Reformátusok Lapja, 2009 (53. évfolyam, 1-52. szám)

2009-01-04 / 1. szám

Lili. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2009.JANUÁR 4..Ára: 125 Ft Em­léksírkövek az únyi templomkertben Lorántffy Zsuzsanna 1638. március 13- án kelt bejegyzéséből azt tudjuk meg, hogy ekkor már negyedszerre olvasta el a teljes Szentírást: „és egész életemet ez mellé kötelezem és kérem az én Istenem, segélkezne, az jót bennem vigye véghez... ►► Közösségben, 6. oldal Boross Géza lelkész ötlete volt, hogy a megmentett öreg sírköveknek a refor­mátus templomkertben lesz a legjobb helyük. Ezzel egyetértettek a presbitéri­um tagjai, a kései utódok és a község ve­zetői is...­­► Múlt és jövő, 8. oldal Reformátusnak lenni. A Kálvin Év kezdetén indítjuk a sorozatot, melyben egyháztagjaink, vezetőink, hi­tünkben élő alkotók, tudósok, művészek, közéleti szereplők mondják el, mit jelent reformátusnak lenni. Először Berkesi Sán­dor főzeneigazgató gondolatait közöljük... ►► Egyházi élet, 5. oldal „Az Úrnak nevében, ámen. Én, Kálvin János, az Isten Igéjének szolgája a genfi egyházban, (...) megírom vég­rendeletemet. Először is hálát adok, hogy ő, aki teremtett és e világba he­lyezett engem, rajtam megkönyörül­vén, nem csak a bálványimádás sötét mélységéből, amelyben el voltam me­rülve, kiragadott, hogy elvezéreljen az ő evangéliuma világosságára, azután részeltetett az üdvösség tudományá­ban, amire teljesen méltatlan valók, és kibeszélhetetlen irgalma és könyö­­rületessége szerint nemcsak kegyel­mesen tűrte az én sok hibáimat és bűneimet, amelyekért pedig megér­demeltem volna, hogy orcája elől visz­­szautasítson és elűzzön, hanem mind­ezek felett,annyira részesített nagy ke­gyelmében és jóságában, hogy az én munkámat is használni méltóztatott az ő evangéliuma igazságának hirde­tésében és terjesztésében." Kálvin halála előtt egy hónappal, 1564. április 25-én írta meg a vég­rendeletét, amikor már gyengesége miatt csak segítséggel hagyhatta el szobáját. A végrendelet két részből áll. Az elsőben röviden ír életéről, bizonyságot téve, hogy mit jelen­tett egy katolikus papi pályára ké­szülő jogász számára Isten elhívása, míg a második részben csekély föl­di javairól rendelkezik. Istennek ad hálát először, hogy őt kivonta a bálványimádásból, a római katoli­kus egyházból, és az igaz és helyes útra térítette. Életének alapját adta meg a Mindenható Isten, amikor elhívta őt az Igéjének szolgálatára. És ő nem állt ellen, hanem enge­delmeskedett. Kálvin tudja, ismeri hibáit, bűneit, és azt is tisztán látja, hogy semmi érdeme nem volt arra, hogy Istennek kedves gyermeke le­gyen. Sola gratia, azaz egyedül a kegyelem. Őt semmi más nem tet­te képessé arra, hogy életét úgy élje le, ahogy azt tette, mint a teremtő Isten kegyelme, aki Fiát adta a ke­reszten a bűnös emberért, a bűnök bocsánatáért. Mindent csak neki köszönhet. Különös kegyelemben részesült, mert a Mindenható Is­tennek szolgálatára adhatta teljes valóját. Tudja, hogy kinek szolgált, hogy mi volt a küldetése, és ezért hálás. Küldetéstudata segítette át oly sok veszedelmen, próbatételen. Kálvin végrendelete ma is szól hoz­zánk. Fontos tudnunk, látnunk, hogy életünknek van biztos alapja, van kősziklánk, és akkor semmi­lyen szenvedés sem lesz elviselhe­tetlen, mert a Mindenható a tőle kapott küldetésünkhöz ad erőt. HORVÁTH ERZSÉBET sd2009 2014 lf­ KÁLVIN N­É EMLÉKÉVEK [ 917714­1­9­856007­0­9­0­0­1 VARGA LÁSZLÓ Egy válsággal teli, szomorú, pesszi­mista hangulatú esztendőre nézünk vissza. Mi volt a jellemző az elmúlt évre? Mit mondhatunk, amikor em­beri gondolatokkal, gondokkal telve visszanézünk? Minden lefelé ment. Sok minden került, kerül lassan vál­ságba. Nemcsak a magyar, de a világ­­gazdaság is. Válságban a családok, sok-sok házasság. Megkérdőjeleződ­nek az alapértékek: család, házasság, haza, nemzet, szolidaritás, demokrá­cia, igazság, szabadság. Mit is jelen­tenek ezek ma? Lassan leértékelt szavak lesznek, megkérdőjelezett, sőt, sokszor meg­gyalázott fogalmak. A házasság csak egy „papírfecni”! Család, édesapa és édesanya, gyer­mekek közössége, melegsége, ottho­na helyett „kulcsos­ gyerekek”, vasár­napi, hétvégi apukák, rohanó, ide­ges, kiégett anyák. Haza? Mi az? - kérdezik sokan. Nacionalizmus, kirekesztés - bélyeg­zik meg nyíltan e fogalmat. Szolidaritás ? Élj magadnak, hisz te megérdemled! Ez lett a trendi rek­lámszöveg, és a való világ. Demokrácia? Addig amíg az érde­kemet szolgálja, de ha nem, nincs rá szükség. Állig felfegyverzett, látha­tatlan, arcukat nem vállaló roham­rendőrök. Értelmes döntések helyett a pillanatnyi hatalommal visszaélő, és a demokrácia köntösébe bújtatott „végkiárusítás”­­ mindennapi ta­pasztalat, élő valóság lett, valódi vál­ság! Igazság, igazságszolgáltatás ? Nem, az már rég nincs, legfeljebb jogszol­gáltatás, az is a paragrafusok lyukait kereső, az igazságot semmibe vevő döntések sora. Következetlen és ki­számíthatatlan. Szabadság? Korlátok nélküli sza­badosság. Szakaszd le mindennap vi­rágát, szabados filozófiával, a másság szent tehenét imádva! Oktatás, szociális biztonság? Mind - mind válságban. Tanáraink csak kapkodják a lijüket a sok értelmetlen változtatás, reform láttán. A még ki­tartóak kétségbeesve kapaszkodnak valami fogódzóba, hogy ne csak ok­tassunk, hanem neveljünk, ne csak le tudjuk adminisztrálni az időt, az órát, a létszámot. Nem csak jelenteni az ezer adatot, kódot, hanem szeretve, fegyelmezve, oktató-nevelő munkát végezve tölteni be hivatásukat. Szociális biztonság helyett állan­dó létbizonytalanság, munkanélkü­liség, az idősekkel való törődés sem­mibevétele, gondozásuk anyagi elle­hetetlenítése. Válság, válság! Lehet­ne sorolni, mindenki tudná folytat­ni a saját maga tapasztalatával, talán saját házasságának, anyagi létének, családjának válságával. Az esztendő fordulóján azonban napi igeolvasásunkban újból meg­szólalt és megszólít az evangélium evangéliuma, a Jn 3,16, melynek sok-sok kimeríthetetlen gazdagságú üzenete közül ma értjük meg, hogy válság helyett Urunk a váltságot akarja adni. A sok-sok válság között élő em­bernek üzeni: szeret az Isten! Igen, még téged is, engem is. Ki­terjesztett, kozmikus szeretetével. Hiszen az Ige itt a világot, a kozmosz szóval fejezi ki. Nem szűkkeblű, vá­logatós szeretettel szeret. Nem szim­patizál egyesekkel, másokkal meg kö­zömbös, hanem egyszerűen szeret! Annak ellenére, amilyen vagyok, ami­lyenek vagyunk. Nem csak téged és engem, nemcsak minket, akik a templom falain belül vagyunk isten­­tiszteleti közösségben, hanem akik kint vannak, akik válságban vannak, akik ebben a válsággal terhelt világ­ban élnek. Még azt is, aki elhagyott, becsapott és megcsalt! Még a szom­szédodat is, a főnöködet és az utálatos munkatársadat is. Az ellenfeledet, sőt, még az ellenségedet is. Még az ellen­ségünket is! A kérdés az, kell-e nekünk ez a szerető Isten? Vajon ilyen Istenünk van-e? Egyszerűen: „...aki hisz őben­ne...” Vajon hiszünk-e benne? Vagy csak hisszük, hogy van ? Válságból a Jézus Krisztusban adott váltság szabadít ki, szabadít fel. Ez ment meg, hogy el ne vesszünk itt, ebben a múló időben, és majd a végtelen időben. Válsággal teli esztendőből emberi­leg egy nagyon nehéz esztendőbe in­dulunk. De induljunk úgy, hogy le­gyen boldog bizonyosságunk, a má­sik ember felé sugárzó belső békénk forrása az evangélium evangéliuma: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (Jn 3,16) Így vele a sok-sok emberi válság között is a váltság valóságát élhetjük át! « (A szerző a Dunamelléki Egyházkerü­let lelkészi főjegyzője) Válság vagy válts­ág? Lorántffy Zsuzsanna Bibliája "Kövesse weiling a 2009-es év Remeti eseményeit! — 1 Ifánvin (Év !a­rt­­­otmányozó Zsinat V Jjji Május 22. Döntött az Alkotmánybíróság Újév napjával lépett volna hatályba az a törvény, amellyel az állam a bejegy­zett élettársi kapcsolatra gyakorlatilag a házasságról, a családról és a gyám­ságról szóló rendelkezéseket alkal­mazta volna. Az Országgyűlés által 2007. december 17-én megszavazott törvényt több más szervezet mellett a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is az Alkotmánybíróságnál (AB) tá­madta meg. A testület alkotmányelle­nesnek találta a törvényt, és 2008. december 15-én megsemmisítette azt. Az AB azt kifogásolta, hogy a tör­vény „a bejegyzett élettársi kapcsola­tot a lényeges tartalom tekintetében azonossá teszi a házassággal”, ami „az Alkotmány által védett házasság meg­kettőzésének tekinthető”. „Mivel az Alkotmány a legmagasabb szintű jog­forrás­, törvényi szinten nem lehet al­kotmányos intézményekkel azonos, azokkal felcserélhető, új intézménye­ket létrehozni” - fogalmaz az AB ál­tal kiadott kommüniké, amely sze­rint a törvény a házasság intézmé­nyének leértékelését eredményezné. Az AB ugyanakkor azt is megálla­pította, hogy az azonos neműek szá­mára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása nem alkotmányellenes. Mint ismeretes, Zsinatunk Házas­ság, család, szexualitás címmel 2004 tavaszán adott ki a fenti kérdésekben is útmutatást adó nyilatkozatot. KS

Next

/
Thumbnails
Contents