniorok és a tehetséggondozó Talentum Tábor résztvevői is. Az ebből fakadó kényelmetlenségek mellett azért számos érdekes személyes talál­kozásra is alkalom adódott, és lehetőség a seniorok és a fiatalok SDG- és Szár­szó-képének összehasonlítására. Lapunk mostani számában az egyház és a reneszánsz igen szoros rokoni kapcsolatáról olvashatnak a Reneszánsz éve apropóján. Az újjászületést min­denképpen élesen el kell választani az újraindítástól. Az újraindítás problema­tikáját leginkább egy informatikusokat kritizáló viccel lehet modellezni: ha az informatikusok kocsija lerobban, mind kiszállnak, becsukják az ajtót, majd pár másodperc múlva beszállnak újra, és elindítják a motort (megjegyzés: a módszer a számítógépeknél működik, a személygépkocsiknál már nem). Az elmúlt húsz évünk történelmében is a legtöbb baj és maradandó nyomorúság a két fogalom összekeveréséből adódott. Ugyan újraindult sok minden - köz­társaság, egyházi iskolák, mozgalmak -, de az élethez szükséges és elvárt újjá­születés több helyen mind a mai napig nem történt meg. Érdekes volt látni a kontrasztot az SDG szervezete és a konferenciatelep között: előbbi megélte az újjászületést, mert bár más énekekkel, más habitus­sal, de ugyanolyan lelkesedéssel működik, bővül, él, mint elődje. Utóbbinál is impozáns külső változások, látványos megifjodás ment végbe, de - ahogyan ennek a véleményének több senior is szomorúan adott hangot - mind régi funkciója, mind varázsa elveszett az új esztétikus építészeti remekben (és ta­lán nem csak az új falakban kell az okokat kutatnunk). A reneszánsz eme asszociációs sorának lezárására a Biblia kínál remek zic­cert. Jézus ezt mondja az őt titkon megkereső Nikodémusnak: „Ne csodál­kozz, hogy ezt mondom neked: újonnan kell születnetek” (Jn 3,7). Ha már az elmúlt húsz év az informatikus­ megoldásé, igyekezzünk arra, hogy Jézus is beszálljon abba a bizonyos lerobbant kocsiba, újjáteremteni azt. ■

Next