Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)

2010-09-05 / 36. szám

2010. SZEPTEMBER 5.8 Múlt és jövő Budapest rakparti névadással emlékezik a skót református mártírra A Fővárosi Közgyűlés június elején döntött úgy, hogy a budapesti alsó rakpartokat - amelyeket eddig egyszerűen Pesti alsó rakpartnak és Budai alsó rakpartnak hívtak - átnevezi, mégpedig úgy, hogy a vészkorszak alatti zsidómentőkről, mártírokról emlékezik meg. A hír református vonatkozású is, ugyan­is a pesti rakpart Lánchíd és Er­zsébet híd közötti szakaszát Jane Hainingről nevezik el. A skót misz­­szionáriusnő a Vörösmarty utcai egykori skót iskola nevelőnője volt, aki a legnehezebb időkben is ki­tartott többségében zsidó tanítvá­nyai mellett. A június 3-i határozattal összesen ti­zenkét nagyszerű emberről emléke­zett meg a budapesti közgyűlés. A Budai alsó rakpart neve a Mozaik utca és az Árpád híd között gróf Es­terházy János rakpart, az Árpád híd és a Margit híd között Slachta Mar­git rakpart, a Margit híd és a Bat­thyány tér között Angelo Rotta rak­part lett. A fontos fővárosi közleke­dési útvonalat a Batthyány tér és a Lánchíd között Sztehlo Gábor rak­partnak, a Lánchíd és az Erzsébet híd között Friedrich Born rakpart­nak, az Erzsébet híd és a Szabadság híd között Raoul Wallenberg rak­partnak, a Szabadság híd és a Petőfi híd között Valdemar és Nina Lang­­let rakpartnak hívják. A képviselők a Pesti alsó rakpart nevét is átírták: az Újpesti rakpart alsó része a Dráva utcától a Margit hídig Carl Lutz, a Margit híd és a Lánchíd közötti sza­kasz idősebb Antall József, a Lánc­híd és az Erzsébet híd közötti sza­kasz Jane Haining, a Szabadság híd és a IX. kerület Közraktár utca kö­zött mostantól boldog Salkaházi Sá­ra nevét viseli. A Fővárosi Önkormányzat sajtó­­osztályán megtudtuk, hogy a rende­let már hatályba lépett, a rakparto­kat tehát már most is új nevükkel kell illetni. Ennek a gyakorlati meg­valósulása azonban még várat magá­ra. A sajtóosztály ugyanis jelezte: bár a közgyűlés hozta meg az erről szóló határozatot, az utcanévtáblák elhe­lyezése már kerületi hatáskör, a fővá­rosnak utasítási joga sincs ezen a té­ren. A belvárosi önkormányzatnál - amelynek területén a Jane Haining rakpart húzódik mostantól - arról tá­jékoztattak minket, hogy valószínű­leg egyelőre semmilyen jele nem lesz az átnevezésnek. A Pesti alsó rakpart nevet eddig sem jelezte utcanévtábla, azokat ugyanis a szabályok szerint házsarkokon kell elhelyezni - ilyenek pedig nincsenek az alsó rakpartokon. Azt a fővárosi és az V. kerületi hiva­talban is megerősítették, hogy hiva­talos, ünnepélyes avatásra, megemlé­kezésre nem készülnek. Hasonlóan nyilatkozott az átneve­zések ötletgazdája, Vámos György, a Carl Lutz Alapítvány elnöke is. Vá­mos még 2004-ben vetette fel, hogy a város a rakpartok új neveivel tiszte­legjen az ismert és kevésbé ismert hő­sök előtt. A javaslat célja az volt, hogy a zsidómentők megismertetésé­vel is közelebb kerülhessünk ahhoz, hogy a történtek ne ismétlődhesse­nek meg. A nyilasterror időszakában ugyanis nagyon sok embert lőttek a Dunába a partokról. Vámos Györgynek sokáig kellett várnia ötlete megvalósulására: idő­közben kiderült, hogy amennyiben egy közteret elneveznek, akkor tíz évig nem nevezhetik át. Márpedig a két útszakasz 2000-ben kapta meg a közgyűléstől előző nevét. Végül most, június 3-án a közgyűlés meghozhatta a döntését, és így állított emléket Jane Haining történetének, amelyet sokan a magyar reformátusok közül sem is­mernek. Jane Mathison Haining 1897. jú­nius 6-án született a dél-skóciai Dunscore-ban. Kisgyermekként el­veszítette édesanyját, a nehéz körül­mények ellenére édesapja mégis ta­níttatni tudta. Jane végig jó tanuló volt, és tanulmányai után egy Glas­gow környéki cérnagyárban helyez­kedett el irodai munkásként. Buzgó keresztyénként élt, a református Skót Egyház tagjaként munkája mellett egyházi szolgálatot is vállalt, sok éven át tanított gyülekezete va­sárnapi iskolájában. Már harmincé­ves volt, amikor úgy döntött, polgá­ri foglalkozását feladva missziós munkát vállal. Egy előadás hatására választotta az egyházában hagyomá­nyosan erős zsidómissziót, és végül 1932-ben érkezett Budapestre, ahol akkor a skótok már közel száz éve végeztek jószolgálatot. A hatodik kerületi Vörösmarty utcában működő misszió fő tevé­kenysége az elemi és polgári leányis­kola fenntartása volt. Jane Haining lett a nagyon jó nevű iskola épületé­ben működő leánynevelő intézet igazgatónője. Bár harmincöt évesen került Magyarországra, minden hely­ismeret és nyelvtudás nélkül, egy év múlva folyékonyan beszélt magyarul. A leánynevelő intézetben - ahogy az iskolában is - a tanulók többsége zsi­dó volt, de a misszió természetesen nem erőszakos térítést végzett (erre alkalma sem volt), hanem meg akar­ta mutatni a keresztyén életet a zsidó gyermekeknek és egy­úttal a velük szem­beni toleranciára is nevelt. Az­ben nehéz sorsú lányok, árvák is él­tek, akik számára a skót nő az anya szerepét töltötte be. Jane Haining megszerette az or­szágot, a várost és küldetését, oly­annyira, hogy sem a háború kitöré­sekor (amikor elképesztő nehézsé­gek árán jutott el Budapestre skóciai nyaralásából), sem 1940-ben, a skót lelkész hazahívásakor nem tért vissza szülőföldjére. A háborús helyzet sú­lyosbodása sem tántorította el, és nem érzékelte, mekkora veszély rá nézve az 1944 márciusában bekövet­kezett német megszállás. Végül egy kirúgott munkatársa jelentette fel és 1944. április 4-én hurcolták el a Vö­rösmarty utcából. Állítólag kémke­dett, végül olyan vádakat fogalmaz­tak meg ellene, hogy zsidók között élt, túl sok brittel találkozott, hall­gatta a BBC-t és sírt, amikor felvarr­ta neveltjeire a sárga csillagot. Letar­tóztatása utáni sorsáról keveset tu­dunk pontosan: előbb a Gestapo Szabadság-hegyi helyi főhadiszállá­sára vitték, majd Kistarcsára került, végül májusban Auschwitzba depor­tálták. Az is biztos, hogy kiszabadí­tására több sikertelen kísérletet tet­tek a református egyházi vezetők és a svájci diplomaták is. A mártírhalált halt misszionárius­nő emlékét azóta is őrzik a Vörös­marty utcában. 1982-ben Budapes­ten járt a Skót Egyház moderátora, Andrew B. Deig, és emléktáblát ava­tott az iskolaépületben található templomban. Két évvel később a Mazsihisz is megemlékezett a misz­­szionáriusnőről egy táblával. A skót mártírról hazájában sem feledkeztek meg, idén tüntették ki a Holokauszt Brit Hőse elismeréssel. A legna­gyobb visszhangot pedig akkor ka­pott története, amikor 1997-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Vi­lág Igaza címmel tüntette ki. CSEPREGI BOTOND (A cikk teljes terjedelmében a www.re­­formatus.hu oldalon olvasható.) A Jane Haining rakpart látképe az Erzsé­bet hídról Jane Haining a kép bal oldalán látható intézet ­ A kálvinista jellem (2.) II. A kálvinizmus központi elve: Az Ige legfőbb tekintélye A kálvinizmus központi elve: radi­kálisan az Ige tekintélye. Ezért sze­retjük a zsoltárokat, hiszen Istent magasztalni az ő Igéjével lehet mél­tóképpen. Ezért formálódott Kálvin nyomán új úrvacsorátan s egyáltalán új sakramentumtan, egyházalkot­mány és istentiszteleti rend, de még új közösségi életforma is. Az Ige héber és görög elemzéséből megállapítható, hogy értelmi, dina­mikus, idős és morális tartalmat hor­doz. Amikor megszólal, belső lényeg­gel rendelkező szó, „logos” hangzik, amely értelem, a legmagasabb szelle­mi funkció, intellektuális rend, infor­máció. Az Ige nemcsak közöl, hanem hat is. Dinamizmusára jellemző, hogy teremt, szabadít, késztet, bátorít, vi­gasztal. Idői eleme, hogy összeköt múltat, jelent, jövőt, az örökérvényű Igét aktualizálja pillanatnyi helyze­tünkre, s így prófétai szóvá válik. Mo­rális viszonyrendszert épít, azaz em­beri kapcsolatainkra is hatással van. Soha nem marad a templom falain belül, hanem a lehető legszélesebb nyilvánosságot követeli magának a társadalomban. Mindez együtt hat a kálvinizmusban. Az Ige kálvini megvalósulása olyan erős hatással van a személyi­ségre, hogy ha az Igét kirekeszti is valaki az életéből, a kálvinizmus kül­ső lenyomata megmarad rajta, igaz, néha sajnálatos torzóként - mint például nyakasság, szigor, racionali­tás, különcködés­­, mert a kálviniz­mus csak az Igével együtt az, ami. Ezért igaz az, hogy „kálvinistának nem születik valaki, hanem azzá vá­lik’,’ tudniillik az Ige folyamatos for­máló hatalma alatt. III. M­­ilyen jellemet formál a kálvini Ige-teológia? Alábbiakban összefoglaljuk a kálvi­nista jellem fő vonásait. Ezek külön­­külön lehet, hogy más felekezetek­ben is megtalálhatók, együttesen vi­szont a református jellemmé válnak. Isten megismerését tartjuk életünk legfőbb céljának Kálvin Genfi Kátéjának első kérdé­se: „Mi az emberi élet fő célja?” Vá­lasz: „Isten megismerése.” Második kérdés: „Mi a legfőbb jó az emberre nézve?”„ Ugyancsak Isten megismeré­se!’ Az Institutio is ezzel kezdődik: „Felmutatása annak, hogy Isten s ön­magunk ismerete kapcsolatosak.” Ez­zel a rangsorolással Kálvin Jézus sza­vait veszi komolyan: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. ” (Jn 17,3; Jjn 5,20) Az ember boldogtalanságának leg­főbb oka, hogy nem ismeri élete Urát. Jézus azt mondja a samáriai asszony­nak: a samáriabeliek és minden egyéb nép azt imádják, amit nem ismernek, egyedül a zsidók azok, akik Istent he­lyesen tisztelik (vö. Jn 4,22) - ameny­­nyiben kijelentése alapján tisztelik őt, mert ezen az úton vezet el Isten Igéje a testet öltött Igéig: Jézus Krisztusig. Honnan lehetne halandó embernek joga ahhoz, hogy saját tekintélyével állapítsa meg, milyen a helyes élet és a helyes vallás ? „Nem marad egyéb hát­ra, mint hogy Isten önmagáról tegyen bizonyságot." Az „elménckedés,” az egyéni istenkép összetákolása emberi kísérletezés. Minden embert kísért: „Alig volt valaha egyetlen ember, aki magának valamely bálványt vagy képet ne csinált volna Isten gyanánt” - írja Kálvin. Akkor ismerjük meg őt iga­zán, ha önmaga kijelentése alapján is­merjük meg, azaz a Bibliából. Ebből két dolog következik: az Ószövetség és az Újszövetség együtt Isten kijelentésének története. Az Újszövetség nem érthető a maga gazdagságában az Ószövetség nél­kül. Krisztus bölcsője az ószövetségi próféciákban ringott. A református ember Bibliájának ószövetségi része is annyira kopik az olvasással, mint az újszövetségi. A teljes írás össze­függéseinek ismerete - vagy lega­lább a törekvés erre - meglehetősen sajátos kálvini vonás. Nem válogat­juk önkényesen a nekünk tetsző igé­ket, mert nem önmagunkat akarjuk igazolni, miként azt például a Jeho­va tanúi teszik. Ma, amikor a vallás­piacon annyi vallás és vallási színeze­tű jelenség kínálja magát, mi ezeket elutasítjuk. Divat, hogy a mai kor embere saját igényeinek megfelelő vallást alakítson ki az általa önké­nyesen összeválogatott elemekből. Erre mi azt mondjuk, hogy ez nem­csak hogy tévelygés, hanem önámí­tás, sőt egyenesen a kárhozatba veze­tő út. Csak azért virágozhatnak ma a legkülönfélébb vallások, mert az em­berek nem ismerik Istent. Több mint elgondolkodtató, hogy Ma­gyarországon a Krisna-tudatú hívők a negyedikek (!) az 1%-os adóbefi­zetéseikkel, a keleti vallások az inter­neten „üresség meditációra” és ha­sonló tartalmú tanfolyamokra hív­nak, és a szcientológia egyháznak minősíti magát. FODORNÉ NAGY SAROLTA ►► Ebben a rovatunkban minden héten Csengő-Tschörner András pócsmegyeri presbiter múlt századi képeslapgyűjteményéből mutatunk be egy-egy, egyházunk múltját felidéző különlegességet. Jánd a régi Beregi Egyházmegye anyaegyháza. Első ismert templomuk már 1615-ben állt. Helyére gróf Gyulai Ignác 1773-ban másik templomot emel­tetett, ekkor a régi fatornyot a gyülekezet eladta Nyírparasznyának. Az új, je­lenlegi 600 ülőhelyes kőtemplomuk 1896-ban épült. Két harangja és tizenkét regiszteres orgonája van. « Képek a múltból___________Iml Községháza Ref. templom ‘Immoti­v­um

Next