Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)
2010-03-14 / 11. szám
% FORMÁTUM MPH „Beteg voltam, és meglátogattatok...” - szolgálat a MÁV Kórházban Nem tudom, ki az, aki volt már betegágyon, és átélte ennek az igének az örömét... Hogy valaki meglátogatta akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Fizikai fájdalmai voltak, és talán a lelki sebek még ennél is jobban terhelték. Az egyedüllét, a kiszolgáltatottság érzése folyamatosan jelen volt a betegágynál. S ebben a helyzetben jött valaki, aki őt meghallgatta, aki kíváncsi volt a nehézségeire, problémáira, jött valaki, aki bizonyságot tett az áldott orvosról. Aki nem azért jött, mert ezért fizetik, hanem mert a megállás a betegágynál, a beszélgetés, az igeolvasás szeretetből fakadó szolgálat számára. 2005 decemberében indult el ez a szolgálat a MÁV Kórházban, amely most az Állami Egészségügyi Központ egyik telephelye. Mezey Tibor, a Budapest Fasori Református Egyházközség korábbi lelkipásztora indította útjára ezt az önkéntes csoportot. Bár őt 2009-ben az Úr elszólította, a szolgálat folytatódik tovább. Minden csütörtökön 16 órakor találkozunk a 2. emeleti előadóteremben. Itt imádkozunk, kérjük az Úr áldását a szolgálatunkra. Ezt követően elindulunk a különböző osztályokra hívogatni, lelki beszélgetéseket folytatni. Igéket viszünk, és a Reformátusok Lapját. Igazán áldott alkalmak ezek. Mindannyian, átéljük, hogy vannak nehéz napok, de vannak lélekemelő beszélgetések, hitmélyítő közös imádkozások is. Egy látogatást szeretnék megemlíteni, amely mindannyiunk szívében megmaradt. Úrvacsorát kért az egyik beteg, Szilvia. Úgy beszéltük meg az önkéntesekkel, hogy közösen, kis gyülekezetként jövünk hozzá. Boldog volt. Könnyek jelentek meg a szemében. Mindannyian elérzékenyülve álltunk ott a betegágy körül. Szívószállal és kenyérmorzsával vette magához az Úr érezte megtöretett testét és vérét. Bizony, így is lehet úrvacsorát venni. Átéltük együtt ennek az alkalomnak az áldását, éreztük, hogy Jézus is jelen volt ezen a szolgálaton. A közös imádság és éneklés könnyeket csalt a szemekbe. A kórházi istentisztelet 17 órakor kezdődik. Ezen az ökumenikus alkalmon jelen vannak az önkéntesek a betegekkel együtt. Ez a lehetőség minden beteg számára nyitott. Kézbe adjuk az éneket, amit közösen énekelünk az alkalmon. Istentisztelet után a betegek visszakísérését követően közösen imádkozunk az önkéntesekkel. Hálával van tele a szívünk, mert Jézus Krisztus előttünk jár, és készíti a betegek szívét a jó beszélgetésekre. Legyen dicsőség neki mindezért. Várunk mindenkit, aki szívesen részt venne ebben a szolgálatban! HÁROMSZÉKI BOTOND Az idő nem az ellenségünk A fenti címmel tartott előadást Imre Sándor, a Zsinat elnökségének tagja, a Tiszántúli Egyházkerület főgondnoka, geriáter szakorvos a boldog öregedésről február 22-én, a Mátészalka-Kossuth téri Református Egyházközségben a februári presbiterképzés keretében. Jó volt látni, hogy a téma és az előadás iránt érdeklődők teljesen megtöltötték a Kossuth téri gyülekezeti termet. A helyi lelkipásztor rövid idei köszöntése után került sor az előadásra, amelyben az előadó arról szólt, miképpen készüljünk az időskorra először testi, azután pedig lelki vonatkozásban. Elhangzott, hogy a természettudományok az időskor megértéséhez nagyon sok segítséget nyújtanak. Ilyen segítség az a felismerés is, hogy az idősödéssel együtt csökken az ember alkalmazkodóképessége és a szív teljesítőképessége. Ennek ellenére az időskort is lehet értelmesen és hasznosan eltölteni, figyelembe véve ezeket a változásokat. Az idősödő embernek is kell valami hasznos elfoglaltságot adni, hogy továbbra is értékesnek tartsa magát. Amikor az ember eléri a nyugdíjas kort, tudnia kell, hogy számára nem a hanyatlás, hanem egy új életszakasz következik. Istennek mindig vannak új céljai az életünkkel, és ezek a célok nem egy munkahelyhez vannak kötve. „Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van” - idézte Imre Sándor az ismert bibliai gondolatot, és személyes életpéldájával is alátámasztotta ennek igazságát. Elmondta továbbá, hogy készült egy felmérés kilencven év fölötti emberek között, akik elmondták, hogy szerintük a hosszú élet titka az, hogy ők mindig dolgoztak, mindenben mértéket tartottak, és soha nem estek kétségbe. Ezen kívül a családjaikkal szoros kapcsolatot tartottak, és autonóm természetű emberek voltak. Ezeket a szempontokat nekünk is érdemes figyelembe vennünk. Pál apostol igéjével ért véget a főgondnok üzenete: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. ” (2 Kor 4,16) Ezzel az el nem csüggedéssel tartozunk a környezetünknek, egymásnak és az Istennek is, aki olyannak teremtett minket, hogy az életünk szüntelen megújulásra képes. Az előadást több hozzászólás és élénk beszélgetés követte, majd elköszönéskor az egyik résztvevő így fogalmazta meg az előadáson szerzett tapasztalatait: „Köszönjük szépen az előadást, ebben az órában legalább nem öregedtünk.” BECSEI MIKLÓS 2010. MÁRCIUS 14.Egyházi élet Énekeljetek új éneket! Ó, terjeszd ki, Jézusom Nemrégiben énekeskönyvünk félreérthető kifejezései közül említettünk néhányat, majd feltettük a kérdést: méltányos lenne-e miattuk kidobnunk az illető éneket, noha az nem rossz? Mielőtt bemutatnánk mai új énekünket, maradjunk még röviden e témánál, de most ne félreérthető szavakat keressünk, hanem olyanokat, amelyeket ma már egyáltalán nem használunk! Ki ne ismerné nagy költőnk híres versét, A walesi bárdokat, s annak gyakran emlegetett 8. versszakát: „Vadat és halat, s mijófalat/Szemszájnak ingere, / Sürgő csoport, száz szolga hord, / Hogy nézni is tered. ” Akkoriban, mikor gimnazistaként ezt a verset tanulnunk kellett, bizony, magunkban megszóltuk Arany Jánost: vajon miért nem tudott rímként ide érthetőbb szót kitalálni! Később aztán kezembe akadt egy még régebbi, 250 évvel korábbi írás, Szenes Molnár Albert 1607-ben megjelent Psalterium Ungaricumja, s a 81. zsoltár 6. versében ezt láttam: „Az terek alól Én kihozám ötét” - szólt Isten. Hoppá - ahogy mondani szoktuk -, tehát ezt a szót nem kínjában ötölte ki Arany János, csupán egy olyan régi magyar kifejezést használt, amelyet ugyan mi már nem ismerünk, ám Arany János kora még feltehetően igen? Vajon érdemes lenne ezért a különös szóért kidobni az ablakon Arany János gyönyörű balladáját avagy Szenes Molnár Albert zsoltárfordítását ? (A 81. zsoltár 6. versét egyébként ne keressük énekeskönyvünkben, mert annak idején a szerkesztők ezt a versszakot kidobták!) Tehát tudomásul kell vennünk, hogy a nyelv változik. Azonban, hogyha egy vers vagy ének jó minőségű, kedvéért hozzuk meg azt az áldozatot, hogy utánajárunk a benne lévő ismeretlen kifejezésnek (egyébként a tereh — teher, mint ahogyan gondolhattuk is). Vannak azonban énekeskönyvünkben olyan szavak, amelyeket ma már nem sokan értenek. Ilyen a regnál szó. Ez még abból az időből való, amikor nyelvünkre a latin kultúra volt nagy hatással (majd csak később jöttek a germanizmusok). Regnál = uralkodik, hatalmon van. Regnum = ország, királyság, királyi hatalom. (Például Regnum Marianum = Mária országa - egyesek szerint.) Nézzünk most néhány énekeskönyvi idézetet e körből. Mindegyik azt fejezi ki, hogy Isten uralkodik: „Az Úristen regnál” (RE 97,1); „Nagy hatalmával regnál az Isten” (RE 93,1); „Mert az Úristen a mennyekben Regnál minden pogányokon ” (RE 113,2). A regnál szóval együtt megjelenik néha annak korabeli magyarra fordítása, az országos is, hasonló jelentéssel: „Az Úr országos és regnál nagy jól” (RE 99,1). De nem csupán Isten uralkodik, hanem azok a földi bírák is, akiket ő bíz meg a nép vezetésével. A 2. zsoltár a pogányokról ír, akik „Az Isten ellen erős kötést tesznek” (1. vsz.), s ezekhez az 5. versszakban így szól: „És magatokat jól meggondoljátok, Kik e földön regnáltok, ítéltek!” (Vajon mai népünk vezetői jól meggondolják azt, hogy őket is el fogja számoltatni Isten?) De nemcsak Isten uralkodik, és nem csupán a földi bírák, hanem mibennünk is képes a bűn uralkodni: „Mert íme már a mi bűnünk / Hatalmasan regnál bennünk, /Melyért a mi ellenségünk/Követeli jussát bennünk”(RÉ 222,3). Több énekünk használja azt a kifejezést is, hogy ural, uralnak. Ami azt jelenti, hogy Úrnak vallanak. „És firól-fira téged ők uralnak, / Ó, nagy Isten ” (RÉ 22,15). „Segítségül az Istent nem hívják, Sem uralják” (RE 14,4), azaz: a hitetlen ember Istent nem tekinti Úrnak. A kései századok „éji homályából” most nyissunk ablakot a mára, s tekintsük meg mai új énekünket, a Hadd zengjen énekszó című füzetünk 62. számú tételét. Az ének szerzője Lina Sandel-Berg 19. századi svéd költőnő, akinek az O, terjeszd ki, Jézusom kezdetű éneke („Ered Kicsik, nagyok, mind kérünk, Őrködj vigyázva ránk! Békességedbe térünk, Te áldd meg éjszakánk! dina vida vingar”) 1865-ben keletkezett. Behízelgő dallama svéd népi dallam, amelyet a magyar protestáns gyülekezetek is igen megkedveltek. Ennek egyik oka a kitűnő fordítás, Túrmezei Erzsébet evangélikus diakonissza költőnő remekmívű alkotása. Az ének kiállta az idő próbáját: noha az evangélikusoktól terjedt át hozzánk (többnyire szájról szájra), az ének már nálunk, reformátusoknál is több évtizede honossá lett. Szinte nincs gyülekezet, ahol ne énekelnék szívből jövő lelkesedéssel ezt a szép és gazdag tartalmú esti éneket. Következő énekeskönyvünkben bizonyára helyet kap majd, mint ahogyan az igen termékeny és magas költői színvonalon író költőnő énektermésének több más darabja szintén. Túrmezei Erzsébet a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte magyar-német szakos tanári oklevelét, majd a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületben, valamint gyülekezetekben végezte szolgálatát. A magyarországi rendszerváltáskor a Fébé Egyesület feltámasztásának volt egyik szorgalmazója, majd annak újraalakulása után munkatársa. Első verseskötete még 1938-ban jelent meg, de csak a halál (2000-ben) vette ki kezéből a költői pennát. Ars poeticáját Kérés című versében így fogalmazta meg: „Úr Jézus, tudod, nem érdemes írni, / Csak hogy a rímek muzsikáljanak. / Olyan dalokat ébressz, hogy a lelkek / Te hozzád közelebb találjanak!” DRASKÓCZY LÁSZLÓ 's. Sandell-BesS Túrmezei rg, Caroline Wilhelmim Erzsébet (1912-2000)(1832-1903)• Svéd dallamúterjeszd ki, Jé -zu - som, 0r -tal-ma - zó szárnyad, És_ A n —■ esi - títs el sz ♦ í -vem - ben Bút, ö rö - möt, vágyat! Jr w Légy min - de - nem, légy fé -nyem: Sö - té - ten jő az éj, ------—r ----------fi. _____«________C_ . .. a^dm r~t: : =n= rm r*-n J r r m J 1 iSH__ J___L___• J 1 1 __ _____T_9 m____ “e , • i * 77* Nagy ir - gal - mad - bél » ' T * él - nem Szün - te - len, te segély! Ó, mosson meg az értem Bőven hullt drága vér! Új lélekért könyörgök, Újult akaratér. Egyszerű út a Bibliához A Magvető Általános Iskola és Hajnalcsillag Óvoda Közös Igazgatású Gyulai Református Közoktatási Intézménye által meghirdetett bibliai történetmondó verseny immáron tizenegy esztendeje egyszerű utat kínál a Bibliához. A gyermekek kezébe adja e csodálatos könyvet azzal, hogy egy ószövetségi és újszövetségi történetet kell belőle pontosan megtanulniuk. A Biblia, ami jóllehet eddig oly távolinak és érinthetetlennek tűnt, egyszerre közelivé, ismerőssé válik - s ahogyan a bibliai történetekben ott van Isten, a gyermeki szívben is egyszerre magától értetődő természetességgé válik Isten jelenléte. A Szabolcs-Beregi Egyházmegye idén vesz először részt a gyulaiak által szervezett országos bibliai történetmondó versenyen. Megyénkből nyolcan jutottak be az országos fordulóba. Antal Eszter (Gégény, 1. osztály), Nagy Zsófia (Újkenéz, 2. osztály), Hegedűs Dóra (Záhony, 3. osztály), Kepics Renáta Judit (Tuzsér, 4. osztály), Bajusz Petra (Tiszaszalka, 5. osztály), Szabó Eszter (Tuzsér, 6. osztály), Lakatos Evelin Kitti (Tiszakerecseny, 7. osztály) és Major Tímea (Ilk, 8. osztály). Összesen 85 gyermek vett részt a február 27-én, Gemzsén rendezett elődöntőn, akik az egyházmegye 71 gyülekezetéből érkeztek. Megható volt látni, hogy a kezükben Bibliát szorongattak. Az álom valósággá vált. S reméljük, mindez nem múlik el soha, kezeikben ott marad a Biblia. Ha ez megtörténik Isten kegyelméből, akkor a bibliai történetmondó verseny tizenegy éves jelmondatának fohásza meghallgatásra talál: „Ne szóljon Igéd hiába...” Április 16-án Gyulán kerül sor az országos döntőre, ahol minden résztvevő gyermek nyertes lesz. Nem azért, mert a részvétel a fontos, hanem annak okán, hogy megismerik közelebbről a Bibliát, Isten Igéje kikerülhetetlenül megérinti őket, és ennek az érintésnek kitörölhetetlen nyoma lesz. Aki egyszer rászokik a Bibliára, az egy életre függővé is válik tőle. Nem tud élni nélküle. ROMÁNNÉ TÓTHLILIANNA www.rdlap.hu KERESSE LAPUNKAT A VILÁGHÁLÓN! 5