Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)

2010-03-14 / 11. szám

% FORMÁTUM MPH „Beteg voltam, és meglátogattatok...” - szolgálat a MÁV Kórházban Nem tudom, ki az, aki volt már be­tegágyon, és átélte ennek az igé­nek az örömét... Hogy valaki meg­látogatta akkor, amikor a legna­gyobb szüksége volt rá. Fizikai fájdalmai voltak, és talán a lelki sebek még ennél is jobban ter­helték. Az egyedüllét, a kiszolgálta­tottság érzése folyamatosan jelen volt a betegágynál. S ebben a hely­zetben jött valaki, aki őt meghallgat­ta, aki kíváncsi volt a nehézségeire, problémáira, jött valaki, aki bizony­ságot tett az áldott orvosról. Aki nem azért jött, mert ezért fizetik, ha­nem mert a megállás a betegágynál, a beszélgetés, az igeolvasás szeretet­­ből fakadó szolgálat számára. 2005 decemberében indult el ez a szolgálat a MÁV Kórházban, amely most az Állami Egészségügyi Köz­pont egyik telephelye. Mezey Tibor, a Budapest Fasori Református Egy­házközség korábbi lelkipásztora indí­totta útjára ezt az önkéntes csopor­tot. Bár őt 2009-ben az Úr elszólítot­ta, a szolgálat folytatódik tovább. Minden csütörtökön 16 órakor találkozunk a 2. emeleti előadóte­remben. Itt imádkozunk, kérjük az Úr áldását a szolgálatunkra. Ezt kö­vetően elindulunk a különböző osz­tályokra hívogatni, lelki beszélgeté­seket folytatni. Igéket viszünk, és a Reformátusok Lapját. Igazán áldott alkalmak ezek. Mindannyian, átél­jük, hogy vannak nehéz napok, de vannak lélekemelő beszélgetések, hitmélyítő közös imádkozások is. Egy látogatást szeretnék megem­líteni, amely mindannyiunk szívé­ben megmaradt. Úrvacsorát kért az egyik beteg, Szilvia. Úgy beszéltük meg az önkéntesekkel, hogy közösen, kis gyülekezetként jövünk hozzá. Boldog volt. Könnyek jelentek meg a szemében. Mindannyian elérzéke­­nyülve álltunk ott a betegágy körül. Szívószállal és kenyérmorzsával vette magához az Úr érezte megtöretett testét és vérét. Bizony, így is lehet úr­vacsorát venni. Átéltük együtt ennek az alkalomnak az áldását, éreztük, hogy Jézus is jelen volt ezen a szolgá­laton. A közös imádság és éneklés könnyeket csalt a szemekbe. A kórházi istentisztelet 17 órakor kezdődik. Ezen az ökumenikus al­kalmon jelen vannak az önkéntesek a betegekkel együtt. Ez a lehetőség minden beteg számára nyitott. Kéz­be adjuk az éneket, amit közösen énekelünk az alkalmon. Istentiszte­let után a betegek visszakísérését kö­vetően közösen imádkozunk az ön­kéntesekkel. Hálával van tele a szí­vünk, mert Jézus Krisztus előttünk jár, és készíti a betegek szívét a jó be­szélgetésekre. Legyen dicsőség neki mindezért. Várunk mindenkit, aki szívesen részt venne ebben a szolgálatban! HÁROMSZÉKI BOTOND Az idő nem az ellenségünk A fenti címmel tartott előadást Imre Sándor, a Zsinat elnökségének tag­ja, a Tiszántúli Egyházkerület főgondnoka, geriáter szakorvos a boldog öregedésről február 22-én, a Mátészalka-Kossuth téri Református Egy­házközségben a februári presbiterképzés keretében. Jó volt látni, hogy a téma és az előadás iránt érdeklődők teljesen megtöltötték a Kossuth téri gyülekezeti termet. A helyi lelkipásztor rövid idei köszöntése után került sor az előadásra, amelyben az előadó arról szólt, miképpen készüljünk az időskorra először testi, azután pedig lelki vonatkozásban. Elhangzott, hogy a természettudományok az időskor megértéséhez nagyon sok segítséget nyújtanak. Ilyen segítség az a felismerés is, hogy az idősödés­sel együtt csökken az ember alkalmazkodóképessége és a szív teljesítőké­pessége. Ennek ellenére az időskort is lehet értelmesen és hasznosan eltöl­teni, figyelembe véve ezeket a változásokat. Az idősödő embernek is kell va­lami hasznos elfoglaltságot adni, hogy továbbra is értékesnek tartsa magát. Amikor az ember eléri a nyugdíjas kort, tudnia kell, hogy számára nem a ha­nyatlás, hanem egy új életszakasz következik. Istennek mindig vannak új cél­jai az életünkkel, és ezek a célok nem egy munkahelyhez vannak kötve. „Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van” - idézte Imre Sán­dor az ismert bibliai gondolatot, és személyes életpéldájával is alátámasz­totta ennek igazságát. Elmondta továbbá, hogy készült egy felmérés kilenc­ven év fölötti emberek között, akik elmondták, hogy szerintük a hosszú élet titka az, hogy ők mindig dolgoztak, mindenben mértéket tartottak, és soha nem estek kétségbe. Ezen kívül a családjaikkal szoros kapcsolatot tartottak, és autonóm természetű emberek voltak. Ezeket a szempontokat nekünk is érdemes figyelembe vennünk. Pál apostol igéjével ért véget a főgondnok üzenete: „Ezért tehát nem csüg­gedünk. Sőt ha külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. ” (2 Kor 4,16) Ezzel az el nem csüggedéssel tartozunk a környe­zetünknek, egymásnak és az Istennek is, aki olyannak teremtett minket, hogy az életünk szüntelen megújulásra képes. Az előadást több hozzászólás és élénk beszélgetés követte, majd elköszö­­néskor az egyik résztvevő így fogalmazta meg az előadáson szerzett tapaszta­latait: „Köszönjük szépen az előadást, ebben az órában legalább nem öreged­tünk.” BECSEI MIKLÓS 2010. MÁRCIUS 14.Egyházi élet Énekeljetek új éneket! Ó, terjeszd ki, Jézusom Nemrégiben énekeskönyvünk félre­érthető kifejezései közül említettünk néhányat, majd feltettük a kérdést: méltányos lenne-e miattuk kidob­nunk az illető éneket, noha az nem rossz? Mielőtt bemutatnánk mai új énekünket, maradjunk még röviden e témánál, de most ne félreérthető szavakat keressünk, hanem olyano­kat, amelyeket ma már egyáltalán nem használunk! Ki ne ismerné nagy költőnk híres versét, A walesi bárdokat, s annak gyakran emlegetett 8. versszakát: „Vadat és halat, s mijófalat/Szem­szájnak ingere, / Sürgő csoport, száz szolga hord, / Hogy nézni is tered. ” Akkoriban, mikor gimnazistaként ezt a verset tanulnunk kellett, bi­zony, magunkban megszóltuk Arany Jánost: vajon miért nem tu­dott rímként ide érthetőbb szót ki­találni! Később aztán kezembe akadt egy még régebbi, 250 évvel korábbi írás, Szenes Molnár Albert 1607-ben megjelent Psalterium Un­­garicumja, s a 81. zsoltár 6. versében ezt láttam: „Az terek alól Én kiho­­zám ötét” - szólt Isten. Hoppá - ahogy mondani szoktuk -, tehát ezt a szót nem kínjában ötölte ki Arany János, csupán egy olyan régi magyar kifejezést használt, amelyet ugyan mi már nem ismerünk, ám Arany Já­nos kora még feltehetően igen? Va­jon érdemes lenne ezért a különös szóért kidobni az ablakon Arany Já­nos gyönyörű balladáját avagy Szen­es Molnár Albert zsoltárfordítását ? (A 81. zsoltár 6. versét egyébként ne keressük énekeskönyvünkben, mert annak idején a szerkesztők ezt a vers­szakot kidobták!) Tehát tudomásul kell vennünk, hogy a nyelv változik. Azonban, hogyha egy vers vagy ének jó minőségű, kedvéért hozzuk meg azt az áldozatot, hogy utánajá­runk a benne lévő ismeretlen kifeje­zésnek (egyébként a tereh — teher, mint ahogyan gondolhattuk is). Vannak azonban énekesköny­vünkben olyan szavak, amelyeket ma már nem sokan értenek. Ilyen a regnál szó. Ez még abból az időből való, amikor nyelvünkre a latin kul­túra volt nagy hatással (majd csak ké­sőbb jöttek a germanizmusok). Reg­nál = uralkodik, hatalmon van. Reg­num = ország, királyság, királyi hata­lom. (Például Regnum Marianum = Mária országa - egyesek szerint.) Nézzünk most néhány énekeskönyvi idézetet e körből. Mindegyik azt feje­zi ki, hogy Isten uralkodik: „Az Úris­ten regnál” (RE 97,1); „Nagy hatal­mával regnál az Isten” (RE 93,1); „Mert az Úristen a mennyekben Reg­nál minden pogány­okon ” (RE 113,2). A regnál szóval együtt megjelenik né­ha annak korabeli magyarra fordítá­sa, az országos is, hasonló jelentéssel: „Az Úr országos és regnál nagy jól” (RE 99,1). De nem csupán Isten ural­kodik, hanem azok a földi bírák is, akiket ő bíz meg a nép vezetésével. A 2. zsoltár a pogányokról ír, akik „Az Isten ellen erős kötést tesznek” (1. vsz.), s ezekhez az 5. versszakban így szól: „És magatokat jól meggondoljátok, Kik e földön regnáltok, ítéltek!” (Vajon mai népünk vezetői jól meggondol­ják azt, hogy őket is el fogja számol­tatni Isten?) De nemcsak Isten ural­kodik, és nem csupán a földi bírák, hanem mibennünk is képes a bűn uralkodni: „Mert íme már a mi bű­nünk / Hatalmasan regnál bennünk, /Melyért a mi ellenségünk/Követeli jussát bennünk”(RÉ 222,3). Több énekünk használja azt a ki­fejezést is, hogy ural, uralnak. Ami azt jelenti, hogy Úrnak vallanak. „És firól-fira téged ők uralnak, / Ó, nagy Isten ” (RÉ 22,15). „Segítségül az Is­tent nem hívják, Sem uralják” (RE 14,4), azaz: a hitetlen ember Istent nem tekinti Úrnak. A kései századok „éji homályából” most nyissunk ablakot a mára, s te­kintsük meg mai új énekünket, a Hadd zengjen énekszó című füze­tünk 62. számú tételét. Az ének szer­zője Lina Sandel-Berg 19. századi svéd költőnő, akinek az O, terjeszd ki, Jézusom kezdetű éneke („Ered Kicsik, nagyok, mind kérünk, Őrködj vigyázva ránk! Békességedbe térünk, Te áldd meg éjszakánk! dina vida vingar”) 1865-ben kelet­kezett. Behízelgő dallama svéd népi dallam, amelyet a magyar protestáns gyülekezetek is igen megkedveltek. Ennek egyik oka a kitűnő fordítás, Túrmezei Erzsébet evangélikus dia­konissza költőnő remekmívű alko­tása. Az ének kiállta az idő próbáját: noha az evangélikusoktól terjedt át hozzánk (többnyire szájról szájra), az ének már nálunk, reformátusok­nál is több évtizede honossá lett. Szinte nincs gyülekezet, ahol ne énekelnék szívből jövő lelkesedéssel ezt a szép és gazdag tartalmú esti éneket. Következő énekesköny­vünkben bizonyára helyet kap majd, mint ahogyan az igen termékeny és magas költői színvonalon író költő­nő énektermésének több más da­rabja szintén. Túrmezei Erzsébet a Pázmány Pé­ter Tudományegyetemen szerezte magyar-német szakos tanári okleve­lét, majd a Fébé Evangélikus Diako­nissza Egyesületben, valamint gyü­lekezetekben végezte szolgálatát. A magyarországi rendszerváltáskor a Fébé Egyesület feltámasztásának volt egyik szorgalmazója, majd an­nak újraalakulása után munkatársa. Első verseskötete még 1938-ban je­lent meg, de csak a halál (2000-ben) vette ki kezéből a költői pennát. Ars poeticáját Kérés című versében így fogalmazta meg: „Úr Jézus, tudod, nem érdemes írni, / Csak hogy a rí­mek muzsikáljanak. / Olyan dalokat ébressz, hogy a lelkek / Te hozzád kö­zelebb találjanak!” DRASKÓCZY LÁSZLÓ 's. Sandell-Be­sS Túrmezei rg, Caroline Wilhelmim Erzsébet (1912-2000)­­(1832-1903)• Své­d dallam­ú­ter­jeszd ki, Jé -zu - som, 0r -tal-ma - zó szár­nyad, És_ A n —■ esi - títs el sz ♦ í -vem - ben Bút, ö­­ rö - möt, vá­gyat! Jr w Légy min - de - nem, légy fé -­nyem: Sö - té - ten jő az éj, ------—r ----------­fi. _____«________C_ .­­ .. a^dm r~t: : =n= rm r*-n J r r m J 1 iSH__ J___L___• J 1 1 __ _____T_9 m____ “e , • i * 77* Nagy ir - gal - mad - bél » ' T * él - nem Szün - te - len, te se­­­gély! Ó, mosson meg az értem Bőven hullt drága vér! Új lélekért könyörgök, Újult akaratér. Egyszerű út a Bibliához A Magvető Általános Iskola és Hajnalcsillag Óvoda Kö­zös Igazgatású Gyulai Református Közoktatási Intézmé­nye által meghirdetett bibliai történetmondó verseny im­máron tizenegy esztendeje egyszerű utat kínál a Bibliá­hoz. A gyermekek kezébe adja e csodálatos könyvet azzal, hogy egy ószövetségi és újszövetségi történetet kell belő­le pontosan megtanulniuk. A Biblia, ami jóllehet eddig oly távolinak és érinthetetlennek tűnt, egyszerre közelivé, ismerőssé válik - s ahogyan a bibliai történetekben ott van Isten, a gyermeki szívben is egyszerre magától értető­dő természetességgé válik Isten jelenléte. A Szabolcs-Beregi Egyházmegye idén vesz először részt a gyulaiak által szervezett országos bibliai történet­mondó versenyen. Megyénkből nyolcan jutottak be az országos fordulóba. Antal Eszter (Gégény, 1. osztály), Nagy Zsófia (Újkenéz, 2. osztály), Hegedűs Dóra (Zá­hony, 3. osztály), Kepics Renáta Judit (Tuzsér, 4. osztály), Bajusz Petra (Tiszaszalka, 5. osztály), Szabó Eszter (Tu­zsér, 6. osztály), Lakatos Evelin Kitti (Tiszakerecseny, 7. osztály) és Major Tímea (Ilk, 8. osztály). Összesen 85 gyermek vett részt a február 27-én, Gem­­zsén rendezett elődöntőn, akik az egyházmegye 71 gyüle­kezetéből érkeztek. Megható volt látni, hogy a kezükben Bibliát szorongattak. Az álom valósággá vált. S reméljük, mindez nem múlik el soha, kezeikben ott marad a Biblia. Ha ez megtörténik Isten kegyelméből, akkor a bibliai tör­ténetmondó verseny tizenegy éves jelmondatának fohásza meghallgatásra talál: „Ne szóljon Igéd hiába...” Április 16-án Gyulán kerül sor az országos döntőre, ahol minden résztvevő gyermek nyertes lesz. Nem azért, mert a részvétel a fontos, hanem annak okán, hogy meg­ismerik közelebbről a Bibliát, Isten Igéje kikerülhetetle­nül megérinti őket, és ennek az érintésnek kitörölhetet­len nyoma lesz. Aki egyszer rászokik a Bibliára, az egy életre függővé is válik tőle. Nem tud élni nélküle. ROMÁNNÉ TÓTH­­LILIANNA www.rdlap.hu KERESSE LAPUNKAT A VILÁGHÁLÓN! 5

Next