Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)
2010-09-05 / 36. szám
2010. SZEPTEMBER 5.8 Múlt és jövő Budapest rakparti névadással emlékezik a skót református mártírra A Fővárosi Közgyűlés június elején döntött úgy, hogy a budapesti alsó rakpartokat - amelyeket eddig egyszerűen Pesti alsó rakpartnak és Budai alsó rakpartnak hívtak - átnevezi, mégpedig úgy, hogy a vészkorszak alatti zsidómentőkről, mártírokról emlékezik meg. A hír református vonatkozású is, ugyanis a pesti rakpart Lánchíd és Erzsébet híd közötti szakaszát Jane Hainingről nevezik el. A skót miszszionáriusnő a Vörösmarty utcai egykori skót iskola nevelőnője volt, aki a legnehezebb időkben is kitartott többségében zsidó tanítványai mellett. A június 3-i határozattal összesen tizenkét nagyszerű emberről emlékezett meg a budapesti közgyűlés. A Budai alsó rakpart neve a Mozaik utca és az Árpád híd között gróf Esterházy János rakpart, az Árpád híd és a Margit híd között Slachta Margit rakpart, a Margit híd és a Batthyány tér között Angelo Rotta rakpart lett. A fontos fővárosi közlekedési útvonalat a Batthyány tér és a Lánchíd között Sztehlo Gábor rakpartnak, a Lánchíd és az Erzsébet híd között Friedrich Born rakpartnak, az Erzsébet híd és a Szabadság híd között Raoul Wallenberg rakpartnak, a Szabadság híd és a Petőfi híd között Valdemar és Nina Langlet rakpartnak hívják. A képviselők a Pesti alsó rakpart nevét is átírták: az Újpesti rakpart alsó része a Dráva utcától a Margit hídig Carl Lutz, a Margit híd és a Lánchíd közötti szakasz idősebb Antall József, a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti szakasz Jane Haining, a Szabadság híd és a IX. kerület Közraktár utca között mostantól boldog Salkaházi Sára nevét viseli. A Fővárosi Önkormányzat sajtóosztályán megtudtuk, hogy a rendelet már hatályba lépett, a rakpartokat tehát már most is új nevükkel kell illetni. Ennek a gyakorlati megvalósulása azonban még várat magára. A sajtóosztály ugyanis jelezte: bár a közgyűlés hozta meg az erről szóló határozatot, az utcanévtáblák elhelyezése már kerületi hatáskör, a fővárosnak utasítási joga sincs ezen a téren. A belvárosi önkormányzatnál - amelynek területén a Jane Haining rakpart húzódik mostantól - arról tájékoztattak minket, hogy valószínűleg egyelőre semmilyen jele nem lesz az átnevezésnek. A Pesti alsó rakpart nevet eddig sem jelezte utcanévtábla, azokat ugyanis a szabályok szerint házsarkokon kell elhelyezni - ilyenek pedig nincsenek az alsó rakpartokon. Azt a fővárosi és az V. kerületi hivatalban is megerősítették, hogy hivatalos, ünnepélyes avatásra, megemlékezésre nem készülnek. Hasonlóan nyilatkozott az átnevezések ötletgazdája, Vámos György, a Carl Lutz Alapítvány elnöke is. Vámos még 2004-ben vetette fel, hogy a város a rakpartok új neveivel tisztelegjen az ismert és kevésbé ismert hősök előtt. A javaslat célja az volt, hogy a zsidómentők megismertetésével is közelebb kerülhessünk ahhoz, hogy a történtek ne ismétlődhessenek meg. A nyilasterror időszakában ugyanis nagyon sok embert lőttek a Dunába a partokról. Vámos Györgynek sokáig kellett várnia ötlete megvalósulására: időközben kiderült, hogy amennyiben egy közteret elneveznek, akkor tíz évig nem nevezhetik át. Márpedig a két útszakasz 2000-ben kapta meg a közgyűléstől előző nevét. Végül most, június 3-án a közgyűlés meghozhatta a döntését, és így állított emléket Jane Haining történetének, amelyet sokan a magyar reformátusok közül sem ismernek. Jane Mathison Haining 1897. június 6-án született a dél-skóciai Dunscore-ban. Kisgyermekként elveszítette édesanyját, a nehéz körülmények ellenére édesapja mégis taníttatni tudta. Jane végig jó tanuló volt, és tanulmányai után egy Glasgow környéki cérnagyárban helyezkedett el irodai munkásként. Buzgó keresztyénként élt, a református Skót Egyház tagjaként munkája mellett egyházi szolgálatot is vállalt, sok éven át tanított gyülekezete vasárnapi iskolájában. Már harmincéves volt, amikor úgy döntött, polgári foglalkozását feladva missziós munkát vállal. Egy előadás hatására választotta az egyházában hagyományosan erős zsidómissziót, és végül 1932-ben érkezett Budapestre, ahol akkor a skótok már közel száz éve végeztek jószolgálatot. A hatodik kerületi Vörösmarty utcában működő misszió fő tevékenysége az elemi és polgári leányiskola fenntartása volt. Jane Haining lett a nagyon jó nevű iskola épületében működő leánynevelő intézet igazgatónője. Bár harmincöt évesen került Magyarországra, minden helyismeret és nyelvtudás nélkül, egy év múlva folyékonyan beszélt magyarul. A leánynevelő intézetben - ahogy az iskolában is - a tanulók többsége zsidó volt, de a misszió természetesen nem erőszakos térítést végzett (erre alkalma sem volt), hanem meg akarta mutatni a keresztyén életet a zsidó gyermekeknek és egyúttal a velük szembeni toleranciára is nevelt. Azben nehéz sorsú lányok, árvák is éltek, akik számára a skót nő az anya szerepét töltötte be. Jane Haining megszerette az országot, a várost és küldetését, olyannyira, hogy sem a háború kitörésekor (amikor elképesztő nehézségek árán jutott el Budapestre skóciai nyaralásából), sem 1940-ben, a skót lelkész hazahívásakor nem tért vissza szülőföldjére. A háborús helyzet súlyosbodása sem tántorította el, és nem érzékelte, mekkora veszély rá nézve az 1944 márciusában bekövetkezett német megszállás. Végül egy kirúgott munkatársa jelentette fel és 1944. április 4-én hurcolták el a Vörösmarty utcából. Állítólag kémkedett, végül olyan vádakat fogalmaztak meg ellene, hogy zsidók között élt, túl sok brittel találkozott, hallgatta a BBC-t és sírt, amikor felvarrta neveltjeire a sárga csillagot. Letartóztatása utáni sorsáról keveset tudunk pontosan: előbb a Gestapo Szabadság-hegyi helyi főhadiszállására vitték, majd Kistarcsára került, végül májusban Auschwitzba deportálták. Az is biztos, hogy kiszabadítására több sikertelen kísérletet tettek a református egyházi vezetők és a svájci diplomaták is. A mártírhalált halt misszionáriusnő emlékét azóta is őrzik a Vörösmarty utcában. 1982-ben Budapesten járt a Skót Egyház moderátora, Andrew B. Deig, és emléktáblát avatott az iskolaépületben található templomban. Két évvel később a Mazsihisz is megemlékezett a miszszionáriusnőről egy táblával. A skót mártírról hazájában sem feledkeztek meg, idén tüntették ki a Holokauszt Brit Hőse elismeréssel. A legnagyobb visszhangot pedig akkor kapott története, amikor 1997-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki. CSEPREGI BOTOND (A cikk teljes terjedelmében a www.reformatus.hu oldalon olvasható.) A Jane Haining rakpart látképe az Erzsébet hídról Jane Haining a kép bal oldalán látható intézet A kálvinista jellem (2.) II. A kálvinizmus központi elve: Az Ige legfőbb tekintélye A kálvinizmus központi elve: radikálisan az Ige tekintélye. Ezért szeretjük a zsoltárokat, hiszen Istent magasztalni az ő Igéjével lehet méltóképpen. Ezért formálódott Kálvin nyomán új úrvacsorátan s egyáltalán új sakramentumtan, egyházalkotmány és istentiszteleti rend, de még új közösségi életforma is. Az Ige héber és görög elemzéséből megállapítható, hogy értelmi, dinamikus, idős és morális tartalmat hordoz. Amikor megszólal, belső lényeggel rendelkező szó, „logos” hangzik, amely értelem, a legmagasabb szellemi funkció, intellektuális rend, információ. Az Ige nemcsak közöl, hanem hat is. Dinamizmusára jellemző, hogy teremt, szabadít, késztet, bátorít, vigasztal. Idői eleme, hogy összeköt múltat, jelent, jövőt, az örökérvényű Igét aktualizálja pillanatnyi helyzetünkre, s így prófétai szóvá válik. Morális viszonyrendszert épít, azaz emberi kapcsolatainkra is hatással van. Soha nem marad a templom falain belül, hanem a lehető legszélesebb nyilvánosságot követeli magának a társadalomban. Mindez együtt hat a kálvinizmusban. Az Ige kálvini megvalósulása olyan erős hatással van a személyiségre, hogy ha az Igét kirekeszti is valaki az életéből, a kálvinizmus külső lenyomata megmarad rajta, igaz, néha sajnálatos torzóként - mint például nyakasság, szigor, racionalitás, különcködés, mert a kálvinizmus csak az Igével együtt az, ami. Ezért igaz az, hogy „kálvinistának nem születik valaki, hanem azzá válik’,’ tudniillik az Ige folyamatos formáló hatalma alatt. III. Milyen jellemet formál a kálvini Ige-teológia? Alábbiakban összefoglaljuk a kálvinista jellem fő vonásait. Ezek különkülön lehet, hogy más felekezetekben is megtalálhatók, együttesen viszont a református jellemmé válnak. Isten megismerését tartjuk életünk legfőbb céljának Kálvin Genfi Kátéjának első kérdése: „Mi az emberi élet fő célja?” Válasz: „Isten megismerése.” Második kérdés: „Mi a legfőbb jó az emberre nézve?”„ Ugyancsak Isten megismerése!’ Az Institutio is ezzel kezdődik: „Felmutatása annak, hogy Isten s önmagunk ismerete kapcsolatosak.” Ezzel a rangsorolással Kálvin Jézus szavait veszi komolyan: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. ” (Jn 17,3; Jjn 5,20) Az ember boldogtalanságának legfőbb oka, hogy nem ismeri élete Urát. Jézus azt mondja a samáriai asszonynak: a samáriabeliek és minden egyéb nép azt imádják, amit nem ismernek, egyedül a zsidók azok, akik Istent helyesen tisztelik (vö. Jn 4,22) - amenynyiben kijelentése alapján tisztelik őt, mert ezen az úton vezet el Isten Igéje a testet öltött Igéig: Jézus Krisztusig. Honnan lehetne halandó embernek joga ahhoz, hogy saját tekintélyével állapítsa meg, milyen a helyes élet és a helyes vallás ? „Nem marad egyéb hátra, mint hogy Isten önmagáról tegyen bizonyságot." Az „elménckedés,” az egyéni istenkép összetákolása emberi kísérletezés. Minden embert kísért: „Alig volt valaha egyetlen ember, aki magának valamely bálványt vagy képet ne csinált volna Isten gyanánt” - írja Kálvin. Akkor ismerjük meg őt igazán, ha önmaga kijelentése alapján ismerjük meg, azaz a Bibliából. Ebből két dolog következik: az Ószövetség és az Újszövetség együtt Isten kijelentésének története. Az Újszövetség nem érthető a maga gazdagságában az Ószövetség nélkül. Krisztus bölcsője az ószövetségi próféciákban ringott. A református ember Bibliájának ószövetségi része is annyira kopik az olvasással, mint az újszövetségi. A teljes írás összefüggéseinek ismerete - vagy legalább a törekvés erre - meglehetősen sajátos kálvini vonás. Nem válogatjuk önkényesen a nekünk tetsző igéket, mert nem önmagunkat akarjuk igazolni, miként azt például a Jehova tanúi teszik. Ma, amikor a valláspiacon annyi vallás és vallási színezetű jelenség kínálja magát, mi ezeket elutasítjuk. Divat, hogy a mai kor embere saját igényeinek megfelelő vallást alakítson ki az általa önkényesen összeválogatott elemekből. Erre mi azt mondjuk, hogy ez nemcsak hogy tévelygés, hanem önámítás, sőt egyenesen a kárhozatba vezető út. Csak azért virágozhatnak ma a legkülönfélébb vallások, mert az emberek nem ismerik Istent. Több mint elgondolkodtató, hogy Magyarországon a Krisna-tudatú hívők a negyedikek (!) az 1%-os adóbefizetéseikkel, a keleti vallások az interneten „üresség meditációra” és hasonló tartalmú tanfolyamokra hívnak, és a szcientológia egyháznak minősíti magát. FODORNÉ NAGY SAROLTA ►► Ebben a rovatunkban minden héten Csengő-Tschörner András pócsmegyeri presbiter múlt századi képeslapgyűjteményéből mutatunk be egy-egy, egyházunk múltját felidéző különlegességet. Jánd a régi Beregi Egyházmegye anyaegyháza. Első ismert templomuk már 1615-ben állt. Helyére gróf Gyulai Ignác 1773-ban másik templomot emeltetett, ekkor a régi fatornyot a gyülekezet eladta Nyírparasznyának. Az új, jelenlegi 600 ülőhelyes kőtemplomuk 1896-ban épült. Két harangja és tizenkét regiszteres orgonája van. « Képek a múltból___________Iml Községháza Ref. templom ‘Immotivum